XXI. MÁRIÁNAK NÉMETALFÖLDRE VALÓ KÖLTÖZKÖDÉSE.
XXI.
MÁRIÁNAK NÉMETALFÖLDRE VALÓ KÖLTÖZKÖDÉSE.
MÁRIÁNAK NÉMETALFÖLDRE VALÓ KÖLTÖZKÖDÉSE.
FERDINÁNDNAK magyar királylyá történt megválasztásával és megkoronáztatásával Mária királyné hazai tulajdonképi feladatát befejezettnek tekintette. Mert a végleges diadal kiküzdése, a Tarnowból visszajött és idegen hatalmak, főleg a török által támogatott Szapolyain végleg fölülkerekedni, az országot tényleg elfoglalni s mindenkorra dynastiájának biztosítani valóban csakis magának Ferdinándnak a feladata lehetett. Mária a maga éles látásával csakhamar meggyőződött arról, hogy még egy nagyon hosszú s kétes versengési küzdelem előtt áll a Habsburg-ház, melynek ő, fogyatkozó anyagi erejénél fogva már aligha tehetne lényeges szolgálatokat. Emellett egészségi állapota sem volt annyira kedvező, hogy továbbdad is kedve lett volna magyarországi helyén maradni. Pozsonynak északi és északnyugati szelektől érdessé tett klimája nem kedvezett egészségének. Alig hogy odaérkezett a mohácsi csata után, lázak kezdték gyötörni.* Kérte ezért Ferdinándot, okadatolva elhatározását orvosi bizonyítványokkal, melyek neki levegőváltozást javasoltak, mentse fel őt a további helyettesítésétől a bocsássa szabadon mint olyant, kit az eddigi küzdelem izgalmai már nagyon megviseltek.
Oláh írja 1533 május 2-ikán Brüsszelben kelt s Tamás egri püspökhöz s kanczellárhoz intézett levelében, tudósítva őt a királynénak megbetegedéséről. Ea (t. i. mala) illa est, quae ipsam Posonii statim post regis Ludouici interitum occuparat; quae subinde cum federibus redire consueuit ita, ut timendum sit, ne ad ultimum aliquid maximi mali, quod auertat Deus, maiestati suae sit allaturum. (Levelezése 361. l.)
137. I. FERDINÁND CZÍMERE.*
Labach István «Wahrhafftige Handlung stb.» cz. Nürnbergben 1530-ban nyomatott röpirata czímlapjáról.
Ferdinánd, ki testvéri gyöngédséggel csüngött «gyermekkortól legkedvesebb» nővérén* s aggódva annak testi egészsége hanyatlása miatt, kész volt, bár nehéz szívvel, kérését teljesíteni. Már előbb szabadjára hagyta volt Pozsonyt elhagyni s a birodalomnak tetszése szerint választandó bármely helyére átköltözködni. Mária tényleg elhagyta Pozsonyt, innen 1527 július 8-ikán Bécsbe költözködött,* honnan még egyszer-másszor lerándult Magyarországba: Óvárra és Pozsonyba. Óvárott, honnan datált egyik 1527. levelét ismerjük,* mondott le a következő évben végleg a magyarországi helytartóságról, mire Ferdinánd, ki őt itt meglátogatta, 1528 márczius 7-ikén Báthori István nádort nevezte ki utódjául.* Tudjuk azonkívül, hogy Mária Bécsből az 1528. évi október 13-iki pozsonyi országgyűlésre is lejött, Ferdinánd királylyal együtt a királyi várba szállva.* De Bécsben sem maradt sokáig, mert hol Bécsújhelyen,* Znaimban,* Nezsideren,* hol Linzben, Passauban, Innsbruckban találjuk. Znaimban való tartózkodását a politikai események zavarai és fenyegetései nem tették egészségének kedvezővé. Ferdinánd ügye egyre rosszabbá vált késedelmeskedése, erélytelensége, pénzügyi tehetetlensége miatt. Mária éles szemei testvérét fenyegető nagy veszedelmeket láttak, melyek őt magát is erős kedélyhullámzásba sodorták. «Vigyázzon Fenséged, írja Znaimból fivérének 1529 június 17-ikén, hogy Magyarországot s a mi hozzá tartozik, el ne veszítse. A nép mozog Fenséged ellen s azok ellen, kik Fenségedet vele királyul fogadtatták. Közönséges a panasz, hogy igéreteit beváltatlanul hagyta; hogy a vajdát nem űzte ki az országból; hogy a végvárakat nem szerezte vissza, sőt még többeket tönkre juttatott; hogy hadai gonoszabbul bánnak a hű lakosokkal, mint a lázadókkal, istentelenebbül dúlnak-fúlnak mint maga a török.»* Nagyon valószínű, hogy a királyné közvetlen környezetében a Ferdinánd ellen való panaszok szintén hangos kifejezéshez jutottak,* mi az ideges királynét még inkább gyötrötte. Linzben való tartózkodása sem volt egészségére váló. A török készülődésének és közeledésének híre felverte a birodalom csendjét. Linzben, hová Mária hosszas és fárasztó úton érkezett,* megtudta, hogy a török császár Bécset ostrom alá vette s hogy Ferdinánd Prágába sietett a cseh sereg mozgósítására.* Linzben a veszedelem torkában nem maradhatván, Mária s vele együtt sógornője, Anna királyné és gyermekei folyam ellenében Passauba menekültek.* Ez a vizi út is sok kellemetlenséggel járt.* Passauban Anna királyné gyermekeivel Ferdinánd rendeletére Innsbruckba voltak menendők, Mária ellenben kíséretével hosszasan afelett tanakodott, ne menjen-e inkább Csehországba? A tiroli út nem látszott élelmezés dolgában eléggé biztatónak, míg Csehország, a királynénak ottlevő birtokain az élelem könnyebb beszerzésénél fogva biztosabb tartózkodással kecsegtetett.* Ez ügyben a királyné futárt menesztett Ferdinándhoz, tudakolva tőle, mitevő legyen. Eközben megérkezett annak híre, hogy a török, ismételt sikertelen ostrom után Bécs alól elvonult, mire a két királyné kíséretükkel ismét Linzbe ment vissza.* Harmadnapra Passauba érkezett Ferdinánd, ott vélvén családját s nővérét találni. Majd Linzbe bejöve, Annát gyermekeivel, mint tervezve volt, Innsbruckba küldte, Máriát pedig utasította, hogy Linzben állapodjék meg.*
unnser fruntliche und hertzeinliebe Swester von Jugendt auf, ye und albeg. (Ferdinánd 1527 augusztus 1. okirata a cs. k. pénzügyi levéltárban. Másolat. Közli Oberleitner: Arch. f. Kunde österr. Gesch.-Quellen. XXII, 132.)
Wallop 1527 július 11-iki jelentése Bécsből. Calendarium.
Datum in arce nostra Owar 1527 stb. (Egykorú papirmásolat Pozsony város levéltárában. Kiadva Frissnél i. h. 372. l.)
Eredeti fogalmazata a bécsi udv. levéltárban. Közli R. Kiss István: A magyar helytartótanács 337 l., VI. db.
Ursinus Velius: Hist. IV, 90. Fraknói: M. Orsz. Eml. I, 214.
A laibachi püspök jelentése Ferdinándhoz a bécsi udv. ltár Hungaricái között. V. ö. R. Kiss István i. m. XVIII. l.
Ha Oláh leveleinek keltezéséből következtethetünk, a királyné az 1529. év egész nyári időszakát a morvaországi városban töltötte. Oláh Miklós levelei ugyanis május 14., 23., 25., 28., 31. július 11., 19. és szeptember 4-ikén Znoymeben keltezvék. (Közölvék Levelezéseiben 4–5. ll.)
