XX. FERDINÁND SZÉKESFEHÉRVÁRI KORONÁZÁSA.
XX.
FERDINÁND SZÉKESFEHÉRVÁRI KORONÁZÁSA.
FERDINÁND SZÉKESFEHÉRVÁRI KORONÁZÁSA.
MÁRIA és tanácsosai a kapott hatalommal kezükben, Ferdinánd koronázásának idejét tanácskozások tárgyává tették, bár be kellett látniok, hogy oly gyorsan czélhoz nem juthatnak. Szapolyai ugyanis a Ferdinánd-párt ebbeli törekvéseit megakadályozandó, 1527 márczius 17-ikére Budára országgyűlést hívott össze. E veszedelemmel szemben Mária úgy intézkedett, hogy testvére Ferdinánd személyes híveinek némelyiként szintén Budára küldötte.* Bár ezek kedvező hireket küldöttek Máriának, mégis ottani igyekezeteik hiábavalóknak bizonyultak. A gyűlés Ferdinánd királyságát el nem ismerte s Ferdinánd híveit hűtleneknek, a haza közjava, az ország szabadsága és a szent korona ellenségeinek jelentette ki.*
Ezekre czéloz Mária egyik 1527. évi márczius 26-ikán Pozsonyban kelt levele. Közölve Gévaynál: Urk. u. Actenstücke. Wien 1840. 56–57. ll. XXXV. db. Egy 1527 márczius 27-ikén Pozsonyban keltezett levelében megnevezi a vele levelezésben álló Ártándy Pált. (U. o. 57–58. ll. XXXVI. db.)
A törvények egykorú másolata megvan az egykori m. udv. cancellári ltban. Közli Fraknói: M. Orsz. Eml. I, 116–125.
Ezen kísérlet meddőségének oka szintén a pénztelenség volt, mely úgy Ferdinánd mint Mária terveit megkötötte. 1527 február 9-iki levelében már azt is panaszolja a királyné, hogy még a futárjait sem tudja fizetni.* Az urak sem képesek fizetni szolgáikat. Jószágaikat elvesztették, vagy el fogják veszteni hűségük miatt s így ők maholnap kénytelenek lesznek másfelé elpártolni.* «Hiszem, írja egy alkalommal Ferdinándnak, hogy Felséged elfoglalja az országot, de arról is gondolkoznia kellene, hogy hogyan tartja meg.» Annyira vígasztalannak látja a helyzetet, hogy kérte felmentését egy oly állásból, a melyben ő nem használhat és csak szégyent vallhat.* Ez a nyiltság jellemének egyik becsületbeli bizonyítványa.*
Gévay: Urk. u. Actenstücke. I. k. I füz. 34. s kk. ll. Abban a jelentésben, melyet 1527 február 29-ikén Rauber Kristóf laibachi püspök és Pemflinger István Pozsonyból Ferdinándhoz intéznek, szintén elpanaszolják, hogy sok jó tervüket az ellenpárt megnyerésére s pénz hiányában naemlich auf potentan, meg nem valósíthatják. (Ered. a közös pénzügyi ltban. Közli Thallóczy-Hodinka: MO melléktart. Okltára I, 613–18.)
Sydonius Márton, Ferdinánd erdélyi híve ennek küldetésében minden privát vagyonát elköltötte, úgy hogy már annyi pénze sem volt, hogy haza tudott volna utazni. (1531. Schullernél: Archiv f. Kunde Österr. Geschichts-Quellen. XXI, 231., 271.)
Ma demeure dicy vous est peu profitable, et a moi honteuse. (Gévaynál: Urk. u. Actenstücke 40. l.)
Die Offenheit – mondja Schuller – mit welcher sie diese Bedrängniss schilderte und um die Abberufung aus einer Stellung bat, in welcher sie nur zu Schanden werden könne, ist ein Ehrenzeugniss ihres Charakters. (Georg Richerstorffer u. seine Zeit. Közzétéve az Archiv f. Kunde österr. Geschichts-Quellen XXI, 231.)
Hogy Mária aggodalmas napokat élt át, kitetszik VIII. Henrik angol király követének, Wallop János tudósításából. Ferdinándnál járván, ennek engedélyét kérte, hogy Magyarországban Pozsonyban lakó nővérét meglátogathassa. Idejövén átadta Máriának az angol király üdvözletét és az angol királyné levelét. Mária hallva ezeket, sírva fakadt. Majd megnyugodva köszönetét nyilvánította nagybátyjának, az angol királynak.* Wallop kiemeli, hogy Mária őt igen jól fogadta s elmenetelekor meg is ajándékozta.*
Wallop János 1527 február 26-ikán Wolsey bíbornokhoz írott levele. Közli Simonyi: Londoni Okltár 82. l.
«Én mondhatom kegyelmednek, írja Wallop Wolseynek hogy a magyar királyné engem igen jól fogadott és elmenetelemkor egy arany poharat küldött nekem.» (U. o. 83. l.)
129. JÁNOS KIRÁLY ARANY- ÉS EZÜSTPÉNZEI.*
A M. Nemz. Múzeum érem- és régiségtárának eredeti példányairól. A baloldali felső érem aranyforint, körirata: IOHANNES D[ei] * G[ratia] R[ex] * VNGARIE. Hátlapján: S[anctus] * LADISLAVS * REX * 1528. Alatta ugyancsak aranyforint IOHANNES * DEI * G[ratia]. * REX HVNGARIE és S[anctus] * LADISLAVS * EX * 1540 * körirattal. A felső nagyobb pénz ezüst garas IOHANNES * D[ei] * G[ratia] * R[ex] VNGARIE * és * MONETA * NOVA * ANNI * DOMINI * 1527 körirattal. A legkisebb arany negyedforint, mellette ezüst dénár IOHANNES * R[ex] * UNGAR[ie] * 1527 és PATRONA * VNGARIE körirattal.
A pénztelenség következtében tényleg többen el is pártoltak Ferdinándtól. A Szapolyai üdvözlésére Esztergomba jött lengyel követek beszélték, hogy Mária királynénak egyik aulicus embere Pozsonyból jövet, nekik azt mondotta, hogy a Ferdinánd körül levő urak mindinkább ingadoznak s tartani lehet elpártolásuktól.* Brodarics István Dévényből 1527 márczius 18-ikán Ferdinánd királyhoz terjedelmes levelet intézett, melyben neki bejelenti pártjától való elpártolását.* Bejelentését tett követte: meghódolt Szapolyainak* s szolgálta azontúl ügyét külföldi diplomácziai küldetésekben. Miként ez nem látta Ferdinánd részén az ügyek állását kedvezőnek,* úgy Gerendi Miklós prépost is kijelentette Zsigmond lengyel királynak, hogy kész magát Szapolyianak alávetni, ha részéről büntetlenségben részesül.* A mi még súlyosabban esett a mérleg serpenyőjébe, Batthyány Ferencz horvát-szlavon-dalmát bán kijelentette hogy ő csak úgy szolgálhatja Ferdinánd ügyét, ha megkapja szerződésileg stipulált járandóságát. Ismerjük azokat a feltételeket, melyek mellett magát Ferdinánd szolgálatára lekötelezte* s ismerjük azt az okiratot is, melylyel Mária királyné Batthyány hátralékos és három hónapi előre számított fizetésének kifizetési módozatait szerződésileg biztosította.* Ám a szerződési kötelezettség betartása elmaradt. Már márczius 13-ikán jelentik Pozsonyból az alsóausztriai helytartónak és kormánytanácsnak, hogy a bán János király pártjára készül állni.* Ennek daczára a helytartótól és kormánytanácstól más válasz nincs, mint hogy a bán ügyében még nincs határozat, a bán várakozzék.* De az kijelenti, hogy tovább Ferdinánd szolgálatában megmaradnia lehetetlen s mikor Mária királyné s kormánytanácsa a tartozás fejében kölcsönül vett 5 ezer aranyat (3 ezret készpénzben, 2 ezeret posztóban) mégis részletképpen kifizetnek,* a bán újból kijelenti, hogy amennyiben a többi részleteket idejében meg nem kapná, végleg távozik Ferdinánd szolgálatából.* S bár Mária királyné még márczius 28-ikán is biztosítja őt arról, hogy testvére, Ferdinánd a bán minden szükségletéről gondoskodni fog,* mi sem történt. Báthori István, Tamás veszprémi püspök, Thurzó Elek kincstartó és vingárti Horváth Gáspár főétekfogómester is hasztalanul figyelmeztetik Ferdinándot a bán lejárt második fizetési részletének kifizetésére.* Május 8-ikán Rauber püspök arról értesíti az alsóausztriai helytartót és kormánytanácsot, hogy ámbár kifizették a bánnak 300 márka ezüstöt tevő második részletét, ez mégis Thurzónak kijelentette, hogy miután a vele kötött szerződést nem tartják meg, tovább Ferdinándnak szolgálni nem akar.* Még későbben kifejti Báthori István nádornak, hogy lemondásának egyedüli oka a pénzhiány, mely miatt Horvátországot nem képes kellőképpen megvédeni* s így tényleg el is szakadt Ferdinándtól, a mi annak ügyére nagy csapás volt.*
Esztergom 1526 deczember 4. Acta Tom. VIII, 274.
