II. Hogyan lett Bakay tigrisből macska?
II. Hogyan lett Bakay tigrisből macska?
Egyszer a jó Dáni Ferenc pattantotta ki azon történelmi nevezetességű gondolatot, vagyis inkább óhajtást, midőn egy kényes határozatot kellett volna a miniszterelnökkel írásban közölnie:
»Uram isten, hajíts le nekem valahonnan az égből egy olyan koncipistát, aki ezt a határozatot akképpen komponálja meg, hogy odafönn a minisztériumnál pecsovicsnak látszassék, idehaza pedig minden ember revolúciót olvasson ki belőle«.
Amit Dáni óhajtott, azt kitalálta Bakay, ő olyan mint a közönséges kakukk-óra; míg az egyik pondusa le a földre ereszkedik, addig a másik mindig a magasba húzódó.
Tisza csak a magasba húzódó pondust látja belőle, az iparosok csak a földre ereszkedőt…
S míg a derék iparosok a pöröly és gyalu mellett tiszteletteljesen gondolnak a jó és hű Bakayra, ki, mert vér az ő vérükből kétszeresen küzd érdekükért, addig Bakay markába nevetve kokettíroz és bujálkodik az elvtelenségben, mert hát mivel az ő választói vér az ő véréből, ő kétszeresen élhet vissza a bizalmukkal.
Ilyen furfangos ember Bakay.
Meglett népképviselő anélkül, hogy népszerű lett volna, írt brosúrát a Szeged rekonstrukciójáról, anélkül, hogy írni tudna, gyalázta programbeszédjében az ész-arisztokráciát, (persze attól áll a legtávolabb), és dicsérte Zichy Jenő gróf ittlétekor a születési arisztokráciát, anélkül, hogy megszűnt volna demokrata lenni.
Tisza Lajos előtt nagy becsben áll, mert az azt hiszi, hogy a városi közgyűlésekre van nagy befolyása, a város primipulusai előtt is nagy becsben áll, mert azok meg azt hiszik, hogy Tiszára van nagy befolyása.
Ez a csizmadia politika tartja Bakayban a lelket, s ezzel a csizmadia politikával főzi le lelketlenül vagy választóit, vagy Tisza Lajost, amelyiket könnyebben lehet.
Hogy mi célja van Tisza Lajosnak Bakayval, azt még csak értem. Mert Tisza úr; minél több a szolgája, annál jobban szereti, s az olyan aktusokra Bakay körülbelül elég alkalmas, hogy a királyi biztos belső cselédei számára beszerezze a vörösbort, vagy hogyha a kis Tisza Pista Szegedre jön, megmutogassa neki a várost, de hogy mi célja van Bakaynak Tisza Lajossal, azt már szeretném tudni.
Egész környezetében Bakay az egyetlen ember, aki nem várhat tőle semmit, mert Bakay az egyetlen ember, aki semmi egyébre nem alkalmas, mint arra, ami most.
S éppen azért, mert neki is be kell látnia, hogy itt semmi sem lehet, ha már elmondtam azt is, mint lett Bakay tigrisből macska, a Tisza Lajos épülésére elmondom azt is, hogy lesz Bakay ismét macskából tigris.
Egy szép napon, mikor már elfogy a kalász az asztag alul, arra fog ébredni Tisza Lajos, hogy a jó Bakaynak, akinek nem volt semmi más vágya eddig, mint hogy a Tisza kegyes pillantása az ő ábrázatára essék legelőbb ha az előszobába kilép, akinek nem volt egyéb akarata, mint a Tiszáé, aki csúszott, mászott, hízelgett, bólintott és pukkedlizett, arra ébred, mondom, hogy Bakaynak ismét elvei vannak, s ezek az elvek kollízióba hozzák ővele.
S vajon honnan támadnak elvei ilyen hirtelen?
Keres »ágit« ő maga, hogy kollízióba jöhessen.
Mert hát Bakay demokratává pillésedik. Eszébe jut, hogy ő nem hagyhatja a maga városát. Ő republikánus, ő bátran síkra száll a népjogért, eldobja magától a még hátralevő »tíz forintokat«…Ő nem marad benn a biztosi tanácsban, ő nem szolgál egy kalap alatt »hazaárulókkal és Szeged ellenségeivel«. Ő lemond.
Ilyen kifogásokat talál ki.
És csakugyan le fog mondani, s ismét tigrissé és népszerű férfiúvá lészen Szeged szabad királyi városában.
A lutheránusról azt mondják, hogy a kulacsában mindég kétféle folyadék van, bor és víz. Bakay is így tesz; az ő kétfelé nyíló kulacsában otkolon és petróleum van.
A lutheránusról azt is mondják, hogy a fürhéces kocsiba mindig ballábbal lép föl. Éppen úgy mint Bakay a Tisza hintajába.
De a lutheránusról még azt is beszélik: hogy mikor a felesége mellett fekszik, a hosszú szárú pipát rajta keresztül lógatja le.
No, Bakay már ennél különb gyerek, mikor ő a kerületéhez simultan fekszik, akkor egyszerre kilyukad oldalt a pipaszára, s ömlik rajta keresztül a füst.
Füst előtte, füst utána, mindene füst, egész működése füst.
Hanem ettől a füsttől, félek, a szegediek könnye csordul…
Mert bizony Bakay Ferdinánd majszter uram, amint azt majd holnap mondom el, egészen céltévesztett ember: nagyot vétett ellene a gondviselés, amiért nem úgy teremtette, hogy a nyelve kefe lenne, s hogy nyála suviksz lenne…
Mert akkor a Tisza Lajos cipője reggel, délben, este mindig fényes lenne.
