XXII. MÁRIA NÉMETALFÖLDI KORMÁNYZÁSA.
XXII.
MÁRIA NÉMETALFÖLDI KORMÁNYZÁSA.
MÁRIA NÉMETALFÖLDI KORMÁNYZÁSA.
MÁRIA a németalföldi kormány élén 1531–1556-ig,* tehát 25 éven át állott s ezen idő alatt a köz- és kormányzati élet minden terén kifejtette nagy képességeit, szívós és bátor erélyét, politikai és diplomácziai tapintatát s soha el nem szunnyadó szépművészeti s irodalmi hajlamait. Kormányideje alatt a politikai s hatalmi versengések magas hullámokat vetettek, vészes felhők sötétlettek nem egyszer újabb hazája egén,* de bölcs belátásának mindig sikerült egyrészt az állam hajóját hullámok felett tartani, másrészt a fenyegető veszélyeket ártalmatlanokká tenni. Annyira bölcsen tudott a helyzet ura lenni, hogy az egyik velenczei követ szerint «szelleme és szive sokkal nagyobb állam kormányzására hivatott volt, mert megmutatta, mennyire terjedhet nőnél a test energiája, a lélek bátorsága és lángelméje».* Bernardo Navagero és Marius Cavalli, a brüsszeli udvarnál Velencze követei, szintén nem tudták eléggé dicsérni Mária németalföldi kormányzónő férfias erélyét, tevékenységét, eszét.* Dicsérete visszhangot keltett még a XVII. században is. «Kormányzónői hivatalát, írja Gans, férfias szívvel viselte, nemcsak Dániával kötött békét s fenntartotta a Sundon a hajózást, hanem háborut izent a francziáknak és másoknak is, viselve azt hősiesen. Semmi vállalatban nem tanusított nőies kedélyt s meg is vetette a női fényt és pompát.»* Mai írók is «erőteljes szellemű s államférfiui éleslátással megáldott fejedelmi nőként» dicsérik.* Oly nőként, «ki nagy tehetségeinél, nemes és emelkedett jelleménél fogva a trónra és kormányzásra mitnegy termett vala».* És ezt az elismerő csodálatot Mária valóban meg is érdemelte. Mert mindenütt siker követte az ő munkásságát, mely sem akadályoktól vissza nem rettent, sem előnyt személyes kényelméért fel nem áldozott. Ellenségeinek minden ármánya, ravaszsága és terrora felett győzedelmeskedett. Egykoruaktól tudjuk, hogy a franczia király, I, Ferencz sógornője ellenálló erejét drasztikus, de hazug hirek terjesztésével igyekezett megtörni, őt magát megfélemlíteni s így felette győzedelmeskedni.* Csakhogy mindez hiábavaló igyekezet volt.
Kevésbbé pontosan mondja Hatvani (Horváth) Mihály 1530–1555. (A brüsseli Okmtár I. kötetének Előszavában. Pest, 1857. VI. l.) De helyesen írja ugyanő másutt: 1531 óta. (Kisebb tört. munkái II, 427.) Prescott előadása, mely szerint Mária közel 20 évig állott a németalföldi kormány élén (Gesch. Philipps II. I, 9.) azonkép hibás.
Nyilván ezekre czéloz Oláh Miklós e szavaival: Quid mihi sit posthac faciendum, non dum satis constituti. Video enim res reginae, ex quibus meae pendent, adhuc non esse firmas, sed nescio quam ob rem varias et inconstantes. (Brüsszel, 1531 július 20. Levelezése 142. l.)
Sacher-Masoch i. m. 133. l.
Botka: M. Sion, II, 25.
«ist darnach von jhrem Brüdern Carolo zu einer Regentin in Niderland gemacht worden, vnd solches Ambt mit manlichen Hertzen bedienet, in dem sie nicht allein mit Dennemarck Fried geschlossan, vnnd die Schiffart durch den Sund erhalten, sondern den Frantzosen vnnd andern Krieg angesagt, vnnd Heroigsch geführet. Sie lisse in keiner sachen ein Weibliches gemüt scheinen, vnnd thäte auch aller dieser Zier, vnnd Pracht verachten.» (Österr. Frawen Zimer 122. l.)
eine mit kräftigem Geiste u. staatsmännischem Scharfblick begabte Fürstin. (Jahrbuch d. kunsthist. Sammlungen d. allerh. Kaiserhauses. Wien, 1893. XIV. Bd. 157. l.)
Ipolyi Oláh Miklós művének (Oláh Miklós levelezése. Codex epistolaris) előszavában I. l.
A XVI-ik századi Jorg Kirchmair von Ragen írja emlékiratában: Vnnd wiewol im ganntzen Niderlannd ain geschray aussgangen, der Kayser (V. Károly) sey tod, Also dass die leut darob verdorben vnnd gestorben sein, Ee sy wellen glauben, daz der Kayser da sey odr noch leb. Vnnd solich geschray ist wunderparlich durch den Kunig francisscum In frannckreich practiciert worden, In Maymung, die Kunigin Maria, Mt. schwester, damit zu schreckhen. Dan dieselbig Kunigin Maria die ist stathalterin In Brannt vnnd in den Niederlänndischen furstenthumen gewesen, Weliche der bemelte Kunig in frannckreich dem Kaiser, der noch in Hispanien war, mit solichen listem vnnd lugen ab Eylen vnnd die frum Kunigin Maria vmb die lannd pringen wellen. (Denkwürdigkeiten seiner Zeit 1519–1553. Kiadva Karaján által a Fontes rer. Austriac.-ban Scriptores I, 516–17.
A belkormányzás terén Mária feladata valóban nem volt kicsiny. V. Károly elvei amily szigoruak voltak, épp oly makacs is volt azok végrehajtásában.* Mária közvetítése nélkül az amúgy is eléggé kiélesedett ellentét okvetlenül katasztrófához vezetett volna. Károly szigora, úgy a politikában, mint a vallásügyekben erős egyéni meggyőződésen alapult. Amit az állam javára s előnyére jónak, üdvösnek talált, azt valósította is, bármely áldozatába került legyen. Mária okosan transigabilis felfogása azokban az ügyekben, melyek politikai vagy valláspolitikai természetüek voltak, az ellentétek élét tudta venni. A császár kíméletlen, nem egyszer túlszigorú rendeletei végrehajtásában Mária találékonyabbnak s ezzel kíméletesebbnek bizonyul. Bár a Habsburgok családi egoismusánál fogva az ő közéleti felfogása sem volt mindig a legelőrehaladottabb felfogás, mégis mindig annyira előrehaladt, hogy a végletek összetűzését kikerülhette. Így Károly császár vallásügyi rendeleteit nem hagyhatta ugyan végrehajthatatlanul, mégis maguknak a protestánsoknak is el kellett ismerniök, hogy sok jó és nemes akarattal mérsékelte a rendeletek szigorát. «Sohasem szünt meg, mondja franczia életírója, elvei mérsékeltsége által kitüntetni nemesb kedélyét.»* Az ő közbenjárásának s az ő okos engedékenységének eredménye volt, hogy Anvers, Groningen és az Ommelandok teljesen kikerülték az inquisitiót. Brabant csaknem teljesen s hogy Frieslandban csak szórványosan s Geldernben csak 1550 után lépett fel.* Úgy hogy maguk a protestánsok, bár nem szerették, mégis őszintén óhajtották volt kormányzóságát.* Nem lehet benne eléggé felbecsülni azt, hogy a vallási küzdelmek hevében nem tűrte a nyilvános, az országos botránykeltést. Mikor egy Heilborn Miklós nevű ferenczrendi szerzetes egyik iratát, melyben a legdurvább személyeskedéssel kikel Erasmus Rotterodamus ellen, Antwerpenben új kiadás alá rendeztette, a mélyen sértett Erasmus panaszára Mária legott érvényt szerzett azon császári rendeletnek, hogy ily iratokat előleges censura nélkül újból nyomatni nem szabad s meghagyta az antwerpeni hatóságnak, hog maga elé idézve a nyomdászt, tiltsa meg a mondott botrányirat kinyomását, vagy ha már kinyomva volna, annak megjelenését és árusítását.* A királynénak ezt az intézkedését a nemesb katholikusok is helyesléssel és elismeréssel fogadták.*
L. Mocenigo Alajos 1548. évi zárójelentését Fiedlernél i. h. XXX, 27.
Juste i. m. 233. l.
Blok: Gesch. d. Niederlande II, 587.
Juste i. m. 238. l.
Serenissima regina uolens tibi eam molestiam seu iniuriam inferri a praefato Franciscano, scripsit, et iussit marchionem Antuerpiensem, ut mox accito ad se typographo supradicto, prohibeat per maiestates suam, ne huismodi librum typis absoluere, aut absolutum diuendere praesummat; et deinde ob edicti caesarei praeuaricationem in hominem diligenter animaduertat. (János panormi érsek s Brabantban császári korlátnok levele Erasmus Rotterdamushoz 1534 márczius 8. Oláhnál Levelezése 473. l.)
Summe mihi placuit, írja 1534 márczius 11-ikén Antwerpenben Erasmus Schetus Oláh Miklósnak, quod apud inclytam reginam sic institeris, ut aemulorum Erasmi aliquot rabulas, quae hic sub praelo sunt, supprimi iubent. (Levelezése 474. l.)
148. I. FERENCZ FRANCZIA KIRÁLY.
(A madridi képtár eredeti olajfestménye után.)
)
(Egykorú metszet után.)
Brawn fentidézett művének 1572-iki kiadásából.
Brawn fentidézett művének 1572-iki kiadásából.
