SENNYEI PÁLÉK
SENNYEI PÁLÉK
Csak az a rejtélyes, titokteljes pszt.
Maga a vezér, Sennyey Pál a legtitokzatosabb
Van Pizában egy híres torony, melyről a babona azt tartja, hogy négy rézgalamb van a tetején, de aki az ő apjának nem igazi fia (ami Pizában nagy szégyennek tartatik), az csak három réz galambot láthat a négy közül.
Aminthogy tulajdonképpen annyit is lát rajta mindenki, mégpedig nem azért, mert az ő apjának nem igazi fia, hanem mert igazán csak annyi galamb van rajta; minthogy azonban mindenki azon hitben szenved, hogy csak ő lát hármat, fogja magát s mindenki azt beszéli, hogy ő négyet lát.
Sennyey Pált nagy államférfiúnak mondja mindenki, de még sohasem látta annak senki.
*
És ami őt nagy államférfi hírébe keverte, az semmi más, mint az a rejtélyes, titokzatos pszt.
Hogy ezenkívül miben áll még a konzervativ politika, arról írt már Asbóth is, írt Kecskeméthy Aurél, fejtegette Fiáth báró és írnak róla naponkint, s talán beszél felőle a parlamentben Sennyey Pál, Ürményi Miksa, Apponyi Albert, s ennek dacára sem, vagy hogy talán éppen azért nem tudja mégis senki, mi voltaképpen a korzervativek politikai intenciója és programja, mert sok csodát megélt már e nemzet, sok olyan beteljesedett rajta, amit nem várt, miről nem álmodott, de hogy két konzervativ egyformán beszéljen valamikor, olyat nem értünk, s hogy ennélfogva tisztába jöjjünk irányzataikkal, olyat nem is fogunk érni addig, míg be nem teljesedik a jóslat, hogy Sennyey Pál is kivetkőzik egykor mostani elveiből.
A kutató elmék akkor tán rá fognak jönni, mi volt az ő programja; ezerszer könnyebb lévén meghatározni p. o., hogy egy levetkőzött hölgy minő lehetett felöltözve, mint azt, hogy egy felöltözött hölgy minő lehet levetkőzve.
*
Tagbaszakadt monoklis férfiú lépett be egy napon a báró Sennyey szobájába, ki éppen Ürményi Miksával beszélgetett. Csizmáján vidéki por, arcán hamleti tünődés.
Báró úr, én konzervativ képviselőjelölt vagyok.
Sennyey a fejével biccentett könnyedén és e biccentés nem fejezett ki sem nyájasságot, sem megvetést.
Engem egyhangúlag fognak megválasztani folytatá s végtelen búbánat ömlött el ábrázatán.
Honnan gondolja ön? vágott közben Ürményi.
A ‚Kelet Népé’-ből olvasom így.
Kétkedő mosoly jelentkezék a két főmogul ajka körül, Ürményi szólni akart, de Sennyey egy szemöldrántással intett neki és hozzáhajolva súgta: Pszt.
*
Báró úr mondá tovább az egyhangúlag megválasztandó jelölt , ha engem egyhangúlag megválasztanak, nekem programbeszédet kell tartanom. Én áttanulmányoztam mindazt, amit önök mondottak, s most még kevésbé tudom, mit mondottak önök, mint ami előtt átolvastam, hogy önök mit mondottak.
Sennyey ismét biccentett fejével könnyeden és biccentésében nem volt sem nyájasság, sem megvetés.
Én felvilágosítást jöttem kérni programunk felől.
Sennyey fagyos pillantást vetett rá s így szólott:
Forduljon ön e tekintetben elvtársamhoz, Ürményi úrhoz, ki
Ürményi feszengett.
Most éppen
Ürményi mozgott.
Odahaza van a szállásán.
Az egyhangúlag megválasztandó képviselőjelölt felderült arccal fordult sarkon, Ürményi elpirult, ajka habozva mozdulni kezdett, de Sennyey hirtelen intett és azt sziszegte: Pszt.
*
Mikor az egyhangúlag megválasztandó jelölt lépteinek utolsó nesze is elhangzott, Ürményit e merész szavakra lázítá lelkiismerete:
Talán mégis meg kellett volna neki mondani
Sennyey megbotránkozva nézett rá:
Ugyan mit?
Azt, hogy én nem vagyok otthon.
Vagy úgy? szólt a nagy státusférfiú lecsillapodva , majd azt hittem, hogy a programot.