Eleinte őt tartotta a magyar trónra legalkalmasabbnak, mondja, de minthogy fegyveres erővel, tehát magyar vér ontásával akar trónon maradni, nem pártolhatja. Már a pozsonyi királyválasztásra kelletlenül jött. Ő sem Ferdinándtól, sem Máriától egy fillért sem kapott. A Ferdinánd szolgálatában, Mária oldala mellett töltött 6 hónap után – szégyenli kimondani – 50 ftot ajánlottak neki, igérvén, hogy maga idején, talán ismét 6 hónap mulva, újabb 50 ftot fog kapni. Pedig jól tudja, mennyit adtak és adnak másoknak, kiknél nem kisebb állásban van ő. Az által, hogy hozzá csatlakozott, sokat veszített. Elvesztette kanczellári hivatalát. (Ez ered. irat b. Ardenne birtokában van. Ismerteti Fraknói: Századok 1877. XI, 58–61.)
Oláh Miklós azon levelében, melyet 1531 október 16-ikán Brüsszelből báró Burgio apostoli követhez intézett, írja: Brodericus non multis post tuam profectionem (ex Posonic) diebus a nobis ad Joannem regem desciuerat profectusque fuit Budam. (Cod. Epist. 158.) Egy későbbi 1531 október 25-ikén ugyanazon Burgiohoz irottban azonkép írja: Brodericum nostrum amiseramus, ut scripsi ad te antea, non multo tempore post tuam ex Posonio profectionem. Is enim nescio qua superstitiosa ductus sua conscientia, confugit ad alterius factionis partes. (U. o. 161. l.)
Oláh Miklós írja 1531-ben október 16-ikán Burgionak: Ab eo tempore (t. i. hogy Máriától elpártolt) quid fecerit, ubi fuerit, quam habuerit conditionem, certo nunquam potui intelligere. Rumore quidem ferebatur ipso, profectum eum fuisse legatum ad pontificem, tum Franciscum regem Galliae et ad alios principes. (Olahi Cod. Epist. 158. l.) Ugyanő október 29-iki, Brüsszelben keltezett s ugyancsak báró Burgio János Antal pápai követhez Angliába intézett levelében: venit fama, Brodericum nostrum huc venire nunc ad caesarem (V. Károlyhoz), a Joanne suo missum. (Cod. Epist. 164. l.) Viszont Burgionak 1531 november 8-ikán Londonból Oláhhoz Brüsszelbe intézett leveléből megtudjuk, hogy Brodarics Párisban járt, honnan aztán Anglián, Poroszországon s Lengyelországon át Magyarországba tért vissza. (Cod. Epist. 166. l.) Audiui postea – írja Burgoi – ipsum Venetias peruensisse. (U. o. 167. l.)
L. Zsigmond király Szapolyaihoz intézett levelét. Acta Tomic. IX, 208.
Kelt Posonii 16 die Februarii anno d. 1527. Egykorú tisztázata a körmendi levéltárban. Közli Thallóczy-Hodinka: MO melléktart. Okltára I, 606–608.
Posonii 16 die Februarii anno d. 1527. Eredetije a bécsi titk. ltban. Közli Thallóczy-Hodinka i. h. I, 608–610.
Nun ist uns vertreulichen durch ain person angezaigt, er (H. Bathyan Ferentz ban) sei willens heut urlaub von unser gnsten frauen der Kgin zu nemen mit der ursach, als ob ime der vertrag, so mit ime gemacht worden, nit volzogn ist, und ubermorgen zu dem weida ziehen. Wir tragen auch fursorg, der obbemelt ban wirdet allerlai mit den Hungerischen Hn, so hie sein, zu practiciern understen und sie bewegen auf des weide parthei zu bringen. Kérik, hogy levelöket küldjék el a királynak. (D. Presburg am XIII. tag Martii anno etc. XXVII. Ered. a bécsi titk. ltban. Közli Thallóczy-Hodinka i. h. I, 633–34.)
Bécs 1527 márczius 13. Ered. fogalm. a bécsi titk. ltban. Közli Thallóczy-Hodinka i. h. 634–35.
Oberleitner: Österreichs Finanzen u. Kriegswesen unter Ferd. I. i. h. XXIII, 33–34.
Rauber Kristóf laibachi püspök és Pempflinger István tudatják az alsóausztriai helytartóval és kormánytanácscsal Batthyány Ferencz horvát bán további viselkedését. Elment az esztergomi püspökhöz és kijelentette távozása előtt sover er zu seiner widerkunft die erst bezalung laut des vertrages hie zu Prespurg nit finden wurde, wolt er kains wergs lenger in unsers gnsten Hn. des Kgs etc. Diensten beleiben, sonder urlaub nemen. Und als er das gelt nicht gefunden hat er von u. gnsten frauen, der Kgin im beiwesen der radt urlaub genumen, wan ime sei dasihen nit gehalten, so ime zugesagt ist worden. Auf solichen ist durch u. gnstan frauen durch Hungerischen radt und uns mit ime gehandt worden, das er belibn ist und auf ir. kgl. Mt. und unser trauen und glauben die erst bezalung benantlich 5000 ducatn aufbracht und darmit den gedachten ban ditzmals zu friden gestellt, doch mit diser protestation, wo ime die uberig bezalung zu genanter zeit und frist, wie ime die zugesagt ist, nit gehallten wirdet, wollt er auch nicht lenger zu dienen verphflichtt und verbunden sein. D. Prespurg am XXI. tag Martii anno etc. XXVII. (Ered. a bécsi titk. ltban. Közli Thallóczy-Hodinka i. h. I, 644–45.)
D. Posonii feria quinta proxima ante dominicam laetare anno d. 1527. (Ered. a körmendi ltban. Közli Thallóczy-Hodinka i. h. I, 649–50.)
D. Posonii 8 die Maji anno domini 1527. (Ered. a bécsi titk. ltban. Közli Thallóczy-Hodinka i. h. I, 665–67.)
D. Pressburg am VIII tag Mai anno etc. (Ered. a bécsi titk. ltban. Közli Thallóczy-Hodinka i. . 668.)
1527 július 6. (?) (Ered. a bécsi titk. ltban. Közli Thallóczy-Hodinka i. h. I, 682–85.)
L. Gévay i. m. I. k., I. füz., 50. l.
130. ZSIGMOND LENGYEL KIRÁLY.
A krakói egy. könyvtárban őrzött eredeti metszet után készült.