Rendkívüli ügyességét, hajthatatlan férfias erélyét, szellemének fölényét fényesen documentálta azokban a küzdelmekben, melyeket a haza fennmaradása, szabadsága és jogai érdekében vívott elelneseivel. Mikor hollandi anabaptisták, kik magukat «keresztelők»-nek (baptistáknak) avagy «szövetségtársak»-nak nevezték, Hollandot és Németalföldet maguknak elfoglalni akarták, Máriának sok éberségre és nagy erélyre volt szüksége, hogy a hydrákként fel-feléledező veszedelmes sectát, büntetéssel, fegyverrel, de szépszerével oktatással is ártalmatlanná tegye.* Végre is sikerült meghiusítani azok hazaellenes törekvéseit. Mikor a Hanza a németalföldi kereskedelmi hajók elől elzárták a Keleti-tengert és a Sundot azon czélból, hogy Németalföld ezentúl csak másodkézből kaphassa a skandináviai termékeket s viszont Skandinávia a németalföldieket, Mária legott repressaliákkal felelt, feltartóztatta a hanzahajókat a németalföldi vizeken s a magukat megadni vonakodókat elsülyesztette, a hanzakereskedők gazdag raktárait és árutelepeit Antwerpenben és Amsterdamban lefoglaltatta.* De erélyének legtündöklőbb diadalait az I. Ferencz franczia királylyal szemben folyt nemzeti küzdelemben aratta.* Hősies önfeláldozással és rendületlen elszántsággal védte Németalföld függetlenségét és szabadságát a királynak minden megtámadása ellen. Ferencz franczia királyról joggal mondhatta egyik magyar főúr, hogy az sohasem törekedett a kereszténység javára szolgálni.* Kicsinyes versenygésből és irígy féltékenységből összeveszítette a keresztény fejedelmeket akkor, mikor azok tömörülése a török hatalommal szemben legszükségesebb lett volna.* Keresztény coalitio esetére elmaradt volna Európa keleti részében az a sok szenvedés és lealázás, melyet a diadalmas törökség okozott. Magyarország nem került volna másfélévszázados rabságba s szép földjén a keresztény civilisatio áldásos veteményei nem taroltattak volna le oly kegyetlenül. A barbárság nem diadalmaskodhatott volna a világ culturája felett.* A Habsburg-ház lealázása és gyengítése volt egyik legfőbb törekvése. E végett egyesült az ugyanerre törekvő Angliával,* de még magával a törökkel is. E nemtelenül felidézett franczia-német-osztrák-olasz háborúban Mária oly tulajdonokat mutatott, melyek őt a legtehetségesebb és legszilárdabb fejedelmek sorába helyezték.* Legszembeötlőbben mutatkoztak rendkívüli képességei 1542–44-ben, mikor a francziák a Nizzában 1538 június 18-ikán, tíz évre kötött fegyvernyugvás daczára is negyedik ízben, V. Károly szerencsétlen algiri hadjáratakor, Németalföldet megtámadták. E perfid támadás, melyben Ferencz király nem átallott a törökökkel Olaszország pusztítására szövetkezni, Európaszerte iszonyatot és gyűlöletet keltett ellene. Leghangosabban Mária szive dobogott e gyalázatos támadáskor ádáz támadói ellen. Csakhamar sereget állított talpra, Antwerpenből Gentbe, innen Monsba, Namurba sietett, minden veszélyeztetett ponton megjelent. Majd itt, majd ott termett. Az orleansi herczeget, I. Ferencz király második fiát visszaszorította, a Vendôme herczeget megállásra kényszerítette, a Gelderni marschalt izolálta, a dánok recognoscáló hajói egyikét elfogta. Mindenhol hidegvérről és nagy körültekintésről tett tanubizonyságot. «Magatokat és szabadságtokat kell végletig megvédenetek, – mondá – nehogy franczia rabságra jussatok. Inkább emészsze fel a háború összes javaitokat, semhogy az ellenség pusztítsa el azokat.»* Hősiességének és fáradhatatlanságának eredménye az 1544 szeptember 18-iki crespyi béke volt, mely a császár javára véget vetett a háborúnak.
Lutherani, anabaptistae et hic, et in Gallia celtica passim sine misericordia puniuntur, írja Oláh 1535 márczius 10-ikén Szalaházy Tamás egri püspöknek; sed Hydrae sunt, uno capite abscisco, renascuntur plures. Doctrina magis exstingui possent. (Levelezése 548. l.)
Sacher-Masoch i. m. 121. l.
Juste i. m. 233. l.
Batthyány Ferencz írja Máriához intézett 1552 szeptember 2-iki levelében Ferencz franczia királyról, qui nunquam bono christianorum studuit prodesse. (Brüsseli Okmtár II, 351.)
Mignet: Rivalité de Charles V. et François I. Páris, 1875.
Ranke: Deutsche Gesch. im Zeitalter d. Reformation IV, 185.
Rex Galliae, írja 1535 márczius 10-ikén Tamás egri püspöknek, non desistit clanculariis insidiis principum nostrorum authoritatem ac imperium, siquid posset, impetere. Cum rege Angliae, ut antea semper, ita et nunc coniiunctus est; qui et ipse nihil magis cogitat, quam Austriacae principium nostrorum domus debilitacionem. (Levelezése 547–48. ll.)
Juste i. m. 232. l.
Sacher-Masoch i. m. 143. l.
150. AZ ANTWERPENI SZÉKESEGYHÁZ.
(Dürer rajza a bécsi Albertinában.)
151. MÁRIA KIRÁLYNÉ.*
(P. de Iode metszete Ő Felsége hitbizományi könyvtárban.)
Leírását l. a 86. lapon. Jegyzet D) 10. sz. a. V. ö. Martin van den Enden-féle metszettel.
Leírását l. a 86. lapon. Jegyzet D) 10. sz. a. V. ö. Martin van den Enden-féle metszettel.
Ferencz halálával (1547 márczius 31.) az ellenségeskedések nem szüntek meg végleg Francziaország és Németalföld közt. Ferencz fia, az 1547-ben trónra jutott, tüzes és uralomvágyó II. Henrik nehéz szívvel viselte a nyomasztó tudatot, hogy az a tömérdek pénz és siralmas sok emberáldozat, melynek árán apja, Ferencz király Olaszországban 30 éven át helyreállítani igyekezett a régi hatalmat, hiába volt. Az osztrák-spanyol habsburgi hatalom nem hogy gyengült volna, hanem szemlátomást garapodott és Francziaországra nézve egyre fenyegetőbbé lett. Végtelen düh szállta meg a maga tehetetlensége érzetében Henrik királyt. 1551-ben október 5-ikén szövetkezett a nagyratörő szász Móricz választófejedelemmel, ki megfeledkezve a Károly császártól kapott jótéteményekről, azt megcsalva és elárulva hirtelen megtámadta. Mária éleselműségére jellemző, hogy a pártütő Móriczban ő ismerte fel legelőbb a veszedelmes ellenséget. Ő tudósította először Károlyt a választófejedelemnek a franczia királylyal való szövetkezéséről* s bár a készületlen császárnak a hirtelen meglepetés óráiban éjjel a tiroli hegyeken át gyorsan, gyaloghintón menekülnie kellett, mégis a francziáknak 1553-ban megindult ellenségeskedései ezúttal is csak kárukkal végződtek. Mária szivósságának és férfias tevékenységének köszönhette Németalföld a hadi események nagy részét is.*
Im Einganng des 1553 sumer gewann der Kayser pald die pesten Päss in frannckhreich, Zoch also fort auf des Kunigs Ertrich, thatt grossen schaden. Vnnd beschahen den ganntzen Sumer zu jede tail gross Scharmützl, wol schlachten gleich. Aber an den Ersten tag september 155 zoch der Kayser mit der Kunigin Maria aigner person In sein veld lager, enntlich des Vorhabenns, mit dem Kunig ain frey Veldschlacht zethuen. Aber diese schlacht ist durch fridliche Mittl furkhumm worden. (Kirchmair: Denkwürdigkeiten seiner Zeit 1519–1553. Fontes rer. Austr. Script. I, 534.)
Sacher-Masoch i. m. 149. l.
152. MÓRICZ SZÁSZ HERCZEG.
(Cranach Lukács festménye után.)
Mária e heroikus tevékenysége könnyen megérteti velünk azt a fanatikus dühöt, melylyel a franciák e hősi asszony iránt viseltettek. Pamflettekben mint gonosz boszorkányt szerepeltették, ki farkason lovagolva Francziaország szegény gyerekeit barlangjába csalja s ott vérüket iszsza.* Ennek a dühös gyűlöletnek volt az eredménye, hogy Máriának egyik legszebb épíszeti műemlékét, Mariemontot, a francziák – örök szégyenükre – gyalázatosan elpusztították. E durvaságokkal szemben Mária viszont méltón vigasztalódhatott azon öntudattal, hogy hazájának életbevágó érdekeit egy hatalmasb nemzettel szemben érvényesítette. Kimutatta Németalföld természetes szerepét és annak helyzetét az európai küzdelmekben.* S ebbeli érdemeit fennen el is ismerték úgy alattvalói, mint maga a császár. Mikor 1544-ben január 20-ikán V. Károly Máriával együtt Löwenben az egyetemes statusok gyűlésén megjelent, az államok elismerték, hogy a francziák által megtámadt tartományok elvesztek volna Mária királyné körültekintése nélkül s neki ezért hálát szavaztak. De maga a császár is Németalföld vitéz megvédéseért szintén köszönetet modott a németalföldieknek és kormányzónőjüknek. Majd a crespyi béke megkötése után, Károly elismerte, hogy az utolsó 10 év alatt Mária szolgálatai túlhaladták a kormányzónő és a nővér kötelességeit s őt azzal tisztelte meg, hogy ő maga, köszvénye által akadályoztatva, Mária által akarta és nem a római király által a nagy speieri birodalmi gyűlést megnyitni.* Egyúttal neki adományozta a turnhouti urodalmat, valamint Bingen várost és területét. Ez a császári kegy nagy örömére volt Máriának. Mert íme mostantól fogva egy darab földje volt, mely felett souverain úrnő volt, melynek jövedelmei az ő pénztárába folytak, melynek vadát tetszés szerint vadászhatta s melynek lakói felett kizárólag ő ítélkezhetett.
Sacher-Masoch i. m. 129. l.
Juste i. m. 233. l.
Bulletino de l’Academie royale de Belgique XXI. köt. Justenél i. m. 126. l.
