IV.
IV.
Bethlen Gábor és a tudósok. Molnár látogatása nála. Rettegi temetése. Visszatérés. Utazás Sziléziába. Molnár ismét külföldre utazik. János Zsigmond brandenburgi választófejedelemnél. Amberg. Molnár mint oppenheimi kántortanító. Iskolarektor. «Lusus poetici» cz. versgyűjteménye. Thuri «Ideá»-jának kiadása. Ajánlás. «Jubileus esztendei prćdikátzio.» Bethlen Gábor irodalmi megbizása. Molnár Heidelbergben. «Imádságos könyvecske.» Nézetei a nőnevelésről. Segélygyűjtés. A Szótár harmadik kiadása. Heidelberg bevétele Tilly katonái által (1622). Molnár megkinoztatása. Németalföldi utazás. «A keresztyéni religióra és igaz hitre váló tanítás.» Bethlen Gábor meghivása. Hazatérés. Molnár Kassán. Bethlen gondoskodása. «Az legfőbb jóról» fordítása (1630). Molnár Kolozsváron. Darholcz Ferencz. Opitz Márton. Halála. Pályájának jellemzése. Hatása.
TALÁN Molnár volt az első, a ki Bethlen Gábort Mátyás királylyal hasonlította össze,* de valósággal sok közös vonást találunk történetünk e nagy alakjában. Nemcsak abban hasonlítanak egymáshoz, hogy mindketten széles politikai látkörrel s a haza határain messze túlcsapongó ambiczióval birtak s világtörténeti szerepet játszottak, hanem abban is, hogy miként az folytonos háborúi, úgy ez a cseh királynál is megbizhatatlanabb német udvar s a Frigyesnél is haszonlesőbb törökkel való folytonos küzdelmei közepette sem hanyagolta el az irodalom, művészet és tudomány pártolását. Nemcsak az európai eseményekre figyelt, figyelmét nem kerülték el az irodalmi és tudományos élet mozgalmai sem s az egyház, iskola és általában a művelődés ügye bőkezű pártfogóra talált benne. Mátyás könyvtára romjainak visszaszerzésére tett kisérletei, a gyulafehérvári, kollégiumra vonatkozó nagyszerű tervei ennek világos tanubizonyságai. Nemcsak katonáit szerette, a segedelemért hozzáforduló tudósokat soha sem bocsátotta el üres kézzel. Káldynak ezer aranyat adott bibliafordítása kinyomtatására, Molnárt is kegyesen fogadta. Ismerte a művelődés ügyében tett nagy szolgálatait s megbecsülte a tudomány e szerény bajnokát. Hosszasan eltársalgott vele, talán megkérdezte véleményét a gyulafehérvári kollégiumra vonatkozó terveiről s megkinálta ott az első felügyelői* állással.
Lexicon Latino-Grćco-Ungaricum. Heidelb. 1621. Ajánlás.
Scultetus-Molnár, Jubilćus esztendei prédikáczó (1618.) Ajánlása: Me, cum adessem Albensis gymnasii tui primarium inspectorem honesto salario designaveras et ad immigrationem cum familia mea provisionem legatis tuis demandaveras.»
53. BETHLEN GÁBOR.*
Bethlen Gábor arczképe egykorú metszet hollandi metszőtől, Ernst Lajos gyűjteményében. Körirata: BEThLEHEM GÁBOR. ELECT(US) REX HVNGARIĆ. PRINCEPS TRANSILVANIĆ COMES SIC(ULORUM) etc(etera). A kép aláírása: Gabriel Bethlehem. ghecoren Coninc van hungarlen. | Prince van Transylvanien. grave van Siculi etc(etera).
Molnár, bármily megtisztelő volt is reá nézve e bizalom, szerényen kitért előle, családjára tekintettel, melyet a török: s tatár hírek sokkal inkább elrémítettek, mint sem hogy ide követni merték volna. E vonakodás miatt azért nem esett ki a fejedelem kegyéből.* Szivébe látott az embereknek, nem vette rosz néven egy szegény tudóstól, hogy a családi béke biztosítása miatt vonakodik elfogadni e szép állást, elnézte e gyarlóságát s azért egész haláláig nem vette le gondját róla.