Növelte Mária aggodalmát személyes biztonságának elégtelensége is. A pozsonyi vár az alkotmányos szellemtől áthatott Bornemissza kezében volt, ki azt csakis Magyarország választott és koronázott törvényes királyának (Ferdinándnak vagy Szapolyainak) akarta kiadni. E várat megszerezni nagyon óhajtotta Mária, annál is inkább, mivel nyugtalanító hirek érkeztek abban a formában, mintha Szapolyai 10 ezernyi haddal nyomulna Pozsony felé, a mi azonban nem bizonyult valónak. A vár érdekében Mária kérte Ferdinándot, írna ez Szalay Jánosnak, a pozsonyi vár egyik főemberének.*
D. Pressburg am XVIII tag februarii Thallóczy-Hodinkánál: MO melléktart. oklevéltára I, 613–18.
A lelki lehangoltság mégis csak muló volt Máriánál. A mi pénzben, erőben fogyatkozó volt nála, azt leleményességgel, igéretekkel, biztatásokkal igyekezett pótolni. Szerzett megbizható ágenseket, kikre fontos dolgokat bízott. Egyik főügynöke Podvinyay Tamás naszádos kapitány volt. Ez ügyes embernek sikerült a naszádosok nagy részét megnyerni. Majd Bericzló István rácz despotával, Keglevich Péterrel, Kenderessy Jánossal, Podvinyay Pállal, Apaffy Ferenczczel és Bethlen Elekkel ő lépett érintkezésbe, kik tényleg mind készek voltak megfelelő adományok fejében Ferdinándhoz állani. Nagy része volt továbbá Cserni Jován, a fekete embernek a megszerzésében is.* Ez az ember egyenes vérségi kötelékkel kapcsolta személyét a ráczországi fejedelmek törzsfájához, sőt magát a konstantinápolyi császári család utódjának mondogatta s Istentől küldöttnek.* Hadserege valami 12–15 ezer főnyi volt.* Mária helyesen mondá a fivéréhez Ferdinándhoz írott levelében, hogy ennyit nehéz volna egy keresztény uralkodótól is kapni segítségül.
Ezt bizonyítják Pozsonyból 1527 február 14-ikén és 1527 május 30-án Ferdinándhoz irott levelei. (A bécsi titk. áll. ltban.)
Hy callyth hymself Emperour of Constantynnople, and how he sayth that he ys sent by God to ponysh the Turkys, írja Wallop angol követ 1527. évi április 26-iki jelentésében Wolsey bíbornokkal. Közli a Cotton-könyvtárból Simonyi: Londoni Okmtár 78. l. Jowán czár kiáltványa megvan a bécsi áll. ltban. Közölte Szmolka a Századok 1883. évf. XVII, 22–23.
Szerémi 12 ezerre teszi: habetat sub se duodecim milia Tracianorum (Epist. de perd. Hung. cap. XLIII. p. 144). Mária 15 ezerre teszi (1527 február 14-iki levelében Ferdinándhoz), sőt 30 ezerre is teszi (1527 május 30-iki levele Gévaynál Urk. u. Act. 41. sz.)
Igy sikerült Máriának Ferdinándot erélyes fellépésre birni. Tényleg zsoldosokat gyüjtött Ausztriában, Morva- és Csehorszgában, kiket kisebb-nagyobb csapatokban Magyarországba küldött. 1527 június 29-ikén Magyarország népéhez levelet intéz, hangoztava benne az országhoz való jogát s igérve a nemzet jogainak és nyelvének megvédelmezését.* Július 7-ikén meghagyja Ivánnak, hogy seregének nagyobb részével siessen Budára, hová ő is halad.* Majd meghódol neki Dévény város és Pozsony vára. Pozsony városa leteszi a hűségesküt, melynek elfogadására Mária és a nádor Báthori István külön megbízást kapott.* Kevéssel rá Nagyszombat is Ferdinánd kezébe kerül.
Az oklevelet l. közölve in Actis Tom. IX, 223–24.
Az okl. megvan a bécsi áll. ltban. Részben közli Szmolka a Századok 1883. évf. XVII, 25.
E megbízólevél eredeti fogalm. megvan a bécsi cs. titk. ltárban.
131. MAGYAR NASZÁD A XVI. SZÁZADBAN.*
Brawn György «Urbium praecipuarum mundi Theatrum» (Köln 1753) cz. művében jelent meg, Hufnagel rajza után.
Ferdinánd július 30-ikán indult el seregével Bécsből* s következő napon, július 31-ikén tényleg magyarországi hadainál volt.* Lovassága 3 ezer ember, Magyaróvárnál, gyalogsága 8 ezer fő, Hainburgnál gyűlt volt össze.* Fővezére Kazimir brandenburgi őrgróf, alvezérei Mansfeld gróf, Rogendorf Vilmos és Alm Miklós voltak. Katzianer János előbb mint pozsonyvidéki, utóbb mint horvátországi kapitány alvezérkedett. Ezeken kívül mint híres kapitányok seregénél voltak Gittich Marx, Eck von Reischach, Hilcher János.*
Ferdinánd Zsigmond lengyel királyhoz 1527 augusztus 22-ikén budai táborából intézett levelében mondja: Cum die XXX mensis Julii proxime elapsi ex civitate nostra Vienna cum reliqua exercitus nostri parte ad regnum nostrum Hungariae descendissemus, et ad confinia regni praedicti applicuissemus. (Acta Tomic. IX, 272.) Rex Bohemiae Ferdinandus, írja Tomicki Péter lengyel alkanczellár, cum non contemnenda manu Vienna profectus. (Acta Tomic. IX, 283.) Bécsből való elindulását július 30-ikára teszi Gévay (Itinerar Kaiser Ferd. II. l.) és Ráth is. (A m. kir. hadj. 289. l.).
Oláh Miklós: Compend. suae aetatis Chronicon. bélnél: Adparatus 39. l. E napra teszi Bucholtz is Ferdinánd megérkezését. (Gesch. d. Regier. Ferd. d. Ersten III. 207.) Ráth még csak augusztus 1-sejére, de ok nélkül. (A magy. kir. hadj. 289. l.) A mit Oláh ebben a levélben ír, melyet 1531 október 16-ikán Brüsszelből VII. Kelemen pápa angolországi követéhez, báró Burgiohoz intéz, mintha Ferdinánd rögtön megválasztása után indult volna Magyarországba, nem szószerint veendő. (Oláh: Cod. Epist. 159. l.) Oláh összefoglaltan adja elő a dolgot.
Oláh szerint Ferdinánd mindössze cum octo milibus hominum jött Magyarországba. (1530 február 15-ikén VII. Kelemen pápához intézett iratában. Cod. Epist. 39. l.)
Ranke: Gesch. II, 344.
Ferdinánd el volt határozva, hogy most már szárazon és vizen erélyesen behatol az országba.* Köpcsénynél az eléje jött főpapok és országnagyok őt mint az ország törvényes királyát ünnepélyes módon tiszteletteljesen fogadták.* A megjelentek közt még külföldi fejedelmek képviselői is voltak.* De eljött Thurzó Elek és Oláh Miklós kíséretében Mária özvegy királyné is. Szalaházy Tamás volt az üdvözlő szónok,* ki a rendek nevében kérte a nemzet szabadságainak és jogainak megerősítését, mire Ferdinánd, kanczellárja Widdman Beatus által válaszolt, kijelentve, hogy «csak azért jön sereggel Magyarországba, hogy vele a régi békét helyreállítsa s hogy az országot belső bajok ellenében megvédje». Aztán eskü alatt fogadta Ferdinánd, hogy a II. Endre arany bullája által alaptörvényként megszabott szabadságokat, jogokat, szokásokat fenn fogja tartani.* A magával hozott újabb hadait aztán a régiekkel egyesítve, beljebb hatolt az országba, elfoglalva Magyaróvárt, melynek parancsnoka a nádor parancsára kapuit legott megnyitotta,* továbbá Győr várost és várat,* Szentmártont, a bevehetetlennek tartott Komáromot, Tatát, Visegrád várát és várost, Esztergom várát és várost* s végre harcz és vér nélkül, augusztus 20-ikán* magát Budát is,* melyet a magára hagyott János király* már augusztus 12-ikén elhagyott volt, átvonulva a pesti partra,* honnan aztán őt harmadfélezernyi seregével együtt éjszaki irányba tovább szalasztotta.* Annyira ellentállhatatlanul hatolt a győzedelmes Ferdinánd Szapolyai ellen, hogy annak hívei sürgősen fordultak Zsigmond lengyel királyhoz, felkérve őt, intézkednék még idején, nehogy a Hedvig örökéhez tartozó javak, birtokok és várak Ferdinánd kezére kerüljenek.* Az ország közepéig* kiterjedt ily diadalmas hadjárattal szemben a lengyel király is kereken megtagadta a hadi és pénzbeli segítséget Ferdinándnak.*
Szerémi szerint ad festum assumcionis Marie audiuimus mouitum se (Ferd.) super aquant et terram versus Hungariam. (Epist. cap. LI. p. 173.)
adfuere illico praelati, proceres et nobiles ejusdem regni, qui nos veut regem legitimum Hungariae solenni more et reverentur exceperant, a nobis in persona nostra solitum juramentum suscipientes mondja maga Ferdinánd 1527 augusztus 22-ikén budai táborából Zsigmond lengyel királyhoz intézett levelében. (Acta Tomic. IX, 272. Azonkívül v. ö. Ursinus Velius: De bello Pannonico I. l s kk. ll. Istvánffy: Hist. Lib. IX. p. 138. Bucholtz i. m. III, 217.)
