XXIII. MÁRIÁNAK TUDOMÁNYOS, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS ZENEI FOGLALKOZÁSA. SPORTKEDVELÉSE.
XXIII.
MÁRIÁNAK TUDOMÁNYOS, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS ZENEI FOGLALKOZÁSA. SPORTKEDVELÉSE.
MÁRIÁNAK TUDOMÁNYOS, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS ZENEI FOGLALKOZÁSA. SPORTKEDVELÉSE.
AZ ÁLLAMÜGYEK sokasága mellett talált Mária időt tehetségeinek, ízlésének és hajlamainak egyéb téren is eleget tenni. Residentiái: Brüssel és Mecheln az elegáns székvárosok bélyegével ékeskedtek. Nem voltak ugyan színhelyei az oly lármás és pazar ünnepélyeknek, mint milyenek a franczia király és a császár udvaraiban szokásosak voltak, de mégis magukban egyesítették a kormányzati, tudományos és művészeti előkelőséget, a társaság színét-javát, nagy neveket, fényes talentumokat, híres szépségeket. Mária lakótermei a szépművészetek, a tudomány, az irodalom és a ritkaságok tárai voltak. Összes használati tárgyai művészi kivitelűek voltak. Ezekből való lehet az az ezüst tintatartó is, mely az árvízkárosultak javára Budapesten, a Károlyi-palotában 1876-ban kiállított emléktárgyak közt volt látható.* Az a Mecheln, melyben Mária resideált, a mai Mechelntől óriásilag különbözött. Ma Mecheln, Belgium prímási székhelye a maga nagy csendességével és vidéki elzárkózottságával, valamint lakosságával nagyon megfogyatkozott anyagi viszonyainál fogva is éles ellentétben áll régi elevenségével, sürgő forgalmával és polgári gazdagságával. Ma szinte hallja az ember az utczái kövezetének hasadékaiból kisarjadzó fű és bozót növését. Fényes multjára csak kevés épülete emlékeztet. Templomai, kivált a nagyszerű gótstilű, hatalmas tornyú és ékes szentélyzárású székesegyháza és tágas piaczán a régi kormányzósági épület, mely ez idő szerint restaurálás alatt van s pompásnak igérkezik. Míg a város templomai a régi idők pénzbeli tehetősségét és lángoló hitbeli buzgóságát juttatják eszünkbe, addig a Tribunál néven szereplő piaczi nagy épületet közvetlenül Mária emékezetét éleszti fel szemlélőjében. Az épületet a királyné fivére, Károly császárt emeltette s azt a mai restaurálás azzal a szerencsés eszmével fejezi ki, hogy a kapuzat fölött a hatalmas monarchia kőből faragott szobrát helyeztette el. A hatalmas, négy frontot tevő palotának még nem restaurált része építészetileg igen festői tömeg. A rajta levő Múzeum felirat mondja, hogy benne ez idő szerint a városi régiségek és művészeti tárgyai, képei, pecsétjei, érmei elhelyezvék. E gyűjtemények azon termekben vannak, melyeket egykor Margit főherczegasszony és Mária királyné is laktak. Régen itt voltak elhelyezve Mária könyvtára és értékes művészeti és ritkasági gyűjteményei is. Könyvtára, ha nem is volt túlnagy, mégis nagy értéket képviselt volt. Ő a könyvtárt későbben, mikor bátyjától, a császártól a turnhouti uradalmat adományba kapta, turnhouti várkastélyába szállíttatta át. E könyvtárban részint eredeti nyelvű, részint franczia és olasz fordítású művekkel, theologia, valláserkölcs, történet, nemzékrend, bölcsészet, költészet, klasszikai és szépirodalom volt képviselve.* De nagyon feltűnő egy olyan irománynak a hiánya, melynek a XVI. században nagy kereslete lehetett: a geografiai könyvek hiánya. A XVI. század első felében a hitvitázó theologiai irodalmon kívül talán épp a geografiai irodalom kelthetett legszélesebb körökben érdeklődést. Katholikus Ferdinánd kora s általában e század első fele a felfedezések kora volt. Columbus Kristóf szerencsével megkezdett művét elszánt s bátor, semmitől vissza nem rettenő hősök 50 év alatt oly sikerre vitték, hogy az Újvilágnak nemcsak partvidékei, de belső területei is az európaiak tulajdonába jutottak. Cabot, Cabral, Pinzon és Diaz, Cortez, Magelhaens, Verazzani, Pizarro, Cartier, Orellana, Soto és Hutler felfedező útjai árán az új világrész egész kiterjedése az északi és északnyugati partterületei kivételével nagyjában ismertté lett. Vele új világnézetek és világperspektivák nyíltak az emberi elmének, melyekről a mechelni, illetve turnhouti könyvtár könyvkincsei még mit sem árulnak el.
Ez idő szerint a báró Redl-család tulajdona. (L. I(polyi) A(rnold) czikkét a Századok 1876. évf. X, 497.
Gachard nagy érdeme, hogy a könyvjegyzéket nagy utánjárással összeállította. Kiadta a brüsszeli Akadémia kiadványaiban: Notice sur la librairie de la reine Marie de Hongrie, soeur de Charles-Quint, regente de Pays-Bas. (Brux. Hayer 1845. 25. s kk. ll.)
