48. sz., november 27. SZEMLE
48. sz., november 27.
SZEMLE
SZEMLE
Az országgyűlésen unalmas egyhangúsággal tárgyalják az egyes miniszteri tárcák költségvetéseit, mik majdnem minden változtatás nélkül fogadtatnak el. – A sajtót a bagatell ügyek, mikről a múlt számban írtunk, foglalkoztatják, s mindenik lap majdnem kivétel nélkül a békebíróságok mellett nyilatkozik; miknek békéltető, egyeztető működése jótékonyan hatna úgy az állampolgárok érdekeire, mint ama százados nyavalyára, mely a perlekedés felburjánzásában nyilvánul. Így könnyen lenne keresztülvihető a törvényszékek számának leszállítása is minden rázkódtatás nélkül, s tekintélyes összeg takaríttatnék meg.
Legnagyobb izgalomban tartja a politikai köröket még mindig az új megyerendezésről szóló törvény, mely Tisza Kálmán népszerűségéből sokat elvitt, s melynek megszavazása nem fog olyan simán lefolyni, amint azt Tisza Kálmán eleinte remélte. A megyék részéről már jönnek a tiltakozó feliratok, melyek vajmi keveset használnak ugyan, de legalább megteremtői a közvéleménynek, melyet megváltoztatni, meghamisítani nem lehet, mely a koporsóból is kitör és eget kér.
Mi részünkről nem ragaszkodunk hibás ős intézményeinkhez, de nem hisszük annyira megerősödve még a nemzet önállóságát s nem merünk bízni a sors esélyeiben úgy, hogy a megye eltörlésébe belenyugodhassunk. – Mi is olyan ötvenkét oltárnak tartjuk a megyéket, hol a hazafiság lángja ég, s mindenütt kialvó félben van. A hazafiság az ötvenkettedik oltár pislogó tüzétől újra lángra gyúl valamennyi. A megyék az »alkotmány bástyái« voltak. Nem hisszük, hogy erősebb legyen a nemzet, az alkotmány, ha bástyáit lerontja maga mögött.
