17. sz., április 23. SZEMLE
17. sz., április 23.
SZEMLE
SZEMLE
A képviselőházban a törvényszékek számának leszállításáról tanácskoztak. – Mégpedig nagymérvű apasztásról van szó: a 107 fennálló törvényszékből csak 64 hagyatik meg. Az így kimaradt bírák nyugdíjaztatnak vagy áthelyeztetnek. Ezen törvény, melyet három év alatt kellett az igazságügyminiszternek végrehajtani, az első valódi lépés a sokat hangoztatott takarékosság felé.
De úgy vannak vele azok is, akik kívánták, mint a mesebeli ember, ki a halált hívta, s midőn megjelent, könyörgött neki, hogy csak menjen vissza. Hangosan emelik fel sokan szavukat, hogy a bírák és törvényszékek ily mérvű apasztása (20 törvényszéket folyó évi június 1-jéig kell megszüntetni) által az igazságszolgáltatás fog szenvedni hiányt.
Ha a kimondott szavak háta mögött a vesék titkait kutatnánk, arra a meggyőződésre kellene jönnünk, hogy nem is annyira az igazságszolgáltatás csorbulását veszik az illető felszólalók annyira szívökre, hanem inkább a bírói székekben elhelyezett atyafiakat (s olyan bőven vannak) féltik a kimaradástól. De tegyük fel a legrosszabbat, hogy ti. igazok van, a törvényszékek leszállítása következtében csakugyan szenvedni fog az igazságszolgáltatás – még akkor is csak üdvözölhetjük az igazságügyminiszter javaslatát, mert ha baj is a gyors törvénykezés hiánya, még ezerszer nagyobb baj az állam vagyoni bukása, márpedig okos ember két baj közül a kisebbet választja.
Véleményünk szerint azonban legkisebb hátrány sem származhatik a bírói kar kevesbítéséből, vagy mint Tisza Kálmán belügyminiszter helyesen mondá: megtisztításából, ha az igazságügyminiszter kellő óvatossággal jár el. Már az is, hogy ezen leszállításnak három év alatt, tehát lassankint kell történnie, könnyíti feladatát és enyhíti a helyzetet.
A járásbíróságok mindenütt megmaradván, ott, hol a törvényszék megszűnik, a telekkönyvi ügyek a járásbíróságra ruháztatnak át; márpedig a telekkönyvi ügyek több mint felét képezik napjainkban a törvényszékek aktáinak.
Ha azonfelül az 500 frt-on aluli ügyeket is a járásbírósághoz utasítná a miniszter (mert ha 300 frt-ig ítélhet az úgyis elég szakavatott bíró, miért nem ítélhessen 500 frt-ig?), s ezek helyett elvenné onnan a nagyszámú csip-csup becsületsértési pöröket, miket bízvást elvégezhetne a közigazgatási szolgabíró is – akkor, meg vagyunk győződve, a közönség úgyszólván semmit sem vesztene a 43 törvényszék megszüntetése miatt, míg az állam tetemes költséget kímélne meg.
