V.
V.
Bethlen ez alatt kardcsapás nélkül ejtette hatalmába az ország nagy részét. Míg m. Ferdinánd a német birodalom gyűlésén keresett segélyt, Leopold főherczeg, ki őt Bécsben helyettesíté, tétlen tanúja volt a fejedelem előnyomulásának. Október elején kezdett a császári tábornokokkal a magyarországi hadviselés tárgyában értekezni. Ekkor Bethlen már Pozsony alatt állott. Forgách nádor, képtelen lévén ellenállani, a várat és a szent koronát átadta neki. Sőt miután biztosítást kapott tőle, hogy nádori hatóságát tiszteletben fogja `tartani, tanácsa és jóváhagyása nélkül semmit sem fog tenni, maga is hozzá csatlakozott, hogy így befolyását az ország javára és a király érdekében érvényesíthesse.
Első ténye az volt, hogy Bethlen fölszólítására, Pozsonyba országgyűlést hirdetett. Azonban Ferdinánd eltiltotta híveit a megjelenéstől.
A fejedelem mindamellett kisérletet tett, hogy Pázmányt megjelenésre bírja. A nádor által külön oklevelet küldött néki, melylyel őt biztosítja, hogy ha «barátságos, békés érzülettel és nem ellenség gyanánt jő, ő maga és kisérete teljes szabadságnak fog örvendeni Pozsonyban, és akadálytalanul távozhat onnan.»*
Bethlen 1619 november 15-iki biztosító levele. MILLER-nél. I. 26.
Pázmány természetesen visszautasította a meghivást, és tüzetesen indokolta elhatározását. « Mikor – így válaszol a nádornak – minden törvényünk és szabadságunk fölforgattatott, mikor prédára és rabságra hozatott állapotunk,… főurak és prćlátusok méltatlan rabságokkal rongáltattak; várak, kástélok, nemes udvarházak prédára vettettek;… egyszóval fundamentomból országunk minden törvénye fölforgattatott;… nem tudom, mint bocsássa ember levélre életét.» Továbbá az országgyűlésnek összehívására a nádor nem volt följogosítva; a király pedig eltiltotta megtartását. « Magam felől resolute irom kegyelmednek, hogy valamíg Ferdinánd király él, soha mást nem uralok. Lássa, ki mit mível, és mint menti Isten és világ előtt magát. » Előrelátja, hogy az országgyűlés oly útra fog lépni,, «melyre – úgy mond – hitem, üdvösségem és tisztességem vesztése nélkül semmiképen nem mehetnék… Vak uram az, a ki rosta által nem lát. »*
PÁZMÁNY levelének dátum nélküli egykorú másolata az Országos Levéltárban.
És csakugyan az országgyűlésen egybegyűlt rendek többsége nem titkolta azon szándékát, hogy Bethlen Magyarország királyává választassék. Csakhamar tárgyalás alá kerültek a választási föltételek, melyeket deczember közepén bemutattak a fejedelemnek. Ez azonban szükségesnek látta, hogy hívei túlbuzgalmát mérsékelje. Nyugtalanító hírei érkeztek a portán beállott fordulat felől, mi arra késztette, hogy újabb követséget bocsásson oda.*
Bethlennek 1620 február 20-dikán portai követéhez intézett utasítása. Történelmi Tár. IV. 200.
Egyszersmind kész volt a királylyal béke-alkudozásokba bocsátkozni. A Pozsonyba küldött királyi biztosokat, kiknek élén Lépes Bálint kalocsai érsek, a királyi cancellár állott,* kitüntetésekkel halmozta el, és úgy nyilatkozott, hogy «ha ő felsége a császár parancsolja, kész személyesen Bécsbe menni, kezeit és lábait megcsókolni, fejét is rendelkezésére bocsátani».* A béke-föltételeket következőképen formulázta: Magyarország fejedelme czímével ruházzák föl; négy megyét örökösen, néhányat élethossziglan engedjenek neki át; Pázmányt, a királyi személynököt és néhány más országos főtisztviselőt törvényellenes magokviseleteért megfelelő büntetés érje.*
Bethlennek imént idézett 1620 február 20-iki levele.
