V.
V.
Az esemény jelentősége.
«Pénteken történék Murány megvétele», pénteken 1644 augusztus 5-dikén* hajnalban s a rákövetkező vasárnap augusztus 7-kén tartotta meg esküvőjét a regény két hőse, Wesselényi Ferencz és Széhy Mária. De előbb még a család többi várait, Lipcsét és Balogot szintén kezökre igyekeztek keríteni vagy legalább a király hűségére visszavezetni. Mária, mintha Murányban semmi sem történt volna, stafétát küldött a két vár kapitányához, felszólítva őket, hogy nagyfontosságú ügyben nyomban hozzá siessenek. A lipcsei vár kapitánya meg is érkezett a nélkül, hogy útközben Murány megvételéről hallott volna valamit. De Szöndi Máté, a balogi kapitány neszét vette a dolognak s vissza akart fordulni. Mária erre is gondolt; embereit Szöndi elé küldötte, kik nem engedték elillanni s felhozták Wesselényiékhez. Itt azután a szép szó és a fenyegetés, kivált az ajándék megtette hatását s mindkét kapitány hűséget esküdött a királynak megigérvén, hogy őrségökkel is letétetik a hűségi esküt.
Murány megvételének napja eddig nem volt történetileg megállapítva. Az egykorú KRAUSZ György (Fontes Rerum Austriacarum) a vár megvételét jún. 5-re teszi, erről azonban szó sem lehet. PAULER Gyula (Vas. Ujs. 1865) júl. 5-ét említi, ZSILINSKY egyszerűen követi PAULERT, gróf MAJLÁTH János, HORVÁTH Mihály, MEDNYÁNSZKY Dénes báró (Tört. Tár. 1880 215. lap.) 1644 őszére, SZILÁGYI Sándor (I. Rákóczy György és a diplomaczia) aug. első napjaira teszik az eseményt. SZILÁGYI jár legközelebb az igazsághoz. LABOUREUR műve alapján a vár megvételének napja teljes biztonsággal megállapíthat. A franczia író szerint Wesselényi és Széchy Mária közt azon megállapodás létesült, hogy Wesselényi 1644 aug. 3-n indúl el Fülekről. GYÖNGYÖSI viszont azt mondja, hogy Wesselényi szerdán indúlt el, csütörtökön ért Murányaljára s éjfélkor kereste Murány falainál a hágcsót, de az ismert félreértés folytán csak pénteken hajnalban jutott a várba. LABOUREUR és GYÖNGYÖSI közlései teljesen összevágnak. 1644-ben aug. 3-ka szerdai napra esett s így pénteken aug. 5-ke volt. Hogy GYÖNGYÖSI az esküvő napját helyesen teszi vasárnapra aug. 7-ére, azt megerősíti Rákóczy fejedelem egykorú levele. A fejedelem Kassáról 1644 augusztus második hetében – mindenesetre aug. 13-ka előtt – írja nejének «Széchy Mária lakodalma az elmúlt vasárnap volt».
Murány vár elestének híre szombaton este érkezett Kassára, az erdélyi fejedelem főhadiszállására,* hol nagy megütközést, sok aggodalmat keltett s csakhamar közbeszéd tárgya lőn. Csupán kósza hírek keringtek a meglepő esetről, melynek indító okait, lefolyása részleteit senki sem ismerte. Maga Illésházy Éva, kit Murányból az Illésházyak ősi várába Trencsénbe küldöttek s ki férjének a hírt Kassára megüzente, szintén csak annyit tudott, hogy Mária csempészte be a várba Wesselényit. A kaland előzményeit és lefolyását mindenki a saját tetszése, képzelete szerint színezte ki s azonnal alakulni kezdett a fejedelem udvarában egy bizonyos legenda, mely természetszerűen a lehető legsötétebbnek rajzolta Széchy Mária szereplését. A legelső gondolat, mely a kassai udvar embereiben fölébredt, az volt, hogy Mária és Wesselényi közt már régóta szerelmi viszonynak kellett fennállania.* Noha ez a nézet kezdettől fogva ellenmondásra talált, egy ideig mégis általános érvényre jutott. Rákóczy György csak pár hét mulva értesűlt a valódi tényállásról s akkor már nem Mária frivol hajlamainak, hanem Illésházy Gábor oktalanságának tulajdonítá a vár elvesztét.*
1644 aug 6-án írja Rákóczi Zsigmnod, a fejedelem kisebbik fia anyjának Lorántffy Zsuzsánnának: «szintén most érkezék igen rossz hire Illésházy Gábor uramnak. Murány várát megadták Wesselényi Ferencznek. Felesége ezüst s arany marhája mind ott vagyon, noha a pénzét Trencsénbe vitték; ő klmének is nagy kár, de nagyságtoknak is nem kicsiny akadályokra vagyon egynehány dolgokra képest». SZILÁGYI Sándor: A két Rákóczy György fejedelem családi levelezése 228. – A bártfai követ napójában ez van «Die aup. 6. Tristitia nova. Occupatio arcis Murány Domini Illésházy per Franciscum Wesselényi fraudulentur vix non concidit miser Illésházy. – Collectio Diariorum. Nemzeti Muzeum.