U. o. Lexikon, Lat.-Grćc.-Hung. (1621.) Ep. dedic. 3. lap.
54. BETHLEN GÁBOR NÉVALÁIRÁSA.*
Bethlen Gábor 1619 decz. 13. Olvasása: «benevolus G(abriel) Princeps m(anu}-p(ropria)». (Rákóczy-levéltár.)
Három hétig maradt Molnár a fejedelem környezetében s ez idő alatt a fogarasi várban az ifjú Bethlen Istvánnal és Bethlen Péterrel is összetalálkozott.* Tanulók voltak mindaketten s az előbbi már készült a külföldi utazásra, hogy itt az egyetemeken fejezze be tanulmányait. Jelen volt a Rettegi temetésén is, a ki megérkezésekor a fejedelemnek bemutatta s a kit még azután a várban prédikálni is hallott. Fogarasról Fejérvárra vitték a holttestet s Molnár a fogarasi városi pap társaságában szintén elkisérte. Nagy temetés volt, a püspök temette a lelkészi kar és a fejedelem jelenlétében.*
A Latin-görög-magyar szótár 1621-iki kiadása mellé adott Syllecta Scholastica ajánlásában: «Quum primum Te et Petrum fratrem tuum germanum in munita Transsylvanić arce Fogaras vidissem, ćquali vos illustritate fulgentes, protinus amare incepi et optare talem ambobus educationem ac institutionem, quali post modum in hac academia Archipalatina per sesquiannum usus es, Stephane mi inclytissime.»
Napló, 1615. febr. 21. (Régi naptár).
Nem sokkal ezután búcsút vett Molnár a fejedelemtől, a ki e sorokat irta be albumába: «Ösztönt a magasratörő erény adott»* s visszajött Magyarországra. Útközben egy-egy helyen megpihent: Enyeden, Kolozsváron, Gyalun, a «Kamuti Farkas szép várában»,* Nagy-Váradon, s az ifjú korából emlékezetes helyeken, Debreczenben, Visolyon, Kassán; Eperjesen, Lőcsén és a pöstyéni hévvíznél. Innen Nagy-Szombatba, Komáromba s itt hajóra ülve, Győrbe utazott; Samarjában meglátogatták testvérei és rokonai s ez alkalmat arra használta föl, hogy bár maga is szegény volt, még szegényebb öcscse Lukács javára lemondott kicsiny örökségéről. Ekkor már pénze annyira kifogyott, hogy kölcsönpénzre szorúlt, a melyből neje sziléziai rokonait akarta fölkeresni.
Latin-görög-magyar szótár (1621.) Ajánlása: «Stimulos dedit aemula virtus. Hoc enim Lucani hemistichium inscripsisti in meo Hodśporico ante sexennium.»
Napló, 1615. márczius 1. (Régi n.)
1615. május 8-án szekérre rakva legszükségesebb podgyászát, feleségével s gyermekeivel elhagyta Magyarországot, a hol azok nem tudták otthon érezni magukat s inkább választották a bizonytalan jövőt. Sziléziában szives vendégszeretetre találtak, Görliczben családjának egy özvegyasszony tíz héten keresztül ingyen adott szállást s Scultetus Tóbiás pedig pénzzel segítette őket.* Ez idő alatt Molnár családját Görliczben hagyva, hosszú utazást is tett, melynek álláskeresés volt a czélja. Volt oderai Frankfurtban, Berlinben, Kölnben meghívták a joachimsthali választófejedelemségi gymnasium vizsgálatára is, hogy nézze azt végig. A vizsgálat után a vizsgáló-küldöttséggel János Zsigmond brandenburgi választófejedelem üdvözlésére mentek, a ki ebédre marasztotta őket. Az ebéd alatt a zenekar játszott s utána egy színdarabot adtak elő, a melynek czime: «A számkivetett Cornelius»* volt.
Napló. u. o.
Napló. 1615. jun. 8. (Régi naptár). A darab hőse Cornelius római püspök (251–253) volt, a ki számkivetésbe küldetett.
Hosszú utazásának máskülönben nem lett semmi eredménye, semminemű állást sem kapott. Frankfurtban egy régi ismerőse azt ajánlotta, hogy Pfalzban próbáljon szerencsét. Megfogadta a tanácsot, mert itt már úgyis ismerős volt s családjával együtt útra kelt Amberg felé.
