41. sz., október 9. SZEMLE
41. sz., október 9.
SZEMLE
SZEMLE
Delegátusaink jól mulatnak odaát Bécsben. Veszett fejszének nyele. A sok kiadott millióért meg is érdemelnek egy kis előzékenységet. Még a kártyabankoknál is az a szokás, hogy ha valaki megkopasztatik, kifizetik neki a vacsoráját és kapupénzét. Még alig heverték ki ama gyönyörűséget, amit Uchatius tábornok szerzett nekik, hogy az arzenálban megmutogatta ágyúinak öntési módját, midőn megint új élvezetre virradának, részt vehetvén a felixdorfi lőpróbákon. A hadügyminiszter, úgy látszik, kézzel-lábbal be akarja bizonyítani, hogy nem hiába dobták ki az ország tengernyi pénzét – vagy csak könnyebbülést akar szerezni megterhelt lelkiismeretüknek.
A delegációnak volt egy érdekes epizódja is – a sok szomorú epizód közt. – Jókai Mór, ki – mellesleg legyen mondva – évekig rossznak találta a delegációt mint olyat, mely legfontosabb ügyeinket végzi s mégsem felelős senkinek, most egyszerre megváltozott s valóságos lelkesedéssel rajong a delegációért (melynek ő is tagja), mondom Jókai Mór interpellálta Koller hadügyminisztert, hogy minek ez a tömérdek ágyú, mikor úgy sincs háború, sőt – mint Andrássy gróf magát kifejezte –, majdnem biztosan lehet mondani, hogy egyhamar nem is lesz? – Háborút könnyen kaphatnak önök – felelt a közös hadügyminiszter.
– Háború nekünk nem kell, a pénz pedig nagyon kell – viszonzá Jókai, ki még az iránt is interpellációt intézett őexcellenciájához, miért hogy csak Bécsben van fegyvergyár, mely a birodalom középpontjától távol esik. Figyelmeztette azon eshetőségre, hogy ha netán Bécs (quod deus avertat!) ellenséggel szállatnék meg, nem lévén több oly helyünk, hol fegyvert készíthetnénk, nem vagyunk képesek veszély idejére seregeket szervezni. – A nemes báró prücsköt-bogarat megígérvén, biztosítva Jókait, hogy ez az ő eszében is megfordult már, tetejébe kijelenté, hogy az ágyúk előállításánál a magyar ipart is tekintetbe fogja venni. *
Értjük őexcellenciáját. Valószínűleg egy-két ágyúkereket csináltat valamelyik magyar kerékgyártónál. Ilyenformán szokás megtartani az ígéreteket.
A hercegovinai mozgalom apadóban van; Szerbiában megbukott a harcis Risztics-kormány s helyét alkalmasint a béke kormánya foglalandja el. Remélhető tehát, hogy a hercegovinaiak belátván, hogy a várt segély sehonnan nem érkezik, szép csendesen beadják mihamarább a kulcsot.
És ez nagyon jól van így. Hadd pihenjen még egy ideig a föl-fölújuló keleti kérdés. Ausztria–Magyarország egyáltalában nincs azon helyzetben, hogy egy kitörő európai háborúból hasznot tudhasson meríteni.
