XIX. MÁRIA ÉS PÁRTJA KÜZDELME FERDINÁND KORONÁZÁSA ÉRDEKÉBEN. MÁRIA MAGYAR HELYTARTÓSÁGA.
XIX.
MÁRIA ÉS PÁRTJA KÜZDELME FERDINÁND KORONÁZÁSA ÉRDEKÉBEN.
MÁRIA MAGYAR HELYTARTÓSÁGA.
MÁRIA ÉS PÁRTJA KÜZDELME FERDINÁND KORONÁZÁSA ÉRDEKÉBEN.
MÁRIA MAGYAR HELYTARTÓSÁGA.
MÁRIA királyné Ferdinándnak megválasztásával be nem érvén, mindent elkövetett, hogy annak a megválasztását törvényesen szentesíttesse koronázás által. Ezt Ferdinánd hálálkodva ismeri el.* És el kell ismernie minden igaz embernek, hogy «nem volt senki, a ki annyit és oly önzetlenül fáradott és szenvedett volna a Habsburg-ház magyarországi uralmáért, mint a szerencsétlen véget ért király özvegye, a trónkövetelő Ferdinánd testvére: Mária. Feláldozta nyugalmát, reményeit, veszélynek tette ki életét, hogy bátyjának királylyá választását biztosítsa».* Csakhogy ez nem volt könnyű feladat, mert Szapolyai és pártja nagy ellentörekvést fejtett ki. Támogatta őket ebben az a körülmény, hogy a nemzetközi felfogás a két ellenkirály jogának elismerésében szintén megvolt oszolva. Ferdinánd pártjára nézve nagy baj volt, hogy maga a pápa, VII. Kelemen nem vélte támogathatni Ferdinánd igényeit, mert ő a Habsburg-dynastia világuralmi czéljaiban veszélyt látott úgy az európai egyensúly, mint magának a Szentszéknek függetlenségére nézve. Ferdinánd szerencséjére Pucci Lőrincz bíboros, az osztrák tartományok protectora személyében hathatós támogatást nyert a Szentszéknél, kinek bátor és ügyes személyes fellépésével sikerült a Szentszék ellenkezését megszüntetni s ezzel Ferdinánd diadalhoz jutásának nehézségeit elhengerítani.
Ferdinánd írja 1526 deczember 29-ikén: Serma domina Maria Hungariae et Bohemiae regina ctc., vidua soror nostra carissima, jnter plurima erga nos amoris et charitatis quae argumenta, post luctuosum Sermi quondam Ludouicj regis, fratris nostrj charissimj, jnteritum, nullj laborj, consilio, opibus suis et suorum pepercerit, vt nos coronam Regni Hungariae ac dignitatem regiam, nobis optimo jure debitam, assequeremur. E nagy érdeméért biztosítja nővérét, hogy őt jegyajándokai javaiban Szapolyi János ellen védelmezni fogja és ha őt azok birtokában megvédeni nem tudná, más tartományaiban kárpótolandja. (Eredetije a brüssz. ltárban. Közli Hatvani: Brüss. Okmtár I, 50.)
