236. sz., október 12. A »CSÓK«
236. sz., október 12.
A »CSÓK«
A »CSÓK«
Szombaton a »Csók«-ot láttuk, s azt helyesen is teszi Aradi, ha a legjobb napot, a szombatot, amikor t. i. magától is van publikum, klasszikusabb darabokkal tölti be, s a publikum-csalogató operetteket adja a legrosszabb napokon: hétfőn és szerdán, mert miként a lutri-rakóknak vannak nyári, téli és őszi numerusaik, úgy az igazgatóknak is peches, ómenes napjaik.
A »Csók« előadása nagyobb sikerrel ment, mint aminőt vártunk.
Igaz, hogy nagyon keveset vártunk – mert a verses darabokat mindenekelőtt jól kell betanulni, azután szavalni tudni és csak akkor következik az előadás.
Ami a betanulást illeti, nem lehet panasz. Dóczy szép jambusai gördülékenyen peregtek is, s a meglehetős számmal összejött közönség azzal a meggyőződéssel távozott, hogy látott már ő (éspedig sok évig látott) gyengébb társulatokat is Szegeden.
Abonyi a királyt személyesíté meglehetősen, Makó Sombrinust találóan és némi humorral, Dobozi Lina a királynét kifogás nélkül, Zilahy a pórfiút nem éppen ügyetlenül.
Az est kiváló érdekét Kutasi Janka kisasszony képezte, illetőleg a kíváncsiság játéka iránt.
Kutasi kisasszony értelmes színésznőnek mutatta be magát, elevenség van a játékában, és a poénokat ki tudja emelni, ami nagy előny. Orgánuma rokonszenves, bár nem eléggé lágy, gesztikulációja sok kívánni valót hagy fönn, szavalata néhol monoton, másutt azonban keresztülcsillog rajta az érzés. – Maritta szerepét mindamellett nem jól játszotta, mert nagyon sok vidékies fogást használt, a hatásvadászat pedig sehol sem olyan ízléstelen, mint az ilyen genre-ű darabban. A csók-monológ, mely az egész darab fénypontja, jóformán el lett ejtve emiatt, mert a kisasszony hirtelen fölugrása, midőn a monológ végén elkiáltja magát: »Nem édes a csók, hidd meg, hogyha tiltva nincs«, inkább komikus volt, mint esztétikus szép.
De különben is e monológ nem a szenvedélyek és szerelem áradó kitörése, aminek a kisasszony idomította, hanem pusztán pajzán magyarázat a csókról, melyhez a dévaj kacérság ingerkedő hangja illik jobban árnyalatnak.
Egyébiránt Kutasi Jankában minden jel oda mutat, van elég tehetség s lesznek szerepek bizonyára, amelyeket ő korrekt fog tudni eljátszani.
Még a derék Somogyi Nelliről szóljunk valamit. Tagadhatatlanul ő a színház legszebb alakja – amíg meg nem szólal.
De egyszersmind valóságos Rontó Pál. A jó Dóczy szép jambusait úgy össze-vissza hajigálta, némelyeknek a nyakát tekerve ki, másiknak a fejét harapva el, hogy bízvást szemére lehet vetni a Bernárd Dániel szavait: »A szépséghez nem illik a kegyetlenség.«
»A SÁRGA CSIKÓ«
Megint ez a boldogtalan csöndes állat, mely nem is annyira paripa már, mint öszvér és mely nem is annyira a sárréti uraság csikója, mint az Aradi pénzes zacskója. Három esztendő óta minden második vasárnap kipányvázzák, vickándoztatják és megnyergelik vele a publikumot, mert az a sok becsali nóta beédesgeti a vasárnapi embört, aki meg van ahhoz szokva, hogy a káposztát is minél többször melegítsék föl neki.
Ezúttal úri közönség is volt a nézőtéren, de sok, mert az új népszínmű énekes Szabó Bandi és Halmayné első föllépte volt.
Nem is vallott velök szégyent a direktor.
Halmayné gyönyörűen énekelt, sikkel és érzéssel játszott, majd minden dalát megtapsolták zajosan.
Szabó Bandi szintén jól játszott, s bár hangja sok kívánni valót hagy fönn, a népdalokat oly zamatosan, olyan jóízű betyár akcentussal énekelte, hogy maga nemében páratlan ez az eredetiség.
Tapsolták őt is, különösen egyik nótáját, melyet a csárdajelenethez beszőtt:
Bujdosik az árva madár,
Minden erdő szélén megszáll!...
Hát egy olyan árva mint én,
Hogy ne bujdokolna szegény!
Ides anyám is volt nekem,
Hej de keservesen nevelt engem!
Éjszaka font, nappal mosott,
Hej, de keservesen tartott!
Minden erdő szélén megszáll!...
Hát egy olyan árva mint én,
Hogy ne bujdokolna szegény!
Ides anyám is volt nekem,
Hej de keservesen nevelt engem!
Éjszaka font, nappal mosott,
Hej, de keservesen tartott!
A többi szerep többé-kevésbé, inkább kevésbé sikerült. Még a csárdás gazda szerepe volt meglehetős kezekben Bodroginál, azonban a Csorba Márton egyike a darab legjobb alakjainak, teljesen elejtetett Szeles által, kit pedig jó színésznek mond a fáma. Ne sutor ultra crepidam. Úgy látszik, nem való Szeles parasztnak.
Örömtől dobogó szívvel konstatáljuk, hogy a darabban négy igazi szűr fordult elő a betyár urakon.
Tavaly, a könyöradományok kiosztása előtt még nem voltak ilyen jól öltözött szegénylegények Szegeden!
Úgy látszik, annak az egyetlen tavalyi szűrnek használt a csúfondáros szép szó részünkről s jól megfiadzott tavaly óta, – három kölyök-szűrnek adván halhatatlan életet a világot jelentő pádimentumon.
