105. sz., május 6. A SZFINX
105. sz., május 6.
A SZFINX
A SZFINX
Báró Sennyey Pál lemondott az »Országos Bank« alapításáról és elvállalta a pozsonyi választók által neki fölajánlott mandátumot. Ezen lépésével Sennyey báró meglepte a közönséget, mert még nemrég kijelentette, hogy a jelen viszonyok közt nem vágyakozik politikai szereplésre.
Sennyey Pál mindig tudta a közönség érdeklődését személye iránt ébren tartani. Azon politikusok közé tartozik, kiktől sokat várnak azért, mert vagy bár még keveset tettek. Amikor még országgyűlési képviselő volt, ritkán szólalt föl. Ha pedig fölszólalt, nem azon rágódtak a lapok, amit mondott, hanem amit elhallgatott. Nyilatkozatai oly sokat mondók, annyiféle képpen magyarázhatók voltak, és amellett oly applombbal adattak elő, miként mély értelmet, rejtélyes célzatokat kerestek benne, pedig a sokat mondó szó ritkán mond egyáltalában csak valamit is.
Egy időben pártvezér volt. De pártja sohasem emelkedett 20 főre. Pártja nem a jövőre, hanem a múltra emlékeztetett. Nem volt párt, melynek eszméi a kort megelőzik, hanem oly párt, mely elavult, többé föl nem újítandó tradíciókat őrzött. S azért önmagában összeesett. Eltűnt, anélkül, hogy hézagot hagyott volna hátra. Pártjával Sennyey Pál is elhagyta a parlamentáris küzdtért. Az egyesült ellenzék irányával nem tudott megbarátkozni, de az okát, hogy miért, bölcsen elhallgatta, s még most is a titok ködfátyola borítja.
A viszonyok még azóta nem változtak. Az egyesült ellenzék sorai tömörebbek, mint voltak és remélhetőleg az eddigi pártonkívüliek tekintélyes része által még inkább tömörülni fognak.
Mi bírhatta tehát Sennyey Pál bárót arra, hogy most mégis mandátumot vállaljon és pedig a pártonkívüli álláspont megőrzése mellett, mely álláspontnak jogosultsága a parlamenti életben egészben vitás és legkevésbé indokolható hazánkban, melyben a célok világosan körül vannak írva, többnyire gyakorlatiak és távol állnak a sok más országban dívó chimerikus túlkapásoktól és eszményi ábrándoktól.
Azt mondják, hogy Sennyey Pál oly komoly politikus, aki ok nélkül nem tesz egy lépést sem. Ő csak egy diplomata, éspedig a régi iskolából. Hallgatása alatt sokat enged sejteni, félig kimondott rejtélyes szavakkal elhiteti, hogy van mit elhallgatnia, pedig ha megmondaná azt, amit valóban elhallgat, a kíváncsiak roppant csalatkoznának, a szabadelvű politikusok (nem a szabadelvű pártiak) meg tán visszariadnának.
Nem akarjuk Sennyey Pálnak jellemét megtámadni, nem tehetségeit kétségbe vonni. De azt kérdezzük magunktól, lehet-e valaki valóban nagy hivatottságú államférfiú, ha nagy név, független vagyon és többször kínálkozó alkalom mellett soha sem volt hajlandó az állam gyeplűit megragadni, s kormányzással bebizonyítani, hogy eszméi vannak, s hogy azok életre valók? A nagy tehetség keresi az alkalmat nagy tettekre. Sennyey megelégszik a látszattal. S így ő csak nagy embernek látszik, majd a jövő mutatná meg, hogy valóban az-e?
Sennyey Pál meg fog jelenni az Országházban, mert a pozsonyiak egyhangúlag megválasztják.
A szfinx föladta a talányt. Lehet, ha Tisza Kálmán nem fejti meg, lelöki a hatalom sziklájáról.
De hát – ha megfejti? Ettől félhet legjobban Sennyey Pál.