Rákóczy 1644 aug. második hetében Kassáról irja nejének Wesselényiről: «Lator volt, az asszonynak a latra, kit Haller István uram is megenged». SZILÁGYI S. A két Rákóczy fej. csal. lev. 228. Mint ez idézést mutatja, Kassán is csak gondolták, hogy Wesselényi és Mária közt régi szerelmi viszony áll fenn. De nem mindenki hite el.
Rákóczy utóbb ismételve Illésházyt okolja. Okt. 14-én írja: «elvesztvén Murányt gondviseletlenül Illésházy Gábor rossz ifjú elméje s italja miatt». Okt. 25-én viszont így nyilatkozik: «Illésházy Gábor soha annyit nem szolgálhat bizony nekünk, a mennyi kárt tőn részegeskedése, rossz ifjú elméje miatt Muránynak elvesztésével.» SZILÁGYI S. 169. és 273. lap.
A «nagy praktiká»-nak csakhamar híre terjedt országszerte is. A közbeszéd nagyítva, túlozva, elferdítve, rokon- és ellenszenvek szerint színezve adta elő az eseményt. A költészet és a való sajátszerű vegyüléke keletkezett s ezt tartották fenn a XVII. század emlékírói, kik mindnyájan csak kósza hirekből ismerték az eseményt. Így adja azt elő, telve történeti botlásokkal és vastag tévedésekkel néhány sorban Kemény János.* Egy másik erdélyi krónikás, ki a köznép száján keringő pletykát jegyezte föl, még képtelenebb dolgokat ír össze szellemtelen és nyers élczekkel fűszerezve előadását. Rozsályi Kun Istvánt teszi meg Murányvár urának, kit neje Mária azon ürügy alatt, hogy vadpecsenyére éhezik, vadászni küldött. A mint eltávozott, Mária megvesztegette az őröket s valami százötven emberrel bebocsátotta Wesselényit, kivel reggelre meg is esküdött. Mikor Kun István a vadászatról hazakerűlt, mert nem eresztették a várba, honnan hosszú képpel kellett távoznia.*
Eddig Kemény a murányi esetet illetőleg egyik főforrás volt, mert senki sem vizsgálta meg állításainak igazságát. Pedig előadása szembeszökő tévedésekkel van tele, Mária sógorát Illésházy Gáspárnak – Gábor helyett – nevezi s röviden előadja, hogy Mária Wesselényivel megegyezvén «a hagyott időben Illésházyt megvendégelvén szolgáival együtt s minden hozzátartozandókat elrészegítvén, éjjel meghágatta a várat Wesselényivel elegendő népet bocsátván le. Akkor vette eszében a hizelkedő asszonyember szavainak s vendégségeinek gyümölcsét Illésházy és emberei is, mikor az álomból felrázták s így ő rajta onnan kiadván, a vár asszonyostul, hűségestűl tőlünk elesék.» A mit itt Kemény elmond, az egésen téves, mert mint Rákóczy Zsigmond fentidézett levele is bizonyítja, Illésházy Murány elestekor nem otthon, hanem a fejedelem táborában Kassán időzött.
KRAUSZ György Siebenbürger Kronik Fontes r. Austricarum Script. III. és IV. Elmondja, hogy Kun István nejével Máriával Murányban lakott. De neje nem szerette s Wesselényivel folytatott viszonyt, kinek megigérte, hogy a várat megszerzi neki. Mária rávette férjét, menjen vadászni s hogy minél tovább elmaradjon, eleséggel is ellátta bőven. KRAUSZ azután következőleg folytatja: Míg Kun István vadászgatott «entkompt ein gewaltiger Hirsch dem mehr nach seiner Maria gedurstet, denn nach frischen wasser; selbiger lasset sich zwar jagen, aber nicht mit hunden, sondern von unkeuscher Lieb; will auch nicht anders ins garren, sondern springt bey der nacht, über des Schlosses Mauern bis in seiner Frauen bett an welche die wollüstig Mária Széchien dermassen ihren widbrettlust stillet, dass si des hirschen lebendig geniesset und das leben schenket und fristet. Ist ein unerhörtes exempel bulerischen Jägerei.»