A kollégiumban Anhalti Keresztély herczeg, a felsőpfalzi választófejedelemség kormányzója pártfogásából csakugyan kapott állást, collega vagy segédtanító lett s a kollégiumba költözött be.* De ez csak ideiglenes állás volt, két hónap mulva már ismét útban van Heidelberg felé.
Napló, 1615. aug. 28. s Latin-görög-magyar szótára ajánlásában: «Illustrissimum principem Christianum Anhaltinum, (i. e. deus nutricium conciliavit) Ascaniae ducem, superioris Palatinatus electorii administratorem, quem ego Germanum Ulyssem soleo appellare, qui mores hominum (iam ab adolescentia) late perspexit et urbes. Vidi enim in Ungaria, nobilis cuiusdam plytropi possessoris librum Constantinopoli ligatum, pictum et magnatum symbolis exornatum, in quo ipsius Celtitudo propria manu hoc inscripsit monimentum: «Io sono, lo Dio di tu padre, non temere descendere in Egitto… Gen. 46. cap. vers. 3. Christianus Comes in Waldersee scripsit Bizanty Thracum 6. Calend. Augusti, anno salutis 1582») Haec scripsit illa heroina manus, quae mihi et familić meć optatum exhibuit beneficium Ambergć in remigratione mea in hunc Palatinatum Rheni».
Itt is állásért folyamodott, az Oppenheimben megüresedett kántortanítóságért. Elfogadták jelöltnek s hogy hangjáról és éneklési képességéről meggyőződjenek, előbb az egyetem theologiai termében próbaéneklést kellett tartania. Úgy látszik a próba sikerült, mert ez állást csakugyan elnyerte. Útiköltséget kapott, hogy családját is oda vitethesse s egy hét múlva el is foglalta hivatalát. Az itteni viszonyokkal már ismerős volt, hazaköltözése előtt már lakott itt, e városban nyomatta ki szótárát, a biblia második kiadását s ezen város lelkésze eskette össze.
Most egy darabig ismét csendes és nyugodt napokat élt át. Nem volt túlságosan elhalmozva munkával, az iskolában éneket tanított s ha haláleset volt, a gyermekekkel elment a temetésre énekelni.* Előljárói meg voltak vele elégedve, alig töltött el egy félévet, már javították a fizetését, s a következő (1617.) évben, mikor az iskolamesteri állás megüresedett, az egyházi tanács arra is őt választotta meg.*
Napló, 1615. decz. 1.
U. o. 1617 május 12. Itt megszakadnak Napló-jában a bejegyzések. A következő években már csak azt jegyezte be, mikor vett úrvacsorát, és mikor születtek gyermekei.
55. A «LUSUS POETICI» CZÍMLAPJA.*
A «Lusus Poetici» czímlapjának hasonmását a müncheni kir könyvtár példányáról vettük. Eddig Magyarországon egy példánya se ismeretes.
A mint így biztos álláshoz jutott, ismét hazájára s ismét irodalmi munkálkodásra gondolt. Míg Magyarországon járt az alatt jelent meg Lusus poetici czimű versgyűjteménye, mely az ő latin költeményei mellett különböző irók verseit foglalja magában a senkiről, a semmiről, valamiről, mindenről stb., a minémű szócsépelésekben e kornak nagy kedve telt;* a Corpus Juris Ungarici javított kiadására is készült, de ez Rittershausen késedelmes munkája miatt elmaradt; lefordította Scultetus Ábrahám közkedveltségű Postilláit, vagyis rövid egyházi beszédeit, a melyeket húsz esztendő óta «örömest hallgatott» és olvasott, a melynek lefordítására egyes külföldi könyvkiadók már addig is biztatták.*
Magyarországon a Szabó-Hellebrandt-féle Régi magyar könyvtár (III. 1132. sz.) szerint egy példány sincs. Mi a müncheni egyetemi könyvtár példányát használtuk.
A mű Ajánlásában említi.