R. Kiss István: Magyar helytartótanács XIV. l.
124. I. FERDINÁND NAGY KETTŐS PECSÉTJE. (ELŐLAP.)*
A Magy. Nemz. Múzeum levéltárában lévő galvanoplasztikai lenyomatról Mühlbeck Károly rajzolta. Körirata: FERDINANDVS *D[ivina] * F[avente] CL[ementia] * ROM[anorum] * REX * SEMP[er] * AVGVST[us] * AC * GERMAN[iae] * HVNG[ariae] * BOEM[ie] * DALM[atiae] * CROAT[iae] * BOSNE | LODOMERIE * BVLGARIE * SCLAVON[iae] * RAME * SERVIEQ[iae]
Mária belátta, hogy fivére Ferdinánd csak úgy biztosíthatja magának az ellenesei felett való győzedelmet, ha haladéktalanul s kellő haderővel az országba jön. Ez értelemben értesítette testvérét s szólította fel a bejövetelre, mint ki most 1 forinttal többet érhetne el, mint a jövőben nagy sommákkal.* Mária meg volt arról győződve, hogy Szapolyai és pártja viszonyai mellett a gyors fegyveres beavatkozás döntő sikerű. Sürgeti és kérleli bátyját, levélben és izenetekkel, hogy jöjjön mielőbb az országba. Biztosság czéljából egyre sürgető leveleit a bécsi helytartói és kamarási tanácsuraknak küldötte kézbesítés végett. Ez uraknak szeptember 1-jén Ferdinándhoz irott leveléből kitetszik, mennyire sürgősnek tartja Mária Ferdinándnak az országba való mielőbbi bejövetelét.* Maguk a tanácsurak is ezen a nézeten voltak s kérve kérik ők is erre Ferdinándot.* A Bécsből jövőknél nyugtalan élénkséggel tudakozódott Mária, hogy mikor jön már Ferdinánd, sok népet hoz-e magával s miért marad el oly soká. Igy a Pozsonyba jött ifj. gr. Salm Miklósnál,* s mikor az Bécsbe visszatért, sürgette általa is Ferdinándot, hogy jöjjön mielőbb.* Hisz ő benne, mint testvérében és urában, atyjában összpontosul minden reménye.* De kérései, sürgetései eleinte nagy nyugtalanságára eredmény nélkül maradtak. S hogy maga Ferdinánd is érezte nagy mulasztását, kitetszik 1526 szeptember 8-iki innsbrucki leveléből, melylyel meghagyja a cseh tartományfőnöknek, herczeg Münsterberg Károlynak s Pernstein János morva tartományfőnöknek, hogy a legsietősebben jöjjenek segélycsapataikkal.* Ám Ferdinánd pénzügyi helyzete felett kedvezőtlen volt,* annyira, hogy rögtön nem fogadhatott hadakat. Kívülről sem kapott segélyt.* Kikhez fordult, bátyjához V. Károlyhoz és Zsigmond lengyel királyhoz, egyiktől sem kapott segélyt, inkább is azt a tanácsot adták neki, maradjon veszteg, húzza-halaszsza ügyét, ellenségeskedéstől tartóztassa magát.* De sőt Ferdinánd pénztelensége akkora volt, hogy még Mária kezeihez sem juttathatta azokat az összegeket, melyekre ennek, Ferdinánd szolgálatában szüksége volt. Mária anyagi viszonyai ennélfogva nagyon szánalmasak voltak és ezekből könnyen érthetjük meg az ő időközi levertségét is, mert amily lángoló volt benne a cselekvési vágy, épp oly mértékben vágyódott ambitiója csak addig a cselekvés terén szerepelni, míg kilátása nyilt az eredmény kivivásához. Értjük eszerint azokat a könnyeket, melyek erős lelke daczára is leperegtek az arczán oly időben, mikor magát elhagyatottnak és tehetetlennek kellett éreznie.*
Ranke: Gesch. II, 343.
Aus solchem E(uer) F(ürstliche) D(urchleuchtigkeit) zubewegen hat, das kain stundt noch zeit mer zuuerzichen ist, mit E. F. D. Zukunfft in derselben Lannden…
Est ist auch vnnser Rat vnnd guetbedennkhen, welche auch E. F. D. auf das allervndertinigst ermant haben, das sich E. F. D. gar nichts verhindern lasse, sonnder eilends und eilends in E. F. D. Lannden kome s a rendeket összehívja. A Bécsben kelt levél megvan a cs. kir. pénzügyi levéltárban. Közli Oberleitner: Archiv f. Kunde Österr. Geschichts-Quellen XXII, 125–127.)
Ennek Ferdinándhoz 1526 szeptember 23-ikán írott levelében mondja, das ich den 21-ten tag septembris gen prespurg mit meinem vattern in vnngarn wessen allda zu sehen gewest pin, sopaldt Ich dahin kumen vnndt die kunigin solches Innen worden hatt Ir kuniglich wiertt Nach mier geschiktt, Mich vill geffragt wan E(uer) F(ürstlich) D(urchleüchtigkait) kume vndt ob E. F. D. vill volks pringe vnndt wie es kume das E. F. D. so lang auspleyben, darauff Ich Irer kuniglichen wierdt geantwurtt, so vill Ich mit guettem fueg kundt. (Ered. a cs. k. pénzügyi levéltár családi okiratai közt. Közli Oberleitner: Archiv f. Kunde österr. Gesch-Quellen XXII, 128.)
