12. sz., március 19. BUDAPEST, MÁRCIUS 19-ÉN
12. sz., március 19.
BUDAPEST, MÁRCIUS 19-ÉN
BUDAPEST, MÁRCIUS 19-ÉN
A kormány napról napra erősödik; erősödik az ország közvéleményének nyilvánítása által, mely kivétel nélkül mindenütt tetszéssel fogadja a szabadelvű pártot és kormányát. Nem is lehet ez másképp: e párté a jövő, és méltán, mert megvan benne mindaz, mi uralkodásának jogosultságot ad. Képviseli az »arany középutat«, mely rendesen a legegyenesebb s melyen legjobb haladni; képviseli ezenfelül a nemzet hagyományos szabadelvű, de mindamellett józan érzületét: nem annyira kozmopolitikus és bigott, hogy emiatt hazafiatlan legyen, mint a Sennyey-párt, s nem annyira hazafias és ábrándozó, hogy emiatt lehetetlenné és rajongóvá váljék, mint a Simonyi Ernő vezérlete alatt álló »engesztelhetlenek«, kik nagyokat tudnak toasztírozni »Kossuth apánk« egészségére, minden szavuk az imádott haza jóléte, s abban a szent meggyőződésben élnek, hogy a magyar félvilágot leverné, ha nekigyürkőznék, de azért ők magok nem tesznek semmit, legfeljebb dikciókat gyártanak a kormány bosszantására és az idő elfecsérlésére.
A megyék egyenként kezdenek nyilatkozni, és szükséges is, hogy nyilatkozzanak. A kormánynak tudnia kell, hányadán áll, hogy számot vethessen erejével. Másképp nem tudja, nem tudhatja, mennyit merhet és mennyit vihet ki.
Amennyire eddig egyáltalában lehetséges ítélnünk, a minisztérium nagyon helyesen fogja fel hivatását, midőn a kezdet kezdetének az általános békülékenység és engesztelődés biztos alapját kívánja megvetni.
Az uralomra jutott volt baloldaliak nem kívánják hasznát venni a sors ezen új fordulatának, hajdani elveiket és azok »járulékait«, úgy látszik, őszintén szegre akasztották, midőn a nemzet ügyei intézésének nagy feladata, mely előtt el kell törpülnie minden érdeknek, vállukra hárult. Általános volt az ijedtség amint Tisza belügyminiszteri székét elfoglalta, hogy első dolga lesz a főispánokat elbocsátani s maga embereivel tömvén meg a főispáni székeket, ezáltal saját hatalmát naggyá és félelmessé neveli. De ez nem valósult meg. Az új belügyminiszternek esze ágában sincs ilyesmi.
Legújabban benyújtott, a választási törvényre vonatkozó pártjavaslata szinte olyan, mely nem igyekszik hajdani Deák-párti elődei által alkotott s általa akkor erősen megtámadott intézkedéseket ledönteni, hanem csak kiegészíti, kipótolja azok hiányait.
Akik eddig még kételkedtek Tiszában, ezután azoknak is be kell látniok, hogy nem a hajdani Deák-párt megbuktatója, hanem csupán az új »szabadelvű párt« egyik kitűnő vezérférfiával van dolgunk.
