III.
III.
Az egyház külső szervezetében különösen két intézmény van hivatva a papság körében a vallásos buzgalmat éleszteni, a visszaéléseket kiirtani és a meglazúlt fegyelmet visszaállítani : a zsinatok és egyházi látogatások.
A főpap csak úgy ismerkedhetik meg a kormánya alatt álló papok és hivek állapotával, a hanyagság vagy rosszakarat okozta bajokkal és ezek ellenszereivel: ha személyesen vagy helyettesei által időközönként meglátogatja egyházmegyéjének minden részét. És szerzett tapasztalatait sehol nem érvényesítheti üdvösebben, mint papjainak gyülekezetében. Azoknak tanácsát, kik közvetlenül érintkeznek a nép különböző rétegeivel s legjobban ismerik helyzetét, nem nélkülözheti a főpap, bírjon bár a lángész minden jelességével. És bizonyára az egyház körében is érvényesül az emberi természet egyik jellemző tulajdonsága, hogy készségesebben hódol oly intézkedéseknek, melyek alkotásában részt vesz.
Az egyház elismerte ezen tekintetek horderejét. A trienti zsinat, megújítva régibb intézkedéseket, megállapította, hogy az érsekek minden harmadik évben tartományi, a püspökök évenkint megyei zsinatot tartoznak összehívni; és az összes főpapok évenkint, vagy legalább minden második évben kötelesek személyesen vagy helyettesek által egyházmegyéjök plébániáit meglátogatni.
A magyar főpapokat országos törvények is fölhívták zsinatok tartására és egyházaik látogatására.* Mindazáltal a török háborúk és belmozgalmak miatt ezen kötelességeiknek nem felelhettek meg. Pázmány érseki kormányának két évtizede alatt sem szűntek meg a szomorú viszonyok. De buzgalma és kötelességérzete diadalmaskodott a nehézségeken. Mikor csekélyebb fontosságú ügyről is szó volt, ismételve kinyilatkoztatta: «Inkább ma lemondok méltóságomról, mintsem, míg azt bírom, kötelességeim teljesítését elmulaszszam».*
Az 1498. VIII., 1548. VI. és 1559. XXI. törvényczikkek.
1629 június 15. MILLER. 1. 115.
37. A NAGYSZOMBATI SZÉKESEGYHÁZ.
Élénken sajnálta tehát, hogy érseki kormányának első értizedében papjait maga köré gyűjteni és terjedelmes megyéjét bejárni nem volt képes. « Mióta az isteni kegyelmességnek tetszett – írja 1626 elején – az esztergomi főegyházban ránk ruházni a főpásztori tisztet, mitsem óhajtottunk melegebben, mint hogy a gondjainkra bízott egyházak állapotát és viszonyait, az isteni tisztelet rendjét, az egyháziak hivatalos tevékenységét közvetlenűl szemlélhessük, s ekként működésünknek és kormányzásunknak helyes irányt adhassunk. És bár az egyházak látogatására több izben megtettük előkészületeinket, buzgó ohajunk valósítását a szerencsétlen háborúk és a szűntelenűl dúló belzavarok lehetetlenné tették.
Örömmel használta föl a legelső kedvező időpontot, mely az 1625-iki országgyűlés szerencsés befejezése után kinálkozott. « Különféle gondok által elfoglalva, nagyfontosságú egyházi s országos ügyek által igénybevéve», most sem volt képes személyesen eljárni főpásztori tisztében. A főespereseket küldötte ki; föntartva magának a visitáio vezetését, a jegyzőkönyvek áttanulmányozását és a szükséges intézkedések elrendelését».*
Az esztergomi érseki levéltárban a sasvári, barsi, nyitrai, szepesi, pozsonyi, nógrádi és zólyomi főesperességekben (1626–34) végrehajtott visitátiók jegyzőkönyvei őriztetnek.
Hasonlóképen, mihelyt a körülmények megengedték, egyházmegyéjének apátjait, prépostjait, káptalanait és lelkészeit 1629 október 4-re Nagyszombatba megyei zsinatra hívta. A meghívó levelekben felszólíto-ta őket, hogy «egyházaik és híveik lelki szükségeit szorgalmasan jegyezzék föl; az eszközökről, melyek az egyházak szomorú állapotán lendíthetnének, behatóan és gondosan tanácskozzanak, hogy a gyülekezet az üdvös gyógyszerekről Isten segítségével egyértelemmel gondoskodhassék».*
Az aug. 4-én kelt meghivó levelek Acta et Decreta Synodi Dioec. 3–10. 11.
A zsinat, mely a székesegyházban tartotta üléseit, népes volt. Megjelentek: huszonkét apát s prépost, az esztergomi és pozsonyi kanonokok, a szepesi káptalan képviselője. A lelkipásztorkodó papság majdnem hiány nélkül ott volt: 87 plébános és 20 licentiátus.*
A főpapok és káptalanok aláirásai Acta 75–77. 11. A plébánusok és licentiátusok névsora Prím. vil. levt. Ugyan ott több mentegető irat találtatik azoktól, kik a megjelenésben gátolva voltak így gr. Erdődy Ferencz, a szepesi meg vasvári prépost s káptalan, az aradi préposttól stb.