56. A «POSTILLA SCULTETICA» CZÍMLAPJA.
Most volt annyi ideje, hogy engedhetett az új fölszólításnak s lefordítva a következő (1617.) évben ki is adta s a nagyszombati egyháznak s különösen négy oszlopos tagjának ajánlotta. A magyar lelkészi karnak akart ez által példaszerű egyházi beszédekkel szolgálni. Kiadta Idea Christianorum Ungarorum sub tyrannide Tnrcica (1616.) czimen Thury Pál levelét, melylyel Kassán Bocatius ajándékozta meg* s a mely élénk szinekkel rajzolja a török iga alatt lévő magyarok szenvedéseit s mivel e levél magában csak pár lapra terjedt volna, mellékelte hozzá Frangepán Ferencz, kalocsai érsek beszédét, melyet a regensburgi birodalmi gyűlésen mondott el, Mátyás király, Aeneas Sylvius egy-egy levelét s végül Frenzel Salamon «gyönyörűséges értekezését a tisztességes számkivetésről», melynek minden sora annyira az ő szive szerint volt irva s a Frankfurtban és Hanauban letelepedett franczia és belga menekült protestánsoknak ajánlotta, hálából a korábban vett jótéteményekért és vigasztalásúl, mert e műből szerinte meggyőződhetnek arról, hogy az ő számkivetésük sokkal boldogabb, mint sokaknak a hazában maradása.*
Napló, 1613. okt. 20. (Régi napt) Ebben az évben adta ki Bocatius Kassán e művet s így egy nyomtatott példánynyal ajándékozhatta meg. V. ö. SZABÓ K. Régi m. könyvt. II. 355. sz.
Az Idea Christianorum ajánlása. Ez ajánlásért Naplója szerint száz rajnai forintot kapott.
Németből magyarra fordította Scultetusnak egy másik korszerű művét is, a Jubileus esztendei praedikació-t, melyet a reformáczió százados évfordulójára Heidelbergben tartott, mellékelve hozzá egy latin művet és Szkhárosi Horváth András hat énekét.* E kiadványát Bethlen Gábornak ajánlotta, a ki itt is figyelemmel kisérte és irodalmi megbizást is adott neki. Levelet íratott hozzá s felszólította, hogy fordítsa magyarra Kálvinnak Institutióját, a kálvinismusnak ez alapvető hittani művét; ugyanerre bátorította Rákóczy György is, a ki Kecskeméti Elekes János prédikáczióit is vele akarta kiadatni.*
Az énekek czímei; 1. Az Istennek irgalmasságáról. 2. Antichristus. 3. Más azonféléről. 4. Pál érsek levelére való felelet. 5. Panasza Chrisztusnak. 6. Kétféle hitről. A mű függeléke: De idolo Lauretano.
Imádságos könyvecske, 1621. Ajánlólevél és Calvinus a keresztyéni religióra tanítás (1624), Ajánlás.
57. A «SECULARIS CONCIO» (1618.) CZÍMLAPJA.*
A «Secularis concio evangelica» (1618) czímlapjának hasonmása a m. tud. Akadémia könyvtárának példányáról készült, a mely példány egykor I. Rákóczy György sajátja volt: Prágai András küldötte neki ajándékba saját jubileumi disputatiójával («Thema seculare» Heidelb. 1617.) egybekötve. A könyv zöldre festett pergamenttábláján arany betűkkel «S (Spectabili) * M (Magnifico) * D (Domini) * G (Georgio) * R (Rakoci) * D (De) * F (Felső) * V (Vadász). A másik könyvtáblán A (Anno) * D (Do-mini) 1618» áll. A tábla belső lapján Prágai verse («Respice de celsis, Deus optime, respice cślis» stb.) és köv. ajánlása van: «Generoso, stemmatis antiquitate Spectabili et Magnifico D(omi)no, D(omi)no Georgio Rakoci de Vadasz, Comiti Comi-tatus Sarosien(sis), Capitaneo Prćsidiariorum Onodiensium strenuo (et)c(etera). D(omi)no gratiosissimo. Ex Academia Archipalatina Electorali mittit summissa cum observantia Andreas Prágai, respondens pro themate seculari.»
58. V. FRIGYES.*
V. Frigyes arczképe Bolsuard metsző munkája. Aláírása: Serenissimo ac Potentissimo Principi Jacobo Magnć Britannić, Francić et Hibernić Regi, imaginem hanc, quć [ Maiestatis ipsius gener Excellentissimus atq(ue) Illustrissimus Princeps Fridericus V. Dei gratia Comes Palatínus ad Rhenum | Sacri Romani Imperii Archidapifer et Elector, Dux Bavarić etc(etera) a Michaele Johannis Mireveldio ad vivum depictus | Boëthy Bolsuardi cślo exprimitur et cum quinque annorum priuilegio publicatus, dedicant, consecrantq(ue) ijdem pictor et sculptor etc. ibidem.