A század külföldi, német krónikásai és történészei* sensatiós dolgok hajhászva még több szabadsággal festették ki az eseményt, melynek csakhamar megjelent megbízható franczia leírását nem ismerték. Máriát a «házasságra megérett szűz»-nek mondják; az egyik azt is tudja, hogy anyja valami bűntény miatt örökös fogságra itélte. De alighogy nővérei kiszabadították, Wesselényivel összeszűrte a levet s bebocsátotta a várba. Wesselényi azután nemcsak az őrséget, hanem Mária édes anyját is megölette.
ORTELIUS, ZEILLER, KRECKWITZ. Az Europ. Theater V. kötete az 544. lapon így adja az eseményt: In Ungarn hatte der Gouverneur von Fülek Graf Wesselényi durch Correspondenz mit einer führnemen Dame das sehr feste Schloss Murány drei Meilen von Caschau gelegen darauffer die Landherren einen grossen Schatz an Geld gehabt, glücklich erobert, die Ragotzkysche Besatzung niedergemacht und eine überaus reiche Beute davon gebracht. Utóbb még megemlíti, hogy Mária leitatta az őrséget.
A meseszövő szellem kezdettől fogva szívesen foglalkozott tehát a murányi regénynyel s a mondakör, mely a történeti igazságtól egész függetlenül alakult, szembeszökő bizonyítéka a nagy feltünésnek, melyet Széchy Mária hőstette országszerte keltett. A mondakörnek középpontja mindig ez imponáló asszony volt és maradt modern költőinknél is, kik a murányi legendát ujabb, szabadon komponált epizodokkal tarkították. A történetírónak a legendával szemben rendszerint hálátlan a feladata. A történeti igazság egyszerűbb, szárazabb, mint a sokféle kalandos, pikáns részletből összefont mondakör. A murányi eset azonban némileg kivétel a szabály alól. Történeti hűségében, a maga egyszerű valóságában is olyan érdekes, olyan ingerlő, hogy kiállja a versenyt a képzeletalkotta legendával.
A történeti valóság kiderítése más tekintetben sem érdektelen. Megadja magyarázatát ama feltünő jelenségnek, mért gyakorol Széchy Mária alakja mindenkor, még ma is olyan vonzó erőt a költőre.* A költőt kevésbé az epizodok kalandossága, mint a szereplő egyének lelki tulajdonai érdeklik, az erély, a bátorság, a hősi elszántság, melylyel cselekedeteiket végrehajtják. Mindezt a történeti tények hosszú sorának tanusága szerint ritka tökéletességben megtalálja Murány vár asszonyában, ki elvállalt szerepét csakugyan bámulatos elszántsággal, éles elmével, imponáló erővel játszotta végig. Az első pillanattól az utolsóig nem ingadozott soha; nem ismerte a félelmet, lélekjelenlétét megóvta a legválságosabb helyzetekben, találékonysága, furfangja nem hagyta cserben egyszer is. Mikor tervei össze látszottak omlani, valami igazán dćmoni erő szállta meg s el lehet hinni azon állítását, hogy utoljára még akkor is visszaszerezte volna Murányt a királynak, ha Wesselényi a véletlen folytán nem érkezhetik segélyére. Végrehajtotta volna azt az ördögi eszmét, hogy egymás után leöleti a várőrség tiszteit, ha más módon nem boldogul. Ez az erő, az energia és elszántság, mely egész a vakmerően nagyszerűig fokozódik, ingerli a költőt s irányozza figyelmét újra meg újra Széchy Máriára. Egy egész asszonyt, egész embert talál benne, a ki föltett szándékát kiviszi minden áron.
Legujabban DÓCZY Lajos tette Máriát egy vigjáték hősnőjévé. A teljesség kedvéért amaz iróink névsorát, kik Széchy Máriával foglalkoztak s kik közül néhányat e munka negyedik lapjának második jegyzetében említettünk, még a következőkkel egészítjük ki: VITKOVICS Mihály eredeti színművet írt róla, mely azonban valószinűleg nem készűlt el egészen. JÓKAI MÓR szintén írt Széchy Mária czímű vigjátékot, mely az e tárgyú összes színművek közt a legértékesebb. BERZSENYI is dráma tárgyává akarta a murányi Venust tenni. CZUCZOR két heroidát írt róla. KÁRPÁTI Károly: Murányi Vénus a magyar költészetben.
45. IVÁNYI FEKETE LÁSZLÓ.
Wiedemann Com. Glorić II. gyűjteményéből.
