II. BETHLEN GÁBOR LEVELE PÁZMÁNYHOZ. 1617 DECZEMBER 17.
II.
BETHLEN GÁBOR LEVELE PÁZMÁNYHOZ. 1617 DECZEMBER 17.
BETHLEN GÁBOR LEVELE PÁZMÁNYHOZ. 1617 DECZEMBER 17.
Illustrissime et Reverendissime Domine, uti frater observandissime. Salute et servitiorum paratissima commendatione prćmissa. Noha tudom, hogy ő felségének minden hireket, mindenfelől bizonyosan megszoktak vinni, mindazáltal én is ez mostan hallott hirt nem akarom elhallgatni, mihel (így) (ha igaz) nem kicsin considerátiót kéván, egy bizonyos és kiválképen való okért. Tegnap este jöve levelem az havaselföldi vajdától, ki azt irja, hogy egy török postája, ki tizenharmad napra jutott a portáról Tergovistyára, bizonynyal hozta a török császár felől, hogy 24. novembris holt meg és helyében nem az fiai közől, hanem contra legem et antiquam consvetudinem illorum, az öcscsét, nomine Mustafát ültették az székben, kit mindaddig igen nagy őrizet alatt tartott a megholt császár, sőt egynehányszor akarta suffocáltatni, de soha véghez nem vihette, mely dolgot magam is a portán létemben igen bizonyosan nagy emberektől hallottam. Az dolgot magam orátorától még nem értem, hanem az havaseli vajdától; mindazáltal, mivel nem közönséges ember tudósitott felőle, én is akarám kegyelmednek sietséggel értésére adnom, melyet, ha illik, ő felségeknek megjelentheti kegyelmed. Az consideratió kévántatik ez egy dologért ebben, hogy ha igaz a császár halála és nem fiai közűl, hanem öcscsét ültették székben, ember szabadon gondolkodhatik annak az birodalomnak változása felől; mert ez bizonyos, hogy ha a császárfiakat meg nem öletik, azoknak nem kicsin és nem kevés pártjok lészen, kik fogják ćmulalni a mostani császár állapotját, ezt prćtendálván benne, hogy őtet nem méltán illeti. De erről én mostan többet nem irok, hanem csak ez egyet intimálom kegyelmednek, hogy kévántatik felette igen az szorgalmatos vigyázás; az persára is szükség nézni, ki igen győzedelmesen kezde triumphálni ez két esztendőben.
Az török követel is ő felsége mint és mikor fogja expediálni, arról is szükség kegyelmeteknek discurálni ez okból, hogy ha az császárság változott. Isten egészségemet adván, ha ez holnapban nem is, de 2. avagy 3, januarii Cancelláriusomat ő felségéhez akarom expediálni; nem az ő felségek méltóságának kévánt állapot szerint, hanem az év kicsin értékem szerint, mindazáltal az igaz szó helyén vagyon. Ez kevés napok alatt, tudom, bizonyosb hireim érkeznek, mert magam komornyikja is oda be vagyon, kit mindennap várok; ő felségeknek pedig, tudom bizonyosan, mindenek értésekre lesznek. Engemet kegyelmed igaz atyafiának tartson, mert ha veszi tőlem, én is igaz atyafiui szeretettel akarok kegyelmednek kedveskedni, mint igaz magyar. És az Úr Isten kegyelmedet éltesse jó egészségben. Datim ex civitate Besztercze 17 decembris 1617.
Illmć et Rmae D. V.
servitor, uti frater addictus
G. Bethlen.
Eredetije, mely egészen a fejedelem sajátkezű irása, a primási világi levéltárban.
