242. sz., október 15. [PARLAGI JANCSI]
242. sz., október 15.
[PARLAGI JANCSI]
[PARLAGI JANCSI]
Tegnap »Parlagi Jancsi«-t, a jó öreg Szentpétery jóízű énekes vígjátékát láttuk olyan jó előadásban, aminő jót csak képzelni lehet vidéken. Siposné oly természetesen adta szerepét, mint egy igazi művésznő. Ő az is, csak jobban tudna öltözködni s némi modorosságról szoknék le.
Szabó Bandi elemében volt, s bár nem énekelt szépen, de kitűnően játszott, leszámítva azt, hogy sokkal több parlagiságot engedett meg magának a második fölvonásban, mint amennyit a szerző óhajtott. Az asztalra való ülések, s több efféle extemporizáció teljesen fölösleges volt.
Somogyi Nellin is meglátszott ma az igyekezet. Kis szerepét jól tudta betölteni. Alakjánál fogva megérdemli, hogy koronkint nagyobb szerepet is bízzanak rá, s lehetőleg népszínművekben. Ha némi természetességet sajátít el, hasznavehető tagja lehet a társulatnak.
Halmayné jó volt, Bodrogi néhol kizökkent a kedélyes nagyatyus szerepéből, s kiállhatatlan, siránkozó vénember lett.
Legtöbb derültséget azonban Kövesi keltett, egy siralmasan elfújt nótával:
Mikor én még ifjú voltam
Hej de másra gazdálkodtam,
Serre, borra, pálinkára
Leányoknak pántlikára.
Hej de másra gazdálkodtam,
Serre, borra, pálinkára
Leányoknak pántlikára.
A közönség pompásan mulatott az egészséges alapeszméjű, régi vígjátékon mindvégig.
*
A színlapok stílusa csak nem akar megváltozni. Mára is úgy van hirdetve a »Proletárok«, hogy »jeles eredeti, új színmű«, majd alább »Hírneves új színmű«.
Szombatra pedig a »közkedvességű« Boccaccio.
Ez pedig nagyon primitív eljárás, s még ha nem volna is ízléstelen – már az igazság szempontjából is csak úgy állhatná meg helyét, ha Aradi úr aztán, mikor majd a »Pletyka pad« és a »Két árva« féle darabokat adatja, szinte odaírná a színlapra: »Régi rossz dráma«, vagy »Ostoba népszínmű«».
