38. sz., szeptember 18. A POLGÁRI HÁZASSÁG
38. sz., szeptember 18.
A POLGÁRI HÁZASSÁG
A POLGÁRI HÁZASSÁG
A viták megindultak az országgyűlésen. Polit, báró Sennyey, Móricz Pál, Helfy, Tisza Kálmán, Pulszky Ágoston tartottak beszédeket. Valamely különös figyelemre méltó pont nem magaslik ki e beszédek közül. A legtöbb és legnagyobb visszatetszést szülte Móricz Pál beszéde, ki mint a kormány szónoka nagyon elszólta magát a polgári házasság kérdésében, a szükségképpeni polgári házasságot ajánlva; azaz: a polgári házasságot nem kívánja kötelezőnek, hanem csak szükség esetére alkalmazhatónak. Nem tudjuk, a kormány nézetét tolmácsolta-e Móricz Pál, vagy csak a saját magáét. Ha a kormány így gondolkozik (pedig közlönyei legalább eddig nemigen cáfolták meg a Móricz Pál által mondottakat), akkor nem irigyeljük szabadelvűségét. Akkor mégis szabadelvűbb ember volt Deák Ferenc, ki még 1873-ban a képviselőház június 28-iki ülésében, midőn a kormányt elvégre is nem támogatta oly óriási többség, mint ma, így szólott:
»Még egyet hozok fel. (Halljuk! Halljuk!) Előttünk van, és reménylem nem hosszú idő múlva a ház asztalára kerül a polgári házasság kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A polgári házasság, nézetem szerint, nem vallási, hanem tisztán polgári kérdés. (Élénk helyeslés.) A két mód közül, melyet eddig követtek, az egyik az engedélyezett polgári házasság, a másik a kötelező. Nem tehetek róla, én az első a csak engedélyezett polgári házasságot nem tartom logikai alapon nyugvónak, nem tartom helyesnek, és magára az egyházi rendre is sértőbbnek tartom, mint a kötelezőt. (Élénk helyeslés.)
Mert ha nyersebb nyelven mondanók az engedélyezett házasságról szóló törvényt, az annyit tenne, mintha az állam azt mondaná alattvalóinak: “Fiaim! ha házasodni akartok, menjetek papjaitokhoz, adjanak ők össze benneteket, de ha össze nem ád titeket, akkor jöjjetek hozzám, majd összeadlak én.” (Tetszés.) Ellenben a kötelező polgári házasság egészen más; ott az állam azt mondja, hogy a házasság nemcsak egyházi szertartás, hanem polgári szerződés, éspedig a legfontosabb, mely alapja a successiónak sat., én tehát, mint állam, megkívánom, hogy ezen polgári szerződés előttem kötessék; annak egyházi részét azután végezzétek el a magatok papjánál. Ebben sem sértő, sem helytelen nincs. (Élénk helyeslés.)«
Kiszakítottuk ezen szavakat az ország bölcsének monumentális nagy beszédéből, hogy lássák olvasóink, miként vélekedett e kérdésről a múlt törvényhozás.
Amit akkor nem talált logikai alapon nyugvónak a képviselőház, ma – ha a látszat nem csal – azt akarja keresztülvinni a kormány. Csakhogy akkor mondjon is le népszerűségéről, mely eddig kísérő árnya volt.