Molnár készségesen vállalkozott reá, s azonnal hozzáfogott a fordításhoz. Egyúttal azon óhajtással is fordult pártfogójához, eszközölje ki befolyásával V. Frigyes pfalzi választónál, szövetségesénél és «keresztkomájánál», hogy Heidelbergben az ő udvaránál vonhassa meg magát. hogy így teljesen az irodalmi megbízásoknak szentelhesse minden idejét.* E kérése, úgy látszik, nem volt sikertelen, mert már 1619-ben Heidelbergben van az V. Frigyes «szárnyai alatt».
Jubilaeus esztendei praedicatio. Ajánlás.
Az a nehány év, melyet itt töltött, szakadatlan irodalmi munkásság között telt el. Németből magyarra fordította s kiadta a zürichi Imádságos könyvecskét, hogy ne használjanak hitsorsosai tovább is «zavaros folyamatú imádságos könyveket».*
Imádságos könyvecske. Ajánlás.
59. I. RÁKÓCZY GYÖRGY BEIRÁSA A «SECULARIS CONCIO»-BA.*
I. Rákóczy György beírása a «Secularis concio evangelica» m. tud. Akadémia példányában van. Olvasása: Soli Deo gloria. | Anno 1618 die 12. Maii | Reddita est mihi Saros-patak. | Non est currentis, neq(ue) volentis; | sed miterentis DEI. | Georgius Rákóczy.»
E fordításnak két «nemes, tiszteletes és istenfélő aszszonyhoz» intézett ajánlásában a nőnevelés mellett is síkra száll, a külföldi példa követésére serkentvén honfitársait, «holott mind falukban, városokban leánygyermeki scholák is vadnak, a melyekben tisztességes öreg asszonyemberek tanítják az apró leánkákat olvasásra és katechismusra» s azután leírja, hogy mily «szép dolog, midőn a házigazdának külső hivatalja szerint távollétében az gazdasszony az szent bibliát cselédinek olvassa, és azokkal is olvastatja, kiadott, bévött marháinak számát feljegyezheti, urának távolföldre állapotját megirhatja, annak leveleit önnönmaga megolvashatja».*
Imádságos könyvecske, u. o.
Szintén innen értesülünk, hogy ismét nélkülözéssel küzd, hogy e miatt most sem szentelheti gondtalanul az irodalmi foglalkozásoknak idejét. «Az holdvilágtul nem érik meg a szőlő – írja* – hogyha a napfény nem érleli. Azonképpen én is igen lassu serénséggel nevelhetem és készíthetem el ez könyvbéli gyümölcsöket az szükségnek terhe alatt». Arról is panaszkodik, hogy a fejedelem udvarában ellenségei vannak, s «némely idegenekre irígykedők» azt tartják, hogy azok költségén kellene élnie, a kiknek használ irodalmi munkásságával.
U. o.
A mint a hazában híre ment szűkölködő helyzetének, nem késett soká a segedelem. Bethlen Gábor négy ízben, Rákóczy György kétszer küld neki segítséget, megemlékezik róla Bethlen neje, Károlyi Zsuzsánna is; buzgó egyházi tagok Kassán, Sárospatakon és Nagyszombaton pénzgyűjtést rendeznek s az egyetemre menő tanulóktól felküldik neki; egy hitbuzgó ember még végrendeletében is megemlékezik róla, segíti a pfalzi választófejedelmen kívül annak nénje Katalin és Móricz, az ő régi tántoríthatatlan pártfogója.*
A keresztyéni religióra és igaz hitre való tanítás (1624), Ajánlása és függeléke. Latin-görög szótár (1621.) Ajánló lev.
Még azon évben elkészült szótárának harmadik bővített kiadása, melyet Bethlen Gábornak, «kegyes jóltevőjének» ajánlott. Alig végezte el egy művét, már újabb és újabb irodalmi tervei voltak. Könyvkiadók felszólították, hogy fordítson le egy művet, mely a vértanúk életéről szól («Martyrumkönyv») s a biblia új, nagyobb alakú kiadására is készűlt.* De e terveit egy nem várt esemény szakasztotta félbe.
Imádságos kőnyvecske. (1621.) Ajánlás.