Itt volt 1528 közepéig. Itt keltezett s Ferdinánd királyhoz intézett egyik levele, mely a királyi tanácsra vonatkozik. R. Kiss: Helytartóság XVIII. l.
Az okiratot közli Gévay i. m. I. k., 3. f., 29. l. Azonkívül l. Szalay: MO tört. IV. 93.
Erre Oláh Miklós szavaiból következtetünk. Egyik, Kálnay Imréhez 1530 október 14-ikén irott levelében panaszkodik, hogy a király vele szemben nem tartja meg igéretét, egyik egyházi javadalmat, non servans promissionem, alteri contulit; vide quanta sit constantia eorum, qui constantiae exemplum aliis praebere deberent. (Levelezése 91. l.) Egy másik, ugyancsak Kálnayhoz 1530 október 16-ikán intézett levelében is hangoztatja panaszát s hozzáteszi: principes veridici esse debent. Quorum verba integra, immobilia et constantia esse oportet. Aliquin quid princeps est aliud vacillans, quam quivis alius popularis. (U. o. 92–93. ll.)
Dum et per varios casus ex Znoyma ad Lincium peruenimus, írja 1529 október 8-ikán Passauból Oláh; utinam melioribus avibus, sperabamus omnia nos istic feliciora reperturos. At ea quae antea fama ipsa audiebamus, oculis intuiti sumus, magnum inter omnes esse trepidationem, nihil omnio boni praeter quandam spem. (Levelezése 18. l.)
Caesaris Turcarum aduentum iamdudum audiebamus. In Lincio dum eo peruenimus non modo audiuimu saduentum, sed certo comperimus eum Wiennam obsidione 24 die septembris vinxisse et tam magna, ut hii qui ex o loco venerunt asserant omnes eius ciuitatis montes obsessos copiis Turcarum, Caesarem autem tentoria sua fixisse sub Eberstorff, arcem regiam venatoriam. Dum haec res certo ad Lincium perlata esset, et nos quoque ipsi videremus fiugientium copias, regiique exploratores, unus per alium reuertentes, id confirmarent et Turcarum multitudinem ad trecenta esse millia affirmarent: Rex noster ut est princeps ad omnia per Christianitate perpetienda paratus, et animo fortissimo, mox se Pragam per equos cursiles celeri itinere contulit: ut Bohemos omnes… excitaret. (U. o.)
Nos vero cum Regina mea Maria et Anna coniuge ac liberis regiis, illius iussu aduerso flumine huc venimus. (U. o. 19. l.)
magna certe iactatione Danubii et incommoditate nautica expectaturi, dum aliquid boni a rege et de rerum euentibus, simus audituri. (U. o.)
Sub idem fere tempus Regina Anna parabat cum liberis suis abitionem ad Aenipontem, ut iussum ei erat a rege, nos vero cum Regina nostra Maria eramus ultra quam dici potest solliciti, utrum ad Aenipontem, an in Bohemiam iter faceremus, nam profectio illa Thirolensis et Germanica terrebat nos plurimum, propter victualium, qua ea gens saepe laborat inopiam, desiderabamus autem iampridem Bohemicam mansionem, ubi faciliter victus nobus parari poterat, tum propter ciuitates Reginae illic existenses, tum facultatum etiam nostrarum tenuitatem. (Oláh 1529 nov. 4-iki linczi levele Geréb Pálhoz. U. o. 19. l.)
Qua de causa miseramus iampridem nuncium ad regem, ut ex eo intelligere possemus, quid nobis proficiscente Regina Anna ad Ispruch faciendum esset, haerebamus inter duos scopulos sic, cum nuncii reditum et regem expectaremus, uenit mox fama de Turcorum discessione, qua intellecta descendimus sine cunctacione ex Patauio Lincium. (U. o.)
Triduo post aduenit Rex Ferdinandus, non eo tamen quo expectabamus itinere, nam ex via diuerterat Patauium amore visendae coniugis et liberorum suorum, et etiam sororis suae Mariae. Cum ergo aduenisset, iussit hic nos consistere, et Reginam Annam, liberis suis ad Ispruck uti constitutum erat missis, huc expectare.
138. MÁRIA KIRÁLYNÉ.
(Az eredeti metszet Ő Felsége hitbizományi könyvtárában.)
139. ZNAIM.
(Székely Árpád rajza.)
Mária Linzben huzamosb időn át maradt.* Még csak április végén ment ő is Innsbruckba.* Május 8-ikán találkozott ő az Innsbruck és Hall között elterülő mezőn testvéreivel, Károly császárral és Ferdinánd királylyal és sógornőjével, Annával.* Ugyanaz év június havában zergékre vadászott Hall hegyi erdeiben.* Bár különben mindenütt visszavonultságban élt, mégis a Magyarsággal való összeköttetést most sem szakította meg, politikai tekintetben akkor is közbenjáró maradt Fedinánd és a magyarok közt.*
Ez kitetszik Oláh Miklós leveleinek keltezéséből, 1529 november 4-iktől 1530 április 29-ig.
Oláhnak egyik barátjához irott levele már Innsbruckban van keltezve 1530 május 18-ikán. (Levelezése 64. l.)
Oláhnak, ki szintén jelen volt, egyik reánk maradt könyvében e sajátkezű feljegyzése van: Anno 1530. Octava May Serenissimi principes mei Carolus Imperator, Rex Ferdinandus, Maria et Anna regine convenerunt primum in Campo qui cadit inter Inspruck et Hal me astante. (L. Csontosi: Adalék Oláh Miklós könyvtárához. Közzétéve a M. Könyvszemle 1883. évf. III, 63.)
Anno 1530. Vndecima Juny dum essem supra hal in venacione Caprearum cum Regina: intravi fodinam Salinariam. L. Csontosi: Adalék Oláh Miklós könyvtárához. 1883. évf. III, 65.)
Iuste i. m. 14–15. ll. Sacher-Masoch i. m. 81. l.
Innsbruckból a királyné Augsburgba ment, hol huzamosb időn át tartózkodott.* Testvérei, a császár és a magyar király szintén itt voltak, hogy a birodalmi rendeket vallási egységre és török elleni segélynyujtásra buzdítsák.* Hogy ez ügyben Mária királyné is személyes befolyását itt érvényesíteni kívánta, az aligha vonható kétségbe. De bizonyos, hogy személyes érdekei is hozták őt Augsburgba. Jövőjének megélési állapotát óhajtotta volt testvéreivel rendeztetni: anyagi ellátásáról és nyugdíjának biztosításáról volt szó.* Sajnos, ebbeli reménykedése hiú volt, mert bár testvérei teljes készséggel teljesítették volna óhaját, de minthogy saját anyagi helyzetük épp ez időben felette mostoha volt, biztatásnál semmi egyebet nem nyujthattak nővérüknek.* Ez méltán keserítette el Máriát s ehhez hozzájárult, hogy magyarországi híveinek egyik legbecsültebbike, Thurzó Elek, kivel Augsburgban találkozhatni vélt, nem jött el.*
Oláhnak itt keltezett levelei 1530 július 1-től november 23-ikáig ismeretesek. (Közölvék Levelezésében 69–110. ll.)
Lásd Oláhnak úgy a császárhoz 1530 október 1-sején, mint a birodalmi rendekhez a magyar s szlavon státusok részéről intézett szónoklatait. (U. o. 75–82. ll.) Hogy Oláh személyesen érintkezett Ferdinánddal, azt ő Kálnay Imréhez 1530 otóber 16-ikán intézett levelében mondja: Hodie dum peracta solenniter missa templo egrederemur, inter veniendum allocutus sum regem, assecurationes ipsius quam plurimas reduxi in eius memoriam. (U. o. 92. l.) Egy későbi, 1530 november 5-ikén Stomber Jánoshoz Augsburgból keltezett levelében írja: Ferdinandus rex dominus meus, dum hodie assiderat mensare in prandio, dixit mihi stb. (U. o. 103. l.)
regina mea Maria, írja 1530 november 22-ikén Oláh, post multos peregrinationes, quae amisso marito suo rege Ludouico, domino meo clementissimo, confecit, ea venerat huc sub spe, ut a fratribus suis, caesare et rege, eius quietis et prouisionis cura haberetur.
