Fegyverzet. A hadi felöltői nemei.
Fegyverzet. A hadi felöltői nemei.
A fegyverzetben ép úgy, mint az öltözetben, az Anjouk alatt szintén többféle változást látunk. Eltünt az újjnélküli, hosszú és lebernyeges bő fegyverkabát, a mi a XIII. században divatozott s a mit a XIII. század végéről vagy a XIV. század elejéről való kigyósi niellós arany csatton is megtalálunk (22. 8. 28. 23.) s helyette a testhez álló rövid hadi felöltők terjedtek el, melyeknek egyik s mindenesetre a régi magyar hadi viseletből örökölt neme volt a már említett újjnélküli dolmány-korszovágy, igen gyakran kemény bőrből készítve, úgy hogy – mint a Képes Krónikában Örs vezér képén látjuk, hol a válltól a hónaljig terjedő vágás egész világosan elválasztja a különben hasonló színű hosszú s felálló nyakú felöltőtül (v. ö. XII. 6.) – már magában is pánczélul szolgált, a mit az olasz Villani is a magyarok hadi viseletének mond. Másik volt a szintén említett s alávarrt vattával vagy vászonnal ellátott bambusium, melynek csak a neve maradt meg, de egész előállítása különbözött a XIII. századbeli bambusiumtól. Nagy Lajos uralkodásának vége felé, tekintve a Szent Simon koporsóján rövid redős kabátban ábrázolt alakokat, úgy látszik már a hadi viseleten kívül is használatban volt. Hiszen a vattázás is elvesztette tulajdonképeni czélját, hogy t. i. a fegyvercsapás súlyát mérsékelje, a piperkőczöknél ugyanis a század utolsó harmadában ez már oda fajult, hogy eltüntesse a testalkat hiányait, domborúbb mellett s a nőkéhez hasonló gömbölyded idomokat mutasson.*
A fegyverzetre l. Tagányi K. A beszterczei szószedet kulturtörténeti jelentősége. (Századok. XXVII. 1893. 305–327.) Szendrei J. Magyar hadtörténeti emlékek az ezredéves országos kiállitáson. Budapest. 1896. 75. s köv. ll. Magyar hadiélet (Magyar műkincsek. szerk. Radisics J. II. 81. s köv. ll.) és Hadtört. emlékek Nagy Lajos és zsigmond korából. (Czobor B. Magy. orsz. tört. eml. az ezredéves kiáll. 134–139. l.) – Boeheim W. Handbuch der Waffenkunde. Lipcse, 1890. – L. még egyes tanulmányaimat Arch. Ért. X. 1890. 289, 403. XI. 1891. 115. és XVII. 1897. 53. – «Portano generalmente forcetti di cordovano, i quali continevato per loro vestimenti, e com e bene unto, vi aggiungono il nuovo, e poi l’altro é appresso l’altro, e per questo modo gli fanno forti e assai defendevoli.» Matteo Villani: Chroniche. Trieszt. 1857. 202. l. V. ö. Marczali H. A vezérek kora. Millen. magy. tört. I. k. 40. l. – V. ö. 40. jegyzet. – Gerencze P. Arch. Közl. XVIII. 46–47. l.