166. MECHELN FŐTERE.
Mária könyvtára még nem sugározta olvasója elméjébe az újkor hajnalpírját. Az óvilág eszmekörét és ismeretösszességét közvetítette csupán annak, ki tartalmából merített. De nagy igazságtalanság volna ebből csökönyösségre következtetni annak a számlájára, ki a nevezett könyvtárt összegyűjtötte. Miért s mi jogon követelnők azt, hogy a legelőhaladottabb eszmék szolgálatában állott legyen az, ki csaknem kizárólag a politikai szolgálatában állott. Mint ilyen még mindig magasan emelkedik a hétköznapiság s a közepes színvonal fölé. Hogy Mária s udvara a tengerentúli nagy világfelfedező eseményeket igenis figyelemmel kísérte, annak klasszikus bizonyságául a királyné titkárának, Oláhnak tanuságát hozhatjuk fel. 1535 január 10-ikén Brüsszelből Gerendi Miklós erdélyi püspökhöz írott levelében említi azokat a tömérdek kincseket, aranyhegyeket, tyúktojásnagyágú gyöngyöket, melyek az Újvilág keleti szigetein találtattak.*
Insulae illae orientales Noui mundi, quae nostra aetate repertae sunt, plenae esse dicuntur aureis montibus. Nudius quartus venit huc ex Hispaniis nuncius, qui retulit nunc rursus unam insulam repertam, in qua uniones in quantitate unius oui gallinacei reperiantur. Infinitus est igitur istic thesaurus, sed ob maris tempestatem minimam eorum partem ad Hesperiam aduehi videmus: et quae etiam aduehitur, latum regnum magnum consumit thesaurum, ex quo vix aliquid ad nostrum usum peruenire potest. (Levelezése 540. l.)
167. A RÉGI SAVOIE-HÁZ, MOST IGAZSÁGÜGYI PALOTA MECHELNBEN.
168. A MECHELNI RÉGI TANÁCSHÁZ.
169. II. VAGY KATH. FERDINÁND ÉS CASTILIAI IZABELLA ARANYPÉNZE.*
Olv. * FERNANDVS * ET ELISABET * D[ei]: G[ratia] * REX ET * REG[ina] | SVB * VMBRA * ALARVM * TVARVM: PRO[tege me.] (Psalm. 16.8)
Mária könyvtára legfőképpen mutatja az ő lelki igényeinek sokféleségét s híven bizonyítja, hogy nemcsak a könnyű, szórakoztató szépirodalomban, hanem a komolyabb s szárazabb oktató művekben s a klasszikusok remekeiben is élvezetet talált. A könyvtárában képviselt irodalmi szakokból a már említett theologiain kívül a következő művek voltak:
A történelmi szakba vágó művekből főleg a régi korra, az emberiség,* a zsidó,* az assyriai,* a görög,* a maczedon,* a római* és a puni* s az újabb* korszakokra vonatkozik. A romantikus színezéssel, művészi virtuozitással s életfriss nyelven író Foissart könyve,* a még a XVII. században is nagy vonzóerővel bíró Merlin életére vonatkozó könyv* is megvoltak Mária könyvtárában, valamint avensei János könyve.* A történelem egyik nevezetes mellékága: a genealógia képviselve volt a franczia királyok származástanával.* A klasszikusok közül Seneca,* Titus Livius,* Julius Caesar,* Tullius Cicero,* Ovidius,* Lucanus, Suetonius és Sallustius* művei. Az újabb klasszikusokból Petrarca* és Boccaccio.* Többrendbeli ballada.* A szépirodalmiakból a Kóbor lovag,* a Remete lovag,* a Szerelem művészete,* a Lovagság művészete,* a Hölgyek tükre,* a Hölgyek Lovagja,* a Hölgyek diadala,* a Gyönyör kertje,* a Világ tükre,* Lancelot du Lac, Ginevra királyné lovagja, Artus király hőse sokat olvasott regényének 3 kötete,* Száz régi elbeszélés,* a Három erény tükre,* Róza királyné, Godeffroy de Bullion anyjának könyve,* a Béke vigasza,* a Hölgy jelmondata* s néhány más irodalmi mű. A moralizáló s oktató művek közül: a nemes emberek erkölcseiről,* többféle oktató könyv,* a Szerencse és erény kalauza,* a Test és Lélek beszélgetése,* a Bölcsek komoly mondásai,* a Boldogság vitája,* a Fejedelmek uralkodása,* az Erény könyve,* a Bölcseség órája,* a Jó erkölcsök,* a Világ képe,* a Kincses Könyv* s még más egyéb könyvek is. A mint Mária a maga összes holmiját, állami és magániratait, gyűjteményét a legnagyobb rendben tartotta, úgy könyvtárát is hűen gondozó kezekre bízni el nem mulasztotta. 1531-től 1535-ig Contault Richard, 1536 januártól kezdve Sullier István voltak könyvtárosai.* A becses gyűjtemény azután haláláig Turnhoutban maradt, akkor II. Fülöp, mivel a királyné könyvgyűjteményét, Spanyolországba való költözködésekor 1555-ben unokaöccsének hagyta, a könyveket a királyi könyvtárba hozni rendelte. A királyi könyvtár őre és kincstartója Viglius de Zwischen, a könyveket e rendelet folytán összeszedette és Brüsszelbe hozatta.*
Genealogie depuis Adam pusquae ŕ Jésus-Christ. – Premier Cromque Margareticque. Tartalmazza a világeseményeket Salamon király uralkodásáig, Seconde Cronique Margareticque, Salamontól Assuerus perzsa királyig, Troisieme Cronique Margareticque, Hannibalig. – Sept eages du monde.
De Jerusalem les Croniques. – Joseph d’ Arismatie.
Le quart livre des Assuriens du grand roy Nabugodonozor.
L’histoire de Thebes. – Jason traietant de la Thoison d’or et aultres matieres.
Histoire de bon roy Alexander. – Merveilles de Alexandre de Macedonie.
Romulus. – Livre des 12 Caesariens. – Valerius Maximus.
Batailles punycyues.