Qui et procul dubio id diligenter fecissent, mi ipsorum queque per id tempus non parua esset necessitas. (U. o. 110. l.)
L. Oláhnak Thurzóhoz intézett 1530 július 14-iki és július 23-iki leveleit. (U. o. 71–72. ll.)
140. MÁRIA KIRÁLYNÉ.
(Az eredeti metszet Ő Felsége hitbizományi könyvtárában.)
Mária augsburgi tartózkodása eszerint nagyon nyomasztó volt. Egyfelől a birodalmi perpatvarkodás, erélyes segélyre való kilátástalanság és saját személyes ügyének rendezetlensége súlyos aggodalmakkal nyugtalaníták különben erős lelkét. Távozásra kellett gondolnia, mit elégtelen anyagi eszközeinél fogva s egy már-már zúgolódó kísérettel nagyon nehéz volt megvalósítani.* Ő és környezete abban állapodtak meg, hogy összes málhájukat hajókon Linzbe szállíttatják, maguk pedig a következő hét hétfőjén vagy keddjén, azaz 21 vagy 22-ikén lóháton indulnak egyenest Regensburgba, innen aztán hajón Linzbe. Linzből, ha rossz hírek vissza nem tartják, Bécsbe vagy legalább is Korneuburgba mennek, mialatt Károly császár és Ferdinánd király Augsburgból Speierbe, azután Aachenbe mennek, hogy ott Ferdinánd magát római királylyá koronáztassa meg.*
Itaque cum pecunias et viaticum expectauremus, dictum est, írja Oláh, non posse illud nobis praeberi; dii boni quantum exacerbati sumus. Attamen cogemus ad tempus aliquot habere patientiam. Ego statui reginam sequi pro nostra in eam consueta fide, et in aduersis penes eam ferendis integritate, quoquo versum profectura sit, siue habituri essemus ab ea viaticum siue non. Nolo enim is esse, qui illam in suis necessitatibus sim derelicturus, posteaquam illi in prosperis fuerim addictus. (János ferrarai grófhoz 1530 november 22-ikén Augsburgból irott levele. U. o. 110. l.)
sarcinas nostras et res quas nobiscum habuimus, imposuimus ratibus, quae cum rebus reginae crastina die Lincium versus descendent. Quod si aduenerint aduersiora, quam speravimus noua, res ipsae Lincii consistant, et nostrum istic aduentum praestolabuntur. Nam regina quoque nobis cum una, si viatico prouidebimur a caesare die Lunae vel Martis proxima hinc soluet, recta Ratisponam equitatura, ubi conscensa naui adnauigabit Lincium. Ex Lincio, si res (quod Deus longe auertat) eam non retinuerint aduersae, Viennam descendemus, vel ad minus Carneomburgam. Caesar vero et rex Ferdinandus eo ipso die quo nos hinc soluent, profecturi Spirum, deinde Aquisgranum, ubi rex corona regis Romanorum coronabitur. (Oláh levele Riciushoz. Augsburg 1530 november 16. Levelezése 107. l.)
MÁRIA KIRÁLYNÉ.
(Maria van den Enden metszete Ő Felsége hitbizományi könyvtárában.)
141. REGENSBURG.*
Brawn György fentidézett művéből vétetett.
Máriának az utolsó perczben sikerült az elutazáshoz szükségelt pénzt megszerezni s így az elutazást lehetővé tenni.* Nagy volt mindnyájuk öröme, hogy a kapzsi s barátságtalan Augsburgból elszabadulhattak.* Lóháton indultak e városból Regensburgba.* Itt csak egy napig maradtak, felfogadva a maguk, valamint lovaik és málhájuk továbbszállítására a szükséges hajókat.* Máriát itt Frigyes bajor választófejedelem figyelme nagyon megörvendeztette azzal, hogy neki kövér, termetes vadkand küldött ajándékba.* November 28-ikán hajóra szállottak. Éjfélre Straubingba érkeztek s innen Vilshofenbe.* Itt a királyné vadászat kedvéért megállapodott, Oláht nyilván a többiekkel előre Linzbe küldve.* Linzbe november utolsó napján érkeztek.* Deczember 1-sején itt megpihentek.* Aztán még aznap tovább mentek Greinig,* hová a délutáni órákban érkeztek s bár tovább utazhattak volna, mégis a kőszirtek által veszélyeztetett dunai utat a királyné mellőztetni kívánta. A hajókat előre küldve, ő hölgyei és cselédsége lóra ülve a parton folytatták útjukat.* Harmadnapra Kremsbe érkeztek, hol mindaddig tartózkodni kívántak, míg Budáról határozott hír érkezik.* Ez időben folyt Budavár ostroma Ferdinánd serege részéről. Buda sorsa már Augsburgban nyugtalanította Máriát. A közhír szerint Budának elfoglalása minden órában bekövetkezhetik. Ha ma nem, hát holnap vagy holnapután. Mindenki biztosan számított rá, egyrészt bizakodva az ostromló sereg kiválóságában s Rogendorf Vilmos hadvezéri nagy hírében, másrészt a török s Szapolyai János kezén levő Budavár őrségének csekélységében. Nagy meglepetés volt tehát, hogy Rogendorf mi hírt sem hallatott magáról.* Balsejtelmek közt töltötte Mária augsburgi napjait s a balsejtelmek voltak augsburg–kremsi útjának is kísérői. A Kremsben vett hírre, hogy Szapolyai és Gritti Buda ostromlóinak kezeibe került, mi általános örömet keltett,* Mária az akkor Bécsből visszatért kremsi apáthoz küldött, tudakolva a hír lakosságát. A küldöncz, sajnos, a hír czáfolatával érkezett vissza. A királyné más hírnököt Bécsbe küldött s abban állapodott meg, hogy kedvező hírre Korneuburgba, Pruckba, Magyar-Óvárra megy. Ha pedig kedvezőtlen hír érkezik, akkor Kremsben marad jobb hírek érkeztéig, vagy Znaimba megy vissza.*
Dum essemus admodum solliciti de viatico nobis comparando, ut hospitibus nostris solutis, possemus domum cum regina in Austriam reuerti, ecce regina nescio, qua sua necessitate, exsolui nobis iussit, quattuor praeteritorum mensium stipendia. Sic laeti praeparauimus nos itineri, ut cras hinc soluamus. (Oláh 1530 november 23-ikán Augsburgból János ferrarai grófhoz irott levele. U. o. 110–111. ll.)
Gaudium erat ingens nostrum nos liberatos ab Augustensi molestia et rerum omnium necessitate. Sed interim non parum tristabamur, parum nobis superesse viatici, ex eo quod nobis datum erat Augustae. Quid enim precor magni superesse, persolutis hospitibus ibi nostris, hominibus licet, ut ipsi iactitant, euangelicis, sed plusquam pharisaicis, poterat. (U. o. 111. l.)
Venimus, írja Oláh 1530 november 27-ikén Regensburgból ugyancsak a ferrarai grófnak, magnis certe affecti laboribus et lassitudine, trium dierum equitatione ex Augusta huc Ratisponam. (U. o. 111. l.)
Remorati igitur hic hunc unum diem sumus, ut nauigia conduceremus ad equos e res nostras deuehendas. Cras Deo auspice committemus nos nauigationi, et recta nauigabimus Lincium. (U. o. 111. l.)
