A T. HÁZBÓL
A T. HÁZBÓL
(Karcolat )
[nov. 24.]
Holnap fog Tisza felelni Mezei Ernőnek! Ez az újság! A nagy gyerekek úgy fogadták ezt a hírt, mint a kis gyerekek szokták, mikor véletlenül kitudódik a konyhatitok, hogy »holnap tejberizskása lesz«.
Nincs most más kérdés – csak a zsidó kérdés. Minden más dolog unalmas! S ez jellemzi szomorúan az időket s főleg a T. Házat.
Ma mégis a »vöröskereszt«-ügy uralkodott a kedélyeken. Herman Ottó nagyon is nekiugrott, bár alapjában igaza van.
József császár is azon kezdte valamikor, hogy ha Magyarországot germanizálni akarják, a magyar nők szellemét kell előbb megmérgezni, mert amíg magyar anyák lesznek, addig mindig lesznek magyar férfiak is.
Jól volt kigondolva ez a politika, mely mellett kilátásba volt helyezve, hogy száz esztendő múlva németül fognak beszélni a szegedi tanyákon.
Gyanús… nagyon gyanús história ezek a »vöröskereszt-egyletek«.
Gyanúsak pedig leginkább a származásuk s kissé a természetük miatt is.
Aztán a magyar ember nem szereti, ha hozzányúlnak a feleségéhez.
A katonát… az osztrák katonai szellemet átplántálni a magyar nők szívébe, beadogatni azt nekik apródonként a hiúság labdacsaiban, ez nagyon meggondolandó dolog, ebből jó sohase lehet, de rossz lehet belőle… Márpedig ilyen célzatok látszanak.
Ami azonban a lutri elleni kifakadásait illeti Hermannak, ebbe már be kellett volna nyugodnia. Ez már azzal jár. A ferbli ellen se szóljon, mert az nemzeti játék – s a Hatvani utcai kaszinó is csak éppen ezért nemzeti.
Hevesen, de nemesen, hévvel beszélt. Láttuk, hogy átérezte, amit mondott, igazi hazafiság sugározott szavaiból. De hasztalan. Ott volt Tisza, a legügyesebb masamód, ki (talán ügyetlennek találván a Hegedüs Sándor ötletét szocialisztikus eszméket vetni Herman szemére) hirtelen felöltöztette a javaslatot a humanizmus ruháiba. A mamelukoknak persze hogy tetszett.
Még Jókai is igyekezett kiérdemelni mára a Tisza megelégedését s a szegény Szalay Imrére rápörköl, hogy mit hivatkozik a történelemre, ha sohasem olvasta?
– Ha olvastam-e? – morogja Imre dühösen a mellette ülőkhöz. – Többet mondok. Már csináltam is történelmet.
– Mikor, te Imre?
– Hát a löllei konferencia kutya?
Még egy komikus – de alapjában az egész országot megnyugtató – kijelentés is történt.
Hegedüs Sándor kinyilvánította, hogy a késő századok előtt ő elvállalja a felelősséget a mai politikáért.
Hát kell-e még több?
S még ráadásul tejbe-rizskása is lesz holnap.