pitt Ir K. wiert vnndt ermandt auch E. F. D. auff alle Brüderliche druc das sich E. F. auff das paldist vnnd on allen verzug herab verflüge, Es werde E. F. D. zu grossem guetten vnndt hohen eeren Erspriessen wie dan Ir K. wierdt F. D. zu vyllmalh schrittlich angezaigt habe, Ir K. wierdt höchste bitt vndt begern sei das E. F. D. Nuer paldt kume, das Ales hatt mir Ir. K. wierd. E. F. D. on verzug anzuzaigen peffolhen mier auch darneben eingebunden, wo Ich selbst so eylundt nit herauff züge, E. F. D. disses peyligundt schreyben zuzuschiken auch disse oberzelt mainung schrifftlich anzuzaigen. (Dat. Haimburch den 23. tag septembris anno 1526. Ered. a cs. k. pénzügyi ltárban a családi irományok között. Közli Oberleitner: Archiv f. Kunde österr. Geschichts-Quellen XXII, 128.)
Erstlich peffith sich Ir K. wierdt E. F. D. Nitt allain als Ierem lieben Hern vnndt Brudern sonder alls Ierem lieben Hern vndt vattern als dem da sy all ler Hoffnung vnndt vertrauen zusetztt. (1526 szeptember 23. Hainburgban Ferdinándhoz írott levele. Ered. a cs. k. pénzügyi ltár családi viszonyai között. Közli Oberleitner: Archiv f. Kunde österr. Geschichts-Quellen XXII, 128.)
Gévay: Urk. u. Actenstücke.
Bécsből 1526 november 24-ikén nagynénjéhez, Margit főherczegasszonyhoz írott levelében maga említi nagy szegénységét, melyben van s mely miatt nagyon aggódik. Encoires plus que deuant dont actendu la grande pouvete ou Je suis, men treuue grandement perplex». (Ered. a brüsseli áll. ltárban. Közli Hatvani: Brüsseli Okmtár I, 46. és ugyanő: Adalékok János király külviszonyai történetéhez. Kiadva Kisebb munkái I, 323.
Az egykorú Jorg Kirchmair keserüen említi: Der Furst von osterreich, wiewol er gotfzorchtig vnd namlich ain frumer furst war, Noch hatt er so wenig hilf vnd trostung von andern furstn in Reich, das er zu erparmen wast. (Denkwürdigkt. seiner Zeit 1519–1553. Fontos rer. Austr. Scriptores I, 477.)
1526 deczember 9-ikén Zsigmond lengyel király, kihez segítség végett Ferdinánd kétrendbeli levelével (november 17-ikén és november 25-ikén Bécsből) fordult, akkép válaszolt, hogy rögtön segítséget nem adhat s tanácsolja neki, hogy a háborútól és egyéb ellenségeskedésektől tartóztassa magát vissza. (Ered. a cs. k. ltban. Gévay Urk. z. Gesch. Magyarul közli Jászay I, 305–317.)
Simonyi: Londoni Okmtár 78. l.
Ferdinánd, a szükséges pénz hiányában, kezdetben egy kevésbé költséges vállalkozásra határozta el magát: a cseh királyi korona megszerzésére. Annál is inkább, mivel őt erre maguk a csehek kérték fel, de azért is, mivel ő aztán mint megkoronázott cseh király csak hadi segélyre inkább vélt számíthatni magyarországi vállalata javára. 1527 január 27-ikén indult Bécsből prágai útjára. Ezt megelőzőleg szándéka volt, távolléte idejére az osztrák tartományok igazgatását egy alsóausztriai kormánytanácsra bízni, Máriát pedig, magyarországi kir. helytartójává kinevezni. Mária, előlegesen megkérdeztetve, szűkös helyzetében nem szivesen vállalkozott a terhes feladatra,* de miután Ferdinánd megigérte neki, hogy távozása előtt gondoskodni fog az ő személyes biztonságáról és a várak megerősítéséről,* kész volt házának és testvérének ezt a szolgálatot is megtenni. Ferdinánd erre kinevezte nővérét magyarországi királyi helytartójává,* kinevezését pedig kihirdette Kuttenbergben 1527 február 3-ikán.* Ez iratában tudtára adja híveinek, hogy az ország uraival és a király híveivel személyesen vagy írásban és küldötteivel a király nevében tárgyalhasson mindazokról, melyek hívei személyeinek, családjainak és hazájuk javára, hasznára és gyarapodására alkalmasak. Inti tehát őket, hogy a királyné Ő felségének úgy engedelmeskedjék, mint magának a királynak, mert tőle a legtágabb hatalmat kapta velük a király nevében azon ügyek tárgyalására, melyeket szóba hoz. Nyugodtan és minden kétség nélkül hozzájárulhatnak mindazokhoz, miket ő nekik előterjeszt.*
