Nyilvessző. Nyilvas.
Nyilvessző. Nyilvas.
A nyilvesszőről csak annyit mondhatunk, hogy mint a velenczei indusoknál (20. t. 7.), alsó vége tollal volt ellátva. A nyilvas az Árpádok korában többféle volt. Tovább is fennmaradt ugyan a honfoglaláskori szeges végü és keskeny vagy szélesebb levélidomu tipus, melynek az Árpádok korában rhombus alaku változata is előfordul, de a mellett a köpüs nyilvasak is többféle változatban terjedtek el. Vannak levélidomuak, minők a szeges végüek, aztán kisebb-nagyobb szárnyas vagy szakálas nyilvasak. Vannak továbbá olyanok, melyek villa alaku hegyben végződnek, melynek belső oldala ki van élesítve; ezeket vadászatoknál használták, nálunk gyakran találhatók (28. 21.) nyugoton is feltünnek a XV–XVI. században, a hol zergét, vadkecskét lőttek vele, de nyilván Magyarország felől terjedt el ezen nyilvas-tipus, mert egészen hasonlók régi kaukázusi leletekben s aztán a voguloknál és osztyákoknál találhatók.*
Arch. Ért. XVI. 1896. 357–358. l. – A győri homokgödörben és szeszgyár területén talált XII–XIII. századbeli nyilcsucsok jobbára szeges végüek, de idomuk a keskeny hosszu levélidomtól a rhombus-alakig változatos; többnél a szeges vég töve bütyökkel van ellátva. A köpüs nyilcsucs ritkább. (l. Börzsönyi Arnold ismertetését a győri kath. főgymn. 1893/94-ki Értesitőjében. 31–32. l. és II,. kép 1–12. sz.) – Az alsó-fehérmegyei nyirmezei nyilcsucsok a velük talált árpádkori csákány jellege szerint szintén a XI–XIII. századból valók, ezek is szeges végüek, részint levél, részint rhombus idomuak s tövükön bütyökkel vannak ellátva. (A gyulafehérvári muzeumban.) – Az Ung. m. salamoni XI–XII. századbeli lelet nyilcsúcsai a honfoglaláskoriakkal egyeznek. (Arch. Ért. XVI. 1896. 132. l. Szendrei J. Hadt. Eml. 103. l.) – A villa alaku korai nyilcsucsok formáját l. Szendrei J. Hadt. Eml. 123. l. 354. sz. és Arch. Ért. XIX. 1899. 355. l. V. ö. Chantre E. Recherches anthrop. dans le Caucase. III. k. XII. tábla, 3. sz. Ouvaroff: Les Meriens. VI. 24.
