98. sz., május 4. SZEGED, MÁJUS 3-ÁN
98. sz., május 4.
SZEGED, MÁJUS 3-ÁN
SZEGED, MÁJUS 3-ÁN
Ma tette le a kormány a ház asztalára a Szeged rekonstrukciójára vonatkozó törvényjavaslatokat. Reméljük, hogy olvsóink azok tartalmáról mai számunk távirati rovatában már értesülhetnek. De ha nem is ösmerjük meg azok szövegét, tisztában vagyunk a kormány intencióira nézve, melyekből nem csinált titkot.
A kormány szándéka lehet a legjobb, s nem is akarunk abban kételkedni, habár sajtójában néha oly jelenségekkel találkozunk, mint az »Ellenőr« pénteki számának vezércikke; s az ily enunciációk könnyen megingathatják az olyan ad hoc bizalmat, mely nem egyéb, mint biztosíték nélküli előleg.
Mióta bennünket a megsemmisítő katasztrófa ért, kerültük a rekriminációkat nagyban és egészben. Nem vetettük a kormány szemére, hogy miért engedte a Tisza-szabályozás műveleteit tovább fejleszteni azon végzetes irányban, mely végre elsodortatásunkat vonta maga után. Nem mondtuk ki nyíltan és leplezetlenül, hogy az ország tartozik azon károkat megtéríteni, melyet felelős kormányának mulasztásai bekövetkezni engedtek. Pedig hivatkozhattunk volna egy legfelsőbb bíró szavaira, ki azt mondta: »Hogyha Szeged városa az ország ellen egy yankee bíróság előtt pört indítana, az elmarasztalná 20 millió forint kártérítésben«, mert csak annyira becsülte az illető bíró kárunkat.
Nem hallgattunk az elkeseredés sugallatára, mely ösztönzött volna a vétkesek méltó megbűnhődtetésére. Mi tűrtünk és reméltünk.
De amit folyton hangoztattunk, az azon férfiak hatalmuktól való megfosztása volt, kikben Szeged, sőt jóformán az egész ország nemcsak képtelen embereket lát, de kiknek szándékai iránt is a bizalmatlanság mélyen gyökerez. Azon férfiak Szeged katasztrófájának előidézői, s azok mindeddig nem vonattak felelősségre, s még mindig elfoglalva tartják magas állásukat.
Kell-e őket megnevezni? Hieronymi és Herrich urak dacolnak a közvélemény nyilatkozataival, s nem akarnak megválni az egyiptomi húsos fazekaktól. A sajtó eddig is hangoztatta a közvélemény ítéletét, de most már minden oldalról kéri, s ha szükséges lesz, követelni fogja, követelését bizonylatokkal és adatokkal ellátva.
De még a legrosszabb ügynek is van prókátora.
Az »Ellenőr« a katasztrófa óta Szeged iránt a meleg rokonszenv hangján nyilatkozott. Átérezte azon súlyos csapást, mely Szeged vesztében az államtestet és az egész nemzetet érte.
Mit jelentsen akkor pénteki fölakadt [!] szólalása?
Az »Ellenőr« a szerdai viharról szólván, mondja: »Ha a szép alföldi várost emberfeletti, a lehetetlent megvalósító, soha nem szünetelő, soha nem lankadó erőfeszítéssel meg lehetett volna is menteni a pusztulástól: az elemek tegnap diadalmaskodtak volna a titáni védelem fölött. A katasztrófa bekövetkezett volna tegnap, okvetlenül, habár a harmadfélhónapos harcban egy ország összesített munkaereje áll vala a résen! A kormány elleni vádak, mert a légből kapták azokat, már rég elhangzottak a légben. A tegnapi orkán dörgő szava azonban örökre elnémított volna minden vádaskodást.«
Azt állítja továbbá, hogy ami az Alföldön történik, messze túlhaladja a valószínűség és emberi számítás határait, s az ideihez hasonló vízmennyiség még nem áztatta hazánk völgyeit.
Ha már Herrich úr szavai szerint Szeged maga az oka veszedelmének, s megérdemelte azt, az »Ellenőr« állításai befejezik a szerecsenmosást, s minden felelősséget a természetre hárítanak.
De a természet szorította-e a Tiszát szűk töltések közé, a természet képezte-e ki a felső átmetszéseket és zúdította a völgybe az óriási vízmennyiséget, természet szabályozta-e a Tisza mellékfolyóit, a természet »kotortatott«-e ezen a tájékon hasztalanul kidobott milliók árán?
A természet oly ágyba fektette szép folyamunkat, melyben megférhet rendes viszonyok közt, s rendelt mellé ártereket, hogy azokon hömpölyítse végig fölös vizét, ha rendkívüli körülmények rendkívüli vízmennyiségeket produkálnak.
Igen, szabályoztak más országokban, mint Olasz-, Franciaország- és Hollandiában is. De ott nem egyes oligarchák érdekei dobattak döntőleg a latba, hanem a közérdek, s tekintetbe vétettek a folyamok sajátságos vízi- és a területek különböző földrajzi viszonyai.
A Tisza-szabályozás elkövetői félrelökték Paleocapa tanácsát, és követtek kevésbé tiszta forrásból eredő nézeteket, ők tudják, miért. De kár az »Ellenőr«-nek azon urak álláspontját elfoglalni, kikkel ma a kormány sem identifikálja már magát.
A kormány bevárja a külföldi szakértők ítéletét, s majd cselekszik. Azok verdiktjét pedig az »Ellenőr« elfátyolozott védelmi kísérletei nem fogják módosítani.
Mi pedig, kik eleget szenvedtünk és láttunk, mi már ítéltünk.
