A ruha összefoglalása.
A ruha összefoglalása.
De már a XIV. század derekától kezdve számos emléket találunk úgy a Képes krónikában, mint a nyugot- és felső-magyarországi, meg székelyföldi falképeken, valamint Sz. Simon zárai koporsóján. Itt már általában szűk a ruha felső része (27. 9., 13., 14.) s gyakori a szabott derék (25. 18. IX. A. 1.); a köntös egész a földig ér, úgy hogy csak a cipő hegye látszik ki, a nyugoton divatba jött uszály azonban nálunk nem igen kapott lábra; hogy a felső tunika rövidebb lett volna az alsónál, mint a XIII. században, arra a Képes Krónikában, a XIV. század derekán sem találunk példát, annál kevésbbé hihető tehát, hogy még a század végén is előfordulna, mint a hogy a martyianczi templom Rómer által közzétett képeinek egyik koronás szentjénél látjuk (27. 13.), hanem a mi alsó tunikának látszik, valószínűleg nem egyéb, a köntös aljának széles hermelin szegélyénél, a mi ugyanott Sz. Margit képén (27 14.) már tisztán kivehető s a Képes Krónikától kezdve a többi emléken is gyakran föltalálható, ilyen hermelin szegélylyel van ellátva p. Róbert Károly nejének, Erzsébet királyénak rózsaszinű köntöse (IX. A. 1.), Veleméren a boldogok seregében szintén egy királyné zöld szinű ruhája. A hermelines alju köntös fejedelmi viselet volt; ellenben a Szent László-legendából ismert leány kékszinű s a derékon alul redős szoknyájának aljára széles szalagféle van varrva oly módon, hogy a ruhaszövet legalul ismét látható lesz. (25. 18.) Nyugot felől jött a mélyen kivágott ruhák divatja, a mi nálunk is meglehetősen elterjedt. Igy ábrázolja a Képes Krónika Erzsébet királynét Róbert Károlylyal való eljegyeztetésének jeleneténél, valamint a sz. László-legenda leányát (25. 18.); ilyen a Sz. Simon-koporsó egyik női alakjának (27. 9.), még inkább a runkelsteini várban Mária királyának (37. 3.), Lőcsén Sz. Dorottyának ruhája, hol már a váll is födetlenül marad; legmélyebb kivágást a templomot tartó veleméri Szent Szűz képén találunk melyen a kebel is csaknem kilátszik. Valószinű, hogy a gelenczei Sz. Kálmán-legenda szűze is ilyen mélyen kivágott, nem pedig hermelin galléros ruhában van ábrázolva (v. ö. 29. 1.) vagy legfölebb rövid felöltő többi szegélyzetén is látható keskeny prémmel volt ellátva, a mire Mária királyné runkelsteini képe (37. 3.) s a lőcsei Sz. Dorottya-kép is felhozható, hol a ruhanyak prém- vagy paszománt-szegélye egész világosan látszik. A ruhaújj, mint már említettük, szűk volt, úgy, hogy sokszor a könyökig felhasították és felhuzás után ismét összegombolták, mint a homoród-szent-mártoni Margit-képen látjuk. (30. 3.)A kézfej csuklónál alkalmazott szétálló keskeny kézelőre a magyar vonatkozásu emlékek közül a kassai Sz. Erzsébet-reliefet és a runkelnsteini Mária-képet (37. 3.) ismerem. A köntöst oldalt zsinórral fűzték össze, néha azonban elől is, mint a martyianczi Sz. Margit-képen látható (27. 14.); elől az övig gombot is használtak, a mire Sz. Simon koporsóján találunk példát. (27. 9.)