153. LÖWENI VÁROSRÉSZLET.
Annak a viszonynak rendezésében, mely Németalföld és a Németbirodalom közt forgott fenn, Máriának munkássága ugyancsak nagyon eredményes volt. Folytonvalók voltak a németalföldi tartományok és a birodalmi fejedelmek közt fennálló hatalmi versengések. Mária 1542-ben oly javaslatokkal lépett elő, melyek e téren üdvös kiegyezkedéseket engedtek remélni. Németalföld egyik hírneves jogtudósát Vigliust bízta meg, hogy a németalföldi tartományok sérelmeit s a maga közvetítő javaslatait terjeszsze a birodalmi gyűlés elé, mi 3 év multán 1543-ban ismétlődött az augsburgi gyűlésen. Ezen maga Mária is megjelent legfelsőbb tanácsosaival s a császár tanácsosaival, Vigliussal s a két Granvellával s a vitás ügyet sikerre juttatta. Viglius kijelenti Mária nevében, hogy Németalföld kormánya kész a birodalommal olykép megegyezni, hogy jogaik és szabadságaik fenntartásával hajlandó a birodalmi rendes terhekhez hozzájárulni, de ennek fejében megkívánja a birodalom védelmét csakúgy mint a német államok és területek. Az egyezség végre 1548 június 16-ikán létrejött s vele az összes burgundi tartományok egysége, másrészt azoknak a Németbirodalommal való összefüggése mindenkorra biztosíttatott. Németország azt a hasznot vette, hogy oly tartományok, melyek előbb a franczia koronával függtek össze, mint Flandria, Artois, Burgund, Henegan, Holland, Zeeland stb. most a Németbirodalommal egyesültek. Németalföld pedig, hogy ezentúl a Németbirodalom segítségére számíthatott, példának okáért Francziaország ellenében, megmaradva a közigazgatás, törvényhozás és igazságszolgáltatás terén való szabadságaik csorbítatlan birtokában.*
L. P. J. Blok: Geschichte der Niderlande. Gotha 1905. II, 386–88. Ugyanő: Holl. Stad onder de bourgondisch-oostenryksche heerschappy 363.
154. A LÖWENI SZENT PÉTER-TEMPLOM.
Nem kis érdemei vannak továbbá Máriának Németalföld trónutódlásának rendezésében, az úgynevezett pragmatica sanctio létesítésében is. Az egyes németalföldi államokban a trónutódlás különbözőleg volt szabályozva. Egyikben a nő-, másikban a fiuág volt jogosítva, az utóbbi a saliai törvények értelmében s így az a veszedelem fenyegette a még csak imént egy államfő alá rendelt országot, hogy mindjárt V. Károly halála után az egység felbomlik. A császár az ország két legelőkelőbb birói collegiumával, a mechelni nagy tanácsnak és a brabanti udvarnak bevonásával egy pragmatica sanctiót terveztetett, mely szerint a trónutódlás minden tartományban különbség nélkül ugyanazonképpen szabályozva legyen, úgy t. i. hogy a souverain hatalom örökösödése a császárnak úgy fiú-, mint nőágának biztosítva legyen az eddig fennálló, vagy vitás jogok és szokások mellőzésével. Az összes tartományok rendei ellenkezés nélkül fogadták el azt a sanctiót, mert már áthatotta valamennyit a kölcsönös összefüggés és a közös érdekek érzése. A mit Miksa, fia Szép Fülöp, Vakmerő Károly, de sőt még Margit kormányzónő idejében sürgetni kellett, most már elismert igazság volt a nagy többség szivében.* Margit főherczegasszony egy államszövetség, Habsburgi Mária egy állam kormányzója volt.*
Blok; Geschichte der Niederlande II, 389–90. ll.
Sacher-Masoch: Ung. Unterg. 101. l.
Az organisatióban és administratióban Mária nem kisebb talentumnak bizonyult mint fivérei: Károly és Ferdinánd. Károly császár titkárának, Grudiusnak szavai szerint «a királyné élesen látó elméjét soha eléggé nem dicsérhetni».* A kormányzati, közigazgatási, törvényhozási, pénzügyi s hadi ügyek gyorsabb elintézhetése czéljból minden irományt, államit és magániratot szigorú rendben tartott és tartatott, mondhatni levéltári pontossággal kezeltetett. Mikor, hogy csak egy példát hozzunk fel, Ferdinánd király a bányavárosokban reformokat kívánt életbe léptetni, Mária turnhouti 1550 július 24-iki utasításában meghagyta titkárának, Scharberger Orbánnak, hogy bécsi irodájából némely szükséges okiratot vegyen magához, de lelkére köti, hogy az okiratokban a rend meg ne zavartassék.* Hogy mennyire körültekintő, szorgoskodó és intézkedő volt, ez kitetszik imént idézett okiratából. Ebben meghagyja titkárának, hogy jól ügyeljen és figyeljen arra, milyen a bányavárosokban a rendőrség, milyenek az ottani alapszabályok és rendeletek, milyen a gazdaság a kamaráknál és váraknál, milyen a pisetum, az urbarium s jogok állapota.* Meghagyja azt is neki, hogy ügyeljen, vajjon teljesíttetnek-e a haszonbérlet feltételei, melyek az augsburgi szerződésben megállapítvák s hogy a királyi biztosoktól, azok minden rendelkezéseiről, melyeket a városok, kastélyok és bányák körül teendenek, írást kérjen, hogy, ha idővel a bányavárosok ismét a királyné kezére esnének vissza, a jelenlegi visitatio a jövőre zsinórmértékül vagy tájékozásul szolgálhasson.*
Oculatissimum, neque unquam satis laudandum serenissimae reginae ingenium. (Grudius 1533 április 27-ikén Oláhhoz írott levelében. Levelezése 355. l.)
Brüsseli Okmtár II, 229.
Soll er Scharberger auch vleissig achtung vnnd aufmerkhein haben, was bei den Stetten vnnd Perckwercken für Policei, Statuen vnnd Ordnungen, dergleichen bei den Chamern vnnd Schlössern für Hauswirdtschaft aufgericht, ob auch vnnd mit was tittel das Piset, item das Urbar, vnnd was sonst für gerehtigkheit, so den Pergstetten bei oder vor vnnser Inhabung enczogen, vnnserm Chamergut widerumban zugeaignet, vnnd was sonnst dergleichen sachen beileuffig gehanndelt werden.
Közli Hatani: Brüsseli Okmtár II, 230.
155. A LÖWENI SZENT PÉTER-TEMPLOM ÉNEKKARI KARZATA.
156. HABSBURGI MARGIT KORMÁNYZÓNŐ SZOBRA MECHELNBEN.
I. FERENCZ. FRANCZIA KIRÁLY ÉS CSALÁDJA.
A hivatalos és magániratok e gondos összegyűjtésének és rendbentartásának köszönhetni, hogy a brüsszeli államlevéltár a történeti kutatásoknak kimeríthetetlen kincsesbányája. Mária kormányidejéből Brüsszelben annyi az okirat, írja Horváth Mihály, nemcsak Magyarországot, hanem az egész Európát illető, miképpen, például a reformatio s annak a régi vallással vívott első harczainak történelmére nézve, bárhol is alig látszik párja ezen okmánykincseknek.* Ránk nézve különös fontosságú Máriának a magyar bányavárosokat és egyéb özvegyi uradalmait illető magánlevéltára, melyet magával vitt ki Németalföldre. Egész könyvek találhatók itt, melyek az arany-, ezüst- s rézbányák üzletének évenkénti költségeit s jövedelmeit, kiadásait s bevételeit tüntetik fel s így hazánk pénzügyi és culturalis történetének megóvására felbecsülhetetlen adatkincseket szolgáltatnak.* De a rendben tartott okiratkészletnek volt köszönhető, hogy a peres és birói ügyek elintézései nem szenvedtek Mária alatt halasztást, költséges és ügyesbajos huzódást. Az igazsgászolgáltatás, hála az ő fáradhatatlanságának és lelkiismeretes buzgóságának, nemkülönben gyors felfogásának és a dolog lényege hamaros megismerésének, gyorsmenetű volt. Az ítéletben mégis mindig meggondoló, soha el nem hamarkodó volt.* Mária maga példánya volt a szorgalomnak és lelkiismeretességnek. Igazságszolgáltatása felülhelyezkedett minden melléktekinteten. Egészen bátyja, a császár nyomán haladt.* Nem volt tekintettel senkire és semmire, csak magára az igazságra és jogosságra. Ajtaja mindenki előtt nyitva állott* s így módjában állott az igazság biztos kifürkészésére alaposan tájékozódni. Hozzájárult, hogy amily hajthatatlan volt akarata, épp annyira hozzáférhetetlen volt kéréseknek és fenyegetéseknek.* Hivatalkodásában «neki a munka és fáradozás életeleme. Uralkodni szeretett, nem hermelint viselni. Az összes fonalak az ő kezeiben egyesültek. Az ország kormányzását, had- és külügyét ő intézte».* A birodalom ura, a császár jóformán mindent az ő elintézésére bízott.* Mária napnota kétszer is hosszant tanácskozott a császár tanácsosaival.* Még a betegség sem akadályozta őt abban, hogy a hivatalos előterjesztéseket meghallgassa, a munka mintegy éltetőleg hatott reá.* Csak ott érezte magát munkára nem hangoltnak, ahol nem bízott az eredményben, hol nem volt elég módja sikerhez jutni.* Iróasztalán felhalmozódtak az összes hatóságok iratai. Mindent átolvasott: a kérvényeket, az ítéleteket, a jelentéseket és a döntéseket. Mindezek tömege miatt a hozzáérkezett privátlevelek elintézésére sokszor csak napok mulva került a sor.* Magánszobáiban is folytatta a munkát.* Majd lóra pattanva helyi vizsgálatokat tartott. Felkeresett s bejárt várakat s katonai sánczműveket, kereskedelmi telepeket és hajókat s ilyenor mindenki bámulhatta nagymérvű szakismereteit. Meghallgatott különböző vélekedéseket, megvizsgálta azokat s ha egyszer aláírt valamit, akkor hasztalan volt minden könyörgés, szószólás, fenyegetés. A tartományokat nem bízta helytartóira és tisztviselőire. Egyszer Flandriában és Namurban, másszor Artoisban, majd Luxemburgban, Hollandban, Seelandban, Felső-Ysselerben jelent meg. Jötte mindig váratlan, rögtönös volt.* «Oly nő, mondja egyik velenczei követ, kiben igen sok férfiasság van. Maga gondoskodik a hadi ügyekről s tervezi is azokat, valamint a várak erődítését s mindennemű államügyeket. Mindent saját szemeivel akart látni, lóhátra ült, hogy szemlét tartson a csapatok felett s megvizsgálja az erődöket. Fáradhatatlan úgy a harcz mint a béke idején, megmutatta, mit tehet egy hozzá hasonló asszony lángesze és ereje».* Sokszor hónapokon át távol volt székhelyétől. Futamodóhoz hasonlított inkább, semmint állandóan helybenlakóhoz.* Az időjárás zordonságát fel sem vette.* Nagy előnyére volt energiájának ritka rábeszélőképessége, melylyel az országos vállalatokhoz szükségelt pénzt és katonaságot előteremteni tudta. Pénz és katona beszerzése Németalföldön nagyon is nehéz, complicált dolog volt, mely azonban az ő kezelésében soha annyira complicált nem lehetett, hogy eredményhez ne vezetett volna. Ő pénzszerzésben és katonaállításban, mint regens, nem parancsolhatott, csak előterejsztést tehetett. Vesztegethetett, ígérhetett, rábeszélhetett: de csakis az egyetemes államok, vagyis az ország parlamentje határozott. Elfogadhatta vagy visszautasíthata a regens előterjesztéseit.* Ám Mária, ki erélyét józansággal és okossággal egyesítette, a szükséges pénzt és katonaságot mindig megkapta a statusoktól, bár tudvalevő, hogy mily nehéz dolog volt azokat adakozásra biri. Ebbeli sikerei Máriának épp oly nevezetesek voltak, mint a megadott pénzzel és katonasággal az ellenségen diadalokat aratni.* Erőszakos megadóztatások, ha előfordultak, inkább kincstári rendelkezések voltak, semmint a királyné parancsai.*
Brüsseli Okmtár első kötetének Előszavában. VII. l.
