PULSZKY ÁGOSTON
PULSZKY ÁGOSTON
A fiak sehol sem örökölnek annyit apáiktól, mint nálunk Magyarországon. A kiváló tulajdonok, melyekkel egy-egy családtag bír, átszármaznak a maradékra, sőt az oldalrokonokra is. Arany, Eötvös, Wenzel, Pauler stb. fiai mindnyájan éppúgy a közélet jelesei, mint atyáik. Madarász Jenőkéje, Rákosy Jenő összes rokonsága mind született nagy ember. Helyesen akart egyszer valaki jutalmat kitűzni egy olyan Móric-ivadék fölfedezésére, aki ne legyen hivatva kiváló államhivatalt viselni. Bizony megmaradt volna a pénze.
De még helyesebben teszi vala, ha egyúttal azon Móricz-családtag fölfedezésére is egy nagy összeg jutalmat tűz ki, akitől e kiváló tulajdonok átszármazhattak volna a többiekre. Mert bizony ez a pénze is megmaradt volna.
Egyébiránt exempla sunt odiosa; elégedjünk meg annak egyszerű konstatálásával, hogy Pulszky Ágoston elsőszülött fia Pulszky Ferencnek.
*
Külföldön növekedett a száműzetés sótalan kenyerén; azért olyan vézna és erőtelen szegényke. Ott járta ki iskoláit is, s azért olyan izmos szellemileg. Ide már csak az egyetemre került elprodukálni azt a cigányok által feltalált dohányzási manővert: felszíni a füstöt, aztán tovább adni egy üres pipaszáron át a többieknek.
Guszti tudniillik az 1848 című napilap szerkesztőjének lépett ki az egyetemi padokból s azt, amit a prelekciókon hallott a közjogból és jogbölcsészetből, igyekezett vezércikkekké idomítani.
Miután tudományát még melegében azon módon tálalta fel, ahogy ő hallotta a professzoroktól, mondanom sem kell, hogy biz azt széles e hazában egyetlen keresztény lélek sem értette meg, miért is azonnal híre futott Kárpátoktól le az Adriáig, hogy Tyű! ez még aztán az okos ember.
*
Éppen volt egy heverő kerület Füleken. Füleket képviselni Guszti kiválóan alkalmasnak látszék.
Fölléptette tehát a papája, s egyszer csak azon vette magát észre, hogy meglett. Mint lett meg, arról csak a papa meg a szécsényi pince tudna szólani.
Midőn a képviselőház elnöke felmutatta a Ház-ban megbízólevelét, az akkori Deákpárt éljenzés-ben tört ki.
Guszti tehát úgy kezdte politikai pályáját, mint ahogy mások végezni szokták.
S ez a nemezis keze.
Mert az öreg Pulszky meg úgy végezte, ahogy mások kezdeni szokták.
A kedvező fogadtatást apjának köszönhette a fiú, míg ellenben annak, hogy az öreg nem méltányoltatott kellőleg, nagyrészt a fiú az oka.
*
De Pulszky Ferenc sokkal jobban el van telve a fia nagyságával, mintsem ennek tulajdoníthatná az irányában nyilvánult közönyt. Mikor Deák Ferenc legutolsó beszédét tartotta a polgári házasságról, s a folyósokról mindenki a házba tódult, hol a néma csöndben a légy röpülését is meg lehetett hallani, Pulszky a szokatlan jelenség folytán kíváncsian dugja be fejét a szőnyegajtón keresztül, amint azonban látja, hogy Deák a szónok, a csalódás bosszankodásával húzza ismét vissza:
Hüm! azt hittem, a Guszti beszél
*
Guszti már korán hozzászokott ahhoz a gondolathoz, hogy ő miniszternek született. Erre igyekszik magát kiképezni, s ez kölcsönzi neki azon sajátságos arroganciát és vakmerőséget, mely őt épp annyira kiállhatatlanná tette, mint amennyire megnevelte tekintélyét a gyarló laikusok előtt.
Pedig alapjában egyike a legszelídebb és legfélénkebb jellemeknek.
Füleki képviselő korában évekig nem mert hazamenni a birtokára, abbeli félelmében, hogy a tiszttartója ráerőszakolja feleségül a kisasszonyát.
*
Ki Pulszky Ágost jelenét, múltját és jövőjét mérlegeli, azon gondolata támad, hogy minek is van ő tulajdonképpen a világon? s valami ideges elégedetlenség fogja el a teremtés iránt egész valóját.
