I. PÁZMÁNY LEVELE THURZÓ GYÖRGYHÖZ 1616. AUGUSTUS 20.
I.
PÁZMÁNY LEVELE THURZÓ GYÖRGYHÖZ 1616. AUGUSTUS 20.
PÁZMÁNY LEVELE THURZÓ GYÖRGYHÖZ 1616. AUGUSTUS 20.
Szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak, mint nekem jóakaró uramnak. Az úr Istentűl Nagyságodnak kedvesivel egyetembe jó szerencsés, bódog, hosszú életet kivánok.
Alkalmatosságom lévén az irásban, nem akarám elmulatni, hogy az itt való dolgokrúl Nagyságodat ne tudósitanám. Azért Nagyságos Uram egy hete vagyon immár, hogy ide érkeztem; de mivelhogy ő felsége mind oda ki Brandaisban volt, és szerdán megjövén csötörtökön az neoburgi herczegnek lőn audentiája, ki miatt nem is mertem ekkoráig audientiát kérnem ő felségétűl hanem az estve szólván főkomornyik urammal, fogadá, hogy mentűl hamarébb lehet, megszerzi az audentiát, melyben ő felségének mind szóval, s mind irással az Generalis uram relatiója szerént, megbeszéltem az oda fel való végeknek fogyatkozását. Bizony az szomszéd Provinciák, úgy mint Morva és Slezia minden végeknek megfizethetett volna azzal az költséggel, melyet majd három holnapig költöttek az Commissáriusokra, kik az sléziai cancelláriának abrogálásárúl tractálnak. Mert csak az olomuczi Cardinál uramnak is Morvátúl minden napra kétszáz talléra járván, költsége közel harminczezer forintra ment. És magok mondgyák az urak, az a tracta áll az Provinciáknak kétszázezer forintjában. Et tamen (az mint látom) rebus infectis kell eloszolniok.
Az Velenczésekkel tractában indultak, és valami capitulátiókat is küldöttek nékik, melyeket még nem ratificáltak; most ujonnan sokat ellövöldöztek az velenczésekben, kik egy erős sánczot akartak megvenni. Adgyon az úr Isten jó békességet az keresztyénségben, hogy az természet szerént való ellenség ellen lehessenek erősbek, az mikor kivántatik.
Látám Uram, mit irjon Zemplin vármegye Sárosnak én felőlem, és bizony csudálom, hogy az eszes emberek efféle hiuságokat elhihetnek. Hogy Forgách uram a nemességet ölje, tömlöczözze, soha bizony eszemben sem jutott, és hogy ő felsége sem foghat, vagy ölethet meg egy legkisebb nemes embert is (excepto casu flagrantis criminis), hanem citatum et convictum.
Azonképen az Isten életemet ne adgya, ha soha csak gondoltam is, hogy én haddal menjek vissza az felföldre. Hanem azt mondtam és most is mondom, hogy ha az zürzavarban gyönyörködnek, félő, hogy ő fölségét meg ne busitsák és másképen ne vegye eleit ő fölsége. De mit mondjak Uram, nem csuda, ha az Zemplén vármegye efféle közszókat előveszen, holott nagyságos urak Magyarországban életöket kötötték melléje, hogy én Prágában sem jöttem, hanem Moldvára csavarodtam ő fölsége akaratjából, hogy Radult visszahíjam. Az ki forgott ez világban, és tudgya quantum est in rebus inane, neveti efféle dolgukat és én is bizony csak nevetem. De azt szégyenlem, mikor az idegenek nemzetségünket nevetik, hogy efféle gaz hireknek, mint valami derekas dolgoknak helt ád. Mert bár mind úgy volna is, hogy én mondottam volna azokat, a miket hamisan rám fognak, micsoda okosság mutatja, hogy az én mondásomhoz képest nyeregben tartsák lovokat. Mintha skatulában postán küldhetne ember hadat ennyi földre, ki miatt minden órában készen kelljen lenni. Avagy mintha én rajtam állana az had gyöjtés, vagy én hivatalom és tisztem volna az hadakozás. Higyje Nagyságod , hogy efféle causas non cautas másra magyarázzák az idegen emberek. Én is szinte oly magyarnak tartom magamat, mint akárki; hazámnak, nemzetemnek böcsületit s csendességét szeretem és Istentül ohajtva kérem. Az nemességnek is privilegiomit szeretem és tehetségem szerint oltalmazom; mert noha most az sok hadak között megaprósodott az Pázmány nemzetség, de azt megbizonyithatom, hogy szent István király idejétűl fogra, jószágos nemes emberek voltak az eleim. Az anyám Massai nemzet volt, az nagyanyám Csáki Miklós leánya volt; Ártándi Kelemen, Czibak Imre közelvaló atyafiai voltak az atyámnak. Azért soha bizony a nemesség privilegioma ellen nem törekedtem, ne is adja Isten, hogy törekedgyem.
Ezeket talám superfluum Nagyságodnak, ily okos úrnak irnom; de az szent-irás mondása szerént, nem kell embernek szégyenleni az igazmondást maga oltalmában. Kérem is Nagyságodat az én szógálatomért Nagyságod efféle gaz hireknek helt és hitelt ne adjon.
Tartsa meg az Úr Isten Nagyságodat minden jókkal.
Pragć 20. augusti 1616.
Illustrissimć Dominationis Vestrć
humillimus servus Petrus Pázmány
Prćpositus Thurociensis.
Eredetije a Thurzócsalád iratai között a m. k. kamarai levéltárban.
