32. sz., augusztus 7. TARKA HÍREK
32. sz., augusztus 7.
TARKA HÍREK
TARKA HÍREK
Milán szerb fejedelem Bécsbe utazása, mely egész váratlanul történt, mintha a felkelőkből csöppent volna oda, mainapság a legérdekesebb esemény, mely sok mendemondára ád alkalmat a politikai körökben. Némelyek azt mondják, hogy semmi politikai célja nincs bécsi utazásának, mások azonban erősítik, hogy Milán egyenesen azért van Bécsben, hogy az osztrák udvart szövetségesnek nyerje meg egy, a török ellen megindítandó háborúra. Milán helyzete ugyanis nagyon kellemetlen. Mint tudjuk, a szerbek nagy többsége megszabadulni kíván a török járom alól s fejedelmét ösztökéli a »szent harc«-ra. Most már ha a nemzet kívánságának enged a fejedelem s a lázadás élére áll, magára usztíja az európai uralkodókat s megvonják tőle támogatásukat; ha ellenben nem enged kívánságának, otthon lesz népszerűtlen s előbb-utóbb elveszti trónját. Innen van azon gyanítás, hogy Milán »háború«-ra határozta magát s az osztrák udvart szövetségesének jött megnyerni. De mi nem hisszük ezt! Milán Bécsbe utazása semmi esetre sem magánlátogatás (ezt mutatja az is, hogy Andrássy Gyula rögtön Bécsbe utazott Terebesről), de semmiesetre sem háborúra való szövetséges-keresés céljából történik. Milán nagyon jól tudja, hogy Ausztria–Magyarország fázik a háborúnak még árnyékától is, s ha jött – azért jöhetett, hogy Ausztriát közbenjárónak használja fel a török és Szerbia közötti bonyodalmak megoldásánál.
Ausztriának érdekében is áll, hogy Milán uralkodását Szerbiában fenntartsa s hisszük, hogy fog is tudni találni módot, hogy a kecske is jóllakjék s a káposzta is megmaradjon. Andrássy államférfiúi talentuma most lesz kitéve az első nagyobb próbának.
*
A magyar önálló jegybank eszméje ellen még mindig nagy az ellenszenv Ausztriában. Minek törekedünk – úgymond – lehetetlenségekre? Az osztrák sajtó, úgy látszik komolyan meg van győződve, hogy e jegybank felállítása, mely már-már életkérdés reánk nézve, nem fog sikerülni.
Szomorú dolog lenne, ha vágyuk beteljesülne!
Egy nemzeti önálló jegybank nélkül még reményünk sem lehet fennállhatni tovább, mert amire számítottunk, a jó aratás és a redukcióból származó megtakarítások közül az első be nem ütött, a másik pedig meg sem kottyan, annyira, hogy máris két felveendő kölcsönről van szó: az egyik 30–40 millió forintos lenne, és részben a folyó szükségletek fedezésére, részben pedig a vasutak forgalmi eszközeinek (sínek, vagonok) szaporítására szolgálna. –A másik kölcsönt, hír szerint Ausztriával közösen vennők fel a hadsereg felszerelésére. (Csak nem ettünk bolondgombát?!)
Ilyen állami viszonyok között szent és elodázhatatlan kötelessége kormányunknak hazánk jövőjéről komolyan és határozottsággal gondoskodni a jegybank felállítása által. Ha nincs hozzá elég ereje és bátorsága, köszönjön le s engedje át helyét másoknak. Mi akarjuk a jegybankot s attól tágítani nem fogunk.
Ha Ausztria nem adja át az osztrák nemzeti jegybankból a szükséges ércalapot önként, oda kell kényszeríteni Ausztriát, hogy bankjegyeinket beváltsa s ez esetben is, bár nehezen, de mégis hozzájutunk a szükséges érckészlethez.
