Sipka és egyéb süvegformák.
Sipka és egyéb süvegformák.
Az alsóbb néposztály a népviseletünkben ma is meglevő, már a parthus-szarmata korból ismert karimanélküli s teteje felé kissé szükülő, nem túlságosan magas báránybőr-sapkát viselte (25. 6. XI. 10.), de használata nem szorítkozott az alsóbb néposztályra, mert a Képes Krónika czímképén Nagy Lajos király egyik udvari vitéze, valamint a Konrád császárt lesujtó Lél vezér is ilyen alakú, csakhogy értékesebb vadbőrből készült süvegben van ábrázolva (IX. B. 1.); megjegyezzük, hogy a Sz. Lászlónak hódoló kunok is hasonló süveget viselnek. Ugyancsak Nagy Lajos udvari vitézeinél találjuk a velenczei scythák és indusok vagyis a XII. századbeli magyarok karimanélküli alacsony gerezdes süvegét, melyet – úgy látszik – posztóból készítettek. Az ősi scytha süvegre is van példa a Képes Krónikában, a melynek t. i. az volt a jellemző sajátsága, hogy lefelé kanyarodó hátsó része a nyakat is eltakarta (X. B. 8., XII. 1.); elől úgy látszik, mintha karimája volna, de a süvegétől elütő kék (aczél-) vagy aranyszín világosan mutatja, hogy nem karima, hanem érczlemez, melyet ősi szokás szerint még a XIV. század derekán is a süveg elejére erősítettek, hogy a kardvágást feltartsa; különösen gyakran előfordul ez a forma a hunnok ábrázolásánál, a miből arra következtethetünk, hogy a XIV. század derekán már divatból kiment, régi módi süvegnek tekintették; a zsegrai Sz. László képen a kunokat látjuk ilyen süvegben. Idomát tekintve, épen ellentéte ennek egy másik süvegforma, melynek hátul van felhajtva a karimája, elől pedig siskán lefelé konyul s mint ernyő takarja el a homlokot (X. B. 4., 26. 5.); lehet, hogy az ernyő kemény bőrből készült, miként a mai csákó ellenzője. Már a XIV. század második felében nálunk is elterjedt az a kerek tetejű kalap, melynek hátul felhajtott széles karimája fokozatosan keskenyedve elől kiálló hegyben végződött; valószinűleg Velencze volt ezen kalapforma eredeti hazája (v. ö. VIII. 11.), bár alapjában véve nem egyéb, mint a keleteurópai és magyar süvegnek a módosulása; előfordul Sz. Simon koporsóján a Nagy Lajos Zárába való bevonulását ábrázoló jelenetnél (27. 6.), többször megtaláljuk Aquila freskóin, így pl. Veleméren, aztán Turnicsén, hol a leányrabló kun és társai vannak így ábrázolva, ezenkívül a székelyföldi gelenczei Sz. Margit-legendán is ilyen kalapot visel az apród (29. 3.); használata, módosított formában, egész a XVI. század közepéig követhető. A különböző süvegformák közt a Képes Krónikában a különböző népek bejövetelének ábrázolásánál kettőt olyant találunk, minős máshol nem alkalmaz. Egyik az ismert tölcséralakú magas zsidó süveg, minőt a középkorban Európaszerte viseltek a zsidók s nálunk is többször előfordul a freskókon, p. Martyianczon, sőt a kevésbbé ismert keleti népek ábrázolásánál is, így pl. Aquila J. a turnicsei Sz. László-legendán zsidósüveggel látta el a kunokat s a gelenczei Sz. Margit-legenda festője az antiochiaiakat; viszont a zsidókat is találjuk másféle, kunos és magyaros süveggel ábrázolva, pl. a tótlaki falfestményen. A másik süvegforma elől hasított karimával van ellátva, teteje kupola-alakú, mely keskeny és magas érczcsúcsban végződik (26. 11), ez úgy látszik a belső-ázsiai tatárok vagy mongolok süvege volt.