16. VADÁSZI PÁL.
Wiedemann Com. Glorić II. gyűjteményéből.
Keresztül vitte akaratát. Murány várának immár megint csupán egyetlen úrnője volt – ő maga. Megszabadult fondorkodó rokonaitól, szerzett magának férjet, kihez a rokonszenven kívül a közösen szerzett babér s az együttesen átélt veszély érzete fűzte elválhatlanul. Magaviseletének títkos rugói, cselekvésének indokai visszatükröződnek az eredményekben, melyeket elért. Önzetleneknek, a nemes erkölcs legfelsőbb itélőszéke előtt kifogástalanoknak ez indokokat mondani nem lehet. De a harczot, melyben Mária maradt a győztes, nem maga kezdeményezte; rokonai erőszakolták reá. Ők hozták olyan helyzetbe, hogy az önfentartás ösztönének sugallatából kellett megragadnia a mentő eszközt, mely Wesselényi ajálatában kinálkozott. A beavatott kortársak a murányi esetet testvérharcznak, családi villongásnak tekintették s a nagy politikát nem keverték bele. «Nagy istentelenség – írja a haragvó Rákóczy György fejedelem Máriáról – egy testvér atyjafiával s maga hite ellen csalárdul ezt cselekedni». Mint ellenség a fejedelem nem említi, hogy Mária részéről mindezt az önvédelmi harcz hozta magával.
Győzelmét utóbb lehetőleg kiaknázta, de aljas, megbélyegző tettre ekkor sem veteműlt. Nem bérért, nem azért mert megfizették, szerezte vissza Murányt a királynak. Családja traditiója, anyja szent fogadása értelmében járt el. Nem követett el árulást senkin, mert nem fogadott hűséget senkinek. Nem ő, hanem sógora Illésházy csatlakozott Rákóczyhoz. Kijátszotta rokonait, de politikai árulást, mely alakját megbélyegezné, visszataszítóvá tenné, nem követett el. Végre is Murány az ő tulajdona volt s tettének megitélésénél nem szabad olyan mértéket alkalmazni, mintha egy nagy állami végvárat, például Komárom vagy Győr várát – az ország akkori két főbástyáját – játszotta volna az ellenség kezére. Széchy Mária nem politizált. Védte magát rokonai kapzsisága ellen s a küzdelemben kedvére való férjet is szerzett. Ez a murányi regény száraz tényálladéka.
Politikai, katonai szempontból mellékes epizod maradt az a király és az erdélyi fejedelem hosszú küzdelmében, mely Murány megvétele után épen úgy folyt tovább, mint azelőtt, míg komoly viszonyok, melyek Széchy Mária kalandjától teljesen függetlenűl alakultak, kiegyezésre nem kényszerítették a tusakodó feleket.
Murány bírtoka sem az erdélyi fejedelemre, sem a koronás királyra nem járt számbavehető előnynyel. De fontos volt az Wesselényire és Széchy Máriára. Magaviseletök a politikától teljesen függetlenűl itélendő meg tehát. E foglalás alapköve annak az egész nagy és fényes pályának, melyet utóbb megfutottak s mely elvezetett a legfényesebb állásba, a nádori méltóságba.
A XVII. században gyakran előfordult, hogy fondorkodó asszonyok véres polgárháborúkba sodorták hazájukat csak azért, hogy a zavarban férjet halászszanak magoknak. A grande mademoiselle, XIV. Lajos király szép unokahuga Anna Mária Montpensier herczegnő a Fronde nagy harczait csak azért szította, hogy a hős Condé herczeget meghódítsa és férjévé tegye. Elhagyta érte a királyt és 1652-ben megnyitotta neki Páris főváros kapuit. Széchy Mária szintén ama kor szülötte. Egyénisége sokban rokon a kaczér franczia herczegasszonyéval. Ha versaillesi udvar légkörébe helyezi végzete, talán belőle is ama ledér, de ragyogó szellemű hölgyek egyike válik, kik a királyi palota cselszövényeiben, mindenható kegyenczek és miniszterek buktatásában, nemzetök sorsának intézésében érvényesítették tehetségeiket.
Neki azonban szerényebb szinpad jutott. Murány nem Páris volt s kapuinak megnyitása sem katonai, sem politikai tekintetben nem gyakorolt döntő befolyást a nemzeti háború drámájának fejlődésére. De a szerény murányi szinpadon Mária elvállalt szerepét kifogástalanul, azzal a lelki erővel játszotta el, minőt világra szóló nagy tettek igényelnek.
17. WESSELÉNYI FERENCZ ALÁIRÁSA.
