19. sz., május 7. SZEMLE
19. sz., május 7.
SZEMLE
SZEMLE
Sennyey báró ismét beszédet tartott, ami mindig esemény politikai életünkben. A báró ért ahhoz, mint a sokat próbált kisasszony, hogyan tegye magát mindig »érdekessé«; ő is, mint amaz, ismert midenféle festéket, s tudja, mint kell vegyíteni s melyik milyen világításban veszi ki magát jól
Senki sem foghatja fel, miért ellenzéki ő? A volt kormány alatt rendesen a balközéppel kacérkodott, most azonban, hogy a balközép kormányra jutott, az sincs ínyére. Mit akarhat tehát? Mindenki kérdő arccal fordult a titokszerű orákulumhoz.
Csakhogy őrajta nehéz kifogni. Ahelyett, hogy tisztázta volna a helyzetet, felelt volna, hogy mit kíván ő a kormánytól s miért ellenzéki, miért készül a papi zászlók alatt irtó háborúra a választásoknál a szabadelvű párt ellen, ahelyett ő kérdezte ki a kormányt, mi a programja?
De hát az övé mi? Eddig még nem hallottunk tőle egyéb újat, mint hogy a képviselők megkevesbítését és az öt évre terjedő országgyűléseket kívánja, ami annyira nem fontos dolog, hogy akárki fejében megteremhetett volna, Sennyey hírhedt lángelméje nélkül is.
*
Az országgyűlés, mint hírlik, még a pünkösdi ünnepek előtt fel fog oszlattatni.
Wenckheim miniszterelnök őfelsége elé utazik, kinek a már kész bezáró trónbeszédet jóváhagyás végett előterjeszti, s csakhamar visszatérve, őfelsége nevében ő fogja azt felolvasni.
Pünkösd után legfeljebb egy-két ülés tartatik még, miken azonban nem fog tárgyaltatni semmi, csupán a szentesített törvények hirdettetnek ki.