A pusztító háború borzalmaival, mely Németországban már 1618 óta dühöngött, Heidelbergnek is meg kelle ismerkednie. 1622 július 1-én Tilly spanyol katonái szállották meg a várost s az ostrom izgalmait a benszorult néppel Molnár családja is átszenvedte. Bár heves ellenállást fejtettek ki, szeptember 15-ikén mégis elesett a város s négy nap mulva szabad elvonulás föltétele alatt a várba szorított őrsereg is megadta magát. Ezzel ki volt szolgáltatva a város a rabló és vérszomjas, gyülevész had ádáz dühének s e napok történetében a zsákmányoláson és pusztításon kívül a vadállati kegyetlenségnek számtalan esetei fordultak elő.*
GINDELY, Geschichte d. dreissigjähr. Krieges, IV. 378–79.
A rablókatonák Molnárt is mindenéből kifosztották, csupán könyveit hagyták meg nála. Sőt ezzel sem elégedtek meg, hanem őt és a nála lévő magyar deákot, Sonkádit, gúzsba kötve csigára húzták, s úgy kínozták és «perselték», a minek vallatás lehetett a czélja, hová rejtette el vagyona többi részét.*
Calvinus. A keresztyéni religióra való tanítás (1624) függelékében és Consecratio novi templi (1625.) a 3. praedicatióban, mely az «egyháznak belső dicsőségéről» szól. (152. lap.)
MOLNÁR «INSTITUTIO»-FORDITÁSÁNAK CZIMLAPJA.*
Kálvin «Institutio»-ja fordításának czímlapja a budapesti m. kir. tud. egyetemi könyvtár példányáról készült.
Heidelbergből elmenekülve Hanauban vonta meg magát s itt élt a német, franczia és belga egyház papjai és a frankfurti lelkészek «hűséges» segedelméből. Most újra az Institutío fordítása foglalkoztatta. Heidelbergben már lefordította az egész művet, most javítás végett újból átolvasta.* A hanaui kiadók télre halasztották a nyomtatást, s ez időt Molnár arra használta fel, hogy Scultetus Ábrahám vejével, Gvolf Reinharddal hajóra ült, s bejárta Belgium nagyobb városait, s volt Kölnben, Harderwickban, Amsterdamban, Leydenban, Hágában, Rotterdámban, Dodrechtban és Utrechtban, a mely városok nemcsak szívesen fogadták, hanem «szép segedelmekkel is megtisztelték».*
Calvinus i. m. (1624.) Ajánlás.
U. o. Függelék.
Visszaérkezve a fordítás kinyomtatását elkezdték s az tartott egész télen át a következő év húsvéti vásárjáig.* Egy hétre másfél birodalmi tallért kapott munkájáért, ez volt tiszteletdíja.* 1624. márczius havában készült el az egész mű. «A keresztyéni religióra és igaz hitre való tanítás» a czíme s legjelentékenyebb nemcsak Molnár, hanem e kor összes magyar fordításai között. Kálvin theologiai nyelve, műszavai s tömör mondatfűzése erős próbára tette a fordítót, kinek a gazdag theologiai polemikus irodalom daczára is fejletlen nyelv állott rendelkezésére. Molnár vallásos lelkesedéssel, tárgyszeretettel és egész odaadással dolgozott felekezete e legjelentősebb hittani kézikönyvének híven való átültetésén, a theologus a nyelvészt is segítségűl hívta: új szókat alkot, szükség esetén körűlírással segít magán, de egészben az eredetinek még tömörségét is híven vissza tudta adni, tiszta, magyaros stylussal.*
U. o. Ajánlás (?)
U. o. Ajánlás.
Jancsó Benedek párhuzamot vont közte és a Pázmány «Kalauz»-a között. Sz. Molnár Albert (1878.)
Még a nyomtatás előtt levelet kapott Gelei Katona Istvántól, melyben ez Bethlen Gábor megbízásából haza s valószínűleg Kassára hívja.* Midőn elkészült a nyomtatással, mi sem tartóztatta tovább, hogy a kész művet személyesen mutassa be «Gábriel fejedelemnek», a kinek ajánlotta volt. Előbb ugyan tett Németországban is egy útat, melyből csak Danzig város nevét ismerjük;* de 1624. aug. 3-án már Sziléziában van, a hová Bethlen Gábor küld neki negyvennyolcz forint útiköltséget, hogy Felső-Magyarországba mehessen,* s még ez évben családostul haza érkezett. A következő év első napján jelen volt a bekecsi újra épített templom felszentelésén s a patronus, Monaki Miklós, és neje megbízásából, ő rendezte sajtó alá ez ünnepély emlékkönyvét.* Most Kassa lesz tartózkodási helye, itt él a Bethlen Gábor gondjai alatt, a ki ellátásáról, sőt ruházatáról is gondoskodik. Az 1625. év elején tizenkét rőf fajlondis posztót küld neki ruhára, melyből egy rőf három forint volt,* az ő pénztárából húzza fizetését, innen kap még ez év tavaszán negyvenöt forintot.* A következő évben ügyében Kassa városához rendeletet küld s utasítja a város tanácsát, hogy állapotjához illendő csendes szállásról gondoskodjanak.