L. levelét Gévaynál: Urk. u. Actenstücke. Wien, 1840–42. I, 31.
L. levelét Gévaynál . h.
Kinevezési okiratát nem ismerjük. Egy régi német író Máriának magyarországi «vicekirálynévá» történt kinevezését 1527 január 19-ikére teszi. Ez évre mondja ő: Ferd. I. Röm. Kaiser, Erzh. zu Österr. König in Ungarn u. Böhmen, ernennet seine Schwester Maria als Vicekönigim in Ungarn. (Lohmaier: Hist. Tagebuch d. Erzhauses Oester. 15. l.)
Datum in Cuttenberg 3-a Februarii 1527. Az eredeti latin fogalmazat megvan a bécsi udv. levéltár Hungaricái közt. Károlyi Árpád másolata után kiadta R. Kiss István: Magy. Helytartótanács 334. l.
Diebus proximis cum in regnum nostrum Boemiae proficisceremur, iniunximus serenissimae dominae Mariae reginae sorori nostra carissimae, ut inter ceteros istius regni Hungariae dominos atque alios fideles nostros vobiscum per se aut per literas et nuncios suos nostre nomine tractat de hiis, quae ad commodum, utilitatem et augmentum personae, familiae ac patriae vestrae pertinebunt. Vos itaque hortamur, ut consilio Suae Maiestatis reginalis perinde atque nostro obtemperatis; habet enim amplissimam a nobis facultatem, super hiis rebus, quas ab ea intelligetis, vobiscum nostra in persona transigendi. Poteritis igitur secure et citra ullam dubitationem ad omnia, quae vobis per eandem proposita fuerunt, accedere.
125. I. FERDINÁND ARANY- ÉS EZÜSTÉRMEI.*
A Magy. Nemz. Múzeum érem- és régiségtárának eredeti példányairól. Balról a nagy ezüst-tallér körirata: FERDINAND[us] D[ei] G[ratia] ROM[anorum] HVN[gariae] BOE[miae] DAL[matiae] C[roatiae] REX. Hátlapján: INF[ans] HISPA[niarum] ARCHIDVX AVSTRIE DUX BVR[gundiae] 1554. 2. A két felső kép az aranyforint elő- és hátlapja; körirata: FERDINANDI D[ei] G[ratia] R[egis] VNGARIE. Hátlapján: S[anctus] LADISLAVS REX 1527. 3. a középső szintén aranyforint. Körirata: PATRONA HVNGARIE 1560. 4. Alul ezüst dénár. Körirata: FERDINAND[us] D[ei] G[ratia] R[ex] VNG[arie] 1528. Hátlapján: PATRONA VNGARIE.
Ferdinánd intézkedését a pártján levő magyar urak nemcsak hogy nem ellenezték, hanem inkább is helyesléssel fogadták, a mi pedig nyilvánvaló alkotmánysérelem volt. Mert az 1845 évi X. t.-cz. világosan azt rendeli, hogy «ha Ő felsége akár hadjárat, akár más ok miatt elhagyja az országot, helytartója tisztéből kifolyólag mindig a nádor legyen.» Azon urak közt, kik 1527 január 13-ikán Bécsben Ferdinánd elé járultak, hogy királylyá történt megválasztásáról értesítsék s őt a maga megkoronáztatására felszólítsák, maga a nádor is volt, de szóval sem tiltakozott a maga mellőztetése ellen. Ez kétségtelenül azt mutatja, hogy a nádor is, a vele megjelent urak is elismerték, hogy Mária tekintélye az országban nagyobb volt a nádorénál.
