II.
II.
Érintkezés az összeesküvőkkel.
Mint anyagi bajai, úgy összeköttetései a politikai mozgalmak vezetőivel szintén férjétől maradtak hagyatékul Széchy Máriára. Mindkettő egyaránt nyűgözte s egyformán sietteté végzetszerű sorsa beteljesedését.
Wesselényi Ferencz nádor halálával maga a nagy nemzeti mozgalom titokban, a szinfalak mögött folyt tovább szakadatlanul s mint a lassú, de emésztő betegség folyton szélesebb rétegekbe hatolt. A korban, a viszonyokban, a politikai légkörben rejelettek a betegség magvai s egyik-másik kiválóbb egyéniség elhúnyta nem emelhetett gátat terjedésének. A természeti szükségesség folyománya volt s csak kevéssé függött egyesek dicsvágyától vagy hazafiságától, önérdekétől vagy politikai eszélyességétől. Igazi vezetője sohasem volt e mozgalomnak, mely a természet törvényei szerint ellepte az országot, mint a föld árja a rónát ellenállhatatlanul. Egymás után húnytak el Zrínyi Miklós bán, Lippay György a magyar kath. egyház primása, Wesselényi Ferencz az ország nádora, de a mozgalom nem szűnt meg, míg elemi erővel ki nem dühöngte magát.
Férje halála után azonban az özvegy viszonya az összeesküvéshez természetszerűen megváltozott. Ha lett volna hajlama irányt adni a mozgalomnak, mint asszonynak erre módja semmiesetre sem nyílt többé. Sőt most elveszté azt a közvetett befolyást is, melyet mint az ország nádorának neje, férje útján gyakorolhatott menetére. Azok, kik az ügy élére kerültek, őt is felhasználták ugyan, mikor érdekök kivánta, de mérvadó szerepet nem juttattak neki további tevékenységökben.
33. GRÓF ZRINYI PÉTER.
Wiedemann Com. Glorić II. gyűjteményéből.
34. GRÓF NÁDASDY FERENCZ.
Priorato: Hist. di Leopoldo Cesare művéből.
Férjével együtt ment bele a mozgalomba. Mélyen benne volt, mikor a nádor meghalt. Hogy a sokat zaklatott özvegy, a ki minduntalan a felség kegyelméhez fordúlt, a ki folyton a trón körüli érdemeire, a Habsburg-ház iránti hűségére hivatkozott, ugyanekkor a király ellen irányuló mozgalomnak tevékeny támasza és buzgó előmozdítója maradt, hogy nem volt lelki ereje szakítani az összeesküvéssel, noha éles itélete előtt nem maradt rejtve annak egész reménytelensége s a hazafiasság leple alatt folyó önös érdekküzdelem, az életének tragicus ballépése, melyért csakhamar meglakolt könyörtelenül.
Helyzete nem igazolja ugyan, de mindenesetre megérteti magaviseletét. Ugyanazok, kiktől anyagi bajainak orvoslását reménylette, voltak a nemzeti mozgalom vezetői. Nádasdy Ferencz és Zrínyi Péter, kik egyszer czivakodva, másszor egyetértve állottak a politikai mozgalom élén, egyre pénzügyi, jószágvásárlási tárgyalásokat folytattak Széchy Máriával s az özvegy hol az egyiktől, hol a másiktól remélte a segélyt anyagi bajaiban. A háttérben pedig ott dolgoztak Nagy Ferencz s egy ideig Bory mihály, sőt utóbb gyóntatója pater Cziráky Antal, minden erejöket megfeszítve, hogy a vezetésre szorúlt beteges asszonyt minél inkább belebonyolítsák a mozgalomba.
Az összeesküvőknek viszont szükségök vala olyan asszonyra, mint Széchy Mária. Rendkívüli hasznát vehették. Nem belátását, tanácsát, eszét keresték. Nem szellemi képességeit óhajtották férje halála után értékesíteni. Sőt e tekintetben nem számítottak, nem adtak reá semmit s ha maga nem mondaná, a dolog természete kétségtelenné tenné, hogy a mozgalom további irányának meghatározására Széchy Mária a legcsekélyebb befolyást nem gyakorolta.