Et tum Ratisponae proximis diebus essemus, miserat reginae dono aprum pinguissimum. (Oláhnak 1530 deczember 5-ikén Kremsből Szalaházy Tamás egri püspökhöz irott levele. Levelezése 114. l.
ex Ratispona, írja Oláh 1530 november 30-ikán Linzből Roffer Jánosnak, XXVIII. huius mensis venisse ad noctem Straunbingam, ex Straunbinga deinde ad Fylshoffen.
Ex ea ciuitate tricesima mensis huius die per Patauium adnauigaui usque ad Villyring monasterium (ma Wilhering), distans supra Lincium uno miliari. Ego vero in scaphiolo piscatorio ad multam noctem descendi Lincium, non sine periculo nocturnae nauigationis. Quae nauigatio et laboriosa fuit et longa. Nam Lincium abest a Fylshoffen, sedecim magnis sane miliaribus, quae etiam aestiuo tempore conficere satis esset, nedum brumali; parendum tamen fuit voluntati reginae. Quae eo tenebatur desiderio venationis, ut parum existimauerit, tantum suffere uno die laborem, modo voti sui compos fieret, et ad locum venationi aptum peruenire posset. (U. o.)
Ultima Nouembris peruenimus ad Lincium. (Oláh 1530 deczember 2-iki, Roffer Jánoshoz Greinból irott levele. Levelezése 112. l.)
prima die Decembris toto istic die quieuimus. (U. o. 112. l.)
hoc primum die commisimus nos rursus naugiationi, venimusque ad horam secundam postmeridianam ad Grayn, Julii comitis ee Hardeck oppidum. (U. o.) Itt nyilván helytelen a tudósítás, mert Oláh szerint az egész napot, deczember elsejét Linzbe töltötték, ám akkor ugyanaz nap délutáni 2 órakor nem érkezhettek Greinba.
nauigare ulterius poteramus, sed ex compositio hic residere voluimus. Nam rupes est utrinque ex Danubio non longe infra oppidum ita enata, ut inter duos veluti scopulos, via quadam perangusta aqua non sine magno murmure defluat, qua via unica nauis deferri potest. Quae si illam non tenent, nautaque sit ignarus nauigationis, nauis facile impingi scopulis poterit, nauigantesque nautragium plerumque patiuntur. Noluit igitur regina loco hinc periculoso ad noctem non tantum se, quae animosior est caeteris et cordatior, quantum caeteras suas virgines et familiam committere; neque crastino die se committat. Praemissis enim nauibus ipsa nobiscum una in rippa Danubii, dum alii pertranseant, Danubii hunc locum periculosum piaeterequitabit. (U. o.)
Venimus nudius tertius ad hanc civitatem, in qua tantisper consistere decreuimus, dum aliquid certi, quid Budae agatur, intelligere poterimus. (Oláh 1530 deczember 5-ikén Kremsből Szalaházy Tamás egri püspökhöz irott levele. Levelezése 113. l.)
L. Oláh leveleit. Levelezése 104–108. ll.
Ioannem Vayuodam cum Gritti et aliis suis sequacibus venisse ad manus nostrorum, dum ex arce aufugere molirentur. Mirum quantam omnibus is rumor laetitiam attulerat. (Levelezése 113. l.)
Regina quae pacis et quietis futurae est cupidissima, misit mox ad monasterium, huic ciuitati propinquum, cuius abbas dicebatur pridie eius diei venisse Vienna, et ex quo rumor ista ferebatur, cepisse principium, ut interrogaretur, quid certi hac de re haberet. Rediit nuncius, qui vanum esse rumorem affirmauit. Expectamus in horas reditum alterius nuncii, quem Viennam, hac eadem de re misimus. Qui si aliquid certi et boni attulerit, illico descendimus Carneamburgam, tum Pruck, deinde ad Owar; sin audersi habebimus laetiora noua, vel ibimus Zuoynam. (U. o.)
142. GRITTI LAJOS NÉVALÁÍRÁSA.*
a M. Nemz. Múzeum levéltárában őrzött 1532 április 16-án kelt okleveléről. Olv. Ludovicus Gritti regni Vngarie gubernator etc.
A jobb hírek nem érkeztek. Ellenkezőleg, megjött Bécsből a királyi helytartó levele, mely Máriát arról tudósítja, hogy Mahmud bég nándorfejérvári basa 5000 lovassal és 150 naszáddal Buda felmentésére megindult.* Tetézte a szomorú hír hatását az, hogy Kremsben a pestis nyomai jelentkeztek.* Máriát az utóbbi körülmény mintegy arra ösztönözte, hogy vadászati szenvedélyének, mint olyannak mely legjobb ellenszerül kínálkozik a ragály elkerülésére, még szabadabb folyást engedjen.* A Buda alatt aztán deczember 19-ikén bekövetkezett kudarcznak híre rémülettel töltötte el Máriát és híveit.*
Venit huc triduo ad reginam ex Vienna nuncius cum litteris locumtenentis, qui certo attulit Mehmed becum Turcum praefectum arcis Nandor Albaecum quinque millibus equitam et centum nasadis (quae nauiculae sunt), non longe a Buda consedisse, velleque Joanni et omnibus qui in arce sunt suppretias ferre, et arx ab obsidione, quam iam quadraginta dies patiuntur, utcumque fieri a se possit, liberare. (Oláhnak 1530 deczember 10-ikén Kremsből Mihály grófhoz irott levele. (Levelezése 115. l.)
L. Oláhnak a cseh király titkárához 1530 deczember 11-ikén Kremsből intézett levelét. (U. o. 118. l.)
Regina mea in Chyrendorff dat operam venationi sibi naturaeque suae iucumdissimae. (Oláhnak Mihály grófhoz 1530 deczember 13-ikán Kremsből intézett levele. U. o. 119. l.)
aduenerunt tristia, quae mirum in modum nos omnes conturbarunt, írja 1530 deczember 23-ikán Kremsből Oláh Jovius Pálnak. (Levelezése 120. l.)
Láttuk, hogy Mária terve volt kedvezőtlen hír érkeztének esetére vagy Kremsben maradni jobb hírek megérkezéséig, vagy Znaimba menni. Egyik sem történt. Kremsben értesült ugyanis nagynénjének, Margit főherczegasszonynak, a németalföldi kormányzónőnek Mechelnben 1530 deczember 1-sején bekövetkezett haláláról.* Nagynénje halálával Mária sorsa úgy fordult, hogy neki kelletlenül egy a magyarországi állásnál is súlyosabb missióra kellett vállalkoznia. Bátyja, a császár, felajánlotta neki a németalföldi helytartóságot, melyet Margit főherczegnő, I. Miksának a híres Burgundi Máriától született leánya, 1506-tól fogva viselt volt. Egy oly országnak a helytartóságát ajánlotta fel neki a császár, melynek határán Francziaorszgá királya, Cleve, Jülich és Geldern herczegei betörésre készülten állottak; melynek gazdagságát és kereskedését, szabadságát és műveltségét franczia rablásvágy és zsarnokság ellen védeni kellett; melynek városai folyton készen voltak veszedelmes lázadásokra; melynek északi tartományaiban a pártszellem egyház, állam, társadalom ellen felütötte fejét; melynek parlamentje minden pénz és katona megszavazásában nehézkes volt s melynek igazságszolgáltatását a jogszervezet különbözése annyira megnehezítette.*
Lohmeier Georg: Der europaeischen Reiche historische u. genealogische Erländerung. Lüneburg 1690. Quatuordecim tabulae genealogicae. Editio 4-ta. Tubingar 1685. Geiszan: Hist. Tagebuch d. Erzh. Österr. 251. l. Azonkív. l. Wenzel: II. Ulászló király házasélete. Századok 1877. XI, 640.
