Ékszerek.
Ékszerek.
Az Árpádházbeli királyok alatt divatos ékszereket magukból a fennmaradt tárgyakból ismerjük. Közöttünk első helyen említjük a székesfejérvári királyi temetőt, hol a III. Béla és neje Chatilloni Anna-Ágnes ékszerein kivül egy sirban néhány arany és bronz apróságot is (övcsatot és ruhakapcsot) találtak. Ezekhez járulnak az ország minden vidékén található Árpádkori temetők leletei s egy pár kincslelet; korukra a bennük előforduló érmek vetnek világot; megnyitja ezek sorát a tokaji a X. század végéről való byzanczi aranyokkal (I. Romanus és fia Christophorus 921–931, II. Nikephorus 963–969 és II. Basilius 976–1025 császároktól), aztán a XI. század dereka tájáról a gerendási (Szent István, Péter és Aba denáraival), alpári (I. Endre), kecskeméti (I. Endre), tápiószelei (Béla vezér), a XI. század végéről a szabolcsmegyei karászi (Sz. István, Péter, Sz. László), aradmegyei földvári (I. Béla, Sz. László), és biharudvari (Salamon, Sz. László), a XII. század első feléből az orosházi (Sz. László, II. István), a XiI. század derekáról a szécsényi (I. Endre és II. Béla) s fejérmegyei both pusztai (II. István és II. Béla), a XII. század végéről a pestmegyei balotai (Komnenos János vagy Mánuel császár aranya 1118–1180), győri (IV. István-féle rézérem) és rákospalotai (Szent László, III. Béla, Imre) s a XIII. századból a szabad-battyán-somlóhegyi (III. és IV. Béla), Hódmezővásárhely határából az erzsébeti (III. István és frisachi), szőllősi (III. Béla és II. Endre) és pósahalmi (II. Endre), h.-szoboszlói (frisachi) és karczagi (frisachi) lelet. Van aztán több hasonló jellegü sirlelet érem nélkül, minő az esztergomi, félegyház-pákai és kisszállási, salamoni (Ung m.), kabai (Hajdu m.), letenyei (Zala m.), dettai (Temes megye), horgosi, váczvidéki, hajduböszörményi, pusztakovácsi (Bihar m.) sat., melyeket a bennük lelt tárgyak és a temetkezési mód szorosan a föntebbiekhez csatolnak s elválasztanak a honfoglaláskoriaktól.*
A székesfejérvári kir. temető szórványos tárgyairól. l. Henszlmann J. A sz. fehérvári ásatások. Pest. 1864. 198. l. és 225–225. l. V. ö. Arch. ért. XVII. 1897. 217. l. – A tokaji leletet l. Arch. Ért. XVII. 1897. 233–241. és Hampel J. A régibb középkor. II. 494–96. CCCXXXVIII–CCCXLI. t. – A gerendási lelet Zsilinszky Mihálytól Békésm. rég. évk. 1878/79. évf. és Arch. Ért. 1879. 13. köt. 158–159. 1880. 14. k. 91. l. X–XI. f. – Az alpári leletet l. Arch. É. 1883. III. 156–158. és XvIII. 1898. 257–265. – A kecskeméti leletről Kada E. úr közölte velem az adatokat; l. még Hampel id. m. II. 491. CCCXXXV. l. – A táppiószelei lelet a M. M. Muzeumban, 100/1869. R. N. – A karászit l. Arch. Ért. XII. 1892. 171–173. – A földvári lelet u. o. XVIII. 1898. 128–131. – B. udvari u. o. XIII. 1893. 356. XIV. 1894. 217. – Orosházi u. o. X. 1890. 416–423. – Szécsényi u. o. 1880. 14. k. 347. és VII. 1887. 432. – A bolpusztai a székesfejérvári és M. N. Muzeumban (25/1889. Rég. N.) A balotait l. Arch. Ért. XIII. 1893. 368. – A győri lelet leiráást. l. Börzsönyi Arnoldtól a győri benczés főgymn. 1893–94. értesitőjében. – A rákospalotai a M. N. Muzeumban (100/1892. és 26/1894. Rég. N.) – A szabad-battyán somlóhegyit l. Arch. Ért. II. 1882. 144–148. – A hódmezővásárhelyi árpádkori leletek közül a csomorkányit l. U. o. XIV. 1894. 137., mindegyik a h. m. vásárh. ref. főiskola birtokában. – A h. szoboszlói Arch. Ért. XIII. 1893. 455. – A karczagi u. o. II. 1882. 148–149. – Az esztergomi a M. N. Muzeumban (66/1891. és 86/1891. Rég. N.)– A félegyháziakat Pákán és Kisszáláson Kada E. urral ásattuk fel; a M. N. Muzeumban (125/1894. Rég. N.) – A salamoni leletet l. Arch. Ért. XVI. 1896. 132. és Szendrei J. Hadtört. Eml. 49–51. l. – A kabai Hampel J. A régibb köz. kor. II. 492. CCCXXXVI. t. – A letenyei. Arch. Ért. 1880. 14. köt. 347–348. l. és 71–72. ábra. – A deltai. U. o. XVI. 1896. 226–232. és Hampel id. m. 488. l. CCCXXXI. t. –A horgosi Arch. Ért. XIV. 1894. 204–206. és Hampel. id. m. 477–478. lap. CCCXXII–CCCXXIII. t. – A vácz-vidékit Hampel J. id. m. II. 493. l. CCCXXXVII. t. – A p. kovácsi Arch. Ért. XVII. 1897. 439–441. XIX. 1899. 360. és Hampel id. m. II. 490. l. CCCXXXIII. t. – Ezekhez járul az egri lelet. Arch. Ért. XIX. 1899. 358.
E különböző leletek legjellemzőbb része a honfoglaláskori leleteknél már eléggé ismertetett hajkarika vagy halántékgyürü, a nyakperecz és a sallangos csüngődísz.
