A pécsi domborművek.
A pécsi domborművek.
Ez a viseletmód teljesen nyugot-európai. Ugyanazt a térden alól érő s a mell közepén összekapcsolt köpenyt, ugyanazt a szük ujju, a nyak körül, a felső karon és kézelőn széles paszománttal szegélyezett s a köpenynél csak valamivel rövidebb ingszerü, hasiték nélküli tunicát, ugyanazt a gyöngyökkel diszített s bokáig érő czipőt, a női viseletben ugyanazt a lábfejig lenyúló szük ujju hosszu inget s föléje húzva a rövidebb, de igen bő ujju felöltőfélét találjuk a pécsi domborműveken is, mint a minő a nyugoti népeknél volt elterjedve körülbelől a XII. század végeztéig.*
Henszlmann I. Pécs középkori régiségei. II. r. 223–238. l. – Gerecze P. A pécsi székesegyház régiségei. (Arch. Ért. XV. 1895. 36, 129, 333. l.)
A pécsi domborművek korára nézve két vélemény áll egymással szemben. Henszlmann Imre szerint a franczia eredetü Bertalan, pécsi püspök (1219–45.) készítette, még pedig a cluny-i apátság szobrászati iskolájához tartozó mesterekkel, holott Gerecze Péter szerint a domborművek nem lehetnek későbbiek a XII. század elejénél. Ez utóbbi esetben megelőzik a velenczei mozaikképek korát s maga a viseletmód, a milyen fejlődést vett nyugoton, csakugyan arra vall, hogy Bertalan püspökségénél korábbi időszaknak felel meg, igy például a tunica, mely előbb csak térdig ért, a XII. század vége felé már annyira meghosszabbodott, hogy csaknem a bokáig nyúlt le, a XIII. század első felében pedig azon fölül alsó része hasítékkal volt ellátva, a mire a pécsi domborművek nem szolgáltatnak példát; a felső kar és kézelő diszítése is a XII. századon túl már elmaradt.*
Henszlmann id. m. I. rész, 4–5. lap. – Gerecze P. Épitészeti emlékek az ezredéves kiállitáson. (Arch. Ért. XVI. 1896. 232–243.) s A pécsi székesegyház egykori oltársátra és többi szobrászati maradványa. (Arch. Közl. 1897. XX. 127. s köv. l.)
