136. sz., június 21. SZEGED, JÚNIUS 20-ÁN
136. sz., június 21.
SZEGED, JÚNIUS 20-ÁN
SZEGED, JÚNIUS 20-ÁN
A biztosi tanács bizottságai szorgalmasan végzik a kárbecslés terhes munkáját.
A kárbecslésnek azért kellett a biztosi tanács egyéb teendőit megelőzni; mivel ott, ahol a víz lehúzódott, a lakosság rögtön hozzá lát a rekonstrukcióhoz, az építkezéshez. A kárbecslés természetesen sokkal nehezebb és sokkal kevésbé közelítheti meg a valóságos kárt, ha a rom felépült, s helyét ismét egy lakható, bár ideiglenes alkotmány elfoglalja.
Azonban, bár elismerjük, hogy aránylag a kárbecslés elég gyorsan halad előre, mégis aggódunk afölött, hogy ha a kárbecslés hónapokig igénybe veszi a biztosi tanácsot, a többi nem kevésbé sürgős teendők nem lesznek kellő időben elvégezhetők.
Ezen teendők közé sorozzuk első helyen a város tervét. Nem mintha azt képzelnénk, hogy nagyobbmérvű építkezések és a romba dőlt városnak újjáalkotása már az idén vehetné kezdetét. Az nem a készítendő új tervtől függ, hanem függ a segélykiosztástól és azon áldozatok nagyságától, melyeket az ország Szegedért hozni fog, s függ az építkezési kölcsön összegétől és föltételeitől. De ha ezen előzmények már valamennyire meg is volnának, az előrehaladott évszaknál fogva is az idén már lehetetlen a nagyobb szabású építkezés.
A város megállapított tervére azért van szükségünk, hogy a nép gondoskodhassék saját részére téli hajlékokról, éspedig saját erejéből.
Hisz a nyári hónapokban csak meghúzódhatott a nép valahogy a barakkokban, azonban a téli idő viszontagságaival azokban nem dacolhat, s kénytelen volna vagy elszéledni, s így Szeged rekonstrukcióját hosszú időre nehezíteni, sőt lehetetleníteni, vagy pedig magát betegség által megtizedeltetni.
A szegedi nép tud magán segíteni, s szeret is. Nincs az hozzá szokva a hatóság túlságos atyáskodásához, s megáll a maga lábán. Ha azonban megkötjük kezét, lábát szigorú szabályok által melyek elkerülhetlen voltát különben elismerjük , s ha nem támaszkodhat önerejére, úgy csakugyan gondoskodni kell róla.
A gondoskodás ne álljon egyébből, mint hogy állapíttassék meg Szeged városának terve, s minden háztelek tulajdonosa mielőbb nyerjen arról tudomást, telkének melyik része marad az övé, melyik esik kisajátítás alá, hol lesz az utca, s merre néz majd építendő házának homlokzata.
Ha mindezekre nézve tisztában lesz, úgy képes lesz Szeged népe saját erejéből gondoskodni téli hajlékról, s a lakosságnak csak a gyámolatlan, elaggott és elhagyatott része szorul állami segélyre a télen át.
Nem lehet a biztosi tanács szemére vetni, hogy nem dolgozik eleget. Sőt fáradhatlanul működik kiküldetése körül. Nem is a tanácsban találjuk a hibát.
A királyi biztosságnak erélyes működése meg van bénítva azáltal, hogy a kormány elmulasztotta elkészíttetni a szükséges előmunkálatokat. Hónapok múltak el a katasztrófa óta. A királyi biztosnak Szeged tervét már készen kellett volna elhoznia magával, volt annak elkészítésére elég idő.
Most, midőn égető szükség volna az új tervre, a végrehajtás megkezdésére, még most keresik csak elő a régi poros terveket, melyeket Szeged levéltárában valahol a szú ette.
Mikor lesznek már most a hajléktalan szegediek azon helyzetben, hogy tudhassák, hova állíthatják föl legalább ideiglenesen a legszükségesebb kis gunyhójukat?
(A névtelen vezércikk ugyan megfogalmazásában, stílusában nem hordoz föltűnő Mikszáth-jellegzetességeket, a Függelékbe illesztését azért tartjuk mégis indokoltnak, mert a királyi biztosság késedelmesnek tűnő, az előzetes terveket ekkor még nélkülöző, az egyéni építkezések megkezdését hátráltató működésének itt megfogalmazott bírálata szinte teljesen egybeesik az 1879 nyarán e tárgyban írott hiteles Mikszáth-cikkek kifogásaival. Lásd: Krk 57. köt. Töprengések, Amiből egyetlen szó sem igaz.)