Changement de fortune en toute propérité, facit pour Madame Margarita, archiducisse d’ Austrice. Miksa császárról és nejéről szóló könyv.
Premier volumen de Froissart.
Histoire de Merlin.
Livre monsieur Jehan d’Avesnes.
Généalogie de tous les roys de France.
Oeuvres de Seneque.
Decades Titus Livius.
Commentaire de Jule César.
M. Tullius Cicero.
Épitres d’Ovide. – Metaphores(!)d’Ovide (francziául). – Ovidius (francziául.)
Lucan, Sueton et Saluste (francziául.)
Petrarche.
Livre de Jehan Bochaces. – Premier de Bocace, des nobles malheureux.
Plusieurs ballades.
Chevalier errant.
Chevalier heremite.
L’art d’amours.
L’art de chevalerie.
Miroir des dames.
Champion des dames.
Triumphes des dames.
Jardin de plaisance.
Miroir du monde.
Premiere, Second volume et dernier de Lancelot du Lac.
Cent nouvelles viselles.
Livre des trois vertus, ŕ l’enseignement des dames et demoiselles.
Livre de la royne Roze, mčre de Godeffroy de Bullion.
Consolation de paix.
Devise de Madame.
Letres des chapitres du livre de la moraliti des nobles homes.
Plusieurs bons menus ouvrages. – Plusieurs enseignements. – Débat des deux bons serviteurs.
L’estrif de fortune et vertus.
L’entreténement du corps et de l’ame.
Moraulx ditz des Philosophes.
Debat de Félicité.
Regine des Princes. – Regine des Princes il thrésor.
Livre des vertus.
C’est le livre nommé d’orloge de Sapience.
Bonnes meurs
L’imago du monde.
Livre du trésor.
Gachard i. h.
Gachard i. h.
170. A BRÜSSZELI VÁROSHÁZ.
Hiánytalanul kerültek-e a könyvek Brüsszelbe, biztosan meg nem mondhatjuk. A Mária halála után való kezelési hűséget annyiban véljük gyanuba vehetni, a mennyiben Guchard közlése szerint Meeus-Muller neki szívességből oly könyvek jegyzékét szolgáltatta át, mely könyvek örökség útján kerültek az ő tulajdonába.* Hogyan válhattak a könyvek öröklés tárgyává? Hogy én a nagy könyvtárba került könyveket látni és forgatni óhajtottam azon esetleges bejegyzések miatt, melyek azokban netán Mária királyné kezétől származnak, az természetes. E szándékkal fel is kerestem a királyi könyvtárt, de itt azt a választ kaptam kérésemre, hogy a könyvek ugyan tényleg a királyi könyvtárba kerültek, de most már annak több mint 300 ezer kötetet tevő óriási átlagából ki nem válogathatók, annál is kevésbbé, mivel a Mária-könyvek különleges jelzés nélkül egyesítettek e nagy könyvtár könyveivel.
Notice sur la librairie de la reine Marie de Hongrie, soeur de Charles-Quint, regente de Pays-Bas. (Brux. Hayer 1845. 25. l.)
A könyvtárhoz ritka és becses tárgyakkal, érmekkel és ritkaságokkal telt cabinetek is tartoztak.* Nyilván ezek közt voltak elhelyezve azon termés-aranyérczek is, melyeket hazánkból kapott volt.* Ezek is hová, merre kerültek? Magával vitte-e ezeket Mária Spanyolországba? Avagy ezek is öröklés útján idegenek birtokába jutottak? Oly kérdések, melyekre ez idő szerint választ nem adhatunk.
Gachard: Rapport sur les Archives stb. Juste i. m. 129. l.
L. gr. Batthány Katalinnak (Schlaningből) Szalonakból 1551 október 6-ikán hozzá intézett érdekes levelét. (Megvan a brüsszeli kir. levéltárban. Hű magyar fordításban Horváth Mihály közli: Kisebb tört. munkái II. kötetében 430. l.)
Mint a könyvek kedvelője és olvasója, Mária a tudományos irodalom pártfogója is volt. Nem egy íróval szemben tanusította ezen nemes hajlamát. A legnevesebb írók is, nem alacsony haszonlesésből, de ambitióból óhajtottak Máriával szellemileg érintkezhetni s magukat kegyeibe behelyezni. Példaként a híres történetíróra, Ferdinánd magyar király gyermekeinek tanítójára, Ursinus Veliusra hivatkozunk, ki azon kérelemmel ostromolta a királyné titkárát, hogy őt úrnőjének a leghathatósabban beajánlja.* Ursinus Velius ehhez jogot vélt formálhatni, mint olyan író, ki megírta Lajos király szerencsétlen végét és a mohácsi csatát s azon dicséreteiért, melyekben ő mindkét Pannoniát részesítette.* Más helyt mondják, hogy Luther és Rotterdami Erasmus is vetekedtek Mária kegyének megnyeréséért. Erasmus pártfogoltja, Levinus mit sem óhajtott annyira, mint azt, hogy Mária szolgálatába léphessen.*
Etiam atque etiam T. D. rogo et oro, ut Illustrissimae atque Excellentissimae Foeminae ac Reginae clarissimas de optima nota me subinde commendat. Ego amori tuo ac fidei me enitus trado et committo. (A levél Stuttgartban 1531 szeptember 10-ikén kelt. Közölve Oláh Miklós Levelezésében 152. l.) Egy másik levelében igéri, hogy a Lajos király haláláról és a mohácsi csatáról szóló könyvét mielőbb megküldi a királynénak s hozzáteszi: Tua dominacio interea perget, ut solita, est me illius Maiestati etiam atque etiam commendare. (E levél Innspruckban 1531 november 21-ikén kelt. Közölve u. o. Levelezésében 168. l.)