Sacher-Masoch i. m. 115. l.
Károly császár, kit ember- és világismeret bármely más fejedelemnél jobban jellemez s melynél fogva ő hosszú uralkodása alatt sohasem alkalmazott csatatéren vezénylő tábornokot, kabinetben minisztert, küludvaroknál követet, tartományban kormányzót, kinek ügyességéről és arravalóságáról meggyőződve nem lett volna,* már kezdettől fogva felismerte volt nővérében a kiváló képességeket. Gyöngéd szeretet fűzte őt Mária személyéhez s az volt a meggyőződése, hogy az elhalálozott Margit főherczegnőt senki úgy nem pótolhatja, mint Mária. Ő Máriát úgy tekintette, mint második «énjét»,* s bár Osma bíboros, a császár gyóntatója, nem helyeselte az özvegy királyné kinevezését, noha ő is felismerte benne a bátorságot és a tiszta erényt,* Károly mégis teljesen bízott nővére eredményes működésében, «mert nálánál alkalmasabbat és megfelelőbbet, ha még úgy körültekintett, nem talált».* Mondhatja eszerint a királyné franczia életírója, hogy «minden osztrák herczegnők között egyik sem multa fölül a magyar királynét, egyik sem bírt az ő ragyogó erélyével, tökéletes ügyességével, magas és szilárd értelmiségével, de mert egyik nem is bírta oly kitűnő mértékben, a nagy császár becsülését, tiszteletét, sőt hódolatát».*
Robertson: Gesch. Kaiser Carls des Fünften V, 334.
Sacher-Masoch i. m. 141. l.
Juste i. m. 30. l.
Ad hoc autem muneris neque aptiorem, neque sufficientiorem circumspectis omnibus quemquam alium reperisse, quam Serenissimam Reginam sosorem suam. (A császár nevében kanczellárjának a panormi püspöknek Mária beiktatásakor mondott szavai.)
Iuste i. m. 231. lap.
Máriát, ki ezidőtt folytonosan panaszkodott szívremegés miatt, bátyja felszólítása váratlanul és kelletlenül érte. Sokáig mentegetődzött, részint chronikus bajára s gyenge egészségére, részint egyéb okokra hivatkozott, melyek neki egy ily terhes hivatal elvállalását lehetetlenné teszik. Sőt hivatkozott arra, hogy katholikus igazhivősége, bár alaptalanul, meg lett gyanusítva, a mi Belgiumban nagy megütközést keltett. Ám a császárt mindezek az okok nem térítették el szándékától. Ő egy sajátkezű hosszú levélben, mely Kölnben 1531 január 3-ikán kelt, teljes bizalommal és határozottsággal kérte nővérét a helytartóság elvállalására. Mária tehát «testvérei, a császár és a római király iránt való engedelmességből» elfogadta egyidőre, ideiglenesen a Magyarországtól és Ausztriától oly messze a continens legnyugatibb végére eső országban,* 1531 január 29-ikén a neki felajánlott császári helytartóságt s alsóburgundiai kormányzóságot.*
Oláh szerint in exterma regione. (1553 november 1-én kelt), Tamás egri püspökkanczellárhoz intézett levelében. Levelezése 423. l.)
Jahrbuch d. kunsthist. Sammlungen d. a. Kaiserhauses. Wien 1893. XIV, 157. Magyar Sion II, 106.
143. V. KÁROLY CSÁSZÁR.
(A Behaim Bertalan rajza után készült egykorú metszetből.)
Magyarországban a királyné ez elhatározása, minthogy Magyarországtól való végleges megválást jelentett, keserű érzelmeket keltett. «Ha ő felsége, közös patronánk, írja Szalaházy Tamás egri püspök 1531 január 23-ikán Pozsonyból a királyné titkárának, országunkat elhagyja, bármi is legyen jövő állapotunk, nekünk csak könnyeket hagy hátra. Mert bár a legjobb királynak örvendünk, mégis szenvedni fog szerencsétlen hazánk szabadsága, mihelyt a királynét, édes anyánkat nélkülözni fogjuk.»*
Si Maiestas reginalis, Patrona communis, regnum hoc deseret, quicunque tandem noster futurus sit status, lachrimas (modo non perpetuas) nobis relinquat. Nam etsi regem habeamus optimum, laborabit tamen huius infelicis patriae nostrae libertas, si hac regina et parente carebimus. (Levelezése 123. l.)
Mária 1531 februárban hagyta el Ausztriát, hogy Belgiumba menjen.* Elindulása előtt mindenkivel, kivel pénzügi viszonyban állott, netáni adósságok dolgában kiegyezkedett,* mit jellemének egyik újabb szép bizonysága. Kíséretében több régi magyar* és osztrák híve volt. Oláh Miklós, a királynénak 1527 óta titkára* és annak egyik rokona, Lukréczia hajadon, Oláh Miklós Máté nevű testvére fiának, Tamásnak a leánya,* ki később Liszti János felesége lett.* Az osztrákok közt Puchhaim Farkas, kiről már fentebb megemlékeztünk* és Salm gróf és neje.* Nem csekély lelki fájdalmára volt Máriának, hogy egyes udvarnokaitól, minthogy ezek az új hit elfogadásának gyanuja és vádja alatt voltak, a császár határozott kívánságára meg kellett válnia.
Ez kitetszik Oláh Miklós egy 1532 február 11-ikén Brüsszelből egyik barátjához intézett leveléből, melyben írja: Si bene recordor, praeteritique temporis memoria recte mihi succurrit, annus hodie est, nos ex Crempsio Lincium versus cum regina iter arripuisse. (Levelezése 195. l.)
Kitetszik ez egy Brüsszelben 1551 július 9-ikén kelt s Pithi Miklóshoz intézett leveléből. Ebben mondatik Pithinek egy régibb pénzkövetelésével szemben: So haben sich doch ir Kun. Mt im 1531-ten Jar, zu Linncz, wie dieselb aus Österreich verruckht seindt vnnd sich mit iederman verglichen. (Brüsseli Okmtár II, 295.)
Erre következtethetünk Batthyányi Ferencz neje, Katalin grófnő egyik, Máriához Szalónakból (Schlanningból) 1551 október 6-ikán írott leveléből, melyben mondja: «én részemről igen sajnálom, hogy Felségeddel ki nem költöztünk». Az ered. német levél a brüsszeli Okltárban. Magyar fordításban közli Horváth Mihály: Pár szó özvegy Mária királyné összeköttetéseiről Magyarországgal. Kisebb tört. munkái. II, 430.
Ez kitetszik Thurzó Eleknek prágai 1531 június 23-iki, Oláhhoz intézett leveléből, melyben mondja: Quando quidem post eius (Oláh Miklóst érti) cum reginali Maiestate discessum … (Oláh Miklós Levelezése 135. l.) De kitetszik ez magának Oláhnak egyik 1532 február 6-iki leveléből is, melyre legott hivatkozni fogunk.
Burgio pápai nuncius egyik 1531 november 8-ikán Londonban keltezett s Oláh Miklóshoz intézett leveléből tudjuk, hogy a királyné hívei között Lukréczia úrnő és Balius úr is volt. Domiane Lucretiae commendari cuio. Dominum Balium caetrosque conseruos nostros meo nomine salutato. (Oláh Levelezése 167. l.) Tamás egri püspök is 1532 április 5-iki pozsonyi levelében kéri Oláht, hogy d. Lucretiae commendetis me plurimum. (Levelezése 211. l.) Sceper 1533 december 27-ikén felszólítja Oláht: Illustri dominae comitissae a Salm, dominae Baillieul dominaeque Lucretiae me plurimum commenda. (Levelezése 436. l.)