Bibboni Bertalan flórenczi ügyviselőnek Pozsonyból 1620 január 6-ikán írt jelentése.
A Bécsben levő magyar tanácsosok 1620 január 11-iki előterjesztése.
A király ezen föltételeket nem fogadta ugyan el, de nagy áldozatokra volt kész, hogy a félelmes ellensége lefegyverezze. A római birodalmi herczeg czímét, Oppeln és Ratibor herczegségeket, négy magyarországi megyét örökösen, nyolczat élethossziglan ajánlott.
Bethlen ekkor nyolcz hónapra terjedő fegyverszünete kötött, melynek tartama alatt, az állandó béke létrehozása végett országgyűlés fogna tartatni.
A pozsonyi országgyűlés mindazáltal, nem gondolva a béke-alkudozásokkal, folytatta tevékenységét. Bethlent «Magyarország teljes hatalmú fejedelmévé» választotta. És a protestánsok részére nemcsak a tőlök elvett templomok visszaadását rendelte el; de Pozsonyban, Nagyszombatban oly templomokat és intézeteket engedett át nekik, melyek mindenkor katholikusok birtokában voltak, sőt úgy rendelkezett több helyen, hol csak egy templom létezett, hogy azt a katholikusok és protestánsok közösen használják. A jezsuitákat az országból száműzte. Az országból kimenekült főpapokat és urakat a közjó és a szabadság ellenségeinek nyilvánította, megállapítván, hogy a jövő országgyűlésig vissza ne térhessenek; Pázmány-, Balásfi- és Homonnaira előre kimondatott, hogy őket a következő országgyűlés örökre száműzi.
A király a békekötés létrejöttében bízva, a pozsonyi végzéseket ignorálta. De Pázmány a magyar clerus nevében, ünnepélyes óvást tett mindazon végzések ellen, melyek az egyházra és egyházi férfiakra hátrányokat és sérelmet foglalnak magokban.*
MILLER-nél. I. 32.
Bethlen viszont minden alkalmat fölhasznált, hogy ellenséges indulatát Pázmánynyal éreztesse. Így például értesülvén arról, hogy néki Nagyszombat várósánál hatszáz forintja van letéve, ezen összegről, «mint száműzött ember vagyonáról» rendelkezett; felét a protestáns templom építésére, felét szegény tanulók segélyezésére szánta.*
Bethlennek 1620 márczius 26-diki rendelete Nagyszombat város levéltárában.
Pázmány lelkét a csapások, melyek Bethlen támadása következtében az országra, az egyházra és személyére nehezedtek, mély elkeseredéssel töltötték el. Ez természetszerűen befolyással volt fölszólalásaira, mikor a bécsi tanácskozmányokban, a Bethlenhez intézendő királyi iratoknak vagy a hozzá küldendő királyi biztosok utasításainak megállapítása került szőnyegre. Nem engedte, hogy a király Bethlen sértő nyilatkozatait megtorlás nélkül, vádjait czáfolatlanul hagyja; nem habozott oly megállapodásokat ajánlani, melyek a béketárgyalások megszakítását vonhatták magok után.
Úgy a császári titkos tanács üléseiben, mint a Bécsbe menekült magyar tanácsosok értekezleteiben, szavának döntő súlya volt; a kormány magatartásának ő adott irányt. Minden fontosabb levél, utasítás vagy rendelet, fegyverszüneti vagy békekötési oklevél, befolyásával és közreműködésével készült. Az állam-iratok fogalmazatai, melyek ránk maradtak, és többnyire Ferenczfi Lőrincz, a magyar cancellária ritka tevékenységű titkára; tollából származtak, magokon viselik Pázmány szellemének és kezének is nyomait.*
Pázmány által átdolgozott vagy kijavított fogalmazatok nagy számban találhatók a bécsi állami és a magyar Országos Levéltárban. Vannak iratok, melyek kétszer-háromszor újra fogalmaztattak és mindegyik PÁZMÁNY változtatásait tünteti föl.