Ego Viennae – írja Oláhnak – totos sex menses fui, illic et quartum historiae lbirum absolui, et libellum confeci De interitu Ludoici Regis et clade Hungariae; praeterea versu Elegiaco composui Querelam Austriae ad reliquam Germaniam, in qua utriusque Pannoniae laus imprimis enitescit. (U. o.)
Leuinum meum, írja 1531 deczember 11-ikén Erasmus Oláh Miklósnak, regianae Mariae commendaui, in cuius familiam ille miro quodam affectu, cupit adsoribi. (Oláh Levelezése 174–75. ll.)
172. ERASMUS ROTTERDAMUS.
Egykorú festmény után.
A tudomány- és irodalomszeretet hozta magával, hogy Mária az ismeretek terjedésének őszinte szívből örvendett s ehhez ő a maga részéről is készségesen hozzájárult. Sokat fáradozott unokahugainak, a dán Krisztinának és pármai Margitnak* nevelésében. Nagy örömre fakadt akkor, mikor arról értesült, hogy már unokaöccsei, testvérbátyjának, Ferdinándnak gyermekei tanítójuk, Ursinus Velius vezetése alatt az ismeretek és jó erkölcsök szezrésében nagy előhaladást tesznek.* Kegyeletes öröme megnyilvánult akkor is, mikor hírét vette, hogy a haza védelmében elesett férjének történetét avatott toll megírta.*Szóval nem maradhatott közömbös eszmék s ismeretek terjedésével szemben s Resciusnak egyik Oláh Miklóshoz intézett leveléből megértjük, hogy a könyveknek sajtó útján való termelésében Máriának nem csekély befolyása érvényesülhetett.* Szűkös anyagi viszonyai mellett is mindig volt annyi megtakarított pénze, hogy írókat és irodalmi termékeket segélyezhetett.*
L. alább.
Quos quantum tua opera breui iam tempore profecerint, declaraui serenissimae reginae meae, quae et mirum in modum gavisa fuit, et tuam hanc curam in suos ex fratre nepotes collatam grata clementique a te accepit, animo, írja Oláh 1532 márczius 10-ikén Ursinus Veliusnak. (Levelezése 207. l.)
Feci eidem etiam de libello a te super rebus gestis Ludoici regis conscripto mentionem, et ut ad me scripseras te illum, postquam absolveris, ad me missurum; respondit se illum, dum missus fuerit, perlibenter visuram. Praeter haec, ut optasti, tua seruitia ei commendaui, quae commendatio et fuit gratissima. (Ugyanaz ugyanannak. Levelezése 207. l.)
Rescius R. Löwenből 1532 márczius 25-ikén előadja, hogy könyvnyomtatásra privilegium generaleért folyamodott a császári felséghez. Iccirco confugio ad te, epr quem spero me hoc facile (nyilván Mária királyné útján) impertaturum esse. Oláhi Cod. Epit. 210. l.)
Erre érthetjük Oláh Miklósnak Rotterdami Erasmushoz 1532 július 26-ikán intézett levelének e szavait: Non usque adeo caesar demessuit segetem, quin et reginae suam messam reliquerit. Ex qua bonis viris subvenire posset. (Levelezése 228. l.)
173. PÁRMAI MARGIT HERCZEGNŐ.
Hogenberg Ferencz egykorú rézmetszete után.
174. GRANVELLA (PERRENOT) ANTAL.
(Collaert metszete Scipione Pulzone festménye után.)
A festészeti és szobrászati művek iránt való szeretetét Mária azzal tüntette fel, hogy velök ékesítette palotáinak termit. Kedvencz udvari festője, úgy mint már a nagynénje, Margit kormányzóné is, a rajzban és csoportosításban ráfáeli stylben dolgozó s 1542-ben elhalt Dorlet, vagyis Bernard von Orley volt.* Általa festette meg a maga, testvérei, V. Károly és I. Ferdinánd, férje, II. Lajos arczképeit, az utóbbiét négyszer; egyet életnagyságban,* melyet más kettővel együtt magának tartott volt meg, egyet pedig Frigyes rajnai pfalzgrófnak ajándékozott. Tizián által festette meg II. Fülöp arczképét. De ő nemcsak képekkel s gobelinekkel művészi tapétákkal, hanem szobrokkal is díszítette lakótermeit. Pártfogolt szobrászai a két Leoni volt, Leone Leoni, az apa és Pompeio Leoni, a fiu, voltak. Tudjuk, hogy Mária 1547-ben 10 álló szobrot rendelt meg vidéki nyári laka számára Leone Leoninál.* 1550-bn készítette el magának ugyanezen művész által V. Károly nagy bronzszobrát, mely most Madridban, a Prado-múzeumban van s II. Fölöp szobrát.* 1551-ben január havában rendelte el Granvella által, hogy Leoni rögtön keljen útra Augsburgba, mert általa kívánja természet után mintáztatni a római király, I. Ferdinánd és a cseh király, II. Miksa szobrait.* 1552-ben január 16-ikán magához rendelte ugyanezen művészt, avégett, hogy az helyben az Ő felsége a császár és az ő – Mária – szolgálatára legyen.* 1553-ban készítette el vele a maga bronzszobrát is.* Nyilván egyéb ily megrendeléseket is tett és hogy mekkora megbecsüléssel és szivélyes, kegyes hajlammal viseltetett a művészi tehetség iránt, az kitetszik az említett művészek azon dicsekvéséből azon alkalomból, hogy őket fogadta volt.* Szellemi érintkezésben, sűrű levelezésben állott a művészekkel.* A mint a tudománynak, úgy volt Mária a művészetnek is áldozni tudó, fennkölt pártfogója.*
E művésznek fából faragott szobra, a löweni Geerts műve, a brüsszeli városház ú. n. házassági termében, bronz mellszobra pedig a brüsszeli kir. képtárban látható.