De nem volt kívüle akkor Magyarországon asszony, ki más tekintetben olyan hasznos szolgálatot tehetett volna az interessatusoknak, mint ő. Sokoldalú, mindenfelé, még Lengyelországra is kiterjedő összeköttetései, Murány kedvező fekvése, mely az ország akkori földrajzi viszonyai mellett mintegy teremtve volt reá, hogy a szerteszét lakó hazafiak érintkezéseiben központul szolgáljon, sőt még nyilvánvaló pénzügyi bajai is nagyon megkönnyítették az összeesküvők működését. Széchy Mária kiterjedt levelezése, a gyakori gyűlések, melyek jószágain tartattak, az udvarnál s a király pártján levő magyaroknál nem kelthettek gyanut, nem ébresztettek bizalmatlanságot soha. Azt hitték, hogy pénzügyi bajai miatt alkudozik Thököly Istvánnal, Zrínyivel, Nádasdyval és másokkal. Nem tűnt fel, ha ezek vagy megbizottaik minduntalan meglátogatták, hisz tudta – vagy legalább tudni vélte – mindenki, mit keresnek nála. Széchy Mária csak nevét adta oda a mozgalomnak, csak takaróul szolgált az összeesküvők érintkezéseinek. Passiv szerepe volt tehát. De passivitásában is olyan szolgálatokat tett, melyek nélkül a mozgalom aligha öltött volna oly nagy arányokat, mert az emberek sűrű járása-kelése, ide-oda utazása, tanácskozásai hamar magokra vonták volna az udvari körök figyelmét. Épen a nyilvánosság, melylyel az összeesküvők egymással a nádorné közvetítése mellett érintkezhettek, tette lehetővé, hogy a nagyarányú mozgalom sokáig észrevétlenűl folyhatott.
Nagy Ferencz még arra is gondot viselt, hogy olyan egyéneknek, kik esetleg gyanút kelthettek volna, szintén legyen jogczímök gyakran ellátogatni Murányba. Azt szokta rólok híresztelni, hogy ők is a nádorné szolgálatába léptek.*
Széchy Mária murányi vallomásában írja: «Én hozzám Szepessy Pálnak semmi kötelessége nem volt, hanem Nagy Ferencz uram költötte reá, hogy conventionalis szolgám, hogy annyival inkább vele correspondeálhasson és ide járhasson. Orsz.» Lev. Mon. gyűjtemény.
Wesselényi elhúnyta után egy ideig Széchy Mária Nagy Ferencz befolyása alatt főleg Nádasdyhoz tartotta magát, ki a szép és nagy lipcsei jószágot igyekezett tőle megszerezni. Élénk és szívélyes levelezést folytattak* s a nyár derekán Mária Dubniczára várta az orszgábirót. Nem találkoztak ugyan, de Nádasdy bizalmasa és itélőmestere Szente Bálint az özvegyet, Nagy Ferencz pedig Nádasdyt kereste föl. Máriában már ekkor aggodalmak merütlek föl a jövő iránt s szóba hozatta Nádasdy előtt, «ha valahogy oly történet esik rajtunk, nem a kit vártunk, mit kellessék akkori időben cselekedni». E mellett pillanatnyi zavaraiban is igénybe akarta venni a dúsgazdag országbiró segélyét. De rossz helyen kopogtatott. Nádasdy főleg arra nézett, hogy az özvegy bajait minél inkább a saját előnyére aknázhassa ki s végül Lipcsét csak oly föltétellel akarta megvenni, hogy a vételárba Mária beszámítsa neki azt az ötezer tallért, a melyet eddig az összeesküvés érdekeire költött.