U. o.
Laboris paciens, dum sana est, mondja Oláh, et singula breuibus intelligens; sed postea executionis tradioris. (János lundi érsek s császári követhez 1533 deczember 28-ikán írott levelében. Levelezése 437. l.)
V. Károly igazságszeretetét híven ecseteli s példákkal illustrálja Mocenigo Alajos 1548. évi zárójelentésében Fiedlernél: Relationen venet. Botschafter. II. oszt.
Sacher-Masoch i. m. 82 l.
U. o. 129. l.
Sacher-Masoch i. m. 129. l.
Caesar compositis his, quae debuit et potuit, alia omnia in reginae rediquit potestate, írja a királyné magyar titkára, Oláh Miklós. (1532 február 12-iki, Brüsszelből Rotterdami Erasmushoz intézett levelében. Levelezése 197. l.)
Ugyanaz a titkár írja 1533 márczius 9-ikén Brüsszelből Sceppernek, hogy ő ajánlotta ügyét a királynénak, de az rögtön választ nem adhatott. Nam tunc instabant caesaris consiliarii pro habendo consilio. Quod nunc frequentius est, quam tunc, cum adfueras. In dies video emergi quam plurima negotia, quae reginam bis die qualibet in longum detineant. Levelezése 319. l.)
Oláh 1533 május 2-ikán egyebek közt értesíti Scepper Kornélt, hogy a királyné már egy hónap óta szívbajban és lázban szenved. Ego ei, licet imbecilli adhuc, tamen communicaui omnia tua scripta, quae illis et etiam litteris Ferdinandi regis-domini mei clementissimi, quae per idem fere tempus aduenerant, mirum in modum fuit recreta. (Levelezése 355. l.)
Oláh szerint Regina fuit est inclinata ad faciendum omnia dummodo agere aliqud cum fundamento possit. (1533 otkóber 31-iki a lundi érsekhez intézett levelében. Levelezése 421. l.)
Oláh írja 1533 márczius 15-ikén Sceppernek: Si ad Reginam scripseris – contingit saepe, ut litteras ne legat quidem ad multos dies, dedita aliis rebus, – melius est et citius ut ego verbis tua singula ei referam. (Levelezése 322. l.)
Oláh írja 1533 augusztus 6-ikán Brüggéből János lundi érseknek: Regina peragratura est oppida Flandriae. Nunc est hic, dein ibimus Gandanum, illinc fortasse in Artesiam et Holandiam. (Levelezése 392. l.)
Ea omnia quae scripsisti, írja ugyancsak Oláh 1533 márczius 17-ikén Sceppernek, communicaui mox reginae. Imo litteras easdem, quia interesset, ei in cubiculo legendas dedi. Levelezése 323. l.
Monuments de la diplomatie Venitienne 104. l. Juste i. m. 125–26. ll.
Igy írja Oláh Miklós 1531 július 25-ikén Brüsszelből Erasmus Rotterodamushoz: Regina perendie (vagyis július 27-ikén) ad Flandriam perlustrandam proficiscitur, ubi credo eam haesuram duobus aut tribus mensibus, quo si reverti contigerit. (Levelezése 144. l.) Egy másik, 1531 október 16-ikán Brüsszelből b. Burgio Antal pápai követnek írott levelében pedig írja: Taceo quae interea temporis (hogy Borgio tőlük elvált) loca cum regina peragrtus fuerim, similior currenti quam residenti, quas cursitationes, quos labores obiverimus. Si enim ea omnia, quae interea peragraverius loca explicare tibi vellem, dies unust et alter me deficeret, nec tibi arbitrarer me voluptatem hac rerum nostrarum commemoratione allaturum. (Levelezése 160. l.) Ugyanő egy 1533 január 31-ikén Rotterdami Erasmushoz intézett levelében írja: Regina abfuit Bruxella trimestri spacio, omnemque interea Hansnouiam (= Henegau) peragrati sumus. (Levelezése 277. l.) Később (1533 november 1.) is említvék leveleiben variae peregrinationes cursitationesque nostrae. (Levelezés 422. l.) Gerendi erdélyi püspökhöz 1533 november 1-sején írott levelében késedelmeskedését Oláh ugyancsak a sok járáskeléssel mentegeti: non mea inertia, at quod tui fuerim oblitus tibique inseruire noluerim, írja sed et negotiis et cursitatione frequenti, qua fere tribus aut iam quatuor mensibus regina fuit occupata, id factum esse existima. (Levelezése 423. l.)
Oláh mondja, ki a királynét Valenciennesbe kísérte: Ad vigesimum nonum Nouembris praeteriti cum Valencenas, oppidum Hannouiae ( = Henegau) munitissimum videre maxime cuperemus, iter hinc (Monsból) illuc coepimus. Erat sane tempus rigidum et valido frigore molestum; sed nostra visendi illius oppidi cupiditas vicit omnen temporis intemperiem. (Levelezése 266. l.)
Sacher-Masoch i. m. 103. l.
Ugyanaz i. m. 128–129. ll.
Oláh Ammonius karthauzi szerzetes ismerősének 1534 június 6-ikán írott levelében mondja erre vonatkozólag: Exactio illa, que nunc omnes ecclesiastici huius regionis urgentur, tam arcta est, difficilis, et <s>, ut nemini adhuc crediderim vel minimam ex ea partem esse relaxatam, etiam ad quorumuis magnatum preces. Res agitur per financiarios, non per reginam. Levelezése 507. l.
157. A LÖWENI SZENT GERTRUD-TEMPLOM BELSEJE.
158. A TURNHOUTI KASTÉLY.
(Richter Aurél rajza.)*
A régi királyi kastély.
Fáradhatatlansága és odaadó buzgósága kitünt továbbá a hivatalos repraesentálásban is, mely nem egyszer igen súlyos terheket rakott vállaira. Abban az időben, 1549-ben, mikor V. Károly császár óhajára fia II. Fülöp, mint trónörökös a németalföldi tartományokat először látogatta meg,* Mária szereplése nagyon hozzájárult ahhoz, hogy a gazdag tartományok, anyagi és culturális civilisatiójuk szemkápráztató fényét a fejedelemfi szemei előtt ragyogtassa. Fülöpöt április 1-sején Mária és nővére Eleonora fogadták* s kizárólag Máriának köszönhette, hogy mint valóságos hódító járta be örömujjongás közt azon földet, melynek kormánya szintén reá várakozott s Mária, lóháton kísérve unokaöcscsét, ennek folytán oldala mellett állott, kitartva a fárasztó ceremoniák, ünnepségek, bankettek, a tavaszi tánczvigalmak és szinjátékok végtelen sokaságában.* E hosszas út valóságos próbáját adta a nő testi és lelki organismusa edzettségének, de egyszersmind az ő loyalis dynastikus felfogásáról is tanuskodott. Ő háza érdekében kötelességének tartotta személyes részvételével fokozni unokaöcscse diadalútjának erkölcsi hatását.
Ist doch zu Enntt ditz Jarss (1549) der Kays. Mt. Ehlicher Sun, Kunig oder Printz philip, auss Hispanien mit grossem pracht durch die Grafschaft Tirol gezogen. Vnnd der Cardinal Bischof cristoff von Madrutsch ist sein geleittsman gebesen. Vil fursten vnnd hernn, ob tausent pfärden, sein pey Im durchzogen, gar hinab In prabannt gen Prusst, da sy de Romisch Kais. Mt. die Kunigin Maria auss hungarn, vnnd die Kunigin auss frannckhreich, bede Wittiber vndd der Kays. Mt. schwestern, gefunden. Der hertzog von Alba auss Hispanien ist sein hofmeister gewesen. Da haben die Spanier Im teutschen lannd Ir hoffart wol sehen lassen. Was Er, was schimpfspil, was pracht, was pancketten, war fressen, sauffen, kleider, stecken, schwaspiel, Ritterspill, herlikaitt etc. von Genua auss vnntr gen Brüssl disem fursten zu Eren beschehen, Ist nit zu schreiben, dan es kunftigklich nit zu glauben sein wurde. Vnnd wie man glaublich sagt, so wär muglich gewesst, das mit so vil costung die Kays. Mt. dem turgkischen Tirannen ain grosse schlacht hatt lifern vnnd ain grossen herzug Jar vnnd tag davon unterhalten mugen. Mit solich dingen ist vast das 1550-te Jar gar verzert worden, vnnd ist Enntlich der prinntz widerumb In 51-ten Jar Im Sumer, vnnd mit Im sein vatter vnnd schwager Kunig Maximilian von Bohem, der Romischen Kunig ferdinanden sun, In hispanien geschiffet. (Jog. Kirchmair: Denkwürdigkeiten seiner Zeit 1519–1553. Fontes rer. Austr. Scriptores I, 529.)