Ezekre nézve l. Ghyn János, Mária királyné házgondviselőjének 1540. évi számláit. (Justenél i. m. 129. l.)
Eugčne Plon: Les maitres italiens au service de la Maisson d’Austriche. Leone Leoni sculpteur de Charles Quint et Pompeo Leoni sculpteur de Philippe II. Paris 1887.
Ez kitetszik Leone Leoninak 1550 deczember 20-ikán Granvella, arrasi érsekhez, Mária bizalmas emberéhez intézett jelentéséből. I. h.
1551. évi január havában meghagyja Granvella a királyné nevében Leoni Leoninak, hogy rögtön kelljen útra Augsburgba, mert Mária királyné kívánja, hogy Leoni természet után mintázza a nevezett két király képeit.
1552 január 16-ikán Leoni császári szobrásznak 100 arany forint és 110 tallér utalványoztatik, hogy Ő császári felsége udvarához utazzék és Ő felsége vagy a felséges asszony Mária királyné szolgálatára legyen.
1553 deczember 20-ikán Ferrante Gonzaga milanói herczeg jelenti Milanóból V. Károlynak, hogy Leoni elkészítette Mária királyné életnagyságú bronz-szobrát s dicséri, mennyire szép és hasonló az.
1552 január 31-ikén Leoni már Augsburgban van s dicsekszik vele, hogy Mária és Ferdinánd mily szívesen fogadták.
E leveleket gondosan összegyűjtötte s kiadta Eugčne Plon f. i. nagy művében. Azonkívül l. Lubóczi Zs. czikkét az Arch. Ért. 1887. évf. Uj foly. VII, 143. kk. ll.
Jahrbuch d. kunsthistorischen Sammlungen d. allerh. Kaiserhauses. Wien 1893. XIV, Bd. 157. l.
175. A MARIEMONTI KASTÉLY PARKJA.
176. A MARIEMONTI PARK TERVRAJZA.
177. A MARIEMONTI KIRÁLYI KASTÉLY ROMJAI. I.
178. A MARIEMONTI KIRÁLYI KASTÉLY ROMJAI. II.
Az építészet iránt való szeretetét Mária a Belgiumban híres mesterek által létesített építményei hirdetik. A brüsszeli csipkék számára készülő fleur ŕ plat városka, Binche közelében, a festői völgy legbájosabb pontján híres építője, Brökl Jakab (Jaques Brang) által pompás kastélyt építetett s körülvétette terjedelmes dísz- és nagyszerű vadaskertekkel: az ő róla elnevezett* Mariemontot. E kastélyról az egykorúak mesés, csodás dolgokat írtak. Ma, sajnos, már csak romjaiban láthatjuk. A romok ez idő szerint az azokat körülvevő parkkal együtt egy belga milliardos, Monsieur Warogué, a chambre de représentant tagja tulajdonai. Készségesen adott engedélyével bejárhattam a terebélyes fákkal, helyütt pompás virágágyakkal, pálma- és narancsházakkal, bronzszobrokkal, tágas mezőtáblákkal díszeskedő, pávákkal, vízimadarakkal és házi szárnyasok által élénkített parkot és közelíthettem meg a sűrű repkénynyel befuttatott kastélyromokat. A kastély rommaradványainak nagysága hitelesen bizonyítja, hogy a királyi lakóhely igen jelentékeny volt. Mária e vidéki tusculumának szomorú sorsa 1554 július 21-ikén következett be. I. Ferencz franczia király fia, II. Henrik gyujtatta azt fel s pusztíttatta el környékét. A romokat aztán még csak egy félszázad mulva, 1605-bn, állíttatta helyre Albert főehrczeg és neje, Izabella. Majd másfél évszázad multán, 1753-ban, Lotharingiai Károly restauráltatta újból s utolsó lakói Mária Terézia leánya: Mária Krisztina főherczegasszony és annak férje, Albert tescheni herczeg és Károly Lajos osztrák főherczg voltak. A nagy franczia forradalom 1794-ben végleg lerombolta.* Hogy e regényes romok* mai állapotukban fennvannak s az elmúlt régi dicsőség hírmondói, mai gazdájuknak köszönheti a multban gyönyörködni szerető szemlélő, a miért neki a magyarság nevében is hálát mondhatni vélek.
Damit sie aber gleichsam ein Ewige gedehctnuss hinderliesse hat sie in den Granitzen der Graffschafft Namur, ein feste Statt gebawet, vnnd von ihrem Namen Mariaeberg genennet. (Gans. Österr. Frawen Zimer 122–23. ll.)
L. M. Olivier Hubinont: Le Palais de Mariemont. 1899. Ugyanő: Essai d’histoire sur les industries principales de Morlanwelz-Mariemont. 1897. Ugyanő: Morlanwelz-Mariemont. 1896. Ugyanő: Description du Palais Royal de Mariemont en 1528–1632. 1897. Ugyanő: Les plans, cartes, gravures, vues de Morlanwelz-Mariemont et dependances. 1897. Ugyanő: Quelques notes historiques sur Morlanwelz. 1901. Ugyanő: Notice sur les eaux minérales de Mariemont. 1898. Azonkívül említünk itt egy tájékoztató tervezetet: Plan du Parc de Mariemont. Évszám nélkül.
Mint látnivalókra felhívja az utas figyelmét Baedeker is. Belgien u. Holland. Leipzig 1885. 193. l.