Hogy milyen volt Mária ezen közjogellenes hatalmi állása, apróra elmondani nem tudjuk, mert, mint említők, nem ismerjük kinevező okiratát. Az is szembetünő, hogy a melléje adott tanács 3 osztrák emberből, az utasításokkal ellátott Rauber Kristófból, Dornberg Rézmánból és Pemflinger Istvánból állott. Ezek a magyar helytartóságot állandó összeköttetésben tartották az osztrák kormánytanácscsal, mi a későbbi jogsérelmek állandó forrásává vált. Annyi eszerint bizonyos, hogy Mária helytartói állása nem volt közjogi, csak bizalmi jellegű, a Máriába fektetet hatalom pedig teljhatalom volt. Ez kitetszik Ferdinánd 1527 február 3-iki okiratából, melyek Mária teljes, legtágasabb hatalmát említik. De kitetszik magának Máriának 1527. évi márczius 11-iki leveléből is, melyben mondja: – «mi, kik minden magyar ügyekben fenséges testvérünk, a magyar király képét viseljük s helyét elfoglaljuk».* Mária teljhatalma tehát nem ismerte azokat a kivételezéseket, melyek a helytartóságban a nádor hatalmát korlátolták, a ki mint helytartó az 1485. évi X. t.-cz. értelmében «mindazt tehette, a mit a király tehet és tenni köteles, kivéve mégis a kegyelmezést, a koronára szállott javak adományozását és mindazt, a mi régi rendelkezések szerint mindig csak a királyi méltósághoz tartozott. Az 1527 február 3-iki királyi levél szerint Mária tárgyalhat «a mi nevünkben mindazokról, melyek személytek, családotok és hazátok javára, hasznára és gyarapodására alkalmasak, tőlünk a legtágabb hatalmat kapta velök a király nevében intézkedni azokban az ügyeken, melyeket előttetek szóba hoz. Hozzájárulhattok tehát nyugodtan és minden kétség nélkül mindazokhoz, miket ő elibétek terjeszt».* E levél ugyan Boriszló István rácz despotához van intézve,* de minthogy ugyanily levelek különböző egyházi férfiakhoz és különböző világi urakhoz is mentek, minden kétséget kizáró tény az, hogy Mária teljhatalma az egész országra (a mennyiben az Ferdinánd királyságához tartozott) kiterjedt.
nos, quae in omnibus rebus Hungaricis serenissimi fratris, regis Hungariae vicem et locum tenemus. (Megvan a bécsi udv. ltban. Hungarica. Kiss István: Helytartóság XV. l. 3. jegyz.)
nostro nomine tracet de hiis, quae ad commodum, utilitatem et augmentum personae, familiae, ac patriae vestrae pertinebunt. Habet amplissimam a nbois facultatem, super hiis rebus, quas ab ea intelligitis, vobiscum nostra in persona transigendi. Poteritis igitur secure et circa ullam dubitationem ad omnia, quae nobis per eandem proposita fuerunt, accedere.
Eredeti fogalmazata a bécsi udv. ltár Hungaricái közt. Közli R. Kiss István: Helytartótanács 384. l. II. sz.
126. MÁRIA KIRÁLYNÉ.*
(Az eredeti metszet Ő Felsége hitbizományi könyvtárában.)
Leírását l. 85. l. Jegyzet D) 7. sz. a.
Leírását l. 85. l. Jegyzet D) 7. sz. a.
127. MÁRIA KIRÁLYNÉ PECSÉTJE.*
a bécsi állami levéltár példányáról Fahrnbauer J. G. rajzolta. Körirata: * MARIA * DEI * GRACIA * VNGARIE * ET * BOHEMIE * REGINA * ETC[etera].
Mária helytartói tiszte, mint látni fogjuk, sokkal rövidebb tartamú volt, semhogy joggyakorlásából szorosan vett rendszer fejlődhetett volna ki. Gyakorolta a kegyúri jogot, mert tudjuk egyik 1527 augusztus 31-ikén Bécsujhelyről Ferdinándnak küldött leveléből, hogy ő Gáspár nevű káplánjának, mikor Ferdinánd még Prágában volt, esztergomi kanonokságot adott s erről okiratot állított ki.* Csakhogy e joggyakorlás nem volt éppen helytartói tisztéből kifolyó új jogszerzemény, mert gyakorolta volt azt már előzőleg férje II. Lajos idején is.* Ugyanazt mondhatjuk a biráskodást és igazságszolgáltatás jogáról is, mert ítélkezett Sopron városának a zsidók elleni pereiben helytartóságát megelőző időben is,* de a helytartóság jogköre révén gyakorolta a delegálási,* a megkegyelmezési* és a jószágadományozási jogot, mely nem volt számára 32 jobbágytelekre szorítva.