Hist. Tagebuch d. durchl. Erzhauses Oesterreich 70. l.
Bőségesen leírvák egész foliokötetben Estrella, a kíséret egyik patriotikus tagjának tolla által: El felicissimo viaje del muy alto y muy poderoso Principe Don Felipe czímű, Antwerpenben 1552-ben megjelent művében. Azonk. l. Prescott: Gesch. Philipps des Zweiten. I, 39–40. ll. Blok: Gesch. d. Niederlande 390–91. ll.
159. MÁRIA KIRÁLYNÉ 1532-IKI EMLÉKÉRME.*
Felirata: 1532. Aláírása: DE GALLIS AD CANNAS.
Épp úgy kötelességének tartotta azokban a látványos ünnepségekben részt venni, melyekben háza fénye és hatalma külsőleg is megnyilatkozott. Az aranygyapjas rend káptalanának egybeülése fontos állami ünnepség volt, hiszen ezen a Megváltó, a Boldogságos Szűz és Sz. András dicséretére és dicsőségére, a keresztény vallás s a szentegyház védelmére és terjesztésére valamint a jó erkölcsök szaporítására alapított nagy rend alapszabályszerű feladatához tartozott a rendtagok jó erkölcsei felett őrködni s azok kihágásait megbüntetni.* Mária annál készségesebben vett részt a társasünnepségben, mert kedvező alkalmul szolgált jó erkölcsökre törekvő buzgóságának, de nem egy nemzetközi politikai ügy elintézésére is.*
L. Chifletius: Breviarium Ordinis Velleris Aurei. Antwerpen 1651. – Reiffenberg: Histoire de l’ordre de la Toison d’or. Brüssel 1830. – Zoller: Der Orden vom Goldenen Vlies. Altenburg 1879.
Oláh Miklós egyik b. Burgiohoz 1531 november 23-ikán Brüsszelből intézett levelében írja: Noua hic pauca sunt. Caesar die Saturni futura profecturus est hinc Tornacum (azaz Tournai), celebraturusque ibi comitia ordinis velleris aurei, fortasse illis confectis etiam cum rege Gallorum conuenturus. Regina pariter eo proficiscetur. (Levelezése 170. l.) És hogy a királyné tényleg elment s vele, az ő egyenes parancsára, Oláh is, kitetszik ennek egyik 1531 december 10-ikén Tournaiben írott leveléből, melyben az ottani ünnepségeket is leírja. (Levelezése 172–74.)
160. PORTUGÁL IZABELLA, V. KÁROLY NEJE.
(Tizian festménye a madridi Muzeum del Prado-ban.)
161. AZ ARANYGYAPJASREND JELVÉNYE.
Richter Aurél rajza.
Ám érdekes Mária személyes karakterét is szemlélni azon időben, melyet Németalföldön töltött. Ugy látjuk, hogy azt a képet, melyet az ő személyes tulajdonságairól ifjú éveiben megrajzolni igyekeztünk, most idős korában határozottabb s jellegzetesebb szinekkel kifejezőbbé tehetjük. Határozottsága szókimondó asszonynyá tette őt. Az volt ő még testvéreivel szemben is, bár irántuk való szeretete és tisztelete, rajongásig fokozódott volt. Szókimondása egyes esetekben a kiméletlenségig kemény volt. Mikor Ferdinándnak 1529 június 13-ikán fia született, Mária szerencsekívánatait juttatta el hozzá, de felhasználta az alkalmat állampolitikai észrevételekre is. «Miután Isten annyi gyermekkel áldja meg, írja Ferdinándnak, annál szükségesebb, hogy fáradhatatlanul rajta legyen tartományait megtartani. Ő úgy látja, hogy nehéz lesz Magyarországot megtartani, mert a nemzet elégedetlen vele (Ferdinánddal) s átkozza azokat, kik arra csábították, hogy őt királylyá válaszszák.»* Szókimondásával megszerezte magának azt a dicsőséges hírnevet, hogy ő, mikor tőlünk már búcsút vett volt, Ferdinánd lelkiismerete s a magyar nemzet szava lett.* Ő tőle reménylette a magyar honfi szerencsétlen hazájának külföldről érkező megsegítését.* Könnyek hullását látta Szalaházy Tamás egri püspök Mária elköltözéséből származni, mert e nő volt szabadságunk biztosítéka.* És ujjongó örömmel telt el, mikor hallotta, hogy a királyné visszatérőben van német- s osztrákországi útjából.*
Sacher-Masoch i. m. 83. l.
U. o. 82. l.
Thurzó Elek ezt írja Sempte várából 1531 deczember 6-ikán Oláh Miklósnak: Est enim D. V. apud reginalem maiestatem pene ad latus, continua autem est maiestas reginalis cum sacra caesarea maiestate, fratre suo, unde nostra et omnium Hungarorum spes hactenus pependit. (Levelezése 170. l.)
Fentebb idéztük szavait.
Multum mihi in malis attulerunt solacii litterae vestrae – írja Oláhnak – quibus scribitis maiestatem reginalem Hungariae nostrae appropinquare. (Pozsony 1530. deczember 12. Levlezése 119. l.)
Nem egyszer bizony nagyon nehéz helyzetbe jutott mikor testvérei személyes érdekeinek conflictusában nyilatkoznia kellett. Károly császár egyik legszivósb óhaja volt, hogy mint mondja, házuk érdekében* fia Fülöp nyerje el a római császárság koronáját, melyre pedig I. Ferdinándnak volt igénye. 1550-ben, augusztusban terjesztette Károly abbeli kívánságát a választófejedelmek elé az augsburgi gyűlésen, melyen a császár testvéreivel személyesen találkozott. Ferdinánd nagyon szigorúan ragaszkodott jussához s ettől sem a császár követelései, sem a császár nővéreinek, Máriának és Eleonorának kérései és könnyei daczára sem állott el. Mily nagy fájdalmat szenvedhetett a családja szolgálatában álló nő, mikor látta, hogy már-már szakadásra kerül a dolog s Ferdinánd testvérei elől teljesen félrevonult. Valóságos ír volt sebzett lelkére, amikor végre is egy privátszerződés a viszálynak véget vetett abban az értelemben, hogy míg Ferdinánd a császári koronát kapja meg, annak birtoklásában őt majd Fülöp kövesse, azt pedig Miksa, Ferdinánd fia.*
L. 1550 deczember 16-ikán kelt s nővéréhez, Máriához intézett jellemző okiratát, melyben tervéről azt mondja: «ce que convenait pour establir noz masions» s Ferdinándot hálátlannak és csalónak mondja. (Közli Lanz: Korrespondenz des Kaisers Karl V. Leipzig 1846 III, 18.)
Prescott: Gesch. Philipps des Zweiten I, 44–45. Botka: Magy. Sion II, 26–27.
162. HOLLANDI ZÁSZLÓTARTÓ.
(Jacob de Gheyn rézmetszete után.)
Az igazságot, melyet Mária mindenki számára szentnek tekintett s mindig, mint láttuk, már magyarországi helytartósága idejében biráskodásának alapelvét képezte, a maga jogainak és igazainak megóvásában szintén elengedhetetlennek tartotta. A benne fejlő igazságérzés hozta magával, hogy ő magyarországi javairól még elköltözködése után sem mondott le s mikor e javak nagy része Szapolyai kezébe ment, nem habozott ezeket tőle még a szultán közbenjárásával is visszaszerezni. A Konstantinápolyban járt Scepper Kornél volt ott az ez ügygyel megbízott procuratora.* Ugyanazon igazságérzésének kifolyása volt, hogy elfogadtatta, megerősíttette s egész terjedelmében átiratta Miksa főherczeggel, mint I. Ferdinánd örökségével az ő jegyajándékát s Magyarorszgában bírt özvegyi javait illető ama szerződést, mely I. Ferdinánd és ő közte, Károly császár közbenjárására és békebirósága mellett, Augsburgban 1548 márczius 7-ikén létrejött.* Mária e szerződés végrehajtásánál a maga biztosaiul báró Eyczing Ulrik tanácsosát, hellersteini Haller Farkas lovagot, udvarmesterét, kincstartóját s tanácsosát, Sparentorfi Krabat György és Scharberger Orbán titkárait nevezte ki s hatalmazta fel.* Ez igazság- és jogérzésből folyólag elszámoltatott magának tisztviselői pénzkezeléséről még ezek halála után is* s kifizette magának követeléseit adósai hagyatékából.* Követeléseiről még testvére, Ferdinánddal szemben sem mondott le.* Az ő kérésére kellett Ferdinándnak 1551 márczius 9-ikén Augsburgban akként intézkednie, hogy a királynétól haszonbérbe vett bányavárosok s egyéb özvegyi javak évenkénti 34 ezer magyar forintnyi díja fejében 1551-től kezdve a következő 6 évre Mandlich Mátyást augsburgi polgár előre, összesen 204 ezer magyar forintot fizessen. Ezért Mandlich Mátyás Ferdinánd a bécsi és ausseei sóhivatalok jövedelmeivel biztosította.* Perre hagyta jönni igzait, ha azokat veszedelem fenyegette.* Egynél több adatunk van arra nézve, hogy adósait exequáltatta* s hogy jogait avagy jogaiból folyó érdekeit kérlelhetetlenül óvta.* Hogy az adósságok behajtását eredményesebbé tegye, a behajtónak százalékokat engedélyezett.* Ám mindez csak nagy igazságszeretetéből folyt, mert hogy lelke mélyében jóindulatú, könyörülő, készséggel segítő egyén volt, úgy mint bátyja a császár,* ezt azon készsége bizonyítja, melylyel kijelenté, hogy egyes exequáltakról és azok gyermekeiről ő kegyelmesen gondoskodni fog.* De bizonyítja jószívűségét egész élete is. Készséggel teljesítette a hozzá folyamodók kéréseit.* Közbenjárt érdekeik megóvásában.* Megalapította kegyességével sok ember szerencséjét.* Hálásnak mutatkozott a neki teljesített szolgálatok megjutalmazásában,* azok érdekeit tehetsége szerint előmozdította s ügyeiket ajánlotta azoknak, kik segíthettek.* Igazán érdemeseknek ügyét előmozdította az útban álló akadályok daczára is.* Szorgalmazta nyugdíjasainak kielégítését.* Bár szigorú volt másoknak vele szemben kötelező szolgálati megkövetelésében* és hajthatatlan az igazság elismerésében, mégis nem hiányzott benne a figyelem és gyöngédség sem. Erre vall magaviselete elutasított kérői iránt,* s erre azon kegyes fogadása, melyben a nála járt Wallop Jánost részesítette s kinek fáradozását és iránta való jóindulatát egy arany kupával hálálta meg.* Gyöngédségét és figyelmét árasztotta azok családja iránt, kik az ő és bátyja, a császár szolgálatában fáradoztak. Azelőtt hogy Scepper Kornél követi minőségben Konstantinápolyban járt, a királyné, Gentbe érkezve, egyik bizalmas pohárnokát Scepper nejéhez küldötte, ura távollétében őt vigasztalandó és kegyéről őt biztosítandó.* Mikor pedig a királyné Gentet elhagyta, Oláh Miklóst Sceppernéhoz küldte búcsuzni.*
1533 június 20-ikán értesíti Konstantinápolyból Scepper Oláh Miklóst: Pro Serenissima reginali maiestate, cuius ego procurator hic fui, obtinui restitutionem bonorum, quae habuit in Hungaria; lubetque magnus caesar Wayuodae (Szapolyainak) ea ut restituat. (Oláhnál Levelezése 380. l.) Egy későbbi, 1534 június 2-iki levelében ugyanő írja Konstantinápolyból Oláhnak: Ita, quae anno superiore magnus caesar promisit, de restituenda scilicet dote serenissimae reginae Mariae; iterum nunc me adumonente, bis confirmauit. (U. o. 504. l.)
