PULSZKY FERENC
PULSZKY FERENC
Járt már a világon mindenütt, volt minden, tud mindent, keresztülesett mindenen és beleártja magát mindenbe.
Egész karaktere abban az egy szóban fekszik, hogy: lutheránus.
De azért a katolikusoknak is szívesen köszön, s a szabadkőműveseknél ő a nagymester
Egyszer a kis Guszti, még inas korában a következőleg nyilatkozott:
Csak egy ravaszabb embert ösmerek magamnál: az apámat.
De Gusztinak nem volt igaza, mert az öreg olyan nagy lutheránus, hogy még a fia sem ösmeri.
*
Volt már reactionárius, republikánus, jakobinus, carbonári, liberális, pecsovics, mameluk, de amiért mindezt az állapotot keresztülviselte, miniszter még nem volt soha.
A savanyúnak maradt szőlőt meg nem ízlelhetvén, öreg korában mondott le a fényes álomról, örököse, Guszti javára.
Guszti át is vette e különös örökséget s fizeti utána a százalékot a szécsényi választókerületben.
*
Mert hát úgy volt eddig, hogy a képviselőházban túlságosan előlgettek egymásnak. Egyik nagyobb kapacitás volt, mint a másik. Valahányszor miniszterkrizis volt, (s hogy sokszor legyen, a két Pulszkynak volt rá gondja) mindig felmerült az a kombináció, hogy a Pulszkyakból is illő volna már egyet a piros székbe ültetni.
De valahányszor kombinációba kerültek, az is mindig felmerült, hogy: melyiket?
És ezen sohasem bírtak a minisztercsináló körök megegyezni, s inkább elejtették mind a kettőt.
Fogta tehát magát Ferenc s ott hagyván a politikai pályát, kitért az útból.
S akkor aztán egyszerre mindnyájan rájöttek: hogy az öreg Pulszky lett volna alkalmasabb miniszternek.
*
De ha miniszter nem lehetett közvetlenül, az ő közvetve már régen.
S a politikától is csak azért vált meg, hogy azt a kulisszák mögött tovább csinálja.
A kormány azt hiszi, hogy nagy befolyása van a népre, melynek barátja, s nem negligálhatja az öreget.
A nép sem mellőzheti, mert abban a hitben van, hogy a kormánynál, melynek barátja, rendkívüli a befolyása.
Mind a ketten csalódnak.
Pulszky csak azért barátja a népnek is, a kormánynak is, hogy mindig fennmaradon a szabadsága elhatározni, kinek legyen az ellensége.
A befolyása pedig csak addig tart, míg akár a népnek, akár a kormánynak a szeme felnyílik.
Ő úgy van meggyőződve, hogy éppen ezért áll az tartós alapon.
A forradalom után ő is a száműzetés keserű kenyerét ette. S míg a külföldön járt, addig volt a legnépszerűbb otthon.
Amióta hazakerült, a külföldön lett népszerű.
Mert mindig ott ösmerik s következésképp tisztelik is jobban, ahol nincsen.
*
Ő az egyedüli ember, aki jobb a hírénél.
Tetszeleg magának azzal, ha goromba. És úgy teszi magát, mintha erre kiváltsága lenne.
Valóságos gyerektermészet. (A vásottabbját értem.) Szeret ingerkedni a közvéleménnyel, pedig az éppen olyan harapós komondor, mint aminővel a gyerek köt ki
De ebben az ingerkedésben van valami szeretetreméltó komázás, amihez csak ő ért, és egy bizonyos határ, melytől kezdve a felborzolt szőrt kezdi szépen lesimítani
Azonfelől nemcsak a közvéleménnyel ingerkedik így, de a hatalmasokkal is. S ez a szerencséje; mert amit a vámon veszít, megnyeri a réven.
Pulszky egy valóságos ócska óra, mely sokszor ver mást, mint amit mutat, ritkán jár jól, de mindig föl van húzva, s ha az egyik pondus-a közel jár a földhöz, a másik ugyanolyan arányban húzódik a magasba.
*
Ez az ő politikája. De hát erről már sokan írtak. Igaz, hogy egyéb viselt dolgairól is. Sőt még alakját, orrát is annyira elkoptatták az élclapok, hogy nem maradt már t. i. nem orra, hanem semmi mondanivalóm.
Erről az oldalról gúnyolták ki még a palóc atyafiai is.
Nagy az orra,
Rossz a bora,
Kétfejeő sas az madara.
Rossz a bora,
Kétfejeő sas az madara.
Hanem igaz, hogy meg is keserülték. Rájok küldte Gusztit képviselőnek.
*
Pulszky élete annyira gazdag eseményekben, hogy a rengeteg anyaghalmazból szinte nehéz kiválogatni, hogy mit kelljen meg nem írni, és mégis olyan fiatalnak látszik, hogy mikor azt írja az ember, mit tett, mindig arra gondol, mit fog még ezentúl tenni.
Jellemrajzról pedig szó sem lehet, mert az öreg úrnak múltja bármilyen nagy is, hasonlít a festékhez, melybe ő folyton más-más színeket vegyít; s csinálja össze-vissza sárgára, szürkére.
Ki tudja mire viheti még isten segítségével!
Mert hát egy idő óta úgy látszik, ő kezdi dirigálni a mennyei gondviselést is
Az öreg Kratzman éppen akkor öregedik ki, mint hasznavehetlen, a múzeumi képtárból, mikor a kis Károlyban az a gondolat támad, hogy ő szaktudóssá lesz a helyén.
A kis Károlynak tudvalevőleg Pulszky Ferenc az édespapája.
