34. sz., augusztus 21. SZEMLE
34. sz., augusztus 21.
SZEMLE
SZEMLE
Őfelsége a király születésnapja és a nagy magyar ünnep első szent királyunk emlékére majdnem összeesvén, számos ünnepélynek voltunk tanúi e napokban. Jól esik megemlítenünk, hogy e két összeeső ünnep ma úgy találta Magyarországot, miszerint az egyik ünnep semmit sem vont le a másik fényéből és viszont. Szent István alapította meg a magyar államot üdvös intézkedései által, egy szerves egésszé idomítva a természeti nyers erőt, életet öntött abba. Első Ferenc József pedig visszaadta az alkotmányos magyar államot önmagának. Századok óta nem volt Magyarországnak népszerűbb, szeretettebb királya, mint ő ma. Míg tehát első nagy és szent királyunk iránti kegyeletünk legtisztább forrása buzog, addig a legnemesebb szeretettel fordul szívünk élő királyunk felé, kire nem sokkal kisebb feladat vár, mint Szent Istvánra, mert e megrongált vagyonú s mindenképp hanyatló erejű állam csak az ő atyai, szigorúan alkotmányos kormányzása alatt bír reménnyel felvirágozhatni.
A munka napjai következnek.
Néhány nap múlva meg fog az országgyűlés nyittatni, s őfelsége személyesen mondja el trónbeszédét. Sőt most először Rudolf trónörökös is jelen lesz az országgyűlés megnyitásánál. A trónbeszédről még kevés hír szivárgott a közönség közé, de okunk van hinni, hogy az kimerítő és teljes lesz.
Kormányférfiaink hazafias múltja és lelkülete kezeskedik az irányról és elvekről. Épp azért hangoztattuk mindig, hogy a nemzet zömében nem szabad visszhangra találni a Sennyey-párt hangos gáncsvetéseinek, midőn okvetlenül és minden áron programot kért a kormánytól. Mi kifejeztük, hogy nekünk nem kell mindenáron program, elég biztosíték nekünk bizonyos ideig minisztereink hazafisága és múltja s mi így vakon is szívvel-lélekkel követni fogjuk. Ezen feláldozó felfogást kívánta tőlünk a viszonyok sajátszerűsége és édes hazánk sorsa.
Azonban a bizonyos idő letelt.
A kormánynak ideje volt megbeszélni, megállapítani a rendszert, melyben haladni akar, s az irányelveket, miket kitűzött, most tehát mi is tudni akarjuk ezen programot, mely a trónbeszédben bizonyára a maga helyén van. Óhajtjuk, hogy e program olyan legyen, mely úgy pénzügyi, kereskedelmi, közigazgatási és törvénykezési viszonyainkat felkarolva, lépést tartson a korral, de ne tévessze szem elől államunk sajátságait sem. Ezekkel foglalkozzék a trónbeszéd – s amikkel foglakozik, azokat teljesítse is, és ne legyen, mint sok trónbeszéd szokott, csak lajstroma azoknak, amiket tenni kellene, de nem tétetnek meg senki által.
A trónbeszédet annak idején ismertetni fogjuk.
