33. sz., augusztus 14. BUDAPEST, AUGUSZTUS 14-ÉN
33. sz., augusztus 14.
BUDAPEST, AUGUSZTUS 14-ÉN
BUDAPEST, AUGUSZTUS 14-ÉN
E napokban véghezmentek már az utolsó választások is, s most már előttünk áll egész teljességében a képviselőház képe. A megválasztott képviselők közül 330 tartozik a szabadelvű párthoz, egy 40 főnyi csapatocska képezi a szélsőbaloldali hadat, míg a Sennyey káplárjai alig vannak húszan. A még körülbelül mintegy 12 kerületben hátralevő pót- és utóválasztások ez arányon vajmi keveset fognak változtatni; sőt el lehet mondani, hogy ezen 12 kerület is nagyobbrészt biztosítva van a szabadelvű pártnak.
A nemzet tehát kimondta ítéletét az eléje szabott nagy kérdésekre. Elvetette magától a szélsőbal ábrándozó politikáját, és elítélte a Sennyey-párt papos és a nemzeti közérzületnek visszatetsző törekvéseit; hanem ahelyett óriási egyértelműséggel helyeselte és szentesítette azon helyzetet, melyet a fúzió teremtett, csatlakozott azon zászlóhoz, melynek jelszava a »szabadelvű haladás«.
Ezekből az ellenzék számára kitűnik azon tanulság, hogy a nemzetnek megjött az esze, megunta az elérhetetlen pillangók fogdosását, elunta a hangzatos, soha be nem teljesedő ígéreteket, hátat fordít a népámítók szemforgatásának, s ösztönszerűleg megborzad, mikor egy lehető Sennyey-uralomra gondol. Higgye el az ellenzék úgy a bal-, mint a jobboldali, hogy van a népnek ösztöne és helyes érzéke a nemzeti politika felfogására és megértésére; s mint ösztönszerű a szomjúság, midőn a gyomornak üdítő italra van szüksége, éppen oly ösztönszerű a békés politikai fejlődés utáni vágy ma. A nép ismeri az ő igazi barátait, ha nem is minden időben, de válságos pillanatokban mindig.
Ma pedig ugyancsak válságos időket élünk, ezeket fel kellene ismernie az ellenzéknek is, s nem pártalakítási manővereken és mesterséges szóvirágokon törnie fejét, hanem közreműködni a nagy vállalatban, melyet a kormány feladatául tűzött ki. Egyedüli vigasztalásunk az, hogy ha már használni nem akarnak, oly kevesen vannak, hogy egy ideig semmiesetre sem árthatnak. Sőt a fentebb felsorolt adatok után figyelmes tekintetbe vételével a választások lefolyásának, bátran ki merjük mondani, hogy a szélsőbaloldal fogy, s hogy Sennyey-párt még éppen nincs is az országban. Azon néhány úr is csak úgy per sundam-bundam jutott be az országházba, vagy azért, mert nagy úr, vagy azért, mert sokat költött, vagy azért, mert másnemű okok játszották kezére a »mandátum«-ot. A nép meggyőződésén gyökeredző bizalomnak semmi köze az ő megbízóleveleikhez.
[.....]
