40. sz., február 15. SZEGED, FEBR. 14.
40. sz., február 15.
SZEGED, FEBR. 14.
SZEGED, FEBR. 14.
Ausztriában elérte a bonyodalom a tetőpontot. Gróf Taaffe, aki az osztrák kabinet megalkotásával bízatott meg, nem bírt eredményhez jutni. Ausztriában nem kínálkoznak, mint Magyarországon, úton-útfélen olyan emberek, akik készek magukat s reputációjukat egy gyűlöletes politikai eszközül dobni. Taaffe úrnak kár volt innsbrucki palotáját otthagyni, hogy kudarcot valljon a miniszter-kereséssel, s megkosarazva térjen vissza helytartói állására. Az »osztrák Tiszá«-nak nincs annyi szerencséje, mint a mienknek.
Mi fog most Ausztriában történni, ez a napirenden levő kérdés. Az Auersperg-minisztérium, mely már rég leköszönt, nem szívesen viszi tovább az ügyeket s az osztrák parlament nem szívesen érintkezik vele. Minélfogva az alkotmányos élet jóformán szünetel, egy új minisztérium megalakulásáig.
Csakhogy honnan vegyenek új minisztériumot?
Azok, akik hajlandók volnának tárcavállalatra, egy vagy más okból nem képesek kormányozni, azok pedig, akik képesek, vagy egyáltalán nem vállalkoznak, vagy olyan föltételeket szabnak, melyek alapján Ausztria külügyi politikájának merőben meg kellene változnia.
Az osztrák nemzet, éppúgy, mint a magyar, föltétlenül elítéli a foglalási politikát; a legmérsékeltebb a Lajtán túli politikai pártok között az alkotmánypárt.
Ha a jelenlegi külügyi politika irányelvei mellett alkotmányos kormány lesz Ausztriában, e párthoz kell fordulnia támogatásért.
Lássuk, mit akar ezen párt, és azonnal tisztába[!] leszünk azzal is, milyen szél fúj Lajtán túl.
Az alkotmánypárt olyan kormányt kész támogatni az adott helyzetben, mely legalább a pénzügyi egyensúly helyreállítását tűzné ki jelszavul zászlajára. Hogy mi által lenne az elérhető, világosan fejtette ki a Dumba képviselőnél tartott értekezlet.
A párt 10 millióval kívánja apasztani a hadügyi költségvetést, s a legnagyobb takarékosságot követeli az államháztartás többi ágaiban is; a foglalási költségeket a lehető legcsekélyebb összegre kívánja redukáltatni s követeli Bosznia szervezési kérdésének megoldását a Monarchia jelenlegi államjogi viszonyainak megfelelően.
Csakhogy e jogosult követelésekkel képzelhető-e, hogy ki fognak békülni a mérvadó körökben? Képzelhető-e, hogy a bécsi Burg kőlépcsőit olyan miniszteri láb tapossa, ki e pártban van megtámaszkodva?
Bizonyára nem. De hát mi fog akkor történni?
Mint legújabban értesülünk, Taaffe fiaskója után a régi kormány »fejeltetik« meg. Auersperg herceg távozni fog, s új miniszterelnök, valószínűleg Stremayer, elnöklete alatt a volt miniszterek egy (kevesebbet érő) része kiegészíttetik néhány (még kevesebbet érő) új emberrel.
S ekkor aztán ott lesz Andrássy ahol most van; a miniszter-, illetve parlament-válság állandósíttatik csak, ahelyett hogy elodáztatnék.
Ha az Auersperg minisztérium képtelen volt alkotmányosan kormányozni a jelenlegi viszonyok közt annak dacára, hogy az Auersperg minisztériumot egy tekintélyes többség szülte, hogyan foghatna akkor alkotmányosan kormányozhatni az új kabinet, melynek nincs alul semmi támogatója.
Az új kormány tehát csak provizórius lehet, amiből az a tanúság[!], hogy Ausztriában senki sem akarja az Andrássy külügyi politikáját. S az, ha rá lehet is tukmálni mesterségesen toldott-foldott kabinetek útján a népekre egy ideig, szomorú következményeket fog maga után vonni a trónra nézve a birodalom belsejében is.
(Mindenekelőtt a cikk irodalmias képanyaga »megkosarazva«, »a bécsi Burg kőlépcsőit olyan miniszteri láb tapossa«, »toldott-foldott kabinetek« rátukmálása a népekre ad okot MK szerzőségének föltételezésére. Emellett szól »az osztrák Tisza« kifejezés és a 238:913 sorok okfejtésláncolata is. A cikk egyébként az egyesült ellenzék külpolitikai elképzeléseinek visszhangja az alkotmányosság erőteljes hangsúlyozásával és Andrássy-ellenességével. Ennyiben MK ekkori álláspontjával is egybeesik. E cikkben tárgyalt kérdések megértéséhez jegyzeteink bevezetésén kívül maga a vezércikk segít hozzá.)