Ha Hoberdanecz János portai követ előadásának hihetni, Ferdinánd elé a külföldi hatalmasságok képviselői is járultak és tisztelegtek. Dominus noster – mondotta ő Ibrahim nagyvezérnek – cum Hungariam intrasset, multos oratores apud maiestatem suam vidi a diuersis Regibus et principibus bonis amics et vicinis suis missos, qui multa pretiosa donaria Maiestati se offerebant s küldőik segélyét is, szükség esetére felajánlják. (1529 február 19-iki jelentésében Gévaynál: Urk. u. Actenstücke. Wien 1840. II. l.)
Bucholtz szerint a nádor. (Gesch. III, 207.)
U. o.
Verancsics szavai szerint «Ferdinandos király megszállá Óvárát, kit megtöreti és megvive». (Memorie rer. ad an. 1527. Összes munkái II, 27.) Ez író az elfoglalás vitézi érdemét túlzottan hangsúlyozza.
proximaque inde nostra fuit ad castrum et oppidum lauriense profectio, quorum utrumque se nobis dedidit. (Ferdinándnak 1527 augusztus 22-ikén budai táborából I. Zsigmond lengyel királyhoz intézett levele. Acta Tomic. IX. 272.) Tomicki Péter krakói püspök, alkanczellár erről szintén tudósítja Gorkai Lukácsot: rex Bohemiae jam monnulla castella et oppida per proditinoem acceperit, utpote arcem Posoniensem, castellum Theben, Ternaviam oppidum et Jaurinum, quod nos Rab appellamus. (Acta Tomic. IX, 271.)
A diadalmas hadjárat ezen eredményeit elősorolja maga Ferdinánd azon levelében, melyet budai táborából 1527 augusztus 22-ikén I. Zsigmond lengyel királyhoz intézett. (Közölve in Actis Tomic. IX, 272.) A helyzetet jellemzőleg írja Szapolyai egyik híve, Benedek lévai várnagy, 1527 augusztus 23-ikán Léváról I. Zsigmond királynak: qualiter regnum hoc miserimum … nunc rursum per Alemanos distrahatur et laceratur, non dubito Mti vestrae ser. constare. Adeo Alemanus invaluit, ut nonnulla caístra usque ad Budam per deditionem accepit. (Acta Tomic. IX, 273.) Schidlowiecki Kristóf lengyel kanczellár 1527 szeptember 4-ikén írja Krakóból Albert porosz herczegnek: Ex Hungaria nihil aliud novi scribere habeo, quam quod serenissimo domino regi Ferdinando feliciter illic succedunt omnia. Jam enim ex illa parte Danubii ad ripamque ejus omnes arces sua Mtas retinet Budaque potitur. Serenissimum item regem Joannem ajunt abinde se removisse et bonam spem habere, sed si ita diu fortuna sibi adversabitur, non intelligo, quae illi spes sit futura. (Acta Tomic. IX, 284–85.)
Thury szerint 1527 őszén. (A török hódítás kezdete MOgon közzétéve a Századok 1833. évf. XXVII. 571.) Ferdinánd 1527 augusztus 20-ikán Budáról kibocsátott országgyűlési meghivójában mondja: Sic deinde cum nostro progressi exercitu, receptis in potestatem arcibus ac civitatibus nostris, ad hanc sedem nostram regiam, Budam uidelicet dei prouidencia peruenimus. (Egykorú másolat a bécsi cs. titk. ltban. Közölve a M. Orsz. Eml. I, 148.) Mások is augusztus 20-ikára teszik, így Szerémi szerint in die Sancti Stephani Regis introductus erat Rex Ferdinandus ad arcem Budam. (Epist. cap. LII, p. 175.) Istvánffy azonkép mondja (Hist. Lib. IX, p. 87.) Oláh szinte: Buda ei traditia, vigesima Augusti. (Chronicon Bélnél: Adparatus, 39. l.) S így nem fogadhatom el azok állítását, kik szerint Ferdinánd 1527 augusztus 22-ikén tartotta volna bevonulását Budára. (Így Kupelweiser: Die Kämpfe Österr. mit dem Osmanen 2. l.) A hadjárat egy forrásául említhető a Warhafft anzeigen Kuniglicher Mayestet zu Hungern und Böhem etc. Herzug von Wienn ausz, in Hungern, bisz auff ein halb meyl unter Ofen, vnd gen Stülweyssenburg etc. Anno etc. XXVII.
Verancsics szerint «Ferdinandos király Budában beszálla mint király lakóhetiben». (Mem. rer. ad an. 1527. Összes munkái II, 27.) Abban a levélben, melyet Ferdinánd budai táborából 1527 augusztus 20-ikán Zsigmond lengyel királyhoz intézett, mondja: Deus opt. max. nobis, licet immeritis, favens usque ad regni nostri sedem Budam, quam et in potestatem quoque nostram accepius, conducere dignatus est. (Acta Tomic. IX, 272.) Abban a jelentésben, melyet Hoberdanecz János 1528. évi török követségéről 1529 február 19-ikén Ferdinánd királyhoz intézett, Budának Szapolyaitól való elfoglalását mint dicsőséges eseményt állította Ibrahim nagyvezér szemei elé: rex et dominus noster Budam et alia castra … communi omnium regni procerum et dominorum consensu ac etiam vti rex electus et verus successor armis occupavit. (L. a jelentést Gévaynál: Urk. u. Actenstücke. Wien 1840. [Gesandtschaft König Ferd. 1528] 6. és 14. ll.) Tomicki Péter lengyel alkanczellár egyik, Drzevicki Mátyás püspökhöz intézett levelében mondja: Posoniensem arcem primum, tandem obvia quaeque nemine repugnante in deditionem accepit, postremo Strigonium ipsum; nunc Budam quoque, regni caput, occupavit. (Acta Tomic. IX, 283.)
omnino traditus est a proceribus Hungariae, írja 1527 augusztus 23-ikán Benedek lévai várnagy. (Acta Tomic. IX, 273.)
Benedek lévai várnagy, Szapolyai híve, 1527 augusztus 23-ikán írja Zsigmond lengyel királynak: Ser. dominus meus gratiosissimus, rex Hungariae, in campo Rakos castra sua non magno adhuc numero gentium locavit. (Acta Tomic. IX, 273.) Budának Ferdinánd által történt elfoglalásáról Dselálzáde Musztafa XVI. sz. török író is szól: Mivel János királynak nem volt elég ereje szembeszállani vele (Ferdinánddal) és csatában sikeresen megmérkőzni: oda hagyta Budun várát s ez az erős vár az egyedül igaz vallás ellenségének kezébe került, a ki német katonaságot rendelt bele és őriztette. (Az országok osztályai és az utak felsorolása, Thurynál: Török történetírók II, 175.) L. azonkív. Fraknói: Werbőczi István életrajza 268. l.
Ferdinánd 1527. évi augusztus 20-ikán a Budán tartandó országgyűlésre hívó iratában mondja: Cum igitur iam (ut nobis omnibus constat) Johannes de Zapolia, Comes Scepusiensis fuga et latebris salutem sibi querat stb. (Egykorú másolata a bécsi cs. titk. ltban. Közölve a M. Orsz. Eml. I, 148.) Ugyanő írja a lengyel királynak 1527 augusztus 22-én: Nos ubi comes ille Scepusiensis advenire et sibi appropinquare vidit, saluti suae fuga consulere incepit, quam adhuc continuat, nobis insciis, ubinam locorum agat; certissimo tamen accepimus nuntio, illi circiter bis mille et quingentos ad summum homines esse. (Acta Tomic. IX, 272–73.) Ugyanő említi a pozsonyi országgyűlés felterjesztésére adott, 1535. évi november havi válaszában János gyászos futását: adversarius Maiestatis Sue, Johannes Scepusiensis a Maiestate Sua toto regno pulsus et in ipsam quoque Poloniam profligatus. (A bécsi cs. titk. ltban levő eredeti fogalmazat, közölve a M. Orsz. Eml. I, 548.) Thurzó Elek 1527 szeptember 27-ikén ez értelemben írja Budáról a bártfaiaknak: Joannes Zapolya comes Scepusiensis coram nostris retro cesserit, vel potius aufugerat. (Praynál: Epist. Proc. I, 319.) Aleander pápai lagatus 1539. évi Naplójában február 11-iki kelettel azonkép feljegyzi Szapolyairól: superveniente exercitu Ferdinandi aufugere habuit. (A Napló kiadva a Nuntiaturberichté-ben. IV, 292.)