Ipolyi: Előszó Oláh Miklós levelezéséhez XII. l. Nagy Iván: MO családai VII, 145.
Maga mondja el abban az 1550. évi folyamodványában, melyben Végles várát kéri adományba Ferdinándtól, hogy a királynét Németalföldre kísérte, ott 7 éven át szolgálta s a francziák ellen harczolt. Írja ugyanis: Nachmals pin Ich mit E. M. Schwester kunigin Maria in die niderlanndt gerraist, daselbs 7 Jar lanng gedient, mit E. M. krigsvolkh vilmals in Frankreich für priona, Derabona, Sant Quintin vnnd ander ort auch gezogen, derselben etlich zum tail erobern helfen. Ezután ismét Moba jött mint 400 lovas kapitánya. Nach solchem pin Ich durch Kunigin Maria zu ainem haubtmann in die hungerisches Prkhstet verordent vnnd gestelt worden stb. (A cs. k. pénzügyi ltár családi irományai között. Közli Oberleitner: Archiv f. Kunde österr. Geschichts-Quellen XXII, 8.) Ugyanezt a Puchheim Farkast említi Oláh Miklós is egyik Pempflinger Sebestyénhez intézett 1534 január 11-iki levelében: Wolfgangus a Pwhem consanguinius vester procurantis suis rebus profectus ad Austriam est in fine Novembris raeterit. (Levelezése 441. l.)
Sceppernek egy 1533 április 12-iki bécsi leveléből tudjuk, hogy egy Salm grófnő Mária udvarában udvarhölgy volt. A levél írója felkéri Oláh Miklóst, hogy fejezze ki üdvözletét a királynénak: Commenda me dominae meae reginae, Dominae Comiti de Salm praefectae domus reginalis maiestatis et caeteris dominabus. (Oláh Levelezése 349. l.) Ugyancsak Sceppernek egy 1533 április 25-iki fiumei levelében felkéri Oláht, ajánlaná őt dominae comiti de Salm, abisque dominabus meis isthic existentibus, scilicet: de Bailleiul, Lucretiae, de Sonaste caeterisque. (Levelezése 354. l.) Ugyanő egy 1533 május 6-iki Oláhhoz intézett levelében magát ajáltatni kéri domino comiti de Salm, dominabus de Baillieul, Lucretiae et si adsit Sonastras ceterisque, quibus felicissime quaeque apprecor.Si potes commode, commendabis et illustribus dominis de Simpy et Molenbays. (Levelezése 362. l.) Hogy ez utóbbi a királyné udvarmestere volt, kitűnik Oláh Miklós 1533 szeptember 6-iki, a londoni érsekhez Genfből intézett leveléből, mely szerint a dán követekkel tárgyaltak Panormitanus, comes a Byran et Molenbais magister domus reginae. (Levelezése 406. l.)
Az érzelmek, melyekkel a távozó királynét hívei az idegenbe követték, vegyesek voltak.* Sokan örvendettek, mert vágyakodtak azon helyek után, melyeken szabadságot és jó életet találhatni vélekedtek.* Másoknak ellenben ez a külföldi út sehogy sem tetszett, előre látva a jövő veszélyeket s a sok bajt, melybe jutni fognak.* Ezek közé tartozott maga Oláh Miklós is. Nagy lelki tusakodásban töprengett afelett, hogy a királyné eltávozása tényével szemben mitevő legyen: kövesse-e úrnőjét vagy maradjon-e itthon? Annyira inogó volt megállapodása, hogy barátaitól kért sürgős tanácsot.* Oláh az idegenben való tartózkodás szokatlanságától, az idegen emberek álnokságától s a külföldön való megélhetés nehézségeitől remegett.* Az egri püspök, Szalaházy Tamás, lelkére kötötte neki, hogy a királynét ne hagyja el,* a mitől amúgy sem lehetett tartani, mert hiszen Oláht, ki Mária személyes közbenjárására lett királyi titkárrá,* a hála kötelékei fűzték úrnőjéhez. És tényleg, Oláh loyaliása, hűséges ragaszkodása győzött is aggályai felett s úgy határozott, hogy híven követni fogja a királynét, bármi is legyen sorsa a külföldön.*
Deus bone, kiált fel Oláh Miklós, cum quanta nonnullorum laetitia, et quanta rursus aliquorum tristia! (Levelezése 195. l.)
Rursus laetabantur aliqui, quibus deliciae erant in votis, et qui voluptatibus illecti suis studebant rebus, ac magnopere exoptabant ad haec venire loca, in quibus summam putabant esse et libertatem et voluptatem. (U. o.)
Erant multi nostrum, írja egyik brüsszeli levelében (1532 február 10.) Oláh, quibus hoc iter minime pacebat, qui cogitatione futura metiebantur pericula, et in quas miserias, si regni capperent externa, deuenturi essent. (Levelezése 195. l.)
Nunquam mi Kalnay, írja egyik barátjának Kálnay Imrének egy 1531 február 2-ikán Kremsből, fui perturbatior, quam hiis ipsis diebus, quibus tacui. Omnia mea negocia, quocumque me vertam, video in praecipicio esse. Regina itura est ad Belgas, vocatione Caroli caesaris, cum qua iturus ne sim, an mansurus, nihil est quod magis dubitem. Si proficisor, timeo nationes non mihi bene notas, regionem nescio quam mihi incognitam. Si manebo, quo me diuertam, nescio. Bona mea omnia direpta sunt et occupata in Hungaria, res in praedam versae. Omnia, ut tu melius scis, propinquior és hostibus quam ego, sunt periculis plena. Nec video tutum esse aliquam locum in patria commorandi. Quid igitur melius sit facto, nescio. Inter duo mala minus est eligendum. Inops nunc sum consilii, quid statuendum sit aut quid fugiendum. Quare si quid mihi dare consilii poteris, rogo subuenias amico. (Levelezése 123–24. ll.)
Me vero ultra res omnes alias maxime mouebat patriae periculum, rerum mearum iactura, quam ex nostrorum hominum malitia, fueram perpessus, deinde externarum regionum desuetudo, quae ultra omnes alias res maximam mihi iniiciebat molestiam. Nam animo iam pridem prauidebam quanta futura esset in regione externa amicorum iniquitas, quam molestum mihi insueto mores aliorum, postremo quam intolerabilis apud incognitas gentes facultatum exiguitas; haec cum mihi omnia obseruarentur animo, solito eram tristior, mirabanturque non pauci me tam perturbato esse animo. (U. o.)
Consilii mei rationem paucis accipe, írja neki 1531 január 23-ikán Pozsonyból. Noli reginam relinquere, si abs te contenderit, ut in Belgas secum proficiscaris, imo etiam si magnopere non contendat, comitare eius Maiestatem, labor non erit magnus; ubi eo ventum fuerit uno aut altero mense, quid facto sit opus, ipse statues facillime. (Levelezése 123. l.)
Hogy ő a királyné személyes közbenjárására lett Mária királyné titkára, azt ugyancsak maga Oláh bizonítja. Schidlowieczki a lengyel királyhoz intézett 1531-iki levelében írja ugyanis: Is ipse (Lajos király) ut petitioni reginali coniugis suae satisfaceret, me illi ut eundem apud eam quoque agerem statum, concesserat. (U. o. 155. l.)
Sapientis est scio, consilium tempori accomodare, írja 1531 február 5-ikén Kremsből Kálnay Imrének. Magna iactabatur animus meus, ceu nauis in tempestatibus maris, perturbatione, an eundom in Flandriam cum regina sit vel in patria cum meis manendum. Res, quid ex utraque parte contingere posset, diligenter mecum versabam. Tandem putaui necessitati esse parendum, et relictis rebus meis omnibus Hungaricis sacelli mei curas et industriae, reginam sum secutus, quamcumque in partem fortuna me detruserit. (U. o. 124. l.)