E levél nem maradt fenn Molnár gyűjteményében. Említi Calvinus id. ford. Ajánlás.
Napló.
Báró RADVÁNSZKY BÉLA. Udvartartás és számadáskönyvek I. 189.
Czime: Consecratio novi templi azaz az Vyonnan feléppíttetett Bekeczi Templomnak Dedicalása ez megszentelésekor … tétetott Prćdicatiók … Kassa 1625. Melléklete: Molinćus Péter tanácsadása a házasságról, Molnártól fordítva s Alvinczi Péter magyar egyházi beszéde: «Dedicatio regii sacelli Cassoviensis» czím alatt.
RADVÁNSZKY B. id. kiad. I. 197.
U. o. I. 203.
«Mivel Molnár Albert hivünknek – így szól a rendelet – az hűségtek városában állapotjához illendő csendes szállása nincsen és az mostanival nem is lehet contentus,* akarván kegyelmesen arról provideálni,* hűségteket kegyelmesen intjük, az német parochiában, holott ott sok és tágas házak legyenek, rendeljen alkalmatos szállást neki. Úgy itéljük, hogy az mely Fabricius prédikátort hozatnak, jól megalkoszik azzal, nem is veszekedő ember penig, ha penig ott valami okon nem lehetne szállása, az német káplán az mely házban lakik, az német parochiában felköltöztetvén onnét, adja azt szállásul neki.»*
Megelégedett.
Gondoskodni.
Tört. tár. 1896. 18.
Minő volt a hivatal, melyet Kassán viselt, s a melyért e fizetés és ez illetmények jártak, arról nem maradtak fenn bővebb adatok. Némely irók szerint* a kassai iskolánál kapott alkalmazást: itt volt azon 24–40 növendék felügyelője, a kik Bethlen Gábor költségén előbb Nagy-Szombatban, később az iskola áthelyezése után itt neveltettek. Meddig tartózkodott itt, arról nincsenek adatok.
LAMPE, Hist. eccl. 572. «Consecratio novi templi» és a «De origine templorum» előszavára hivatkozik. V. ö. BOD, Rediviv. mem.
60. A «DISCURSUS DE SUMMO BONO» (1630.) CZÍMLAPJA.
1629-ben már Kolozsváron van s a lőcsei Brewer Lőrincz kérésére lefordította Ziegler Györgynek Az legfőbb jóról szóló vallásos elbeszéléseit s a következő évben (1630.) ki is adta. Itt jó alkalma lett volna kimutatni az elbeszélő prózában is fordítói ügyességét, de mintha erről mondta volna, hogy a «szükség miatt való szomoruság nem kicsiny homályosítására vagyon az illy munkára kivánandó elmei vidámságnak», stylusa hanyag, pongyola, s a megfelelő kifejezés keresése helyett körülirással, vagy magyarázattal segít magán. Ugyanekkor még más két művel: egy keserűség-vigasztaló és egy igaz szeretetre oktató könyvecskével is elkészült, de ezeket már nem adhatta ki.*
«A fő jóról» Ajánlólev.
Kolozsvárott nem volt állása. Talán azért jött ide, mert arra számított, hogy Bethlen, mint Alvincziról, úgy ő róla is megemlékezett végrendeletében;* talán remélte, hogy a fejérvári «fejedelmi gymnasium» fundálására szintén Bethlen Gábortól végrendeletben hagyott alapítványból tanári állást szerveznek s ott végre most ő is alkalmazást talál; legalább erre czélozhatnak következő szavai: «Melynek (t. i. a végrendeletnek) felséges fejedelemasszonyunk és nagyságos gubernátor* urunk által való elteljesedése és véghezvitele felől Isten után igen jó reménységben vagyunk.»* De hasztalanul remélt, a végrendelet végrehajtásával sem siettek, s azután is inkább újabban feltűnt, idegenből ide szakadt embereket választottak.