Benedek lévai várnagy 1527 augusztus 2-iki levele Zsigmond királyhoz. (Acta Tomix. IX, 273.)
hostis ipse ad umbilicum regni penetravit.
L. Zsigmond királynak 1527 szeptember 1-sején Szapolyai követének, Statilius Jánosnak adott válaszát. (Acta Tomic. IX, 281–82.) Nemkülönben Tomicki Péter alkanczellárnak Verbőczi Istvánhoz intézett levelét. (U. o. IX, 280.)
132. ROGENDORF VILMOS.
(Egykorú festmény után készült kőnyomat reproductiója.)
Ferdinánd vezérei egyike, Katzianer János, a Pozsonytól északkeletre eső vidéket hódoltatta meg, Nagyszombatot, Nyitrát, Galgóczot, Trencsént kerítve Ferdinánd kezére. A Duna mindkét partján szerencsésen folytatott eme hadjáratok Ferdinándnak nemcsak nagy dicsőséget szerzettek, hanem királyságát is megerősíteni látszottak. Ezek folytán számos ellenese. Batthyány, Török, Perényi s néhány dunamelléki város nemessége meghódoltak neki. Az ellenfél oldalán gyanussá vált az esztergomi érsek magatartása is* s utóbb tényleg ő is Ferdinánd híve lett.* Még Frangepán Ferencz kalocsai érsekről is oly hirek keringtek, mintha rövid idő mulva szintén Ferdinánd pártjára átállana.*
Laboratur ingenti proditione, írja Tomicki Péter lengyel alkanczellár Drzevicki Mátyás lengyel püspöknek, nam multi ex primoribus Hungarorum sponte ad Ferdinandum transierunt, nec archiepiscopus ipse Strigoniensis suspicione caret, tametsi adhuc neutralitatem quandam sequi videtur. (Acta Tomic. IX, 283.)
Laski Jeromos 1527 október 18-ikán azt írja Kolozsvárról Tarnowi János lengyel főkapitánynak: Nam primi apostolorum Petrus et Paulus a domino suo defecerunt vid. Petrus de Pereni, vojevoda Transsilvaniae, et Paulus, archiepiscopus Strigoniensis, uterque acceptis tot et tantis beneficiis seducti a satana Ferdinandum sequuntur. (Acta Tomic. IX, 315.)
Schidlowiecki Kristóf lengyel kanczellár Ferdinándhoz irott (Datum in arce Cracoviensi die 21 Julii, ann d. 1528) levelében mondja az érsekről, ki is hír szerint ugyan még Szapolyai híve, brevi tamen spero intellecturam Majestatem vestram, illum quoque non esse alienum ab optimo vestrae Majestati serviendi voluntate. (Acta Tomic. X, 334.)
133. KATZIANER JÁNOS NÉVALÁÍRÁSA.*
1553. decz. 19-én Ferdinándhoz intézett jelentésén. Olv. Hanns Catzianer Ritter.
Ferdinánd Budán meg nem nyugodva, erélyesen folytatta a megkezdett harczot s az ide jött Perényinek meghagyta, hogy a szent koronát a kitüzendő napra Székesfejérvárra hozni el ne mulaszsza.* Hadait – 4 ezer gyalogost, 2 ezer lovast s tüzérséget Salm Miklós gróf vezérlete alatt az ország északkeleti tájára küldötte. A Budáról sietve menekült Szapolyai Pestre, Gubacsra, Hatvanba s Egerbe huzódott vissza. Majd Eger elfoglalása után Váradra s innen Erdélybe futott. Erdélyi híveitől is elhagyatva Szinvárra ment, hol csatát veszítve Homonnára s végül a lengyelországi Tarnow várába menekült.*
Istvánffy Hist. Lib. IX. p. 87.
1528 VI. Martii Joannes, rex Ungariae, ab exercitu regis Ferdinandi proditione suorum in proelio victus et fuga in Poloniam delatus, vigesima secunda Martii ad Camieniecz castrum in terris submontanis pervenit. Inde se ad Tarnow contulit et illic est commoratus. (Acta Tomic. X, 133.) L. ehhez Tomicki alkanczellárnak Gorkai Lukács lengyel főkapitányhoz irott levelét. (Acta Tomic. X, 144–45.) És ugyanannak ugyanahhoz intézett másik levelét: Serenissimus dominus Joannes, rex Ungariae, est nunc in Tarnow, concessit enim ibi ei mansionem dominus palatinus Russiae sub annuentia regiae Matis. (Tomicki Lucae de Gorka. 1528 április 4. Acta Tomic. X, 177.) A XVI. századi zágrábi krónika szerint Szapolyai sequenti Anno (1527.) fuit expulsus per Regem Ferdinandum in Poloniam. (Kiadta Knauz: Századok 1875. IX, 698–99.)
Ferdinánd a szinvai győzelem után két hónapon át Budán maradt, felszólítva elleneseit, hogy különbeni felségsértés büntetés terhe alatt 15 nap alatt szakadjanak el Szapolyaitól, szeptember 8-ikára, kisasszonynapra pedig országgyűlést hirdetett Budára.* Néhány nappal későbben, augusztus 26-ikán a Pozsony szabad királyi városhoz intézett meghivólevelében meghagyta, hogy a városi piaczon több ízben hirdessék ki, miszerint Magyarország és kapcsolt részeinek összes főpapjai, főurai és nemesei a Budán szeptember 8-ikán tartandó oszággyűlésre megjelenjenek, mert a meg nem jelenőket, makacsságból vagy egyéb törvénytelen okból elmaradókat lázadókul fogja tekinteni.*
ad festum Natiuitatis Marie virginis – írja Ferdinánd az egyik, valamelyes főúrhoz Budán Sz. István napján (augusztus 20.) írt meghívólevelében, ei pro festo Nativitatis Marie uirginis, egy másik Pozsony városához. Sz. Bertalan apostol napján (augusztus 26.) intézett meghívólevelében. (Az egyik a bécsi titk. ltban, a másik Pozsony város ltban, mindkettő közölve a M. Orsz. El. I, 148. és 149. ll.)
Mandamus vobis firmiter, ut acceptis presentibus, publice nostro nomine in foro istius Civitatis sepius promulgari et proclamari faciatis stb. (Ered. a pozsonyi vár. ltban. M. Orsz. Eml. I, 149.)
Ferdinánd kemény fenyegetése daczára is szeptember 8-ikán oly kevesen jelentek meg Budán, hogy ő az országgyűlést szeptember 29-ikére Sz. Mihály napjára elhalasztani kényszerült.* És mikor az újabb határidő is elérkezett, a kevés számmal megjelent rendek maguk kérték Ferdinándot, halaszsza az érdemleges tanácskozmányok megkezdését még 8 nappal későbbre.*
Conventum nostrom – írja utólagosan Ferdinánd 1527 október 10-ikén Kassa városának – ad festum beati Michaelis Archangeli proxime praeteritum indixeramus. (Karpainál MSS. XXXVIII, 60. Kiadva Kovachicnál: Vestigia 644. és Suppl. ad Vest. III, 120.)
