36. sz., szeptember 4. SZEMLE
36. sz., szeptember 4.
SZEMLE
SZEMLE
Az 1875–1878-i országgyűlés tehát meg van nyitva. A trónbeszédet is hallottuk a király ajkáról, mely három évi teendőket sorol fel. Meg kell vallani, hogy mi is szerettük volna, ha a kormány jobban részletezi a teendőket, nem pedig csupán odavetve általános frázisokban sorolja fel a különben hazafias és alapelveivel teljesen kielégítő trónbeszédben. Nem szerettük volna mi hallani azt, hogy mire volna szükségünk, mert azt édes mindnyájan tudjuk, hanem miként, mi módon szándékozik a kormány hozzáfogni bajaink eltávolításának óriási feladatához.
Akármint okoskodunk is s akármennyire pártoljuk is a kormányt, azt mégsem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, hogy most már igazán itt volt az ideje programot adni: egyrészt mert elég ideje is volt félév óta átgondolni teendőit, másrészt elvégre is kellemetlen örökké találgatni, mit akarnak velünk, mi fog történni?
Az államháztartás rendbehozatala van az első és főteendőnek kijelölve. Méltán. Ez a legszükségesebb. De miként hiszik az államháztartást rendezni, arról egyetlen szó sincs a trónbeszédben. Ez vagy azt bizonyítja, hogy a kormány még nincs tisztában feladatával (ami elég nagy baj), vagy hogy titokban tartja terveit, ami aztán igazán indokolatlanság. Annyit már tudunk innen-onnan, hogy az önálló jegybank felállítása tervben van. De mi ez? Egy csöpp a tengerben! Csupán a jegybank felállítása még nem tömi meg arannyal a kimerült államkincstárt. Sok téren sokat kell tenni, hogy legalább szabad lélegzethez juthassunk.
A közigazgatás javítása is egyike ama feladatoknak, mik a kormányra várnak. De ennek mikéntjéről sem ad tájékoztatást e király ajkaira adott megnyitó program. Csak úgy mellékúton juthatunk némi homályos értesüléshez, hogy a belügyminiszternek mi a szándéka e tekintetben. Tisza Kálmán meghagyni kívánja a tisztviselők választhatását, azonban a megválaszthatóságot bizonyos képesültséghez köti. A megye feje a főispán lesz ezentúl is, de az alispáni teendőket is ő fogja végezni, azaz tettleg átveszi a megye kormányzását, ott tartozik lakni a megye székhelyén, minélfogva természetes, hogy a felsőháznak megszűnik tagja lenni. Az így méltóságból terhes hivatali állássá alakított főispánság mellé egy állandó tanács lesz rendelve, mely fölöslegessé teszi a megyei bizottság gyakori ülésezéseit.
E törvényből magából következik, hogy a felsőház reformjának ezzel kapcsolatosan kell történni. Ennek reformjáról sincs még csak homályos sejtelmünk sem. Legjobban óhajtanók azonban, ha itt is, mint Franciaországban, a felsőházi tagok egyharmad része születési jogánál fogva, egyharmad része királyi kinevezés útján és a végső harmadrésze a tudomány és irodalom képviselőiből jutna a törvényhozási joghoz.
Hátra van még, amit a trónbeszéd csak elmosódva és röviden említ, a vallási és házassági kérdések megoldása.
E kérdésekhez nyúlni ezelőtt mindig nagy tapintatlanságnak tartottuk, mert a papság felizgatása kockáztatottnak és veszedelmesnek mutatkozott, az előbbi csak kevés és nem éppen lelkes többséggel rendelkező Deák-párti kormányoknak. Ma azonban alkalmas rá az idő, hogy a kenyértörésre kerüljön a dolog ez irányban is. Sőt a kedvező körülményeket ki nem zsákmányolni vétek lenne.
A kormánynak oly nagy többsége van, hogy még maga is sokallja, s hogy egyáltalában nem köteles égető reformműveleteit csak azért elhalasztani, nehogy ezáltal erejét gyengítse.
Ki tudja, lesz-e valaha, s lesz-e csak egy-két év múlva is ily nagy többség?
