14. sz., április 2. BUDAPEST, ÁPRILIS 2-ÁN
14. sz., április 2.
BUDAPEST, ÁPRILIS 2-ÁN
BUDAPEST, ÁPRILIS 2-ÁN
A képviselőház tegnap kezdte meg húsvét utáni üléseit s tárgyalás alá vette »a tanítók nyugdíjazásáról« szóló törvényjavaslatot, mely a kevés számmal megjelent képviselők által egyhangúlag elfogadtatott. E törvényjavaslatra már eddig is szükség lett volna, mert az államok nagyságának kezdete a népnevelés előmozdítása: jó népnevelés pedig csak jó tanítók mellett lehetséges képzelni. Addig azonban jó tanítókra gondolnunk sem lehet, míg azok megélhetését és jövőjét nem biztosítjuk: eddigeli nevetségesen kis fizetések a valamire való embert elijesztették e különben sem rózsás pályáról. A nyugdíjtörvény tehát ismét egy lépés a tanítók tekintélyének és anyagi helyzetének emelésére s következésképp a közoktatás előmozdítására is. Csakhogy ez mind csak egy csepp a tengerben!
A tanítók nyugdíjalapja részint az állam segélyéből, részint az egyházi felügyelők, részint pedig az önmaguk által történt befizetésekből fog állani. Azt azonban lehetetlen nem kárhoztatni, hogy az elaggott tanítók egyformán fogják élvezni a nyugdíjat, nem pedig érdem szerint. Ha már nem szabad is lenni rangfokozatnak tanító és tanító közt, de különbség mindenesetre van: az érdemet illő lett volna tehát nagyobb nyugdíjjal jutalmazni, márt azért is, mert ez ösztönül szolgált volna sokaknak arra, hogy minél több buzgalmat tanúsítsanak s minél több sikert mutassanak fel. Svájc és Poroszország, e két tekintély a közoktatási téren, szinte érdemök és buzgalmuk nagysága szerint nyugdíjazza tanítóit. Kár volt ezt is át nem ültetni nyugdíjazási törvényükből a miénkbe.