L. Ferdinánd 1527 október 4-iki, Margit főherczegasszonyhoz intézett levelét, melyben írja: laquelle jl ma conuenu, a leur Requette, aincoires prolonguer de huit jours, pour ce que aucuns, ainsi quilz mont fait remonstrer, estoient mal disposez, par quoy ne pouoyent se tost comparrir. (Brüsseli Okmtár I, 69.) Ennélfogva nem mondhatja a király ugyanazon levélben, «hogy a gyűlés, melyre a nemeseket s az ország rendeit összehívtam, mult vasárnap (vagyis szeptember 29-ikén és nem mint Horváth írja (Adalékok János király külviszonyai történelméhez, i. h. I. 331.) szeptember 28-ikán) kezdődött. La Journee en laquelle ay fait conuoquer les nobles et estaz de ce Royaulme, commenca dimence passe». Ennek értelmében javítandó Bucholtz közlése, mely szintén a szeptember 29-iki datumot mondja a gyűlés megkezdésének napjául. (I. m. III, 215.)
A király tehát még csak október 6-ikán fogadta budai palotájában a főrendeket hosszabb beszéddel, melyre, a főrendek nevében, Várday Pál esztergomi érsek felelt. Beszédjéből kitetszett, hogy Szapolyainak ama felszólító irata, melyet 1527-ben Váradról intézett volt az országnak Budán összegyülő rendeihez, felszólítva őket, hogy Ferdinándtól, ki őket járomba hajtani s vallásuktól megfosztani akarja, forduljanak el, őt meg ne koronázzák s neki ne engedelmeskedjenek,* – hatás nélkül maradt. Várday kijelentette, hogy ők Ferdinándnak Pozsonyban a királyné hívei által történt, királylyá választatását érvényesnek ismerik el s közmegegyezéssel hozzája járulnak. Mindazokat, kik vele ellenkeznek, ellenségeiknek fogják tekinteni. A szepesi gróf mint felségsértő fegyverhatalommal üldözendő. Vegye át Ferdinánd az ország kormányát s koronáztassa meg magát Székesfejérvárott.* Október 8-ikán a király megjelent a budai vár alatt elterülő mezőn s itt az aranyos trónon ülőt a nemesség is királynak fogadta el, felkérve őt, hogy mielőtt koronáztassa meg magát.* Koronázási napul november 3-ikát tűzték ki s Perényi Pétert felszólították, hozza a koronát haladéktalanul Székesfejérvárra.* Az ünnepségre a városok is meghivattak.*
E Váradon kelt iratnak nincs hónapi s napi datuma, közli Pray: Epist. Proc. I, 309–314. Pray vélekedése szerint a levelet Szapolyainak 1527 augusztus hónap előtt kellett írnia, de e nézetét nem tehetjük a magunkévá, mert hiszen a levelet küldi universitati Nobilium in praesentiarum Budae constitutis, alább pedig mondja, intelligimus, multos vestrum metu potius, quam sponte, nunc Budam convenisse s így a levélnek nagyon kevéssel a budai gyűlés megnyitása előtt augusztus hóban kellett iratnia.
Úgy Ferdinándnak, mint Várdaynak ez alkalommal mondott beszédeit közli szövegükben a gyűlésen mint királyi irodai személy, jelen volt Ursinus Velius pp. 28–30. Magyarul Fraknói: M. Orsz. Eml. I, 65–70.
Ursinus Velius 30–32. ll.
Ursinus Velius 33. l.
Ferdinánd (Buda 1527 október 10.) felszólítja a bártfaiakat, hogy Budára két előkelő polgárt küldjenek, kik hűségöket fogadják s koronázásán jelen legyenek. (Kovachich: Suppl. III, 120. Kaprinai XXXVIII, p. 6.) Thurzó Elek tárnokmester (Buda 1527 október 12.) felszólítja Kassa városát, hogy vegyen küldöttei által részt Ferdinánd koronázásán s hogy erre intse a szomszéd városokat is. (Kovachich: Suppl. III, 121., Kaprinai XXVII, p. 250., Wagner-Jankovich Mss. IV, 329.) Heim lőcsei krónikájában mondja az 1527. év alatt: Eodem Anno Dominica post Galli (vagyis októbe 20-ikán) Evocati sunt Luchovienses ad Coronationem Regis Ferdinandi. Hogy a kassaiak is készültek a koronázáson résztvenni, Szerémi mondja: Et preparauerunt se ipsos versus (coronacionem Ferdinandi Regis) cum magna pompa. Habebant sex colyas, de rubro panno hornauerant cum aureis pomis; et thubicinatores cum timpanistis, et equites viginti quinque; gens feminea erat sua, porexerunt ad diem competentem et ad festum Martini confessoris. (Epist. cap. LVIII., p. 198.)
134. I. FERDINÁND 1527-IKI BEJÖVETELE.
(Egykorú újságlap a bécsi udv. könyvtárban.)
135. MÁRIA ÖZVEGY KIRÁLYNÉ ÉRME.
Ferdinánd koronázásának napja közeledvén, hívei Székesfejérvárra siettek. Ferdinánd neje és nővére, Anna és Mária özvegy királyné már október 13-ikán érkeztek Bécsből Pozsonyba, hol a Vizi toronynál rájok várakozó városi urak és esküdtek fogadták* és borral, halakkal, ángolnákkal, fáczánokkal, mazsolaszőlővel és körtékkel megvendégelték.* Majd inneni útjukat Budára folytatták. Mária fekete posztóval bevont hajón és gyászruhás kísérettel evezett le a Dunán Pozsonyból Budára, míg sógorasszonya bíborszínű posztóval ékesített hajón érkezett oda. Mindketten aztán Ferdinánd királylyal együtt október 29-ikén Székesfejérvárra vonultak háromezret számláló gyalog és lovas csapat s 14 ágyú kíséretében. Október 31-ikén érkeztek Székesfejérvárra, melybe szemkápráztató fénynyel vonultak be.* November 2-ikán hozta meg Perényi, Szapolyai letiltása daczára is* Temesvárról a szent koronát,* melyet a város kapujánál az ország nagyjai fényes fogadtatásban részesítettek. A püspökök közül – összesen 13-man – jelen voltak Várday Pál esztergomi érsek, Szalaházy Tamás egri, Podmaniczky István nyitrai püspök. A főurak közül – összesen 30-an – Báthory István nádor, Bethlenfalvi Thurzó Elek, Báthory András, gúthi Országh Imre, vingárti Horváth Gáspár, Lossonczy Ambrus, Lengyel János, Révai Ferencz és mások.* Az osztrák urak közül Hardegg, Auersperg, Liechtenstein, Salm, Mansfeld, Henneberg, Puchheim s egyéb urak s lovagok.* A hazai városok közül eljöttek Pozsony küldöttei Vischer Mihály biró, Kopler Jakab polgármester, Plantscher György, Stockinter és a városi kamarás. Élelmiczikkekkel, fűszerrel,* borral, asztali fehérneművel,* fáklyákkal* jól ellátva két kocsin tették meg oda az utat* s koronázási ajándékul két aranyos kupát vittek magukkal.* Maga a koronázás november 3-ikán ment véghez.* Fénye és rendje ugyanaz volt, mint Szapolyai koronázásakor. Ferdinándot a jelenlevők, a betegsége miatti zsölyeszéken ülő s a szent koronát kezében tartó nádor háromszoros megkérdezésére egyhangulag megkoronáztatni óhajtották,* mire Podmaniczky püspök a koronát Ferdinánd fejére helyezte.* A díszbeszédet Ursinus Gáspár tartotta.* Következő napon, november 4-ikén Annát is megkoronázták, daczára annak, hogy láz gyötörte és hogy a járvány, mely ez időben hazánkban uralkodott, összes férfi szolgaszemélyzetét elragadta.*
Item Am tag Colomani als die zqu konnigin vf der thonau herkhomen sein haben meine hern vnd etlich genandtt bey dem Wasserthurn gewart vnnd nachmals bei dem Chamerer ain gansen gessen Ist aufgangn, XXV halb wein aine per VI d fec. V ß d vmb virding XVI d vmb semel XXIIII d fec. VI ß X d.
Item Am tag Colomani Als die zwu Anna vnd Maria konigin von hungarn etc. Ir Mtät vf dem Wasser herkhomen, haben In meine herrn geschenckht zwa˙ halbe fuder wein mer für ij t iiij ß d habern mer Inen geschenckt acht multern mit visch nemlich, Förhen, hechten, karpffen, schiln, pratvisch, Ruddn, Zindel schiedn, sturl, Bärbl, kost alles Xvij t VI ß XV d Mer etich gros, lebendig aln per VI t d vnd iüj et semel per I t V ß X d zwaij vashun per iiij ß VIII d zwu schussel weiner per ij ß vnd pirn per I ß ij d thuet alles XXViij t Vij ß V d.