Széchy Mária és Nádasdy ez időbeli viszonyát a következő, mind Mária sajátkezű és a bécsi titkos levéltárban fenmaradt levelek világítják meg: – I. Méltóságos Judex Curić uram! Kigyemed méltóságos levelét nagy becsülettel vettem mint bán uram ő Kigyeme levelével együtt, kiben irja Kigyemed, isten Bécsben felvivén, dolgaimat segíteni fogja. Isten fizesse Kigyemednek hozzám ily nagy kötelességgel való jóakaratjá[t]; azon igyekszem én is, az én árva állapotom szerint megszolgálhassam kigyemednek. Édes méltóságos Judex Curić uram, pennára nem bízható beszédim levén Szente Bálint urammal az öcsém Széchi György uram dolgában is, kérem Kigyemedet, küldje hozzám, a minthogy pünkösd napjára csak azért megyek Lipcsére, hogy közelebb érhessem ő Kigyemét. Lessenyei Nagy Ferencz uram ő Kigyeme Szente Bálint uramnak írt leveléből mindeneket megírt. Az asszonynak ő Kigyemének ajánlom kötelességgel való szolgálatomat. Magamat ajánlom tovább is Kigyemednek hozzám szives jó akaratjába. Muránban I. Mai 1667. Kigyemednek kötelességgel szolgál G. Anna Maria Széchi mp. P. S. Makai uramtól az aranybárányt felküldöttem; kérem Kigyemedet, igazgassa abban is, úgy tudhassa rendesen véghez vinni; meghagytam ő Kigyemének, hogy Kigyemedhez menjen elsőben is Podendorfra (Pottendorf). Külczím. Excellentissimo Comiti domino domino Francisco de Nádasd stb. – II. Nagy Ferencznek: Isten sok jókkal áldja meg Kigyelmedet. Nádasdi uramnak szóló levelet megírtam (az itt következő III. számú levelet érti) s el is küldtem Kigyelmednek, ha nem helyes, csak minutáltassa Kigyelmed, örömest mást irok. A diest azért nem irtam, Kigyelmed úgy írja, az mint helyesnek látja. El ne felejtse Kigyelmed édes komám uram, ha Kigyelmednek jó tetszése leszen, talám nem árt valami ezekben a közönséges jó dolgokban is emlékezni, és hogy arról is akartam volna ő Kegyelmével szólni, minemű karban legyenek mostan és mint lehetnek jövendőben s ha valahogy oly történet esik rajtunk, nem az a kit vártunk, mit kellessék akkori időben cselekednem. Ha Kigyelmednek jó tetszése, édes komám uram, netalán nem ártana több dolgokkal is elvegyíteni. Kigyelmednek ő Kigyelmével való beszédét s az én adósságimról is hogy lenne segítséggel. Ezeknek csak azért kellene lenni, hogy ne láttassék az, hogy Szente uram által űzent dolgokról akartam volna beszéllenem, hanem legyenek többek is; mindazonáltal álljanak Kigyelmednek jó tetszésén, valamint Kigyelmed jobbnak és helyesbnek (látja), úgy cselekedjék. Ha lehetséges, csakugyan érte legyen Kigyelmed, ne beszéljünk mostan ő Kigyelmével, s kérem kigyelmedet, ha valahogy kezéje esnék Kigyelmed, küldjön elől valakit, tudjam magamat mihez tartani, mert én minden bizonynyal 14-(dikén) Dubniczán leszek, ha isten ő szent felsége egészségemet adja. Ajánlván ezek után istennek Kigyelmedet. Gajdelen. 2. Juli 1667. Kigyelmednek becsülettel szolgál G. Anna Maria Szechi mp. P. S. Komámasszonynak ő Kigyemlének ajánlom szolgálatomat. A margón. A lucatini dologról mit kellessék cselekednünk, kérem írja Kd s talán nem ártana Balognak írni; mind többet-többet cselekszenek, ha így hagyjuk. – III. Méltóságos Judex Curić uram. Komám, Nagy Ferencz uram ő Kigyelme megyen a Kigyemed szolgálatjára s ha el nem talált volna is menni ő Kigyeme, elküldtem volna Kigyemedhez, minek előtte szemben legyen velem Kigyemed, mivel látom e világnak csodálatosképen forgását