Sisak.
Sisak.
Divatba jöttek a nyugoti sisak-formák is. A XI–XII. században Európaszerte a magas és hegyes norman sisakok voltak elterjedve (23. t. 1–3.), melynek legjellemezőbb sajátsága volt az a peczekforma orrvédő vas, a mi a sisakból az orr irányában nyult lefelé. A sisak aljára válltakaró volt erősítve, mely gyakran az állat is eltakarta s vagy sodronykarikákból állt vagy a bőrtakaróra pikkelyeket, négyszögü lemezkéket varrtak. Már a XII. század második felében Francziaországban és Angliában feltüntek azok a csöbör- vagy fazékalaku nehéz sisakok, melyek az egész fejet eltakarták, csupán a szem irányában volt egy keskeny rés hagyva s alatta a vaslemez átlyukgatva, hogy a harczos tudjon lélekzeni. XIII. századbeli lovaspecséteink tanusága szerint, minők II. Endre korából Benedek báné, László somogyi ispáné s később Mátyás ispáné, ezek a sisakok is hamar divatba jöttek főurainknál, köztük a lapos tetejű cilinder alakuak a korábbiak (VIII. 2.); e sisak formát őseink németesen helymnek nevezték s bár csak a következő század elejéről vannak rá adataink Igmánd nembeli Lőrincz és Tamás vajda pecsétjeiben valószinű, hogy a régi hagyományoknak megfelelően már a XIII. században is tollbokrétával, különösen pedig az akkori magyar szokás szerint pávatollal diszítették. E mellett a kevésbé vagyonos nemességnél a kerek süveg alaku régi módi könnyü sisakok, aztán a sodronykarikákból álló vassapkák is használatban voltak, vagy pedig egyszerüen süveget használtak, mint a novgorodi Mária-kép szerint (21., tábla) az ezen időbeli orosz harczosok s legfölebb elől látták el ézczlemezzel, mint a honfoglalás korában, a mely szokás azonban, mint a Képes Krónikából látható, még a XIV. század dereka táján sem ment ki a divatból.*
Benedek bán, alországbiró (nyilván a hires Bánk bán) 1221-ki pecsétjét l. Arch. Ért. 1878. évf. XII. 6–10., László somogyi ispánét 1236-ból U. o. 1877. évf. XI. 256–258. és VIII. táblákon 2. sz. a., Mátyás ispánét 1281-ből U. o. 1879. évf. XIII. 396–397. l., Igmánd nembeli Lőrincz vajdáét 1304-ből U. o. 1879. XIII. 23. l. és 26. táblánkon, 18. sz. alatt. – Helym, helm, a schlägli (559) és beszterczei (90) szójegyzék sz. a. m. «galea», míg a «cassis»-t sisaknak (Schlägl. sz. 560), piconhognak (Beszt. sz. 91.) forditják.