144. OLÁH MIKLÓS NÉVALÁÍRÁSA.*
1549 január 3-án kelt oklevélről.
Mária Kremsből 1531 február 10-ikén kelt útra.* Lóháton női és férfikíséretével Linz felé akkora gyorsasággal haladt, hogy a várost 3 nap alatt érte el,* A sietés oka az volt, hogy Linzben találkozni akart fivérével, Ferdinánd királylyal és mert eleget kívánt tenni másik testvére, Károly császár óhajának is, ki őt sietségre szólította volt fel.* Linzben nem a legkisebb okok tartóztatták fel. A királyné, mielőtt távozik, jól rendbe akarta hozni magyarországi és ausztriai birtokügyeit azon esetre, ha azokat a török veszélyeztetné.* Egy másik tartóztató ok a hosszú úthoz való felszerelés, az élelmiszerek beszerzése volt. Mindezek tekintetében a királylyal sokat kellett tárgyalnia. A tárgyalások pénzbeli eredményét nem ismerjük, de Oláhnak némely későbbi leveleiből gyaníthatjuk, hogy a királyné pénzügyi viszonyai ezúttal sem voltak nagyon előnyösek. Kísérőinek csak szűkös költségeket engedélyezhetett, úgy hogy ezeknek a hiányzó összegeket a magukéból kellett fedezniök.*
Decima huius mensis die, írja Oláh 1531 február 13-ikán Linzből barátjának, commisimus nos ex Cremsio itineri et celeri certe cursu huc venimus. (Levelezése 124. l.)
Tribus enim hoc iter diebus confecimus, et arduum et longum, non solum reginae et puellilis, natura imbecillis, sed etiam viris robustis et ad equitandum aptis. (U. o.)
Duae res nobis addebant alas. Altera ut regem, qui Lincii erat, cito videre possemus, altera ut caesaris volumtati, quam ex cubiculario suo accepimus, primo quoque tempore a regina statisfieret.
Reperimus tamen hic res non minimas, quae nostrum iter remorarentur; imprimis autem curandum erat nobis quam maxime, quonam pacto es reginae Hungaricas in bono statu relinqueremus. Ea enim absente, praesertim si Turca, ut certo ferebatur, Hungariam et Austriam inuaderet, omnia ipsius bona et Hungarica et Austriaca in periculum essent ventura; deinde viatici etiam, ad tam longum iter conquerendi, non parua nobis erat cura. Coati igitur sumus ad tempus aliquod, donec hiis de rebus cum rege tractaremus, hic immorati. (U. o. 125. l.)
Nam ad id, írja Oláh 1531 október 16-ikán Brüsszelből a pápa angol nunciusának, b. Burgio Antalnak, quod mihi pro viatico ex curia datum est, quicquid habui ex Hungaria, redituum, quod certe non erat minimum, adiicere me necesse fuit, et omnia, ut meis conditionibus statisfacerem, liberaliter profundere. (Levelezése 159–60. ll.)
145. A BRÜSSZELI SZÉKESEGYHÁZ.
Linzből dolgait végezve, a királyné tovább sietett. Németalföldig vivő hosszú útjának közelebbi körülményei felől nem vagyunk tájékoztatva, mert kísérőjének, Oláhnak ez úton kelt leveleit nem ismerjük. Egyik leveléből mégis tudjuk, hogy a királyné Bajorországon át haladt. Oláh egyik levele 1531 márczius 25-ikén Regensburgban kelt.* Innen a királyné a rajnai tartományba ment, Kölnben bátyjával, a császárral találkozott. Kölnből Aachenen át érte el Németalföldet.
Levelei 137–138. ll.
Németalföldön Máriának első hónapjai, mondhatni hivatalához való készülődésével teltek el. Ez időből Oláh levelei nagyon gyérek. A mi belőlük kitűnik, az, hogy ő és nyilván társai is, nehezen szokták meg az új viszonyokat. Egy Gentből egyik barátjához 1531 május 21-ikén írott levelében kitörnek kebeléből az elhagyatottság fohászai. Sajnálja, hogy másokra és nem saját magára hallgatott.* Barátok nélkül nehéz eltűrni az új viszonyokat, nélkülük szomorú életet él.* De egyéb mostohaságok és körülmények is hozzájárultak ahhoz, hogy ő és vele az emigratio is boldogtalannak érezze magát. A mindennapi életnek megvoltak itt a maga nyomasztó terhei és kellemetlenségei. Németalföldön érzékeny volt a drágaság, a lakások bére magas, a vendéglősök pedig módfelett nyúzták az idegent* s hogy az áttelelés a sokszor repedt falú szobákban a rossz fűtőkészülékek és a fűtőanyag drágasága miatt* nemcsak nagyon költséges, hanem kellemetlen is volt, s így könnyen elérhető, hogy az emigratio jogos panaszokra fakadhatott. A lelki fájdalmak: a honvágy, az elhagyott rokonok és barátok után való vágyakodás az idegenben való tartózkodást későbben is nehézzé tették* Oláhnak és társainak, ők mégis ezek daczára is hűen megmaradtak a királyné oldalán s ezzel meggyőzően nyilvánították úrnőjükhöz való szeretetök és ragaszkodásuk őszinteségét.
Nunquam meae me cogitationes fefellissent, neque me in Charybdim immisissem, si hortatus amicorum meorum pluris non fecissem, quam meum conilium.
Etsi laetos aliquandiu tecum, et cum aliis nostris amicis communibus pulcherrime obivimus dies, hos quoque tristes solus pacienti perferam animo. Si amici mei adessent, facilus omnia etiam acerbiora perferrem, sed cum solus sim, videor tristem agere vitam. (Levelei 130. l.)
Oláh egyik 1552 május 27-ikén Brüggéből Albert préposthoz idézett levelében írja: Nollem licet, tamen nom possum mi Alberte, tibi reticre hospitum Barbantiae et Flandriae impudentiam. Qui adeo non modo impudentes, sed quodammodo crudus et efferi sunt, omines, ut hospites aduenientes etiam suae gentis pro hospitiis excorient vel quod maius est, excrucient. Quid censes eos facere cum externis, maxime mecum Hungaro, qui mores eorum nesciam; pluries me adeo in hospiciis commouerunt, ut igni vel alio, si quod maius esse potest, tormento cruciari videre. (Levelezése 216. l.
Ugyancsak Oláh írja 1532 deczember 15-ikén Bergenből (Mons) János grófnak, hogy nagy hdieget állott ki Valenciennesben: Gens enim gallen vaporariis cares, caminis in cubiculis nonnunquam rimosis utitur ita, ut si focum in eis instruxeris et te calore reficere volueris, ex una quidem parte calescas, sed ex alia frigeas. Qua re factum est, ut tribus diebus coactus sim ligna uno aureo Philippeo absumere, et nihilo minus non paruam pati frigoris molestiam. (U. o. 266. l.)
Non possum tibi explicare litteris, írja 1533 márczius 2-ikán Oláh Brüsszelből Pál barátjának, quantis in hac mea peregrinatione iactatus fuerim turbationibus… Nulla autem mihi crede res molestior fuit, quam quod ab amicis, quibus ab ineunte aetate assueueram, abfuerim, quae res una omnem aliam animi mei perturbationem molestiamque longe superabat. (Levelezése 306. l.) Egy másik, Brüsszelben 1533 február 18-ikán Brodaricshoz irott levelében: Ubi, quamuis ex clementia Dei et munificentia principis mei nihil mihi desit, deesse tamen videntur: patria, fratres, domini et amici mei, quorum me tenet non paruum desiderium. (U. o. 300. l.) Későbben már megszokás és beletörődés következtében csillapult lelki fájdalma s beletalálta magát társaival együtt «a szép és gazdag, minden az élethez és élvezethez szükségeset bőven nyujtó város» viszonyaiba, bár a hazát és a régi barátokat folyton nélkülözte. (L. Brodaricshoz 1536 márczius 30-ikán Gentből irott levelét. Levelezése 572. l.)