És ha az a valaki végigmegy például a Korona-utcán és meglátja teszem azt Odescalchi Gyula herceget egy masamód boltból kijönni, még inkább az a gondolata támad: minek is van a világon Pulszky Guszti?
Ha azonban éppen olyankor látja az ember bemenni Odescalchi Gyulát a masamód üzletbe, mikor a képviselőházban országos érdekű ügy felett szavaznak akkor az ember egyszerre kiengesztelődik Pulszky Guszti iránt és az a gondolata támad, hogy dejszen a kis Guszti mégis derék ember.
*
Meg kell neki adni, oly odaadással dobja oda összes idejét a közügyeknek, mint igen kevesen az ő korában.
A kis Guszti úgyszólván ifjúság nélkül lett öreggé, gründol, gyűlésezik, el nem marad az osztályülésekről, a zártértekezleteken mindig ott settenkedik a miniszterek körül, az egyetemi katedrán szorgalmasan tölti ki óráit, a delegációban tevékeny részt vesz.
Mint államférfi Kerkápolyit szeretné utólérni, mint egyetemi tanár Szilágyi Dezsőt, mint katona Márkus Istvánt.
S amilyen szorgalmasan olvas és tanul folytonosan, nem lehetetlen, hogy utóléri valamennyit.
És akkor aztán, ha utóléri, egész kényelmesen fog tűnődhetni rajta, ha vajon nem jobb lett volna-e füleki képviselő korában bátorsággal bírni a hazamenetelre, elvenni a tiszttartó úr kisasszonyát és vissza sem jönni soha többé?
*
Pulszky Guszti csalódik, ha azt hiszi, hogy miniszternek született: ő sohasem fog a piros széken ülni, pedig elég esze van hozzá, de nincs egyénisége és modora.
A delegáció tavalyi ülései alatt az a kitüntetés érte, hogy Andrássy felkelt székéről, s odaült a Guszti háta mögé diszkurzust akarván vele kezdeni valami magándologban.
Guszti oda sem hederített a magas vendég udvarlásának, még csak meg sem fordult, hanem engedte azt beszélni míg kedve tartja, ő maga a tárgyalás alatt levő hadügyi büdzsé számtételeire figyelvén feszülten.
A delegáció összes tagjai pedig éppen nem figyeltek a szőnyegen forgó hadügyi büdzsé vitára, hanem azon hallatlan eseményt nézték elszoruló lélegzettel, hogy egy embernek nincsen egyetlen nyájas mosolya sem, mikor a birodalom külügyminisztere leereszkedik hozzá.
E látvány mondják a gyengébb idegzetű mamelukokat annyira megviselte, hogy azóta a visszaemlékezés befolyása alatt csendes remegés fogja el őket, ha Andrássyval állanak szemben.
*
E rossz modornak a nagy hiúság az oka. Guszti különb embernek tartja magát holmi Andrássy Gyula- és Tisza Kálmán-féle naturalisták-nál, kik őszerinte még a helyesírással sincsenek tisztában. Az ő keblét a tudomány szertelen ambíciója feszíti.
Ezért nem lesz belőle mameluk soha. Marad az, amivé a természet alkotta: frondeur a mamelukok közt.
Sokan kétségbe vonják benne a hazafiságot s világpolgári lenge köntösbe öltöztetik lelkületét; pedig az igazságtalanság, mert a kis Pulszky jó hazafi s ha nem is ment bizonyos fumigálásától annak, ami nemzeti, ez pusztán fiatalkori hencegés, minő a Taljánországot megjárt bakáé, ki a tengernyi kevélységtől nem bírja megtalálni Mándon a saját házukat, pedig csak félév előtt hagyta el; mikor aztán a szomszédja fejcsóválva és szemrehányólag figyelmezteti, hogy ejnye, ejnye, János, ez a kendtek háza ni! gangosan feleli: az ördög ösmerhetne minden apró ólat.
Guszti kétségkívül a modern tudományok befolyása alatt áll s most ezek ködében vajúdik: olyan ő még ma is, mint a tojás, melynek kiköltése az időre van hagyva.
A jövő titka még: tyúk lesz-e vagy kakas?
Egy azonban bizonyos, hogy sas nem lehet; az egészen másforma tojásból támad.
*
Fumigáló modora, ellentmondási természete, konspirálási hajlamai okozzák, hogy barátai éppen nincsenek.
