48. sz., november 27. A KÖZEGÉSZSÉGÜGYI TÖRVÉNYJAVASLAT
48. sz., november 27.
A KÖZEGÉSZSÉGÜGYI TÖRVÉNYJAVASLAT
A KÖZEGÉSZSÉGÜGYI TÖRVÉNYJAVASLAT
Hazai közegészségügyi viszonyainkra nem méltatlanul szokás az »ázsiai« jelzőt használni. A közegészségügynek nemhogy állami fontosságáról eddigelé még szó sem volt az illetékes körökben, de örökké csak indolenciát tapasztalunk ez ügy iránt, s nem egyszer volt alkalmunk bámulni azon járatlanságot, mely a legmagasabb fórumtól le a legkisebbig következetes kitartással végigvonult éppen azokon, kikről a priori feltettük s megvártuk volna, hogy szívükön viselik ez ügyet s tisztában vannak úgy a céllal, mint az eszközökkel. Ily körülmények közt nem csoda, ha a nagyközönség is, követve a nemes példát, semmibe sem vette a közegészségügy kérdését.
Régóta tapasztalás és a gondolkodó fők vitatárgya az, hogy hazánkban időnek előtte borzasztó mérvben halnak el olyanok, kiknek élete a tudomány és tapasztalat mai magaslata által nyújtott eszközök ismerése és helyes alkalmazása mellett megmenthető lett volna.
Különösen rémesek a statisztika adatai, melyek a csecsemők közti halálozásra vonatkoznak. Minden futó perc egy anya szeméből fakaszt keserves könnyeket, ki elvesztett magzata hűlt tetemét szorítja keblére.
Az ifjúkor tetemes részét a sorvasztó tüdővész viszi kora sírba, megfosztja a szülőket gyámoluktól, a társadalmat hasznavehető, életerős munkásaitól, az államot honvéd s adófizető polgáraitól.
Hazánk majd minden vidékébe állandón befészkelte magát hol egy, hol más tájhonos betegség, s feltartóztatlanul garázdálkodik.
A himlő évenként legkevesebb tizenötezer élettel vesz több áldozatot, csak azért, mert közegészségügyünk rendezetlen.
S a meg-meglátogató kolera egy-egy alkalommal egy egész nemzedékre valót söpör el soraink közől.
A törvénytelen gyermekekből alig marad életben pár százalék, mert a közvetett utakon való gyermekgyilkosságnak mi sem áll útjában.
Szóval oly szomorú viszonyok hozzák létre ez ázsiai állapotunkat, melyeken csakis a korszellem magaslatára emelkedett, speciális viszonyainkhoz alkalmazott jó közegészségi törvény és annak lelkiismeretes végrehajtása képes változtatni.
Hazánkban eddigelé ily törvény nem létezett.
Ezért az első lépést, mely által törvényalkotás útján a közegészségügy állami fontosságának elismertetése céloztatik, még akkor is a legnagyobb örömmel üdvözölnők, ha a javaslat hézagos, hiányos volna.
Tisza Kálmán előttünk levő törvényjavaslatát e szempontból egyelőre csak a legmelegebb részvéttel fogadhatjuk, másfelől azonban nem lehetünk annyira elfogultak, miszerint a benyújtott törvényjavaslatot a tökély netovábbjának tekintsük. Vannak, tagadhatatlan, e javaslatnak – mint éppen célunk kimutogatni – hézagai, s ha ennek dacára elismeréssel fogadjuk, tesszük azért, mert nagyobbára felöleli és elég alaposan és szabatosan körülírja azon kérdéseket, melyekkel közegészségügyünknek gyökeres rendezése – különösen, ha némely, általunk felsorolandó pótlás és módosítás keresztülvitetnék – gyökeresen megkezdhető. Üdvözöljük, mert meglátszik rajta, hogy a belügyminiszter nem fogadta el egyszerűen a közegészségügyi tanács által kidolgozott s zűrzavaros és egyáltalán nem törvényformájú javaslatot, hanem iparkodott azt tapintatos államférfiúi kézzel tömör, következetes rendszerű s oly alakba önteni, mely kiindulási pontul bátran elfogadható. Ha vannak is – éspedig nem éppen csekély számmal – oly pontok, melyekben nézetünk eltér a javaslattól, s ha vannak e javaslatnak szerintünk oly hiányai, melyek múlhatatlanul pótolandók, mindamellett vannak, éspedig túlnyomó részben oly előnyei is, melyek előtt kalapot kell emelni mindenkinek, ki komolyan szívén viseli árva közegészségügyünk rendezésének égető szükségű ügyét s belátja, hogy e téren a kezdeményezési lépés – ha a külföld, különösen pedig Anglia útmutató példája után nem oly fölötte nehéz is –, de hazai viszonyaink közt mindenesetre nagy horderejű s méltánylandó, még akkor is, ha a cél elérésére nem egyezünk meg mindenben az ajánlott módozatokat illetőleg:
S nem szabad itt felednünk azt sem, hogy a közegészségi törvény tökéletességét egyszerre kívánnunk sem lehet, a gyakorlati élet legjobban ki fogja annak érzékeny hiányait mutatni, s ezeken mindég lehet az idő folytán is segíteni.
Ez azonban nem indok arra, hogy viszonyaink közt ne a lehető legjobb törvény alkottassék.
Ezért, midőn a törvényjavaslat ismertetésével annak szerintünk tetemesebb hiányaira a figyelmet felhívjuk, tesszük tisztán az ügy érdekében s azért, mert az hisszük, hogy észrevételeink – meghallgatás esetén – az ügynek ártalmára nem válnak.
Mindennek megvan fény- és árnyoldala. Lássuk először is törvényjavaslatunk fényoldalát.
Legtündöklőbb oldala az, hogy van, s ezt emeli azon szellem, mely általában – dicséretére mondhatjuk – átlengi. S e szellem abban nyer kifejezést, hogy a közegészségügy feladata nem csupán abban áll, hogy a felmerült bajok elhárításáról gondoskodjék, hanem feladatának főleg akkor felel meg, ha oly intézkedéseket tesz, melyek által a bajok és közegészségi hiányok megelőztetnek és a közegészségi jólét biztosíttatik; e feladat megoldásához azonban egyrészről a hatóságok tevékenységi jogkörének és ezzel együtt a magánjog korlátozhatásának meghatározása, másrészről a végrehajtó közegeken kívül a közönség érdeklődése s közreműködésének megnyerése szükséges.
Ilyen szellemnek kell a közegészségi törvényen átvonulnia, ha az a műveltség mai nézpontján akar maradni. S örömmel látjuk, hogy maga a miniszter hangsúlyozza ez irányelvet indoklásában. Lesz alkalmunk kimutatni, mely pontokban nem felelt meg e szellemnek. – De most a fényoldalnál maradjunk.
A javaslatban foglaltak túlnyomó része mind e kategóriába sorozható. Ilyenek az első rész fejezetei majdnem kivétel nélkül, tehát »intézkedés a gyermekek és iskolák iránt«, »segélynyújtás balesetek alkalmával«, »orvosi gyakorlat«, »szülésznői gyakorlat«, »kuruzslás«, »kórházak és gyógyintézetek«, »tébolydai ügy«, »vasúti és hajózási egészségügy«, »járványok és ragályok«, »védhimlőoltás«, »gyógyfürdők és ásványvizek«, »temetkezés«, »gyógyszerészeti ügy« címet viselő fejezetek.
Legkimagaslóbb fényoldala, miszerint gondoskodik arról, hogy az ország minden nagyobb községe s a kisebbek együtt orvossal elláttassanak.
