30. sz., február 7. BUDAPEST, FEBR. 5-ÉN
30. sz., február 7.
BUDAPEST, FEBR. 5-ÉN
BUDAPEST, FEBR. 5-ÉN
Grünwald kilépése, mely bizonyára megtette hatását a vidéken is, kormánykörökben nagy levertséget okozott, mert érzik, hogy a kormánypárt nagy része Grünwald-féle eszmékkel van szaturálva, s hogy lőporos akna fölött élvezi ideig-óráig tartó nyugalmát a Tisza-kabinet.
Grünwald kilépése nagy csapás volt a kormányra, mert ez csak az első kalász a megoldott kévéből. Gyors egymásutánban fog jönni a többi is.
Az egymást gyorsan követő botrányok (Zichy-ügy, Várady-ügy, Szapáry-ügy, Kisbirtokosok ügye, Pausz-ügy), melyek többnyire többé-kevésbé összeköttetésben állanak a geszti nagyúrral vagy politikájával, végképp meggyöngítik erkölcsi erejében a kormányt, s a leghívebb emberei is készek frontot csinálni ellene.
Nem lehet tudni, ha Tisza Kálmánban van-e olyan jó előérzet, mely megsúgja közeli kimúlását, vagy pedig olyan ő is, mint a sorvadásos beteg, ki közeledő halála előtt érzi magát a legkönnyebben.
Úgy látszik, olyan, mert még most is úgy tervez a jövőbe, mintha örök időkre volna kimérve az életpályája.
A sajtó megszorítása képezi legkedvencebb tervét, s ez irányban kívánja nevét megörökíteni. Vannak is már tervek, esetlenebbnél esetlenebbek: csak válogatni kell közülük.
Az egyik szerint a sajtószabadság megszorítása csak arra terjedne, hogy a magánbecsület ellen a sajtó útján elkövetett vétségek, vagy amik erre a kaptafára lesznek üthetők, kivétetnek az esküdtszéki bíráskodás alul, s a büntető törvényszék által lesznek elbírálandók.
A másik terv pedig valóságos bolondgomba, s Tiszában a kiváltságos osztály tagja bukkan ki. – Ugyanis szerkesztői kvalifikációról van szó. Fővárosi lapot csak politikai, irodalmi és tudományos testületek tagjai jegyezhetnek alá mint szerkesztők. Tudniillik képviselők, főrendiházi tagok, akadémikusok és a Kisfaludy-Társaság tagjai. Kivihetetlen monstrum gondolat, mely azzal indokoltatnék, hogy a sajtó kivétessék az úgynevezett »canaille-szerkesztők« kezéből. S hogy kecsegtető háttérre is rámutatna az indoklás: a német zugsajtó ily módoni megsemmisülésére.
Valószínű azonban, hogy ebből a tervből, valamint Tisza Kálmán sok más egyéb terveiből, melyek közt legnevezetesebb a közigazgatási tisztviselők kinevezése (az utolsó jó eszköz uralmának meghosszabbítására a saját embereit a népre közvetlenül befolyásos hivatalokra rakni), nem lesz semmi, mert Tisza uram nem ér rá.
Ennek az elkésésnek köszönhető, hogy nem lesznek »paragrafusos szerkesztők«, és nem lesznek Tisza-huszárok a municípiumokban. Tisza Kálmán bukása bevégzett tény s maga Bittó is úgy nyilatkozott egy körben, hogy csak hetek választják el az országot a kormányválságtól.
A toldási-foldási hírek nem igazak, s azok nem is vezethetnének célra, mert a kabinetnek annyira romlott már a vére, hogy azt nem lehet fölfrissíteni semmivel. Ezt Tisza is igen jól tudja. S még jobban Wahrmann Mór, akinek esze ágába sem juthat ilyen körülmények között vállalni tárcát.
Tény, hogy Tisza Kálmán fejében támadt már egyszer ilyen gondolat, de nem a saját mamelukjai közül akart hódítani, hanem az egyesült ellenzékből. Bánhidy Béla azonban kereken kiadta neki az utat, de azóta be is láthatta, hogy e nemű kísérletek fölöslegesek.
Legtöbb valószínűséggel az bír, hogy Tisza bukása után Bittó fog alakítani egy kabinetet, amelyben, jól értesült körök suttogásai szerint, nógrádi Szontágh Pál és Grünwald Béla is benne lesznek.
Előbb azonban Széll Kálmán fog Bécsbe hívatni, kinek magatartásától sok függ a pártviszonyok alakulására nézve.