Pedig semmi sem forróbb kívánsága, mint barátokat szerezni. Otthon a megyéjében minden kabátos emberrel per tu van, amit azok éppen azért nem vesznek valami különös kitüntetésnek, mert válogatás nélkül részesülnek benne, s néha valóban különös alakban. Akárhányszor megesik, hogy órákig eldiskurál valakivel, kedves jó cimborájának szólítja, mire az felbátorítva nyomban protekcióját kéri valamihez a szertelenül nyájas barátnak.
Rendelkezz velem mondja Guszti , hanem apropos, méltóztassál megmondani a nevedet is.
*
A kolozsvári egyetem szervezésekor tömérdek iskolatársát segítette be a katedrákba s nagy igyekezetet fejtett ki azokat a nagyságos címre is rásegíteni.
Keresztülvitte; mert mit ne vinne ő keresztül?
Olyan impertinensül tud informálni, hogy a miniszterek, csak hogy lerázzák a nyakukról, mindent megígérnek, s amit megígérnek, mindent megtartanak neki, tudván azt, hogy nagyon rossz szája van. Jobban szól s messzebb szól, mint a telefon. S aki az ő nyelve hegyére kerül az olyan piszkos lesz, hogy még Lónyait is megirigyli.
Egyszóval nagy a befolyása: s a szegény Trefort valahányszor fiatal egyetemi tanárt lát valahol, mindig megrázkódik s felsóhajt: Ez is a kis Pulszkyval járt iskolába!
Hogy im Guszti olyan portentummá nőtte ki magát, aki csak úgy a kabátujjából rázza ki a sok jeles professzort, s a miniszter valahogyan mégis igazolhassa a hirtelen napvilágra jutott indokolatlan befolyást, magának Gusztinak is okvetlenül kiváló tudományos állást kellett adni.
Így lett belőle is egyetemi professzor az encyclopaediából és az észjogból.
No, de hiszen csak ez kellett még a szegény Trefortnak!
Azóta vérszemet kapott boldog-boldogtalan; valóságos országos ragállyá fajult a katedra-keresés; azelőtt szolgabíró vagy esküdt akart lenni az iskoláit végzett ifjonc: most egyetemi professzor.
Trefort pedig kénytelen kinevezni valamennyit, mert ily argumentummal állanak elő: ha már Pulszky Guszti is azzá lehetett!
S a miniszter ilyenkor mindig találva érzi magát.
*
Most, midőn éppen az utósó vonást írom a Guszti arcképéhez, hoz egy levelet a posta, melyet szórul szóra itt közlök:
Budapest, jan. 7.
Kedves Aranyoskám!
Írja meg, kérem, a kis Pulszkyról azt is, hogy sose volt rajta becsületes ruha, s arra még halandó lélek nem emlékszik, hogy valaha új cipő lett volna a lábán. Az én mamám nem szereti, azt mondja, nagyon kiállhatatlan ember. A papám pedig azt mondja, hogy éppen olyan ő, mint a mamám.
Igaz, tisztelt könyvíró bácsi, azt el is felejtettem mondani, hogy az én mamám nagyon, de nagyon pletykás egy asszony.
És mégis, ha jobban meggondolom, arra kérem magát, újságíró bácsi, ne írjon a kis Pulszkyról többé semmit, mert az én papám azt mondta, hogy a kis Pulszky ma a pénzügyi bizottságban tudja, ahol a követek tanácskoznak azt indítványozta, hogy az újságíró bácsik adót fizessenek az újságoktól.
Aztán az én papám azt is mondta, hogy ezt a kis Pulszky csak azért mondta, hogy az újságíró bácsik szidják és emlegessék.
Én nem tudom, mi jó van abban, mert én bizony nem szeretem, ha a mamám vagy valaki más megszid, de hát én nem is vagyok professzor. Tudja, én csak olyan kis fecsegő lányka vagyok.
Mimi.
U. i. Hallottam, mikor maga tegnap a papától adatokat kért a kis Pulszkyról: de a papa azt mondta, mikor oszt maga elment, hogy ő bizony nem küld. Majd küldök én, gondoltam magamban, s amit csak felőle hallottam, mind megírtam.
E levél, melyet egy 12 éves leányka írt, nemcsak a benne levő adatok miatt, hanem kiváltképpen azért érdekes, mert azt bizonyítja, hogy Magyarországon bizonyos fokig a gyerekek is politizálnak.
És ez menti ki Pulszky Ágoston eddigi államférfiúi szereplését legjobban.