KONCZ, Bethlen Gábor végrendelete. 1878.
T. i. Brandenburgi Katalin és Bethlen István.
A fő jóról. Ajánló lev.
61. A GYULAFEJÉRVÁRI GYMNASIUM.
62. OPITZ MÁRTON.*
Opitz arczképe Heyden egykorú metszete. Körirata: Imago MARTINI OPITII V. C. ad vivum expressa. A kép alatt: Talis, Lector, erat facie Phśbeia Seirer, | Germani princeps carminis OPITIUS. J. ab Heyden sculpsis 1631.
Kolozsvárott adósságba is bonyolódott, melyből Darholcz Ferencz, egy gazdag főúr, kinek «A fő jóról» szóló művét ajánlotta, mentette ki. Ez küldött neki annyi segedelmet, hogy szűkölködő családját tarthatta, adósságait kifizethette, s férjhez adandó leányát kiházasíthatta. Kolozsváron van még ez év május havában is, legalább azt írja Opitz Márton egy Erdélybe utazó magyarnak, hogy ott fogja őt találhatni szükölködően, elhagyatottan.*
M.-Okmánytár. Levelezés, 1630. május 24.
Mint egy hátrahagyott jegyzete mutatja még 1633-ban is élt* s talán ez évben húnyt el, mert ezentúl semmi életjelt nem adott magáról.
Suti Orvos Mihálynak egy hozzá írott levelére (Levelezés 1601. szept.) e megjegyzést tette: «… Vivit podagra afflictus etiamnum. 1633.»
*
Így végződött vándortudósunk pályafutása. Göröngyös pálya, melynek vándora keveset ismert abból, a mit az élet örömeinek nevezünk. Mint a mondabeli bolygó zsidót a reá nehezedő átok, úgy zaklatta őt folyton az a tudat, hogy még nem szolgált eleget hazájának. Mint bolygó fény hol itt, hol ott tűnt föl előtte csalogatóan a «közjó»* ideálja s ő lázas sietséggel futott utána, futás közben nem törődve bajjal, szenvedéssel, nem életével, nem családjával. A vándorlásnak és nélkülözésnek szinte mondai alakjává lett,* de a mi alakját megnemesíti, az önfeláldozó tevékenysége. Nem volt hitsorsosai között senki, a ki tudományos képzettség, látkör, ismeret és tapasztalat tekintetében vele versenyezhetett volna; kortársai közűl az egy Pázmány hasonlítható vele össze; Molnár kisebb nála eredetiség, de felér vele, sőt talan meg is haladja hatás és sokoldalúság dolgában. Molnár hatása a tanügy, az egyházi irodalom, nyelvészet és költészet terén egyaránt korszakot alkotó; szótára által a gyermekkornál kezdődött s többi művei által tartott az egész életén át; sőt zsoltárai útján még ma is hat, s a biblia mellett az egyetlen magyar könyv, mely száznál több kiadást ért; volt oly ember, a ki tizenhatszor végig énekelte a százötven zsoltárt,* s bűbájos nyelvét még sem találta egyhangúnak, melyről hitsorsosai oly véleménynyel lehettek, mint a francziák a maguk zsoltáráról, hogy az angyalok is ezen fordítás szerint énekelik s ma sem tudnak megválni tőle.
Bod megjegyzése.
Szilágyi István közölt róla egy XVII. századi költeményt, mely szerint vénségében a bolyongást megunva, marhapásztorrá lett. Szilágyi fel is szólította Arany Jánost, hogy Molnárt ez alapon énekelje meg. Lásd Arany J. hátrahagyott iratai és levelezése III. 255. 257.
SZŐNYI N. ISTVÁN: Élő-hóltak jóillattya 1686. Ajánlás.
63. ZÁRÓVIGNETTA A «SYLLECTA SCHOLASTICA»-BÓL (1621).*
A harmadik könyv végén álló záró-vignettet a «Syllecta Scholastica» 1621. évi kiadásából vettük, mely a Latin-Görög-Magyar szótár ez évi kiadásának melléklete gyanánt jelent meg, (A m. nemzeti múzeum példányáról.)