Augsburg 1548 márczius 8. Hatvaninál: Brüsseli Okmtár II, 153–165.
Augsburgban 1548 márczius 10-ikén kelt levelében.
Így meghagyja Turnhoutból 1550 július 12-ikén Himelreich Boldizsár alkamaragróf örököseinek, hogy az ennek hagyománya közt maradt, őt, a királynét illető irományokat Scharberger Orbánnak átadják; egyúttal számoljanak is el azon összegekről, melyekről Himelreich, mint élete végszakában befolytakról még nem számolt el. (Brüsseli Okmtár II, 226.)
Így megbízza Brüsszelből 1551 november 15-ikén Oláh Miklóst, hogy 500 ftnyi követelését a nemrég elhalt esztergomi érsek hagyatékából, ha lehet, készpénzzel fizettesse ki. (Közli Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 305–306.)
1531-en Linzben Mária és Ferdinánd adósságai ügyében egyezség történt, eszerint Mária elhalasztotta ugyan adósságainak behajtását, de nem engedte el azokat, sem nem ajándékozta oda. (U. o. 17., 30.) Ferdinánd 1541 június 30-ikán Regensburgban írott levelében bocsánatát kéri Máriának, hogy követeléseinek eddigelé eleget nem tehetett, mert János király halála után sok zavart csinált neki Frater György. (Ferdinánd sajátkezű levele Hatvaninál: Brüsseli Okmtár II, 39–40.)
Brüsseli Okmtár II, 237.
Mária királyné és Selmecz város között peres ügy forgott fenn: Ferdinánd meghagyja a magyarországi kormánytanácsnak, hogy ezt az ügyet vizsgálja meg s tudósítsa őt. A megidézett selmecziekkel a tárgyalás több napon át Pozsonyban folyt. A kormánytanács kéri a királyt, hogy a selmeczieket jogaikban és régi szabadalmaiban tartsa meg. Posonii, die 14 Novembris 1549. (Kiss: Helytart. 178–180. ll.) Ismerjük egész lefolyását azon pernek, melyet Mária a selmecziekkel, mint Hilpranth Péter örököseivel folytatott. (Summarium processus facti in causa serenissimae dominae reginae etc. eiusque thezaurarii cum civibus Sebniciensibus et heredbus quondam Petri H˙llpranth. Datum Posonii, die 15 Novembris 1549. Közli R. Kiss: Helytart. 182–186.) A következő 1550-iki évben Mária királyné felhatalmazza Scharberger Orbán udvari titkárát és Schrodt Kristófot, hogy azon jelentékeny összeget, melyet a 7 bányaváros polgárainak kamarai pénztárából kölcsön adott, azoktól beszedhessék. Scharbergert különösen felhatalmazza arra is, hogy, ha az említett adósságokat jószerével kezelni mindjárt nem lehetne, evégett a királyné nevében ügyészt nevezehssen és rendelhessen. (Turnhout 1550 július 13. Brüsseli Okmtár II, 226–27.)
Abban az utasításban, melyet Turnhoutan 1550 július 24-ikén titkárának, Scharberger Orbánnak adott, panaszolja, hogy miután a bányavárosok adósságaik fizetésében hanyagok s különféle kibúvóajtókat keresnek, Scharberger Schrodt Kristóffal a kettejöknek aziránt külön is adott felhatalmazás szerint, az adósságok behajtására mindent, ha szükséges, az adósok javainak lefoglaltatását is, megkísértsék. Az így behajtott pénzt adják Scharberger János kezeihez, ki azt, miután az adósoknak erről nyugtatványt adott, Kremer Farkasnak Bécsbe küldje el. (Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 230.) Ugyaneben az utasításában meghagyja nevezett titkárának, hogy mivel a Nadlerné asszonynál levő adósság megfizetését eddigelé azon reményben halasztotta el, hogy az magát majd csak összeszedi: látván most, hogy annak gazdagsága mind alább száll s később még tehetetlenebb lesz fizetésre: azért rendeli, hogy ezen adósság a selmeczi bírák által múlhatatlanul behajtassék. (Brüsseli Okmtár II, 231.) Azonkívül meghagyja Scharbergernek, hogy a Dobraviczky János örököseitől adósság fejében bíróilag lefoglalt s a királynak ítélt sz.-kereszti udvara s javai eladassanak. (U. o. és III, 4–5.) Ugyanő 1551-bena Selmeczen lakó Kriegl Szebaldot és mostoha fiát adósság fejében exequáltatta. (Brüsseli Okmtár II, 308.)
A Selmeczen lakó Kriegl Szebaldtól és mostoha fiától adósság fejében törvényesen lefoglalt tizenheted bányarészt Horváth Györgynek adományozta. Brüsszel, 1551 november 23-ikán. (Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 308.) A Dobraviczky örököseitől adósság miatt lefoglalt birtokot Rosa Pál körmöczi polgárnak s időszerinti pisetariusnak eladta örökáron. (1553 április 1. Brüsseli Okmtár III, 4–5.)
Így Schrodt Kristófnak minden behajtandó, elismert biztos adósságokból a 10-ik, a többi adósságokból, kivéve a Nadlernéét, a 4-ik szerint járjon neki. (Turnhout 1550 július 24-iki utasítás, Brüsseli Okmtár II. 231.)
Mocenigo Alajos 1548. évi zárójelentése Fiedlernél i. h. XXX, 21.
Igy az említett Nadlernéről és gyermekeiről. (Brüsseli Okmtár II, 231.)
Mária királyné (Gent 1552 január 18.) kéri Oláh Miklós egri püspököt és kir. cancellárt, igyekezzék Ferdinánd királynál kieszközölni, hogy Landor Péter, ki neki magyar borokat szállított, udvarára és házára az ősei által nyert szabadságot megkapja, vonwegen genediger Bestettigung vnnd Confirmation ainer befreiung seiner voreltern Hausz vnnd House zu Helassen vnnder vnnser Herrshafft hungr. Altenburg gelegen. (Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 316–17.)
Igy közbenjár Ferdinánd királynál, miután ez Erdélyt birtokába vette, hogy Vingárti Horváth Gáspár özvegye, Lytgerk Johanna boldogult férje elkobzott erdélyi birtokait visszakapja. Brüsszel 1551 november 16. (Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 304–305.)
1552 január 6-ikán Oláh Miklós azt írja Prágából Mária királynénak: Nouit optime Matas Vra me omnia Mati Vrae debere, debiturumque semper pro sua in me clementia dum viuam. (Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 315.)
Oláh értesíti Sceppert, hogy ő a királynét Scepper érdekében megszólította. Post plurimos de seruitiis tuis caesari iam exhibitis et etiam deinceps exhibendis sermones, maiestas sua et hilari et clementi vultu accepit oblationem seruitiorum tuorum, nunc in rerus ipsius factam. (1533 január 14. Levelezése 272. l.) Egy másik levelében (Brüsszel 1533 márczius 5.) hasonlóképen Sceppernek Oláh által történt ajánlását hilari fronte eam acceit commendationem, responditque se non dubitaturum de tua opera ac diligentia. (U. o. 319. l.) Waldseei Scharberger Péternek, tanácsosának és titkárának, mint ki ily minőségben szolgálta őt etlicher heer in Hungaria, Osterreich und an unserm Hof, 100 ftnyi évdíjat rendel magyar és ausztriai jövedelmeiből. (1559 április 4. Brüssl in brahant. Közli Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 24–25.)
Igy ajánlotta a nála titkár- és tanácsosképen alkalmazott Oláh Miklós fehérvári őrkanonoknak ügyét s járul a legmelegebben ahhoz Scepper Kornélnak, az ehhez 1553 január 4-ikén intézett levelében. Ez kitűnik Sceppernek Linzben 1553 február 8-iki ő hozzá intézett leveléből. (Fogalmazása megvan a brüsszeli kir. ltárban, honnan közli Hatvani: Brüsseli Okmtár I, 198.) Ugyancsak Oláh érdekében írt Mária úgy Ferdinánd királynak, mint a tridentini bíborosnak. Ez kitetszik magának Oláhnak 1533 január 14-ikén Scepperhez irott leveléből, melyben mondja: Nuper regina in commendationem harum rerum scripsit et ad regem ad Tridentinum. (Levelezése 275. l.)
