91. sz., április 26. SZEGED, ÁPRIL. 25-ÉN
91. sz., április 26.
SZEGED, ÁPRIL. 25-ÉN
SZEGED, ÁPRIL. 25-ÉN
Midőn Viktória angol trónörökösnek először jelenték, hogy atyja meghalt, s Brithonnak immár ő a királynéja, a legelső dolga nem az volt, hogy sírva fakadjon (már vagy az örömtől, vagy a búbánattól), hanem amit eddig oly nagyon titkoltak tőle, azt kérte legelőbb is cselédeitől: »Hozzátok el nekem a Timest és adjatok egy csésze teát.« Csak midőn parancsára előhozattak a kért tárgyak, akkor hitte el, hogy ő a királyné, s könnyekre fakadva érintetlenül viteté vissza a szabadelvű lapot, s a párolgó, kellemes italt.
Így volt körülbelül Szeged is. Midőn nagy szerencsétlensége után fölocsúdott fájdalmaiból, első szava ez volt: vigyétek el a kormánybiztost, s adjátok vissza autonómiámat.
Most azonban, amint a kormánybiztos eltávozott, egyszerre rájött, hogy bizony ebben a nehéz napokban az autonómiának vajmi kevés hasznát veszi; nyugalmas, békés napokra s közönséges használatra való gép az, mely lassan mozdul, mint az ólommadár, s mely jobban illik ugyan magyar véralkatunkhoz, de nem való a rekonstrukció nagy munkájához.
Tisza miniszterelnök nyilatkozatától, melyet legutóbb az alsóházban tartott beszédében tett az autonómia fölfüggesztése iránt Szegedet illetőleg, ha találkozott is eleinte ijedt és bosszankodó ember, ma már nem fáj a feje senkinek. Mindenki egyetért abban, hogy ilyen nehéz munkát, ahova sok kéz kell, egy ember vezessen.
Csak az a fontos hát már ezentúl, vajon hogy ki legyen a fejnek a gazdája?
Mint lapunk is említé, gróf Zichy József volt miniszter neve hangzott Szegeden a legkellemesebben ez irányban. Nógrádi Szontágh Pált is sokan emlegették mint akinek európai műveltsége, országos tekintélye, egyénisége és modora elég garancia ez állásra.
Ha Tisza Kálmán úr nem volna haragot tartó ember, ki az orra alá tört borsot nemigen felejti szívesen, ez esetben legelőbb is b. Simonyi Lajost kellett volna fölszólítania, ki a legnépszerűbb államférfiak egyike Szegeden a kiállítás óta, s ki sokat tehetne könnyen, pusztán neve varázsával, ami a királybiztosi tekintélynek sem fog mindenkor sikerülni.
Ehelyett azonban Tisza örökké hű maradván magához családi pionjait tolja előre mindenüvé, s hiteles forrásból a gróf Zichy Ferraris Viktor neve kezd kibontakozni. Zichy Viktor itt Zichy Viktor ott Zichy Viktor mindenütt!
De hát kicsoda az a Zichy Viktor?
Ha arról volna szó, hogy rendezzünk Szegeden egy elitbált ízléses pompával, hercegi fénnyel, arra Zichy Viktor nagyon jó lenne előtáncosnak.
Ha Phaeton leszállna az égből s nekünk földieknek négy prüszkölő paripával versenykocsizást kellene rendeznünk vele, akkor is jó lenne Zichy Viktor kocsisnak.
Ha aztán még a Neptun isten is (aki ránk bocsátotta a vizet) véletlenül ide merészkednék, s ismét kihívná Szeged népét párbajra, oda is jó lenne Zichy Viktor szekundánsnak.
De mit keres ott Zichy Viktor ahol dolgozni kell?
Hogy juthat eszébe Tisza Kálmánnak a gödöllői park vörös frakkos vadászát ide küldeni várost építeni a semmin, igazságot osztogatni a nyomorúságnak, ezer érdeket kiegyenlíteni, bölcsességet mérni s mérget inni, számokkal veszkődni, tudománnyal védekezni, erkölcsi tekintéllyel hajigálkózni.
Nem gondolja meg Tisza Kálmán, hogy kedves rokona, a nemes gróf, aki olyan szépen játssza az ekartét, itt halálra unja magát?
Még csak erdő sincs, ahol vadásszon: Víz van ugyan, de vízi vadászat azon sincs… még csak kacsát sem lőhet.
Per associationem idearum azt tanácsoljuk Tisza Kálmánnak, hagyja meg ezt a félhivatalos hírt a Zichy Viktor érdekében »hírlapi kacsának« s nézzen körül más királyi biztos után; akinek tudománya és nemes ambíciója van a nagy föladatokkal szemben habár nincsen is grófi koronája, s miniszterelnöki rokona.