Mária a közellevő Bincheben is pompás palotát emeltetett az imént említett hírheves építésze által. Erről az épületről, építészeti arányairól, ízléses tagoltságáról, fehérmárvány-, porfir- és mozaik ékesítményeiről De Salignac szemtanu mesés híreket közöl. Az épületet körülvett műparkban a Parnass-hegy, egy porfir vízmedencze, a helikoni forrás, a kilencz múzsa márványszobrai s egyéb művészi alkotások az általános bámulat látnivalóságai voltak.* Binchei kastélyában Mária örömest tartózkodott.* Bincheben vette Mária a hírt, hogy a török Bécs alól visszavonult s hogy utóhadát Fridrik rajnai fejedelem és Kacziáner megverték,* mely hírt ő aztán legott Lille városával közlött.*
Sacher-Masoch i. m. 145–146. l. Juste i. h. 127–28. ll.
Oláh Miklós több levele innen van keltezve. Így 1532 október 10., 12., 19., 24., 25. november 6., 9., 10., 12., 13., 15., 18., 19., 20. kelettel. (Közli Ipolyi: Oláh levelezése 255–265. ll.)
A hírt vele Granvelle-Perrenot Miklós császári követ közölte Bécsből 1532 szeptember 26-ikán. Kiadta Hatvani: Brüsseli Okmtár I, 175–76.
Levele kelt Binths le XXV. jour d’Octobre Ao Xco XXXII. Másolata megvan Brüsszelben a burgundi könyvtárban. Közli Hatvani: Brüsseli Okmtár I, 177–78.
De élénk hajlammal viseltetett Mária a zene iránt is. Ezt a hajlamot anyjától, Johannától örökölte, ki gyermekkorból fogva viseltetett előszeretettel a zene iránt.* És nem kevésbbé apai részről is, mert nagyatyja, I. Miksa császár szenvedélyes kedvelője volt a zenének és fejlesztője, tökéletesbítője a hangszereknek.* A zene Máriának egyik legkedvesebb szórakozása volt.* Régibb időkben férje, II. Lajos oldalán s hangszeren való mulatozás rendes kedvtelés volt a budai udvarban, de később, özvegysége éveiben sem hanyagolta azt el. Együtt zenélt kedvenczével, a nála nevelésben volt kis Krisztinával, sógorának, az elűzött Keresztély dán királynak a leányával.* Zeneszerek beszerzésében nem kímélt költséget. Híres hangszerekkel bírt, melyek hallásában zeneértők és kedvelők nagy élvezetet találtak.* A zenei múzsának szentelt órák neki épp oly nagy öröméül szolgáltak, mint a többi szellemi műélvezetei. Ezen unokahugának, nemkülönben pármai Margitnak a nevelésére ő igen nagy gondot fordított s beléjök oltotta szépművészeti hajlamait, tudásvágyát s munkaszeretetét, szokásainak egyszerűségét s a tiszta erkölcsök szeretetét. S a neveltjeiben tanításának és nevelésének annál foganatosabbnak kellett lennie, mivel tanítását és szoktatását saját jó példaadása termékenyítette. Ruhái, asztala, igényei, szokásai az özvegy ruhái, asztala, szokásai voltak. Erkölcseik tisztaságban fénylettek.*
Engelhart: Deutsche Geschichte in XVI. Jahrh. I, 193.
Cuspinianus írja róla: Quotusquiusque enim princeps est hodie in orbe nostro, qui singularia ingenia musicorum ita veneratur et appreciat sicut Caesar? sub eo itaque noua instrumenta musices exocigitata atque inuenta sunt, quae vetustas non habuit, seculum nostrum non vidit, sicut in diuersis generibus fistularum patet. (Diarium de congressu Maximiliani. Bélnél: Adparatus 297. l.)
Navagero Bernát 1546. évi jelentése. Justenél i. m. 128. l.
Sacher-Masoch: Ung. Untergang 119. l.
Oláh levelei között van egyik kegyeltjének Levinus Ammonius Carthusianusnak egy Oláhhoz 1553 szeptember 13-ikán írott levele, melyben elmondja neki, hogy őt szeptember 12-ikén este társai közül többen meglátogatták, viderant inter apparatum serenissimae reginae noua quaedam musica instrumenta, quorum concentum vix credas quantopere desiderent audire. Kéri ezek nevében Oláht, ut serenissimae reginae suggerere dignetur… ut hodie hoc est: Sabatho faciat, quod heri factura fuerat, nisi, nescio, quid interuenisset; veniat, et animos illa dulci modulatione alacriores in Deum faciat. nescio enim qui fiat, fieri tamen expertus sum, ut mens suaibus modis exictata rapiatur in Deum, admonita sensilibus instrumentis. (Levelezése 408–409. ll.)
Ez utóbbit illetőleg egyes rosszakaratuak talán gáncsolták Lalaing Károly hoogstrateni gróf iránt való viselkedését, mint ki iránt nagy figyelemmel viseltetett, de ez csakis arra szorítkozott, hogy viszononi kívánta annak ő iránta tanusított lelkes tiszteletét. (Sacher-Masoch: Ung Untergang 131. l.)
