Süveg.
Süveg.
Rendkívül változatos volt a fövegforma nemcsak alakja, hanem anyaga szerint is, mert készítették bőrből, posztóból, nemezből vagy felemás anyagból, tetejét posztóból, bársonyból, karimáját pedig hermelinnel s más drága prémmel szegélyezve. Valamennyi változatát azonban a schlägli szójegyzék szerint az gy süveg, siveg szóval nevezték meg. Fejedelmi személyeknél (pl. a hét vezérnél) a Képes Krónika elég gyakran alkalmazza az arany pántokkal körülvett s tetején átívelt nyugoti izlésű herczegi süveget (XII. 5.) de talán mé gyakoribb az ékkövekkel kirakott vagy hermelines, fölhajtott karimájú s kerek tetejű régi magyar süveg (XII. 2. 25. 10., 13.), minőt a cividalei kodex Endre herczege visel. Ez a süvegforma a XIV. században olyan általános volt, hogy – természetesen egyszerűbb kiállításban vagy diszítés nélkül vagy pedig karimáján ékkövek helyett gombokkal, pitykékkel kirakva (25. 5.) – a középosztálybeliek is viselték, igen gyakran megtaláljuk Aquila képein, különösen Veleméren, hol a három keleti király közül Gáspárnak is, csatlósának is ez a süvege; hasonlót találunk az ország másik végén, a Székelyföldön, a gelenczei Sz. Kálmán-legenda képén. (29. 1.)
