49. sz., december 4. SZEMLE
49. sz., december 4.
SZEMLE
SZEMLE
A hét legfontosabb eseménye a vámszerződés kérdésének felelevenülése. Ez és a bankkérdés megoldása az, mely minden gondolkodó és hazáját őszintén szerető magyar embert mélyen érdekel. E kettőtől függ: lesz-e belőlünk valami, kiheverhetjük-e ama bajt, mit az előbbi kormányok hibái nyakunkba halmoztak. Alább közöljük Tisza miniszterelnök nyilatkozatát e tárgyban. E nyilatkozat után ítélhetjük meg a helyzetet, – az igazgat megvallva – nemigen kecsegtetjük magunkat vérmes kilátásokkal. Mindenből az látszik, hogy a jelen kormány sem mer szakítani elődei hagyományos félénkségével, mely minden szépet elzsibbaszt Ausztriával szemben. A vámügyi alkudozásokról eddig annyit tudunk legkiváltképp Tisza feleletéből, hogy a bécsi kormány semmi engedményeket sem hajlandó tenni s hogy a magyar kormány is a közös vámterület barátja.
Elég szomorú dolog biz ez, kivált ha tudjuk, hogy kénytelenségből, gyengeségből kedveli olyan nagyon a közös vámterületet. De legyen bármint: szívesebben vennők a miniszterelnök szájából a meztelen igazságot, mint az ilyen magára erőszakolt, meggyőződésnek keresztelt szegénységi bizonyítványt.
Tehát csalatkoztunk volna mégis a Tisza erélyében is? Átok fekszik tehát e nemzeten, hogy a legbátrabb, legszabadelvűbb emberei, mihelyt beülnek a miniszteri piros székbe, nyomban kivetkőznek önmagukból?…
Vigasztaló azonban, hogy a képviselőházban nagy pártja van az »önálló« vámterületnek. Báró Kaas Ivor és Mudrony Soma oly hatalmas érvekkel telt beszédekben mutatták ki az önálló vámterület célszerűségét, hogy beszédjük nagy hatást tett az egész pártra.
Adja isten, hogy a képviselőház, ha majd tárgyalásra kerül e tárgy, a nemzet jogos akaratának legyen tolmácsa, s vívja ki határozott erélyével azt, amit a kormány gyengesége már-már elejteni készül.