179. A MARIEMONTI KIRÁLYI KASTÉLY ROMJAI. III.
A zenével együttesen járt a szépművészet cultusának egy másik léleknemesítő ága: az ének. Hogy Mária is cultiválta ezeket derültebb napjaiban azt eléggé, bizonyítja könyvtára, melyben énekre és tánczra vonatkozó művek nem hiányzottak.* Férjével, Lajossal örömet talált a jó ének meghallgatásában. Az egyházi énekeket is szívesen hallgatták meg,* meg azokat a vallásos énekeket, melyeket a királyi várban megjelent tanulók énekeltek évente többször.* A táncz már gyermekkori nevelésének egyik tárgyát tette s láttuk, hogy eljegyzése idején ebbeli jártassága hogyan érvényesült.* Mint fiatal asszony nyilván túlzott ápolásban részesíthette a budai udvarban a táncz gyakorlását, mit II. Lajos tánczkedvelése kétségtelenül nagyon élénkített. Ez a királyunk kétségtelenül érdemeket szerezhetett arra, hogy alattvalói neki a «tánczos király» czímet adták* és tudjuk, hogy az egykoruak nem egy megjegyzést tettek, sőt korholásban is részesítették a királynét éjszakai tánczmulatságai miatt. Azonban egyetlen adatunk nincs arra, hogy özvegysége idején tánczban keresett volna mulatságot s szórakozást. Háztartása annyira egyszerű és a házában fenntartott fegyelem annyira szigorú volt, hogy azt semmiképpen sem lehet párhuzamba állítani a magyarországi háztartással. Inkább is úgy tünt fel ez a németalföldi magyar emigratiónak, mint mely nélkülözéssel és lemondással járt. Mária szemében főkívánalom volt, hogy a tisztesség adja meg házának a jelleget.* Vonzó példája s kegyes szavai türtőztették az idegenben híveit, kik, ha visszakívánkoztak is a szeretett hazába, úrnőjüket még sem hagyták el.* A mikben anyagi támogatása híve jólétének fokozására elégtelen volt, ott biztató szavakkal igyekezett bennük a jó megélhetésére reményt kelteni.*
Livre de chant. Plusieurs basses dances.
Századok 1869. III, 636.
II. Lajos 1525. évi számadásaiban többször előfordulnak a budai iskolák tanulói részére kifizetett 1–2 forintnyi összegek, melyeket ezek akkor nyertek, mikor nagy ünnepeken, a város előkelő lakóinak házaiban és a királyi palotában is megjelentek, hogy vallásos dalok eléneklése után, maguk vagy szegény társaik részére segélypénzt gyűjtsenek. (A számadások eredeti példánya a Nemzeti Muzeum ltárában van. Többet közöl Fraknói: Adalékok a XV. és XVI. századi iskolázáshoz. Századok 1875. IX, 667–68.)
Cuspinianusnál.
Szeréminél.
Oláh szerint: Id vitae genus multi nunc sibi usurpare possunt, qui reginam sunt segquunti, nescio quo fato. Nam nihil licet st hic utilitatis futurae, qua maxime capi possemus, tamen eam, ut possumus, agimus hic honestam vitam, quam a nemine merito accusari posser arbitor. Et quamquis multa nobis desint, quae in patria affluebant copiosissime, nihil tamen deesse videtur, quum nos eas longe antequam huc veniremus praeuiderimus, quae nunc sollicitant incommoditates, et nihil non ante animo conceperimus, quod nunc est nobis ante oculos. Quum igitur sponte nos huic fortunae obtruserimus, etiam si multa desint, tamen nihil deesse putamus, et viam agimus, etiam extorres patria, digmam gloria. (Egyik barátjához Brüsszelből 1531 július 25-ikén írott levelében. Levelezése 144–145. ll.)
Ugyancsak Oláh Miklós írja levelei egyikében: Nam quid iam facturus sim nescio, nisi spes quam in Deo optimo maximo et eius genitrice Virgine Maria habeo amplissimam et verba serenissimae, Reginae meae, quae semper propitia sunt, sed nunquam in effectum dantur, me hic hactenus retinuissent, iamdudum non exinissem modo ad vos, sed aduolassem. (Brüsszel 151 október 15. Levelezése 157. l.)
Sum itaque hic non tam abunde, írja ugyancsak Oláh Miklós, ut liceret et mea ferret conditio, prouisus. In regima nihil mihi deesse videtur, pollicetur omnia. Fortunam futuram, prouisionem honestam, honori et statui meo contuenientem, et ea quae homini permansione suadere possent. (B. Burgiohoz intézett 1531 október 16-iki brüsszeli irata. Levelezése 160. l.)
180. A MARIEMONTI KIRÁLYI KASTÉLY ROMJAI. IV.
181. A LÖWENI VÁROSHÁZ.
Mulatságot és szórakozást Mária annál szenvedélyesebben keresett és talált a vadászatban és lovaglásban. E sportokat ő özvegységében is úgy űzte, mint egykor Magyarországban, szenvedélyesen. Nem egyszer hivatalos látogatásai és körutai alkalmával is hódolt e kedvelt szórakozásnak.* Löwen vidékén egy ízben 12 napon át vadászkodott.* E sport űzésére egyébként merő egészségi okok is serkentették, bár túlzásba hajtása egészségének inkább ártott.* Hivatalos teendőinek sokasága csaknem megőrölte szellemi fogékonyságát,* csakis a szabad levegőben való huzamosb tartózkodás élénkítették meg elcsigázott szellemi képességeit. E szempontból is örült annyira turnhouti császári birtokadománynak, mint melynek erdőségeiben és mezőségein akadálytalanul űzhette a vadászatot. A két sport, vadászat és lovaglás űzésében Mária ritka hírhez jutott. Tíz órán át is nyeregben ült és sólymát vagy lándzsáját kezében tartva, Dianaként száguldott a menekülő vad után, mintegy felelevenítve nagyanyjának, Burgundi Máriának, a burgundi Dianának az emlékét. Mária első volt a szabályszerű vadnyomozásban. Maga vezette a hajtást s ilyen alkalmakkor mindig bravourosan tüntette ki rettenhetetlen bátorságát. Nem ijedt meg sem a szarvas agancsaitól, sem a vadkan agyaraitól, sem a medve talpaitól.*
Oláh említi, hogy mikor ő 1531 deczember közepén a királynét Tournaiból visszakísérte Brüsszelbe, vele mintegy 2 vagy 3 mérföldnyire lovagolt, de aztán, a királyné vadászatnak adva magát, tőle elvált. Ego dum egressi sumus urbem, reginam ad duo vel tria comitatus sum equitando milliaria; postea vero cum viderem eam-aucupiis et aliis rebus venetoris deditam esse pertaesus tantae morae praeveni eam, recta huc Bruxelles reuersus illudque itineris quod regia cuatuor confecit diebus, uno et medio transegi. (Levelezése 177. l.)