és vélekedését, a kiről szóval izentem ő Kigyeme által, ha helyesen leszen-e Kigyemeddel való szemben lételem, vagy nem? Én ugyan elmegyek Dubniczára; ha isten el oda hozza kigyemedet, annyira megalázza magát, nagy graciának tartom s meg is szolgálom. Ha penig az leszen a Kigyelmed tetszése, hogy el ne jőjjön, komám uram ő Kigyeme által izentem mind azokról, kiről magam akartam volna méltóságos személye jelenlétével szólanom, mivel ő Kigyeme Kigyemednek is igaz szolgája. Mindazonáltal álljanak mind ezek az Kigyemed jó tetszésén. Sztrecsénben Juli 1667. Kigyemednek becsülettel szolgál. G. Anna Maria Szechi – IV. Ugyanez időből való (1667 jul) a következő s Nagy Ferenczhez intézett levéltöredék: P. S. Kiadtam vala Kigyemednek szóló levelem, mikor kigyemed levelét Nádasdi és Szente uram ő Kigyeme levelekkel együtt vettem ma ebédkor. Az adósságon édes komám uram nem törődöm felettébb; hogy ne sajnálnám, lehetetlen, én immár abban benne vagyok, hanem tartom a Kigyemed irásához magam, jó rendben vevén, az isten megsegít abban Kigyemed jó di[a]lecticája és jó okoskodó elméje által, csak vehesse rendben jó módjával – – – (kiszakadt) dolgairól irtam ma is Kigyemednek, valamint Kigyemed javalja, én úgy cselekszem, de ez a reménység tartás nem oly gorombán kellene lenni, hogy ő abból magának fundamentumot csinálhatna; mert bizony kész volnék Magyarországból is ideig kimenni, minthogy annak meg kellene lenni: hanem csak azért: ha nem tehet-e valami akadályt udvarnál s nem árthat-e? S ha úgy látja Kigyemed, hogy semmi szükségünk nincsen reá, miként ír nekem levelet, mindjárt kiadom a választ neki. Nádasdi uram úgy látom, hogy mostanság el nem jő, a mint Kigyemednek is írja; úgy hiszem, contentus leszen ő Kigyeme, ha Kigyemeddel fog szólhatni, akár most s akár máskor; nem tudom ha huszadik augusztusig ezen a földön lehetünk-e; ha akkor[ra] kellene maradni Kigyemednek ő Kigyemével való beszédinek? de a mint Kigyemed írja, ha Szente urammal fog Kigyemed szólani, egyet teszen. Édes komám uram ha ugyan úgy tetszik Kigyemednek, hogy Dubniczára menjek, elmegyek s oda halasztom Kigyemeddel való beszédemet. Barkóczi uramnak és többeknek Kigyemednek szóló levelét elküldtem, Szuhai uraméknél is irtam; szintén ma küldtem Muránba is, borokat is hagytam, hogy hozzanak, ha ugyan kivántatni fog Szente uram irása szerint. Édes komám uram, kérem Kigyemedet, irjon még: mikorra várhatom Kigyemedet Dubniczára, ha oda megyek? Az édes komám asszonynak ajánlom sok szolgálatomat, megszolgálom a cseresznyét; e mi jó tót földünkön nincsen.
Nem csupán Széchy Máriában, hanem épen oly mértékben Nádasdy Ferenczben is teljesen összebonyolódott a pénzbeli és a politikai érdek s önzetlen, tisztán hazafias rugók egyiknél sem működtek. Egymás kiaknázására törekedve, jó viszonyuk gyorsan megszakadt. Lipcsére jobb vevő jelentkezett, Zichy István, a nagy tekintélyű kamaraelnök. Mária eleinte nem vette ajálatát komolyan s csak azért biztatta, hogy meg ne haragítsa. De nem sokára kitünt, hogy Nádasdyval nagyon nehéz lesz megegyezni. Másrészt Zichy mindinkább megnyerte Nagy Ferenczet s igy csakhamar elütötte Lipcsét Nádasdy kezéről. Ezért azután Mária és Nádasdy közt kemény harcz és háború támadt. Az országbiró az udvarnál okozott bajt a nádornénak, ki viszont embereivel azon dolgozott, hogy Zrínyit és Nádasdyt összeveszítse s elválaszsza egymástól.
