Palást.
Palást.
A palást, a mi a XIII. században egyik legelterjedtebb női ruha volt, az Anjouk korában sem ment ki a használatból. A rövidebb köpenyt jelentő «clamis»-ra csak egy 1306-ki oklevélben akadunk, a mely Isep fia Jób ispán nejének zálogba vetett menyétbőrös «clamis»-át említi, de már 1348-ban, Gilet Miklós leányának ruhái közt csak palástról, «pallium»-ról van szó s a képes emlékek is mindig csak földig érő hosszú palástot tüntettek föl. Igy a Képes Krónika Gizela királyné mellén arany boglárral összefoglalt szederjes szinű, Gertrudot, II. Endre nejét vörös selyem bélésü zöld, a kun Erzsébetet, V. István nejét hermelinnel szegélyzett rózsaszínű, Róbert Károly első nejét, Máriát szintén hermelin prémes, arany pettyekkel tarkázott kék, második nejét, Erzsébet hermelinnel bélelt és szegélyezett s mellén kerek arany boglárral összekapcsolt bibor palástban (IX. A. 1.) találjuk, férjhezmenetelének képén a hermelines bibor aranyvirágokkal van átszőve (IX. B. 3.), egy más alkalommal arany paszomántos palást van a vállára vetve; udvarhölgyei Nagy Lajos születésének képén szintén palástot viselnek s köztük a főkötősé, ki Nagy Lajost tartja a kezében, szintén hermelines. Gilet Miklós leányának palástja is, a már idézett 1348-ki oklevél szerint, hermelinnel volt bélelve s a «scabá»-nak (Schuppe) nevezett pikkelyalaku levélezüsttel diszítve. Palástot viselnek a martyianczi szent királynők is (27. 13. 14.), a Sz. Simon koporsójának női alakjai (27. 9.), a homoród-szent-mártoni Sz. Margit (30. 3.). Veleméren a boldogok sorában látható királynő palástja csuklyában végződő kerek gallérral van ellátva; a szövet mustrája kettős vonalak és körsorok váltakozásából áll; a lőcsei falképeken szintén előfordul a körökkel tarkázott, valamint a virágos szövetmustra. A palástot a mell közepén kerek boglárral foglalták össze (IX. A. 1.); Sz. Simon koporsóján virágsziromhoz hasonló boglárt látunk (27. 9. – V. ö. 28. 8.); a század vége felé, midőn a palástot lazábban, a vállra vetve hordták, zsinór tartotta össze (27. 14.), Veleméren a templomot tartó Szent Szűz palástjának zsinórzata négysoros.*
A surcotról l. Viollet le Duc Diction. rais. du mob. franç. IV. 357. s köv. Weisz H. Kostümk. Neuzeit I. 76–80. Heyden Die Tracht. 98, 108. Hottenroth II. 80. – Armilla, Schlägli szój. imeg val (1166. sz.), Beszt. szósz. engual. – Isep fia Jób ispán 1306. elzálogosítja «vagium suum, sufflatam clamidem uxori sue, pellem masturi» 2 márkáért Tenkus fia Jánosnak. Zichy Okl. I. 113. – Gilet Miklós leányának két rend öltözékéhez tartozott «unum palium hermelina pelle subductum» morit posztóból készült ezüstös bő tunikával, «Item unum palium» skarlatbúl készült hasonló tunikával. 1348. Anjouk Okl. V. 205. – Sarolta (a szövegben tollhibából Gizela) a Képes Kr. 19. levelén, közölte Millen. magy. tört. I. 214., Gertrud a Kép. Kr. 62. levelén, közölve Millen. tört. II. 374, Kun Erzsébet U. o. 64. levél, Mária U. o. 70. levél, Millen. tört. II. 106. N. Lajos születése U. o. 70. levél, Millen, tört. II. 121. – Veleméri képet Rómer id. m. 18. l. IV. t. és 16. l. III. t. – Henszlmann J. Lőcsének régiségei. 86, 96. t.