Hosszabb hallgatását Oláh egyik ismerősénél távollétével mentegeti, absentia, per quam circum Louanium in venationibus hos totos duodecem dies praeteritos cum regina mea occupati fuimus (1534 június 6. Brüsszel. Levelezése 505. l.)
Oláh szerint az orvosok vélekedése szerint ő maga volt oka betegeskedésének propter intemeratas inordinatasque equilitatones, alique id generis exercitia imbelillitati su corporis dura et minus conuenientia. (Cod. Epist. 361. l.) Ugyanő 1553 junius 5-iki brüsszeli levelében Pemfflinger Sebestyént értesíti egyebek között a királyné felgyógyulásáról is: Regina ex gratia Dei pristinae reddita et sanitati, quam spero diuturnam fore, si cautius deinceps ab immodestis equitationibus se contimerit. (Levelezése 372. l.)
Cum his diebus, írja Oláh, regina animi gratia, quam plerumque magnis curarum molibus, ut negotia harum ferunt prouinciarum, obrutum habet, ad quadriduum fuisset venatum profecta. (1532 márczius 10-iki levele. Ursinus Veliushoz. Levelezése 205. l.) Ugyanő írja 1533 márczius 17-ikén Sceppernek: regina hodie ad venationem quatriduanam proficiscente.
Sacher-Masoch i. m. 131–32. ll.
182. MÁRIA KIRÁLYNÉ TURNHOUTI KASTÉLYA.
Mikor vadászatokon felgyűrt subaujjal, kipirult arczczal az agyonüldözött vad szívébe kegyelemdöfésül lándzsáját szúrta, mai erkölcseink szelídebbsége mellett mindenesetre visszatetsző volt, de ama korban a vaddal való eme bánásmód más szempont alá esett. A vadászok kürtjeinek halali hangzása mellett végzett ez a bravour őt a gavallérok szemeiben elragadóvá tette.*
Juste i. m. 61. l.
183. A MÁRIA KIRÁLYNÉ TURNHOUTI KASTÉLYÁNAK BEJÁRATA.
Lovaglási művészetét nem egyszer bámulhatták kísérői. Nem volt oly területi akadály, melyen könnyen túl ne tette volna magát. «Rég nem létezett oly nő, mondja az egyik velenczei követ, a ki felülmulta volna, kivált lovaglási ügyességben őt. Széles árkokat is átugratott.
184. MÁRIA KIRÁLYNÉ.
(Az eredeti metszet Ő Felsége hitbizományi könyvtárában.)
A vadászat kedvelése mjagával hozta a vadászlovak, a vadászmadarak és a vadászebek tartását és kedvelését is. Lovakul a magyar vagy a török által Magyarországba hozott keleti nemesvérű lovat szerette. Nem egyszer ad megbízást magyarországi ismerőseinek lovak vásárlására, a kik ilynemű megbízásainak igyekeznek is készséggel eleget tenni. Míg Magyarországban volt, az óvári uradalomhoz tartozó Féltorony pusztán neki saját ménese volt, melyet később ugyane czélra báró Eyczing Ulriknak átengedett használatul.* A sólymokat messze vidékről szerezte, legszívesebben szintén Magyarországból, hol kedvére való magasröptű példányokat kaphatott.* Már budai tartózkodásakor mondották, hogy férje, Lajos termeit a vadászebek lepik el s látták, hogy Lajos a mohácsi csatába indulva, inasainak lelkére kötötte, hogy ebeit jól gondozzák s hetenként füröszszék.* Mária e tekintetben is rokonszenvezett urával. Egyik arczképén ölebbel van feltüntetve, miből nyilvánvaló, hogy nemcsak a vadászhajtásra való nagy ebek, hanem a szobában tartogatott és beczézgetett apró fajtájú díszebecskék is kedvére voltak s czirógatásukban kedve tellett.*
Egy Brüsszelben 1551 május 31-ikén irott levelében olvassuk: Nachtem wir dem Wolgebornen vnnserm Rath vnnd lieben gethrewen Vlrichen Freyherrn von Eyczing, bei Zeiten vnsser Inhabung des Sloss vnnd Herrshafft Altenburg den Grundt vnnd wismadt zum halben thurm genannt vnndter bemelter Herschafft Altenburg gelegen, so wir auch vergangner Zeit zu vnnderhaltung vnnsers Gestiet gebraucht, aber das, selbiger Zeit, als wir das gestiet wecgrethan, stb. Kéri Ferdinándot, kihez levelét intézte, hogy a féltoronyi puszta legelőt ugyancsak Eyczing Ulriknak engedje át. (Az okiratot közli Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 251.)
L. később idézve.
Szerémi i. h.
Lásd a 413. lapon közölt képet.
185. V. KÁROLY EMLÉKÉRME.*
Hans Kelch műve. Körirata: CAROLVS * V * ROMA[norum] * IMP[erator] S[emper]: A[gustus]: AN[no]: D[omi]NI: M-D.LV.