Lebegjen szemünk előtt – ily szavakkal nyitotta meg Pázmány a tanácskozásokat – Isten dicsősége és a hívek üdve; ne hallgassák el, hanem nyíltan adják elő, mit a katholikus hit terjesztésére, az egyházi fegyelem visszaállítására, a papok és hívek erkölcsi javítására alkalmasnak ítélnek. Hogy pedig a tárgyalandó kérdések iránt tájékozva legyenek, előterjeszti, mit buzgó elmélkedés és hosszú tapasztalás után az idő és helyek viszonyaival leginkább Öszhangzónak tart; ha valamit elhagyatni vagy hozzáadni kívánnak, a zsinat közakarattal fog intézkedni».
38. A ZSINATI VÉGZÉSEK CZIMLAPJA.
)
NAGY-SZOMBAT.
(Bruin és Hogenberg «Civitates orbis terrarum»-jából.)
A Pázmány által eleve szerkesztett és a gyűlés által hódolattal elfogadott végzések meghatározzák a szentségek kiszolgáltatásának, a javadalmak elnyerésének és elhagyásának módozatát; intézkednek a főesperesi látogatásokról, továbbá az egyházi élet körében fölmerűlt visszaélések kiirtása, és az erkölcsi javítás keresztülvitele tárgyában; megújítják az egyháziak vétkes és botrányos életmódjának megszűntetésére czélzó korábbi végzéseket; a lelkészeket kötelességeik buzgó és lelkiismeretes teljesítésre intik.*
Acta Synodus 31–61. 11
És Pázmány ettől fogva évenkint tartott megyei zsinatot, melynek főteendője volt kideríteni, mikép foganatosíttatnak a megelőző zsinatok végzései, mennyiben bizonyultak hiányosoknak, és mily új intézkedéseket követelnek a fölmerülő viszonyok. Személves érintkezése a gyűlésekre megjelenő papságra sem maradt hatástalan. Nem sikerült ugyan egy varázsütéssel orvosolni az elévült bajokat, kiirtani a meggyökerezett visszaéléseket, újjáalkotni a romlásnak indult intézményeket. De a további sülyedést és hanyatlást föltartóztatta. Mindenütt, papság és hívek körében, a hitélet örvendetes emelkedésének, az erkölcsi állapotok jobbrafordulásának vagyunk tanui.
A Pázmány által alapított papnöveldék, Róma, Bécs és Nagyszombat intézetei nagy számban küldik művelt és buzgó növendékeiket a lelkipásztorkodás terére. A lelkes pírmás az alkotó türelmetlenségével várja őket, atyai gondossággal fogadja, és bőkezű segélylyel küldi állomásaikra, figyelemmel kíséri tevékenységöket és örömmel értesül buzgalmukról, példás erkölcseikről.
A papság száma érseki kormányának második évtizedében jelentékenyen megszaporodott. Míg elődje alatt alig 100 lelkész müködött a nagyterjedelmű egyházmegyében: 1635-ben csakis a pozsonyi, sasvári, nyitrai főesperességekben mintegy 120 áldozárt találunk.
A papság erkölcsisége tekintetében is – a főesperesi látogatások tanusága szerint – Pázmány szigora és gondos őrködése lényeges javulást idézett elő. Ez pedig viszszahatott a hívek vallásos érzületére, melynek nyilatkozatát a templomokról való áldozatkész gondoskodásban látjuk. Számos új templom épült és régi restauráltatott; egyházi öltönyök- és edényeknek a hívek részéről való ajándékozása, a lelkészek anyagi helyzetének javítása napi renden volt.
Pázmány maga is gondoskodott a lelkészek jobb ellátásáról. Folytonosan segítette papjait, és e czélra 1629-ben harminczezer forintnyi alapítványt tett.
Méltányolva azt a buzdító hatást, melyet a valódi érdem jutalmazásával el lehet érni, a káptalani javadalmak betöltésénél nagy figyelmet fordított arra, hogy azokat példás életű és tudományos képzettségű férfiak foglalják el. Főleg az esztergomi káptalan kiváló gondoskodásának tárgyát képezte, mint a mely már a XVII-ik században a magyar püspöki kar semináriumának volt tekinthető.
1619–1631 között tizenöt kanonokot nevezett ki, ezek közöl heten csakhamar Magyarország érseki és püspöki székeinek díszeivé lőnek.
A pozsonyi és szepesi társas-káptalanok részére statutumokat dolgozott ki, melyekben azon óhajtás vezérli, hogy a káptalani intézmény visszahódítsa tiszteletet parancsoló helvét, melynek – mint püspöki tanácsnak – elfoglalására az egyház szervezetében hivatva van. S ez akkép mutatkozott lehetségesnek, ha a káptalanok tagjai nemcsak állásuk külső előnyei, hanem vallásos buzgalom és egyházias tevékenység, műveltség és keresztény jótékonyság által is a többi papság élére helyezkednek. És dolgozata nem kevésbbé kitünő gyakorlati kivihetősége, mint emelkedett szelleme által. Midőn a káptalanokat fölemelni iparkodik föladataik magaslatára: nem tűz ki czélokat, melyek elérhetlenek, nem állapít meg rendelkezéseket, melyek az élet által kigúnyolva papiron maradni hivatvák.*
A prímási levéltárban.
