Nadrág.
Nadrág.
Mind az ú. n. indusok, mind pedig a scythák testhez álló szűk nadrágot, vagy helyesebben mondva harisnyát viseltek, melyet a lábra huztak s a harisnya hosszú szára valószinüleg egész a csipőig ért. Harisnyaszerű jellege világosan kitűnik az indusok élén álló s kezében íjjat tartó alaknak a ruházatából (20. 7.), kinél a nadrág alsó szárának népvándorláskori leleteinkből is ismert indás diszítménye átmegy a lábfejre, vagyis a nadrágszár el van látva fejjel s nem vágott végü. Arra különben, hogy a későbbi szűk magyar nadrág a harisnyából alakult, van egy nyelvészeti bizonyság is, t. i. a székelyek ma is harisnyának nevezik az ő durvább kelméből, aba és ú. n. harisnyaposztóbul készült, egyébként pedig rendes magyar szabásu nadrágjukat.
A nyelvészek, mint említettük, úgy a «nadrág», mint a «harisnya» elnevezést a szláv nyelvekből származtatják. Az egész származtatás azonban csupán etimologizáláson alapszik, a mi lehet helyes, vagy lehet helytelen, de kulturhistóriai szempontból teljesen értéktelenné válik, ha maguk az elnevezések a szláv népeknél nincsenek használatban. Úgy áll a dolog, hogy nadrág és harisnya vagy ehhez hasonló nevű ruhadarabot a szláv népek nem ismerik, a magyarság tehát mindenesetre más uton s nem a szlávok által ismerte meg a két ruhanemet. Már az előbbi fejezetben kifejezést adtunk azon nézetünknek, hogy a szűk magyar nadrág valami alakjának már a honfoglalóknál használatban kellett lennie, most egy lépéssel tovább mehetünk s kimondhatjuk, hogy a magyar nadrág formájának fejlődésében a szlávságnak még annyi szerepe sem volt, a mennyit a szláv eredetünek gondolt elnevezésből eddigelé tulajdonítottunk neki. Az a harisnyaszerű szűk nadrág, a mit az ú. n. indusokon és scythákon látunk, használatban volt ugyan a byzancziaknál is, de csak a népvándorlás vége felé tűnik föl, régebben a római korból örökölt «caliga» járta, a mely csak térdig ért, az alsó lábszár pedig meztelen maradt. Nyugoton még a Karolingkori frank viseletben is két különböző ruhadarabnak találjuk a nadrágot és az az alsó lábszárra huzott, térdig érő harisnyát. Ellenben keleten a tricotszerű nadrág már a Szasszanidakori csataképeken előfordul (14. 3–4.), sőt pikkelyekkel borítva még előbb, a Trajanus oszlop parthus-jazig lovasai viselték. (II. A. 1–3. 1.). Mindez azt mutatja, hogy a XII. századbeli magyar nadrág, a mint azt a velenczei scythák és indusok képei után ismerjük, egyenesen keletről hozott ruhanemű, nevére is hihetőleg majd valamelyik kaukázusi nyelvben bukkanunk rá s eredetileg hadi öltözék volt, míg a díszlábravaló – legalább a Szasszanidakori divat tartalma alatt – bő gatyából állt.*
L. 50. jegyzet s a szövegben 35 s köv. l. – A «harsinya» elnevezés csak a tótban van meg (M. Nyelvőr. XI. 1882. 220. l.) – Weisz H. Kostümkunde. Mittelalter. 74, 109–115. l. – Henszlmann I. Pécs középk. régiségei. II. rész. 178, 190. l. – Jankó J. (gr. Zichy J. Kaukázusi ut. I. k.) ezen kaukzusi nadrágneveket emliti meg: az osszéteknél «khalaf» a. m. szük nadrág, «sarovári», vagy «salbar» bő nadrág, (80. l.); a grúzoknál «salvari» szürke gyapjuszövetből készült szük nadrág (124. l.); a khevszuroknál: «nipkhavi» fekete posztó nadrág (134. l.9; a kurdoknál: «darpe» alsó nadrág «salvár» bő felső nadrág, a kalmikoknál «majok» «saklur», «dotodsi» posztó- vagy vászonnadrág, «jarik» juhbőr nadrág (32. l.) – A törökségnél (Vámbéry, A török faj. 184, 375.) a salváron kivül van bőrnadrág is, a mit a jakutok «szutur»-nak, a kazak-kirgizek «csambar»-nak neveznek.
Mind az ú. n. indusoknál, mind a scytháknál feltűnik, hogy térden alul oldalt a nadrág valamely rávarrt levélalaku paszomántféle diszítéssel volt ellátva. Ennek a byzanczi képeken is nyoma van s még a XIV–XV. században is szokásban volt, mint az oláhországi zárdák okleveleinek byzanczi eredetű miniaturejei s Mircse vajdának ardsisi képe tanusítja, melyeken a térd alatt átkötött harisnyaszerű nadrágon elől a szalag alatt egy más szinű kelméből álló négyszögalaku ékítmény lászik.*
Az igen diszes miniatureökkel ellátott XIII–XIV. és XV. századbeli oláhországi zárda-alapitó oklevelek s Mircse vajda ardsisi képe a bukaresti muzeum birtokában vannak.