Széchy Mária mindinkább Zrínyihez csatlakozott; fiává fogadta s százezer talléron eladta neki Murányt és Szendrőt akképen, hogy ez összeget azonnal megkapja, az illető jószágok azonban csak halála után menjenek át Zrínyi birtokába. De az alkut nem lehetett végrehajtani. Szép terveit halomba döntötte Nádasdy és Vitnyédy. Amaz az udvarnál kivitte, tiltsák meg az özvegynek Murány eladását, ez pedig Zrínyit beszélte rá, álljon el a vásártól. Mint a villámcsapás oly váratlanul sujtotta Máriát a hír, hogy e részről sem kaphat pénzt sürgős adósságai törlesztésére. A legnagyobb reményekkel várta volt Zrínyit Murányba – 1668 január – hogy a szerződést megkössék. Megalkudtak s Mária már mentve képzelte magát anyagi bajaitól, mikor egyszerre arról értesítették, hogy a szerződést végrehajtani nem szabad s most elülről kezdheti a kibontakozás fárasztó munkáját.*
Valószínüleg ez eseményre vonatkozik Széchy Mária következő sajátkezű, Nagy Ferenczhez intézett kelet nélküli levélkéje: Édes komám uram. Ezen órában érkezék meg Mátyás, minemű leveleket hozott, Kigyemeddel magával kell szükségképen szólanom; a pénzben semmi nem leszen, nem engedik az misztorok, Vitnyédi. Én tíz óra után mindjárt indulok, és a mezőn Kigyelmeddel szólok ezen dologról. Im elküldtem a leveleket, olvassa Kigyelmed míg oda érek. Ma vasárnap Kigyemednek becsülettel szolgál. G. A. M. Sz. Eredetije bécsi áll. lev.
E tekintetben meddő maradt Zrínyi murányi látogatása. De az összeesküvés terén annál sikeresebb volt az. Mária Lipcsébe kísérte a bánt, ki a nádorné lengyelországi összeköttetéseit igyekezett politikailag felhasználni. A lengyelek fontos szerepet játszottak Zrínyi tervezgetéseien, ki mindig a francziák, XIV. Lajos segélyéről ábrándozott s azt remélte, hogy a franczia befolyás Varsóban is nagy szolgálatokat tehet ügyének. A nádornénak volt Lengyelországban egy bizalmas embere, Wojensky kanonok. Ezt hivatta Lipcsébe s ott közvetlen érintkezésbe hozta Zrínyivel, sőt hihetőleg Zrínyi rábeszélésére maga is Lengyelországba készült utazni. Mária májusban akart a nagy útra indúlni. Ez a szándéka sem tűnt fel senkinek, noha Bécsben is tudtak róla, mert lengyelországi jószágainak tervezett eladásával hozták összefüggésbe.*
1668 május 11-én Zichy István írja Bécsből Máriának, hogy úgy állapodtak meg Pálffyval, hogy úrnap táján indulnak a stubnyai hévvízbe «mire talán meg mi oda érkezünk, isten Ngodat is meghozza Lengyelországból». Máj. 27-én meg azt írja Máriának, hogy fürdeni megy «mivelhogy Ngod elhalasztotta lengyelországi útját». A levelek Orsz. Lev. Limbus XIX.
