Süveg
Süveg
Keleteurópai eredetre vall a féltojásdad alaku alacsony süveg, a melynek a magyarságnál ebben az időben egy különlegesebb formája fejlődött ki. Megtaláljuk e változatot a Henszlmann által XIII–XIV. századbelinek állított báthmonostori domborművön, mely ép olyan gerezdes, mint a velenczei mozaikképen az úgynevezett indusok süvege s alul, miként a scythák süvegénél találjuk, szalaggal van körül csavarva. A süvegről, sisakról két ágban lelóggó hosszu szalag a Szasszanidakori divatnak a maradványa, a mely ismét a még korábbi középázsiai indo-szkitha viseletből származott és kétséget sem szenved, a mire már Huszka J. is utalt, hogy a pántlikás magyar kalap ennek a viseletmódnak a hagyománya. A velenczei úgynevezett indusok süvegén ez a szalag akár keskeny prémnek vagy karimának is tekinthető, miként a déloroszországi kun szobrokon, (20. 2–5.) de a báthmonostori szobron félremagyarázhatlanul szalag, melynek két végét az áll alatt kötötték meg, a mi az ú. n. scyhta-csoportozat térdelő alakjánál is konstatálható; a scythák süvege körül különben nem szalag, hanem turbánszerű kendő van csavarva, melyet – úgy látszik – gyöngyökkel is feldiszítettek. Jellemző sajátsága még e süvegidomnak az, hogy csúcsa gombban végződött.*
Henszlmann J. A bécsi 1873. világtárl. magyarorsz. műkedv. 158–161. – Boncz Ö. id. m. 2. r. 25, 28. lap. – Huszka J. Pallas Lexikona. XII. 190.