146. A BRÜSSZELI KIRÁLYI PALOTA.
Még csak 1531 július 5-ikén történt Máriának, délelőtt 9 órakor V. Károly császár által való ünnepélyes beiktatása az arany-, ezüstszövésű drága szőnyegekkel díszített brüsseli királyi palotában az összegyülekezett államrendek jelenlétében. Ezen ünnepélyes bemutatáson a császár nevében annak kanczellárja, a panormi püspök szólott a rendekhez, tudtukra adva, hogy uruk e nővel alkalmasabb egyént nem talált a kormányzóságra. Őt hallgassák s az ő akaratát és tanácsát kövessék.* A rendek és küldött követek hálát szavaztak a császárnak, mert a helytartónő okosságáról, jellemességéről és erényességéről már előzetesen értesültek. Őt készségesen kormányzónőül elfogadják s vele szemben úgy cselekednek, a mint azt a császár óhajtja.*
Et cum utrique (a császár és huga) assedissent loco, qui eis erat praeparatus, prouincialesque expectarent verba caesaris, episcopus Panormitanus, cancellarius in hiis prouinciis caesaris, homo prouectae iam aetatis, et in rebus gerendis iam diu versatus, lingua Gallica caesaris nomine verba fecit. Quorum sestentia haec erat: Caesarem mortua Domina Margarita in animo frequenti cogitatione versasse, quemann gubernationi harum prouinciarum praeficeret, qui et ei et prouincialibus esset utilitati et ornamento. Ad hoc autem muneris neque aptiorem, neque sufficientiorem circumspectis omnibus quenquam alium reperisse, quam Serenissimam Reginam sorerem suam; quam magnis licet precibus tamen huc accersiuisse, eamque nunc praesentem gubernatricem eorum constituere; ipsam itaque audirent, ad eius nutum, voluntatem et arbitrium omnia agerent. Qui quidem secus faceret, eum se poeniturum ob mandatum neglectum. (Oláh Miklósnak Brüsszelben 1531 július 6-iki, Szalaházy Tamás egri püspökhöz küldött tudósítása. Levelezése 139–140. ll.)
Proceres et nuntii missi gratias caesari egerunt de ea gubernatrice eis data, cuius prudentiam, integriatem, virtutem iampridem auiduissent, et nunc certam intuerentur, facturi igitur essent omnia ad caesaris mandatum. (U. o.)
Hogy Mária valóban csak ideiglenesen vállalkozott a külföldi feladatra, az az ő oldalán állott titkárjának, Oláh Miklósnak közleményéből tudjuk. Eszerint ő a történt bemutatás után úrnőjét a királyi palota terméből magánszobájába kísérte, melynek küszöbén Isten áldását kívánta a királyné működésére. Mikor pedig Magyarországon a rend helyreáll, s megszilárdul, akkor reméli, hogy a királyné oda ismét visszatér. E kijelentésére a királyné amennel válaszolt.*
His ita factis discessum est ab aula, comitatusque sum reginam ad cubiculum, cui in ingressu dixi: me cupere hoc regiminis sui principium Deum optimum maximum fortunare et prosperum facere et concessurum, ut feliciter hiis regionibus praeesse possit; vrum si pax futura sit in Hungaria stabilis, debere maiestatem suam Hungariam reuisere. Ipse hanc meam precationem conclusit hiis verbis inquiens: Amen. (Levelezése 140. l.)
147. A CZÉHEK HÁZAI BRÜSSZELBEN.
A helytartóság ideiglenes elvállalását Mária azon feltételhez is kötötte, hogy a császár ne kényszerítse őt újabb férjhezmenetelre.* Máriának már háromszor is lett volna alkalma özvegységétől búcsuzni. Egyszer Magyarországban, hol Szapolyai törekedett, mint láttuk, keze birtokába jutni. Másodszor 1528-ban, mikor június 28-ikán Ferdinánd római király azon tervvel állott eléje, a mely nővérét V. Jakab skót király nejévé tette volna.* És harmadszor, mikor 1530-ban júniusban a két fivér nővérökkel Augsburgban találkozva, Fridrik pfalzgrófot, a palatinatusi választó fivérét ajánlották neki férjül.* Mária egyik kérő kérésére sem hajlott, kijelentvén, hogy «hű marad elhalt férje emlékéhez, soha többé férjhez nem megy s özvegysége jelvényeit nem teszi le,* mert az ő számára senki sincs, ki vele felejtetni tudná férjét és hogy annak jegygyűrűjét máséval felcserélni nem fogja».* Ezzel is kitűnt, hogy Máriának «oly szíve van, mely ritkán ugyan, de annál igazabban és mondhatni vég nélkül szeretett».* Megnyilatkozott benne boldogtalan édesanyjának természete, ki elhalt férjétől még a halálban sem tudott elszakadni s hitvesi szeretetébe beleőrült. Évek multán, halotti búcsuztatója, Richard püspök ezért méltán emelte ki beszédében, hogy «az erényes fejedelemasszony, Mária, mihelyt özvegyen maradt, minden ékszert, aranyat, csipkét stb. letevén, egész élete végéig megtartá az özvegyek egyszerű ruházatát».* És ekként meghatóan igazakká tette boldogult férje egykor mondott szavait, hogy «Mária vele az isteni gondviselés jóvoltából a szent házasság frigyével és a kölcsönös szeretet kötelékével feloldhatatlanul van egyesítve».*
Juste i. m. 24–25. ll. Sacher-Masoch i. m. 88. l. Botka i. m. II, 105–106.
Juste i. m. 17. l. Sacher-Masoch i. m. 85. l.
Botka i. m. II, 105.
Juste i. m. 16. l. Sacher-Masoch i. m. 86. l.
Sacher-Masoch i. m. 86. l.
«Sie besass eines jener Herzen, welche selten, aber immer wahr und ohne Ende lieben. So liebte sie ihren Mann, so den Kaiser, so Eleonoren.» (Sacher-Masoch i. m. 16. l.)
Juste i. m. 16–17. ll. Gans hasonlóképen mondja: hat sich also fast ihres allerliebsten Gemahls Todfall betrübet, dass sie nimmer die Trawer verändert, wie auch vnnd lieb gegen keine gewendet. (Österr. Frawen Zimer 122. l.)
II. Lajos 1522 február 8-iki Budán kelt oklevelében, melylyel Máriának jegyajándékát ünnepélyesen megerősíti, mondja, hogy dei optimi providentia et bonitate sancti matrimonij federe mutuoque et indissolubili amoris vinculo nobis iuncta est. (Hatvani: Brüss. Okmtár I, 22.) Mocenigo Alajos 1548. évi követi jelentésében erre vonatkozólag írja: Maria fu la terza sorella, che al presente č gouernatrice nella Fiandra et paesi basi et che prima fu maridota nel Re Ludouico d’ Hungaria, chi guerregiando co il presente Sor Turco, perdč la uita et buona parte di quel Regno, con il quale essa non hebbe figlioli, ne ha dapoi uoluto altro marito, se ben come ci disse il Re di Romani un tratto, hauea poluto ben maritarsi. (Fiedlernél: Relationen venetianischer Botschafter über Deutschland und Österreich im sechszehnten Jahrhundert. Közzétéve a Fontes rer. Austriacarum II. oszt. XXI. köt. Wien 1870. 13. l.)