A bevonulást és fényét, valamint a koronázási szertartást és ünnepségeket tüzetesen leírja három 1527. évi emlékirat. Ezek egyikének a czíme. Potentissimi Hungariae, Bohemiaeque Regis Ferdinandi Archi-Ducis Austriae etc. in Civitatem Regiam Hungariae Sthulveisenburgum ingressio, coronatioque longe celeberrima. Antverpiae ex officina Joannia Graphei, Anno 1527. Ujból lenyomatta Kovachich: Solemnia inauguralis czímen 1–6. ll. – A másiké: Wie der Dürchleuchtigst vnd Hochgeborn Fürst Ferdinand König zu Behem vnd Hungern, sampt seyner ehelichen Königin zü Stuhlweyssenburg mit grossem Triumph vnd solennitet gekrönt sind worden. Anno M.D.XXVII. am III. Novembri. – A harmadiké: La triumphante entree et couronnement de Fernant de la Royalle maieste de Honguerie, et de Boheme faicte a Stoel Wittenburch le dernie iour Doctobre. M. CCCCC et XXVII. Anvers 1527. E műben leírvák: a bevonulás; felsorolvák a résztvett osztrák nagyok, le van írva az urak és lovagok ruházata s a koronázási szertartás részletesen, valamint a királynéé is, végül egy november 25-ikén a király, a királyné és az özvegy királyné jelenlétében tartott lófuttatás, melyben 24 ló vett részt. Azonkívül ír a koronázásról a jelen volt Ursinus Velius valamint egy Fejérvárról 1527 november 4-ikén a mantuai őrgrófhoz küldött jelentés. (Ered. a mantuai áll. ltban.) Mindezek alapján szép rajzát adja a koronázásnak Bucholtz: Gesch. d. Regierung Ferdinand d. Ersten. III, 210 és Fraknói: M. Orsz. Eml. Bevezetés i, 71–75.
Szapolyainak Perényi Péterhez Telegdről keltezett letiltó levele, melylyel őt emlékeztetve ősei szeplőtelen hűségére, a korona ki nem adására felszólítja, közölve van Praynál: Epist. Proc. I, 315–318. Alexander pápai legatus maga Naplójában (1539 február 11.) Várday Pál közlése alapján írja, hogy Petrus Perini, homo juvenis elati animi, proderet eum (Szapolyait), quis non contentaretur woiwodam, primaria dignitate totius regni (melyet Szapolyaitól kapott). Várday előre jelezte árulását, melyet el is követett. Nam Ferdinandus quum petisset Hungariam cum exercitu, Petrus Perini, transfuga a domino suo, illi coronam dedit regni et fuit coronatus In Alba Regali. (Közölve a Nuntiaturberichte IV. kötetében 293. l.)
Verancsics szerint «Perény Péter az koronát Temesvárból Fejrévárra hozá, hogy Ferdinandost megkoronázzák». (Összes munkái II, 28.) Oláh szerint Coronam Petrus Perény, cui eam Joannes servandam traduxerat, spe ductus polliciti ei praemii adportat. (Cod. Epist. 159. l.) Abban a jelentésben, melyet Laski János gneseni prépost 1528 november 18-ikán Rincon Antalhoz intézett, szintén említi Perényi Pétert, quo coronam ad Ferdinandum detulerat. (Acta Tom. X, 432.)
Elősorolvák Kovachichnál: Suppl. ad Vest. III, 122–23.
Elősorolvák a La triumphante anversi kiad. 1527. évi műben. Rájok czéloz Szerémi is, kinek elbeszélése szerint a kassaiak secundo die inceperunt fabulari de coronacione Ferdinandi: «O domine Georgi, ibi erant magni domini Bohemi et Germani; non tantum sicut oannem boidam, vagyis nem úgy mint Szapolyai János vajdáén. (Epist. Cap. LVIII. p. 198.)
Item Am tag Mathej apostoli (szeptember 21.) hat Chamerer von Wien lassen brengn, uf die Zwu rais gen Ofen vnd weissenburg gewurtz so man verzert Nemblich, pfeffer, saffran, nägln, muscatplue, Ingeber, Zimetrintten … Thuet iij t ij ß d.
Item pfintztag vor Emerici ducis (vagyis október 31.) khaufft Chamerer ain stuck leinwat, zu tisch vnd handtuechern gemacht als sie vf ko: Mtet kronung gezogen sein fac. ij t ij ß d.
Item Kaufft vnd zalt Chamerer für ij fl. windlicht vnd die den hern ausgetailt vnd mit gen Weissenburg ain tail gefurt fac. ij t iiij ß d.
Item Als Emerici Regis (nyilván kimaradt a nap vor Emerici Regis) her Michel vischer Richter, her Burgermeister, plantzscher Georig Stockinger, vnd der Chamerer sein mit ij wagen gen Weissenburg v7 Konig Ferdinandj, vnsers gnedigisten hern kronung gezogen Ist aufgangn vmb Wein, semel, brot, koppaun, Thurfisch und anders so man mit gefurt vnd mer vnten gezert vnd aufgangn nach de alle ding teuer gewesen, vf etlich tagg Für alles ausgebn Chamerer fec lviii t iij ß VI d.
Item Pfintztag vor Emerici regis (vagyis október 31.) als her Michel vischer Richter, her Jacob Korbler Burgermeister vnd ander mer, sein Weissenburg gezogen haben sie Koniglicher wirde, vf die Kronung geschenckt zwen gulden köpf, so meine hern khaufft vom her Sebastian eisenreich vnd vonn der Wolfgang Kursnerin vnd zalt Chamerer dem Eisenreich sein per Ic X t I ß viij d. vnd der kursnerin Iren per lxxvij t iiij ß fec. I c lxxxvii t v ß 18 den.
A koronázás napjának meghatározásában eltérések vannak. Míg Pecsevi török író csak azt mondja, hogy I. Ferdinándot Székesfejérvárott koronázták meg (Századok 1892. évf. XXVI, 566. és 575.), mit azonkép Thury (A török hódítás kezdete Magyarországon, közzétéve a Századok 1893. évf. XXVII, 531.), Jovius Pál (Hist. Lib. XXVIII. Tom. II. p. 338.), a XVI. századi Memoriale rerum írója (Kovachichnál: Script. minores I, 15.) és Szentgyörgyi Gábor, Nádasdy Tamás titkára (Vita Domini Palatini, Thomae de Nadasd Kovachichnál: Scriptores minores I, 131.) is mondanak, addig Lohmeir október 28-ikán (Hist. Tagebuch d. Erzhauses Oesterrich 227. l.), Aleander pápai legatus pedig, ki a koronázásról Ferdinánd által értesült, de a hallottakat nyilván nem hűen jegyezte fel Naplójában (1539 február 21.), november 1-sejére történtnek mondja: Dixit rex quo anno coronatus fuit in Hungaria, scilicet… die omnium sanctorum scilicet ipse et regina in Alba Regali. (A Napló közölve van a Nuntiaturberichte IV. köt. 312–313.) Istvánffy szerint quinta die ejus mensis (t. i.: Novembris), qui fuit dies Solis, ante diem divo Martino dicatum, astipulante et coronam Perenio, proferente de manu Pauli Vardani Archiepiscopi Strigoniensis solenni more accepit. (Hist. Lib. IX. p. 87.) Itt mindazonáltal Istvánffy téved, mert a Sz. Márton előtti nap nem volt a hónap 5-ta dies-e, hanem 10-ma dies-e. (L. Knauz: Kortan 31-ik naptár.) November 5-ikére teszi Verancsics: «kit megis koronázának szent Imreh király napján» (Összes Munkái II, 28.) és utána Turóczi László: coronatur Albae V. novembris cum Anna Regina (Ungaria suis cum Regibus 413. l.) Feltünő, hogy a pozsonyi kamarás bejegyzései – a dátumot illetőleg – szintén meg nem bízhatók. Item – olvassuk az 1527/28. évi városi számadási könyvekben – Emerici Regis, als die Ko: Mtas von hungarn zu weissenburg Ist gekront wordn, hat Chamerer zalt vnd erlegt dem Nicolaschn Secretar˙ Zinsgelt hundert gulden, so man Im Jarlich gen Gran schuldig ist vf Thoma apostoli zuerlegen Daruber Chamerer quittirt ist fac. Ic XXV t. d. Oláh Miklós koronázási napul november 10-ikét teszi: in Alba Reginali, die Dominica, ante Festum S. Martini, in mense Nouembri, coronatus est. (Compendiarium suae natalis Chronicon Bélnél: Adparatus 39. l.) Máshelyt már november 3-ikára. Rex coronatus – írja 1531 október 16-ikán Burgio báró pápai követhez intézett levelében – anno Domini 1527. die tertia Novembris cum summa omnium utriusque ordinis dominorum exultatione. (Cod. Epist. 159. l.) Ez utóbbival egyezőleg Heim is helyesen teszi krónikájában ad an. 1527 a koronázást november 3-ikára, quae (t. i. coronatio) Dominica post Omn. Sanct. maxima cum solennitate, sequenti vero die Reginae Annae Coronatio peracta est. (A krónika használatát Demko Kálmán urnak köszönhetem.) Időközben már sajtó alól is kikerült. Ugyancsak november 3-ikára teszi a fentidézett emlékirat: Wie der Dürchleuchtigst stb.