De nem távozott hazájából. Itt is szükség volt reá s a nyáron az ő védszárnyai alatt tartattak az összeesküvők nagy tanácskozásai Stubnyán és Szendrőn. A hévvízbe ő hívta meg Zrínyit és Nádasdyt, aug. 18-ára pedig Szendrőbe a felvidéki nemesség számos tagját. Mindezen tanácskozásokban ő maga közvetlenűl nem sok részt vett. Mégis jelentékeny eszköz volt mindenben, mert az események legalább látszólag ő köréje csoportosultak, őt kereste föl a mozgalom másik kiváló nőalakja, Zrínyi Péterné, ki személyesen akarta kezére venni a lengyel összeköttetések vezetését s kétszer is megfordúlt Murányban, hogy Nagy Ferenczet magával vigye Lengyelországba. De a két asszony közt nem fejlődött ki barátságosabb viszonyt s mindkét ízben nehezteléssel váltak meg egymástól.
A mily kevéssé tünt föl az udvarnak az élénk mozgalom, mely évken át folyt Murányban és Széchy Mária körül, ép oly kevéssé vették észre az összeesküvők, midőn az öreg nádorné Pozsonyba ment, hogy ügyöket az udvarnak följelentse. Nem ő volt az első áruló. Előbb maga Nádasdy, később iványi Fekete László, azután Széchy Mária és Nagy Ferencz tudtával Bory Mihály denunciálta az összeesküvést az udvarnak, mely ez időtájt a mozgalmakról már másfelől is értesítést nyert. De senki sem adhatott róla oly részletes és mindenre kiterjedő felvilágosítást, mint Széchy Mária az összeesküvés titkainak és levéltárának őrizője. Általa nyert bepillantást az udvar az interessatusok irataiba, melyek a biztos Murányban voltak elhelyezve.
Sok mindenféle oka lehetett Máriának, hogy szakítson a mozgalommal, melytől ép oly kevéssé várhatta a haza javát, a mint nem lendített vele semmit saját magánbajain. A vezérek egyenetlensége, a lutheránusok és kálvinisták huzalkodása, a magasröptű tervekkel arányban nem álló segélyforások, az udvar bosszújától való félelem és sok más körülmény, valamint lélektani mozzanat egyformán arra ösztönözhették az özvegyet, hogy abba hagyja a veszélyes játékot s visszavonuljon a térről, mely neki az elhagyott, beteg asszonynak semmi esetre sem való volt.
De hogy visszavonulását a denuncians szerepével tetézze, arra nem volt szüksége. E lépésre, mely jellemén foltot ejtett s a még a remélett jutalmat, eddigi működéseért a büntetlenséget sem hozta meg neki, ugyanazok birtak, kik két év óta rossz szellemekként állottak oldalán s elhatározásaira túlnyomó befolyást gyakoroltak. A holtbeteg Bory Mihály lelkében fogamzott meg az árulás eszméje s azt Széchy Mária és Nagy Ferencz tudtával végre is hajtotta. Nemcsak az özvegy nádorné, hanem Zrínyi Péter megbízásából fölkereste Rottal János grófot, a császár egy hű emberét s fölfedezte előtte a dolgot Máriának adott igéretéhez képest elhallgatva mindazt, mi a hazára és az interessatusokra ártalmas lehetne. A sors gyorsan bosszút állt az árulón; Rottal gróftól hazatértében érte utól a halál.
De az udvar tudomást nyert a mozgalomról s Rottal, ki különösen Nádasdyra neheztelt, a Borytól hallottakat teljesen föl akarta deríteni. Pozsonyba kérette tehát a nádornét, kinek férjével egykor a legbensőbb baráti viszonyban élt, s az összeesküvők összes iratait elhozatta Murányból. Mária 1668 végén érkezett Pozsonyba, hol hónapokig kellett maradnia. Hívták Bécsbe, de nehéz betegségbe esett s csak Nagy Ferenczczel küldhette oda az iratokat. Ezekből az udvar a leglényegesebb mozzanatokra teljes tájékozást szerzett s hozzálátott az ország pacificálásához. Eleinte a béke és az engesztelés eszközeivel tett próbát, de noha Zrínyi is, Nádasdy is kibékültek az udvarral, a viszonyok erősebbek voltak az embereknél s ellenállhatatlanul sodorták őket a catastropha felé.