Pázmány lángbuzgalma szükségkép döntő befolyással volt püspöktársaira, kiket tevékenységének és a kivívott eredményeknek osztályosaivá tett. Ezek készségesen hódoltak meg állásának és lángeszének fölénye előtt; buzgó munkatársai voltak egyházi törekvéseiben, biztos támaszai politikai küzdelmeiben.
TELEGDI JÁNOS kalocsai érsek, a nyitrai püspökség administrátora, számos ifjakat neveltetett a papi pályára, a nagyszombati papnöveldében hat növendékre alapítványt tett, székesegyházát megújíttatá, megnagyobbíttatá és drága egyházi edényekkel gazdagítá; káptalanát egy malommal s városi területtel ajándékozá meg; 1630-ban püspöki székhelyén a szent Ferencz-rendnek kolostort emelt s azt 5000 forintnyi alapítványnyal látta el. SENNYEI ISTVÁN váczi, veszprémi végre 1629 óta győri püspök egy évtizednél tovább birta a magyar cancellár tisztét. Az erdélyi és török ügyekben jelentékeny politikai szerepe volt; a királynak, hazájának, és Pázmánynak fontos szolgálatokat tett. Egyházi tevékenységét a veszprémi káptalan visszaállítása és az egyházmegye rendezése hirdeti. LÓSY IMRE váradi, majd egri püspök, a prímás legbizalmasabb embere. Erélyes, tevékeny férfiú. Mint érseki helynök az egyházmegyei kormányzás apróbb részleteit maga kezelte s lehetővé tette, hogy a prímás idejét és figyelmét a nagy érdekekre öszpontosítsa. ERGELICH FERENCZ veszprémi püspök két veszprémi növendékre 2500 forintnyi alapítványt tett. Zágrábba helyeztetvén át, ott papnöveldét alapított és megyei zsinatot tartott. ALMÁSI PÁL, váczi püspök, a törökök és a protestantismus által elárasztott megyéjében megkezdte az ellenreformátió keresztülvitelét.
És legelőbb DALLOS MIKLÓSról kell vala szólani, ki esztergomi kanonokból váczi, majd pécsi, és végre 1623-ban győri püspökké neveztetett. Diplomatiai és politikai képességei, melyeket a haimburgi és beszterczebányai békealkudozásokban kitüntetett, az országgyűléseken és a királyi tanácsban tisztelt és befolyásos állást biztosítottak neki.* A váczi és pécsi püspökségeknek csak czímét bírta. Mikor a győri egyházmegye kormányát átvette, apostoli gondossággal karolta föl híveinek lelki érdekeit. Miként Pázmány, ő is papnöveldék és kath. tanintézetek alapításában látta a vallási állapotok jobbrafordulásának első föltételét. E czélból Győrött megtelepítette a Jézus-társaságot.
E sorok irója RÁTH Károlylyal 1867-ben közzétette «Dallos Miklós politikai és diplomatiai iratai» gyűjteményét.
Pázmány nem elégedett meg azzal, hogy példája által hasson püspöktársaira. Fölhasznált minden eszközt, melyet állásának politikai és egyházi kiváltságai nyújtottak. Hogy őket az általa kijelölt irányban való haladásra késztesse; egyuttal hogy a magyarországi kath. egyház egész területén egyformaságot hozzon az egyházi életbe és szertartásba: ismételve tartott püspöktársaival tanácskozásokat, és két izben (1630, 1633) mint az ország prímása az összes főpapoknak nemzeti zsinatot hirdetett, melyeken számos nagyjelentőségű határozat hozatott.
Pázmány természetesen nagy súlyt helyezett arra, hogy a megürült püspökségekre buzgó férfiak neveztessenek. Ismételve fölkérte a királyt, hogy őt a javadalmak betöltése előtt hallgassa meg. Bár elismerte, hogy a király apostoli jogainál fogva, bárkit tetszése szerint nevezhet ki és terjeszthet egyenesen a szentszék megerősítése alá; kérte, óvakodjék az egyházi javadalmakat a folyamodók kérelmei és ajánlásai nyomán adományozni; figyelmeztette a régi gyakorlatra, mely szerint a király meg szokta hallgatni az érseket, kinek hatósága alá az illető püspökségek tartoznak.*
1629 január 14. 1630 szeptember 29. Ugyanott.
A király teljesíté kéréseit. Mindenkor az ő előterjesztései alapján tette meg az egyházi kinevezéseket. S ez köztudomású volt; minélfogva a nuntius egy alkalommal Rómába jelenti, hogy a magyar püspökségek betöltése egészen a prímástól függ.*
1620 augusztus 5.