Istvánffy fentidézett adata szerint Várday, de miután a pápai megerősítést még meg nem kapta, a koronázási ténykedést az öregebb Podmaniczkynek engedte át. Szalay: MO tört. IV. 66.
Casparis Vrsini Velii Oratio habita in Alba Regali, die felicissimae Coronationis inclyti ac potentiss. Ferdinandi Vngariae, Boemiaeque Regis etc. Anno M. D. XXVII. III. Non. Nouembris. Basel, 1528. Ajánlva van Báthori Istán nádornak. Klönben le van nyomatva a Kollár kiadásában megjelent Bellum Pannonicumban is. Bécs, 1762. (V. ö. Apponyi Sándor: Hungarica I, 159. I., 203. sz.)
Rex Ferdinandus – írja 1530 február 15-ikén Oláh VII. Kelemen pápának – corona regni Hungariae accepta, quae concordibus dominorum Hungarorum animis ei fuerat decreta. (Cod. Epist. 39. l.)
Érdekes, amit Aleander pápai legatus a király további elbeszéléséből közöl, hogy akkor járvány uralkodott Magyarországban: laboraunt omnes sui morbo qui italice mazucho quo statim quis arreptus cadebat in terram; quod multi e suis mortui sunt, omnes vero servitores reginae perierunt nemine (excepto vagy relicto), erat enim morbus contagiosus et crisis erat quod quidam livor diffundebatur ad nasum et ad digitos dimidiaros cm unguibus; dicit tamen quod qui diligenter gubernabantur, sanabantur. – Quod regina ceit eo aegrotare laboravitque per tridum, quum esset gravida; nec tamen unquam voluerit decumbere, licet febe correpta, non tamen tam vehementi ut alii. Quod ipse (t. i. a király) per quatuor hebdomadas laboraverit fluxu ventris et non curaverit, sed comederit semper de more. – Quod damicellarum (udvari hölgyek) reginae nulla porsus aegrotaverit. – Quod ipse semper fuerit cum regina etiam in eodem lecto nihilque uterque eorum timeret. (Nuntiaturbreichte IV, 312–313.)
136. I. FERDINÁND NÉVALÁÍRÁSA.*
1529 november 7-én kelt oklevélről a M. Nemz. Múzeum levéltárában. Olv. Ferdinand[us].
A koronázást, mely utolsó volt Székesfejérvárott, a király részéről sok kegyelmi tény követte. Várday Pál érseket főkorlátnokává, Szalaházy Tamás püspököt kanczellárjává, Thurzó Eleket országbiróvá, Báthory Andrást tárnokká, Országh Imrét és Thurzó Miklóst udvarmesterekké, Horváth Gáspárt főkamarásá, Losonczy Antalt főpinczemesterré, Lengyel Jánost főétekfogóvá, Révai Ferenczet személynökké, Szalay Jánost pozsonyi gróffá és várparancsnokká nevezte ki.* Majd november 5-ikén a rendek személyesen esküdtek a királynak hűséget minden ellenségével szemben.* A nádor külön esküvel fogadta a korona hű megőrzését s el nem idegenítését.* Hogy a városok is esküdtek hűséget, az Késmárk példájából következtethetjük.* Végül a rendek törvényczikk alakjában 8 végzést hoztak,* mire november 11-ikén Lajos király tetemének újból való beszentelése után az országgyűlés eloszlott.* Deczember 9-ikén végre Magyarországnak a királyi udvarban levő főpapjai és zászlósurai Esztergomból arra értesítették az erdélyi nemeseket, hogy ők és az ország összes rendei Ferdinándot közakrattal választották és koronázták meg s hozzá híven is ragaszkodnak. Felkérik őket, hogy Szapolyai János ellen, kit mint a haza ellenségét és felségsértőt pártjával együtt kiirtani készülnek, velök fogjanak kezet.*
Kovachich szerint 1527 die Dominico X. Novembris hora nona prandium infrascripti Magistratus distributi sunt per Serenissimum Regem Ferdinandum in Civitate Alba-Regali: Paulus de Warda Archi-Episcopus Strigoniensis Supremus Cancellarius. Thomas de Zala-háza Episcopus Agriensis Cancellarius. Alexius Thurzo de Bethlenfalva Judex Curiae. Andreas de Báthor Magister Tavernicorum. Emericus Ország de Gwth, et Nicolaus de Thurocz Magistri Curiae. Caspar Horváth de Wngarth Magister Cubiculariorum Antonius Lossonczy Magister Pincernarum. Joannes Lengyel Magister Dapiferoum. Franciscus de Réva Personalis Praesentiae. (Suppl. ad Vest. Com. III, 122–123.)
Az eskümintát magyar nyelven közli Kovachich: Suppl. ad Vest. Com. III, 123–24. A névsort közli Pray is a pozsonyi káptalan 1527. évi jegyzőkönyvéből. (Epist. Proc. I, 284–286.)
Az eskümintát azonkép közli Kovachich i. h. III. 126.
Kovachichnál i. h. III, 126.
L. Decreta, Constitutiones et Articuli Regum I. Regni Ungariae. Tyrnaviae 1584. 381-82. Corp. Jur. Hung. I, 355. Ujabban M. Orsz. Eml. I, 154–56.
V. ö. Szalay: MO tört. IV. 67–68.
Ered. papirlevél gr. Kemény József gyűjteményében. Kivonatilag közli Szabó Károly: Az erdélyi muzeum eredeti okleveleinek kivonatai czímű közleményében a Tört. Tár. 1890. évf. II. füz. 347–8. ll.
Magyarországnak eszerint már nemcsak két választott, de két koronázott királya is volt.
Mária királyné, Ferdinánd koronázása után Óvárra, Ferdinánd Esztergomba ment.* Oláh a királyt Esztergomba követte, hol saját házába szállott, ám a királyné sürgette és levelekkel kérte hozzávaló visszatérésre.* S mikor az 1528. évi januári országgyűlésen Ferdinánd kijelenti, hogy az ország védelme érdekében személyesen kell a regensburgi ülésre mennie attól segélyt kérendő, az országgyűlés megkívánta, hogy elegendő haderőt hagyjon hátra, a véghelyeken kellőleg intézkedjék s megfelelő személyt bízzon meg a helyettesítésével. Úgy Ferdinánd mint a rendek akkép vélekedtek, hogy arra legalkalmasabb ismét Mária özvegy királyné volna.* Mária azonban, bár Óváron testvére személyesen kérte volt erre fel, nem vállalkozott.
Revertitur regina ad Owár. Rex Strigonium profectus est. (Cod. Epist. 159–160.)
U. o. körülményesen értesíti erről Burgio báró pápai követet 1536 október 16-ikán Brüsszelből,.
Quant au troisieme de laissier persone en mon absence, parlay aussy avecque eulx et a eulx et a moy me sembla ne pouuior trouuer nulle millure, ne plus ydoine que a vous madame. (Gévay: Urk. u. Aktenstücke I, 34. s v. ö. R. Kiss István: Helytartóság XIX. l.)
