Oláh és zsidó viselet.
Oláh és zsidó viselet.
A különböző nemzetiségek közt a kúnok viseletének jellemző sajátságairól, a hosszú hegyes süvegről, a sarkig érő felöltőről, asszonyias bő ruhájukról s hajviseletükről már föntebb szóltunk. Az oláh köznép viseletét Róbert Károly havaselvi hadjáratánál tünteti föl a Képes Krónika, melynek sajátságos formáit, a magas kecske- vagy báránybőr süveget és a szőrével kifelé fordított rövid kecskebőr gubát és szük nadrágot ma is megtaláljuk az erdélyi oláhságnál. Európaszerte szabályozott viselete volt a zsidóknak, kiket már az 1215-ki lateránia zsinat arra kényszerített, hogy bizonyos megkülönböztető jeleket hordjanak. Hogy ez alól a magyarországi zsidók se tegyenek kivételt, arra II. Endre 1232 nyarán a beregi erdőben esküt tett. A Fülöp pápai legatus által tartott 1279-ki budai zsinat 125-ik pontja meghagyta a zsidóknak, hogy felső ruhájukra a bal mellén vörös posztóból készült kört varrjanak. A budai törvénykönyv a zsidó viseletet a tölcséralakú kalapban, vörös köpenyben s az erre varrt legalább is arasznyi nagyságú vörös foltban szabta meg.
A tótlaki templom falfestménye sarkig érő kaftánban, hosszú pajeszszelés ketté választott hosszú szakállal ábrázolja a zsidókat, süvegük többféle változatot mutat, egyiknek a teteje hosszú és csúcsos, mint a kun süveg s karimája elől is, oldalt is ki van vágva, másiknak a teteje oldalt hajló hosszú leffentyűt képez, van egész magyaros süveg is. A magyarok csimbókjára emlékeztető zsidó hajviseletet a leobeni névtelen krónikás is megemlíti.*
Az oláh viseletet a Képes Kr. 72. és 73. levelén levő miniatureök tüntetik föl, közölte ezeket a Millen. magy. tört. III. k. 103–104. l. – Az 1233-ki (szövegben hibásan 1232-ki) beregi egyezségben megfogadta Endre, hogy gondja lesz rá, hogy a zsidót és izmaelitát bizonyos jel különböztesse meg a keresztyéntől. Knauz: Monum. Strigon. I. 292. – A budai zsinat 124 (szövegben hibásan 125.) pontja sz. elrendelték, hogy a zsidók, kiket a keresztyének jósága befogadott s lakást engedett nekik maguk közt, a kánonok értelmében a bal mellen ruhájukra vörös karikát (unum circulum de panno rubeo, pro signo, assutum sive consutum ante pectus, in parte sinistra in veste superiori), a szerecsenyek és az izmaeliták pedig sárga karikát (ubi Judći portant circulum pro signo rubeum, alii supra dicti signum croceum teneantur deferre.) varrjanak föl, hogy meglehessen őket ismerni, Tört. Tár. 1881. I. 547. – «Dy Juden schollent auch gewant tragen, da pey man sy irkennet: vber ander ir kalider eynen róthen mantel, vnnd an der aller sichersten stadt eynen gilben fleck, den man nit müg vber spannen.» Buda városának törvénykönyve. Kiadták Michnay Endre és Lichner Pál, Pozsony. 1845. 193. fej. 114. l. L. még Ortvay T. Pozsony város tört. II. k. – Tótlaki képet l. Rómer id. m. 56. l. – Anonym. Leobensis: «De coma etiam vel valde parum precindebant vel omnino ut Judei vel Unari comam dividebant.» Zahn kiad. 28.