Bátyja a császár az ő szolgálataiban sokat fáradozott Scepper Kornélt kinevezte a királyné tanácsosának. E kinevezés végrehajtásának útjában állott a császár egy korábbi rendelete, mely tiltja a tanácsosok számának szaporítását. A királyné örömmel vette Scepper kinevezését s mikor promotiója ellen felhozták a császár korábbi rendeletét, a királyné azt nem akadályozónak mondotta. Respondit id non obsaturum. (Oláh erre vonatkozó 1534 február 8-iki levele Levelezésében 453. l.)
L. bővebben a Brüsseli Okmtár II. köt. 231. l.
Sacher-Masoch i. m.
Sacher-Masoch i. m. 133–144. ll.
Wallop János Wolsey bíbornokhoz 1527 április 26-ikán írt levelében mondja: I ynsuer your Grace the Quayn of Hongary dyd intret me very well, and at my departyng Sche sent me a goodly cupe. (A Cotton-féle könyvtárból közli Simonyi: Londini Okmtár 78. l.)
Regina, írja Oláh Sceppernek 1533 augusztus 12-ikén Gentből, ut antea de hoc ad te perscripseram futurum, ex suis intimis pocillatoribus miserat unum ad uxorem tuam consolandam, et in spem clementiae suae, dum occasio se ferret, consequendas erigendam. (Levelezése 393. l.)
Heri vesperi, írja Oláh ugyanazon levélben, ut ei et filiolo et filiae valedicerem iussit. (U. o.)
163. A RÉGI KIRÁLYI KASTÉLY GENTBEN.
(Richter Aurél rajza.)
A mit pedig ellene mint bosszúálló nő ellen felhoznak, csak olyan, a mi nem természetes karakterét mutatja, hanem női érzékenységéből folyt: a mi többé-kevésbbé minden emberben, kivált nőben megvan. Mikor politikai ellenfele földig forgatja fel egyik legszebb építészeti alkotását s tűz martalékává teszi azon alkotásainak összes értékes berendezését, természetes, hogy azt a fájdalom első pillanatában megtorolni óhajtja. «Olyan az asszonyi természet, a legnagyobbé is, hogy igen bosszúállók, ha megsértetnek», mondja Brentome. Mikor azok az alattvalók, kik az ő és testvére V. Károly császár hálájára lekötelezve voltak, ellenök fellázadnak, érthető, hogy a megtorlás vágya szállotta meg őt s hogy a lázadás leverése után szive kiengesztelést csak akkor érzett, mikor a lázadás szítói kivégeztettek s a többiek térdenállva életökért könyörögtek előtte.* Ám a szenvedély első felhevülése után Mária az maradt s annak mutatkozott, a mi valójában volt: nemes és jóságos nő. Hogy mennyire képes volt megnyerni ismerőseit, hiven mutatja Batthyány Ferencznének egyik Máriához intézett levele, melyben magasztalja az ő, az írónő és férje iránt mindenha tanusított kegyességét, mely akkora, hogy ha száz évig élne, azt Ő felségének eléggé meg nem köszönhetné. «Amig élek, mondja, Ő felsége szolgálatát el nem hanyagolom, mint kegyelmes Urnőmet csakúgy, mintha a szerződtetett jobbágya volnék.»* Már előbb, 1552 szeptember 2-ikán férje, Ferencz gróf, tudósítva Máriát a hazai válságos viszonyokról, kéri őt, hogy ha netán neki és feleségének kivándorolnia kellene, fogadja őket kegybe, mert a királyné az ő egyedüli reményök.* Az a Brodarics, kit politikai okok kényszerítettek a királynét és pártját a mohácsi vész után nemsokára elhagyni, mintegy bűvös erő által érezte magát a királyné személyéhez vonzani. 1533 márczius 8-ikán oly levelet intézett Pozsonyból Oláhhoz, mely amily meglepő oly megható is. Kéri a királyné titkárát, ajánlaná őt a királyné kegyelmébe, mert bármikor alakuljanak is a közügyek s bármit is mondanak vagy mondtak valaha felőle Ő felségének, ő nem tud megfeledkezni annyi kegyességről és jóságról, melylyel őt a méltatlant és érdemetlent támogatta és nemcsak a vele egyenlők, de az őt felülmulók, a nálánál kiválóbbak közt is az ő tekintélyével felemelte. Mely jóságáért ő, míg él, Ő felségének minden módon hálás lenni akar. És ha oly nagy távolság nem elválasztaná őt a királynétól, ő nem türtőztethetné magát, hogy ő felségét hódolatteljesen fel ne keresse. De ha az Uristen, mint reméli, sőt jövőre biztosra veszi, békét hoz az országra, akkor ő a hosszú út fáradalmaitól nem fog visszarettenni, hogy legalább kis részben nyilvánítsa ő felségének háláját.* de Brodarics másszor is eseng Oláhnál a királyné kegyének számára való kieszközléséért,* mert ez életének legfőbb óhaja. Ajánlja tehát neki az ő legalázatosabb szolgálatait.* Thurzó Elek is mindvégiglen megőrizte szivében Mária iránt való szeretetét és megbecsülését. A királyné betegségéről kapott hírek szomorúsággal és fájdalommal töltötték el.* Egyre ajánltatja magát kegyeibe s felajánlja neki halála napjáig való szolgálatkészségét.* Semminek sem örülne inkább, mint annak, ha a királyné valamikor visszajönne közéjök. Más, tőle még távolabb álló egyénnek is hódoló szeretettel viseltetnek iránta. Gilinus Camillus, a milanói fejedelem titkára és tanácsosa a királyi úrnő «lábait csókoltatva» a legjobb egészséget kívánja neki, hogy hálásaknak mutatkozzanak annak, kinek mindenöket köszönhetik.* Graphaeus Cornelius hálatelt szivvel Máriának dedikálja egyik művét.* Szintén megható Burgio pápai nunciusnak a királyné titkárához intézett azon kérelme, fejezze ki úrnője előtt az ő hódolatát, melyből megértve ő felsége, hogy semmi sem fekszik annyira szivén, mint annak ügye és érdeke.* Még magasztosb dicséretben részesíti őt Rotterdami Erasmus, ki felismeri benne «a fennkölt nők legjobbikában, a mennyei jóságot, mely számukra fájdalom és zaklatás után vigaszt és derűt hozott s ki miért méltán hálát szavazhatnak Istennek és boldognak mondhatják a hazát, melynek osztályrészül ily úrnő jutott, mint kinek kormánya alatt az jámborságban s szabad művészetekben annyira virágzásnak indult».* Ugyanő egy másik levelében Máriáról úgy beszél, mint kinek «különös bölcseségét és jámborságát mindenki hirdeti».* Majd elhatározza Oláht szerencsekívánataival amiatt, «hogy a szerencse jóvoltából annyira tisztességes helyet foglalhat el annál a nőnél, kinél a fejedelmi nők sorozatában emberségesebb s sz. erkölcsökben tündöklőbb nincsen.* De gratulál önnönmagának is «mint kinek barátja egy oly hatalmas kiváló nő oldalán van, kinél magát felette ajnálhatni kívánkozik s kinek iránta való kegyét ő örökre bírni kívánja».*
Igy történt ez a brüsszeli és a genti lázadások alkalmakor. Az elsőt illetőleg olvassuk Oláhnál: Credo te audisse tumultum Bruxellensem instanum. Regina post multas eorum supplicationes clementiam eis impertita est; confirmationem priuilegiorum a regina per tumultum vi quasi extortam reporturaunt; abrogata sunt eorum quaedam priluilegia de homicidis contra gratiam caesaris ad 24. horas occidentis, de concione, ut ipsi vocant, coronata, et pleraque alia, damnificatis, quorum domus direptae erant, solureunt quatuor millia florenorum, caesari et eius successoribus relaxarunt coronatos sexcentos ut opinor eis solui annuatim consuetos; multamque aliam suae rebellionis exoluerunt poenam. Reginae ad hoc oppidum octaua huius (1553 január 8.) mensis reuertenti usque ad centum et quinquaginta ex primoribus oppidanis usque ad ecclesiam parochialen, quae uno iactu extra portam est versus Haal, prodierunt pullati cum facibus obuiam, illamque genibus istic flexis exoratam conduxerunt ad curiam. (E levél Scepper Kornélhoz van intézve s 1533 január 14-ikén kelt Brüsszelben. Levelezése 275. l.) A genti lázadást pedig l. Sacher-Masoch erről szóló külön művében.
Intellexi summam et ingentem Matas Vra clementiam quam semper et ab juricio erga me et consortem meam, seruitricem suam graciose deuictu(m) extitit, quod ego, si centum viuerem annis, Mati Vrae inseruire nullo modo possem… ego quoad vixero, in omnibus Mati Vrae inseruire non negligam, veluti dominae meae clementissimae, tamquam si Matis Vrae conductitius seruus essem. (Ered. a brüsszeli kir. ltárban. Kelt 1552 deczember 14-ikén a királynénak 1552 november 23-iki levelére. Közli Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 509.)
Ut si mihi hinc ex patria (deo ita volente) migrari contigerit (precor tamen deum ut prius det mihi hic mortem), in neminem tantam spem collocatam habeo sicut in Vestra S. Majestate. Quare nunc quoque supplico Vestre S. Maiesati, veluti domine mee clementissime, dignatur mei et sue seruitricis (az ő felesége) memor fieri, ac si eo circa Vestram S. Maiestatem nobis eundum erit, dignetur nos graciosis oculis videre. (Brüsseli Okmtár II, 354.)
Rogo autem T. D. ut obsequia mea humillima in gratiam maiestatis reginalis dominae nostrae clementissimae commendare per omnes occasiones velit; non possum ego quomodocunque negotia publica vadant, quicquid suae maiestati de me dicitur, aut aliquando fortassis dictum est, obliuisci tantae gratiae ac benignitatis, qua me indignum et immeritum sua est maiestas prosequuta, et supra omnes non solum aequales meos, sed me longe superiores sua authoritate euexerat. Pro quo sua maiestatis in me tanto beneficio volo, donec viuam, suae maiestatis erga me gratiam omnibus, quibus potero modis quaerere. Et utinam tam longo terrarum spatio non defungeremini a nobis, non potuissem profecto huc etiam usque mihi temperare, quin suam maiestatem reuerenter adiissem. Sed si Dominus Deus pacem dederit, ut spero, et plane futurum confido, non grauabit me ista etiam tam longe terrarum spatia emetiri, ut suae maiestati vel in parte salten aliqua animi mei gratitudinem ostendem. (Levelezése 316. l.)
Rogo te domine, írja ő Oláhnak 1536 február 26-ikán Nápolyból, ut meam humillimam seruitutem in gratiam sacrae reginalis maiestatis dominae meae clementissimae commendare velis. Cui si ob meum ex Posonio a se et a vobis discessum adhuc indignatur, possem vero illud dicere, quod est apud poëtam: Inuitus regina tuo de limine cessi, Sed me fata Deum, que nunc has ire per undas Imperiis agere suis. (Levelezése 569.)
Et spero, quod maiestas eius in me propitios conuertat oculos. Quod precor Deum, ut mihi contingat. Tu vero interim rogo, non cesses eius maiestatem mihi reddere placabilem. Quo non est aliud, quod magis in vita exoptem; obsequiaque mea humillima in gratiam eius reginalis maiestatis per omnes occasiones commendatis. (1536 április 22-ikén, Róma. Levelezése 575. l.)
De maiestatis reginalis aduersa valetudine plurimum profecto tristamur, írja Oláh Miklóshoz intézett egyik 1434 április 13-ikán keltezett levelében. (Levelezése 490. l.)
Scripsimus et nunc ad eius maiestatem, írja ugyanazon levelében, cui D. V. (t. i. Oláh) seruitutem nostram commendare velit, idque diligentissime. Commendat D. V. maxima nos seruitia et quidem summa fide ac diligentia tum tempore serenissimi et clementissimi principis nostri domini Ludouici regis, tum deinde quoque exhibuisse, cum maxima rerum e bonorum meorum iactura, quae et modo nos premit, magnis ob fidelitatem et seruitia in commodis et detrimentis oppressos; tantum abest, ut auctum me ab eius maiestate gloriar liceat; cupio quidem eius maiestatis beneuolentiam, et dum vita manebit seruire contendam. (U. o. 490. l.)
Serenissimae D. D. reginae dominae nostrae clementissimae pedes deosculor. (1534 június 14. Milano. Oláhnál Levelezése 505. l.) Serenissimae reginae D. dominae nostrae clementissimae pedes meo nomine deoscularis, cuius bonam valetudinem dux meus et nos omnes tantum desideramus, quantum debemus, isti enim omnia debemus. (1534 június 15. Milanóból Oláhnak. Levelezés 508. l.)
Epithalamion Virginis Mariae augustissimae reginae dicatum (cum alia quaedam eius farinae illi addenda ad limam reduxero) impressum curabimus, tibique exemplaria aliquot mittemus. (1535 postridie Andrae. Oláhnak. Levelezése 564. l.)
Serenissimae reginae obsequium meum cupio per te commendari, ut intelligat nullam rem mihi esse ita maximam, quam ego libenti animo non effundam, modo cognoscam in rem maiestatis suae ac familiarium suorum fore. (London, 1531 november 8. Oláhnál: Levelezése 167. l.) Ugyancsak Oláhnak egyik 1533 június 23-ikán Gentben kelt s Burgiohoz intézett leveléből is kitetszik, hogy az utóbbi mennyire készséges szolgálatu volt Máriával szemben. Serenissimae reginae meae, írja Oláh, te non modo verbis ut iussisti commendani, sed eam etiam epistolae tuae partem, in qua ea de re agebas, illi perlegi. Quae ut princeps clementissima, et ut merita tua ab ea exigebant, libenter oblationem commendationis tuae audiuit, incolumitatem, statum et conditionem tuam praesentem a me interrogans. (Levelezése 382. l.)
An non evidenter agnoscimus in te foeminarum illustrium optima, divinam bonitatem, quae post vinum et acrimoniam tentationis infudit oleum consolationis, ac post saevissimas procellas fortunae saeuentis largita est optalam serenitatem… Itaque qui pro te doluimus, merito pro te gratias quidem agimus Deo, gratulamur autem non tam tibi, quam patriae nostrae, talem habiturae dominam, cuius auspiciis gubernata longe magis pietate ac disciplinis liberalibus, quam opibus efflorescet. (A levél kelt Breisgaui Freiburgban 1531 deczember 12-ikén s magához Máriához van intézve. Közli Ipolyi: Oláh levelezése 175–76. ll.)
Reginae Marie tum singularis prudentia, tum pietas praedicatur ab omnibus. (Bresigaui Freiburgban 1532. III. Calendas Martii. Oláh levelezése 202. l.)
Libet autem utriusque felicitati gratulari: tuae, cui contingerit apud eam, qua inter rincipes foeminas nulla est neque humanior, neque moribus sanctioribus honorificium tenere locum.
meae: qui tam candidum habeam amicum apud prepotentem dominam, cui magnopere velim esse commendatus; cuiusque in me favorem optarim esse perpetuum. (Erasmus levele Oláhhoz. Freiburg 1530. október 9. Levelezése 89. l.)
164. MÁRIA KIRÁLYNÉ.
(Az eredeti metszet Ő Felsége hitbizományi könyvtárában.)
A milanói fejedelem titkára Gilinus Camillus nem kisebb elragadtatással és magasztaló hálálkodással ír Máriáról. Oláhhoz 1534 október 12-ikén írott levelében «örömét fejezi ki a ritka kitünő nő jóléte felett, nem tud neki eléggé hálás lenni, a miért Ő felsége az ő csekélységét kegyeivel annyira elhalmozza. Nem szünik meg lelkének nagyságát és arányban való kiválóságát csodálni s kész az ő szolgálatában fejét is feláldozni».* Hogy maga fejedelmi ura, a milanói herczeg is csodálattal van Mária iránt eltelve, azt ugyancsak Gilinus mondja Oláhnak. «Az én uram, a herczeg úgy tekinti Ő felségét, mintha annak szolgája volna és bámulattal van iránta eltelve.»*
Laetor reginam nostram raissimam, et cum illa antiquitate clarissima conferendam, bene valere … Non possum non per multa maiestati suae debere, quae clementia sua me nihili hominem compehandet. Ego pro hac re ne ingratus videar, et soleo, istius animi magnitudinem, et in omnibus rebus excellentissimam virtutem admirari non desistam, hoc certo consilio, et pro eius serutio caput meum semper exponam.
Dux meus maiestatem suam, ut vere seruum decet, suspicit, et admiratur. (Oláhnál: Levelezése 532. l.)
Az oldalán évek során a titkári minőségben működött Oláh Miklós, kinek hivataloskodásában bőséges alkalma volt Máriát alaposan megismerhetni, dicséri «világosan látó éles elméjét, mint ki ritka jelenség az asszonyi nem közt. Igazi nővére nemcsak vér szerint Ferdinándnak, hanem annak elméje, jámborsága, erényei s egyéb testi-lelki kiválóságai szerint is.»* A császár követe, Scepper Kornél becsvágyát látta kielégítve akkor, mikor ura őt Mária tanácsosául kinevezte.*
perspicacis est ingenii et acuti, rara est inter sexum mulier. Si regem introspexisti a tam diuturna conuersatione, quemadmodum ego illum (cuius etiam licet in sufficiens sum secretarius et consiliarius), iam dudom cognovi, haec illi soror vera est non modo sanguine, sed etiam ingenio, probitate, virtute aliisque animi et corporis dotibus. (1533 deczember 28-iki, a lundi érsekhez intézett levelében. Levelezése 437. l.)
Caesar concessit mihi locum in consilio priuato, aut secreto apud reginalem Maiestatem, írja Scepper Oláhnak, dic, reginali Maiestati, me locum illum consiliarii ambiuisse, non minus ut rebus Maiestatis suae aliquando inservirem, quam ob aliud aliquid. (1534 január 17. Levelezése 444. l.)
Ha Mária költséges kormányzása miatt a rendeknél, mint ilyeneknél nem is állott különös szeretetben, az egyeseknél mégis, ezek körében is, szeretetben és becsülésben részesült. Oláh Miklós egyik leveléből tudjuk, hogy Máriát Monsban, mikor oda Binchéből költözködött, a lakosság ujjongva fogadta.* Ugyanőtőle tudjuk, hogy Valenciennesben, odaérkeztekor fáklyákkal és szövétnekekkel, az öröm és vígság minden megnyilvánulása mellett fogadták. A város polgárai neki ezenkívül 500 Károly-aranynyal megtöltött középnagyságú ezüst tartályt ajándékoztak.* Egy másik városbna is a legelőzékenyebben fogadták, két napon át vendégszeretetben s kedves látványosságokban is részesítették.* Maga az ország fővárosa, Brüsszel, megbánva egy alkalommal tanusított ellenkezését, a visszaérkező királynét nagy ünnepséggel fogadta.*
Erasmus Rotterdamushoz 1532 november 26-ikán Monsból (Bergenből) irott levelében olvassuk: Venimus huc nudiustercus cum quanta popularium laeticia, qua puerorum, adolescentium et matrum familias alacritate, non opus esse arbitrorme tibi declarare, miután ezt Erasmus embere, ha visszatér, elmondhatja neki. (Levelezése 265. l.)
Oppidani cum taedis et facibus, ut moris est huius patriae, reginae occurrerunt, et omnia iucunditatis signa, quae tieri potuere, ostenderunt in reginae ingressu… Ciues eius Joci praesentarunt erginae dono hiatum argenteum mediocrem quingentis Carolis impletum. (Lev. 266. l.)
Venimus ad oppidum quoddam Canay nomine, quod Sempy antiquior ab imperatore habet in officium. Excepti isthic ab eorem sumus humanissime biduum, tractatique honorifice. Nem ultro hospitalitatem nobis factam, praebita sunt etiam spetaculo non inamoena. Regina profecta illic fuerat ad viuarium ferarum, in quo et equi siluestres dicuntur esse. (Levelezése 266. l.)
Qua huc regina inducta fuerit solennitate, írja Brüsszelből 1533 január 10-ikén Resciusnak, et quam Bruxellenses egerint et agant tumultuum perpetratorum poenitentiam, referre idem poterit Henkellus. (Levelezése 231. l.)
165. MÁRIA ÉS II. LAJOS VOTIVABLAKA A BRÜSSZELI SZÉKESEGYHÁZBAN.