* Hogy a korlátlan inscribálási jogot Mária csakugyan gyakorolta, kitünik Póki János udvarmester esetéből, kinek ő 1527-ben Lébény-Szentmiklóst inscribálta.* És ismerünk egy 1528. évi ilyen esetet is.* Bár a kegyelmezési jogot nemcsak a helytartók, hanem egyes urak is gyakorolták, mint Balassa Imre borsodi főispán és Perényi Tibor is, ez mit sem von le azon állítás erejéből, hogy a kegyelmezési jog a helytartói jogkörből folyó volt, mert a helytartók a jog gyakorlására politikai előnyök szerzése okából egyeseket meghatalmazhattak.* Fogadhatta a városok hódolatát és hűségesküjét,* de sőt erre delegálhatott is.* És intézkedhetett, szintén helytartói hatalomköréből kifolyólag, Erdélyre nézve is.* Mikor a soproni kapitány elfogta a plébánost és káplánt s bilincsekbe verve átadta Sopron városának, Mária egy 1527 márczius 11-ikén kelt levelében a miatt kifakad, mert ha az elfogottak büntetésre méltót el is követtek volna, ezeket ő eléje kellett volna állítani, mint ki minden magyar ügyben a magyar király teljhatalmazottja.*
Bécsi udv. ltár Hungaricái. Contuleramus magistro Caspari capellano et confessori nostro, dum adhuc M. V. Pragae esset, canonicatum quendam in ecclesia Strigoniensi per mortem quondam magistri Nicolai Endredy tunc vacantem, super qua donatione literae etiam nostrae sunt emanatae.
Fraknói: A magyar kegyuri jog.
Ezt egy 1526 szeptember 23-iki ítéletlevele bizonyítja. Mindkettő kiadva Polláknál: A zsidók tört. Sopronban 284. és 285. Friss: Magyar-zsidó okltár I, 335–37.
Így delegálja Mária 1527 február 5-ikén Ferdinánd király felhatalmazásából kismartoni Fürst Ernőt, fraknói Teufel Mátyást és soproni Rilschauer Gáspárt, hogy a Sopron város tanácsa és a kiűzött zsidók közt húzódó per ügyében tűzzenek ki határnapot, hallgassák ki a tanukat és szolgáltassanak mindkét félnek igazságot. (A latin és német okirat másolata Sopron város levéltárában. Kiadta Pollák A zsidók tört. Sopronban 292. l. és Friss: Magyar-Zsidó Oklevéltár I, 349–50.)
Mária királyné különösebb meghatalmazás nélkül gyakorolta a megkegyelmezési jogot. Úgy ő, mint a helytartóságban utódai ezt a jogot nem expressis verbis gyakorolták, de megbízólevelét erejénél fogva, mely őket fenntartás nélkül minden ügyben helyetteseivé nevezte ki. Hogy Máriának legalább is szóbeli meghatalmazása volt, ezt abból is következtethetni, hogy e jogot megkapta és gyakorolta Vingárti Horváth Gáspár erdélyi helytartó is. Így megkegyelmezett 1528 márczius 12-ikén Czibak Imre váradi püspöknek. (L. R. Kiss: helytartóság CLV. l.)
Báthori István is nyert adományozási jogot, de csak 32 jobbágytelekig, azonfölül csak külön királyi engedély alapján. (L. R. Kiss: Helytartóság VI. függelék.)
Diplomata et literae regum Tom. II. a M. N. Múzeum kézirattárában.
L. u. o. R. Kiss: Helytartóság függelék VI. p.
Az idevonatkozó okleveleket l. R. Kissnél: Helytartóság CLVII. l. és Függelék XVII. sz. Károlyi: Adalékok a nagyváradi béke tört. Közzétéve a Századok 1878. évf.
Ferdinánd 1527 január 19-én megbízta Máriát, hogy Sopron és Pozsony hűségesküjét és hódolatát fogadaj a király helyett. A két városhoz intézett levelében felszólítja ezeket, hogy Máriának, tamquam supremae in regno illo locumtenenti nostrae potestatem omnimodam dedimus, ut a vobis fidelitatis et homagii iuramentum nomina nostro et in manus nostras accipiat. (Ered. fogalm. a bécsi áll. ltárban. Kissnél: Helytartóság XVI. l. 2. jegyz.)
Tudjuk, hogy Soprontól nem Mária, hanem gr. Salm Miklós, Fürst Ernő és Reinbach Vilmos vették át a hűségesküt. (Magy. Tört. Tár. XI. 139.)
Schuller: Georg Reicherstorffer u. seine Zeit. Közzétéve az Archiv f. Kunde österr. Geschichts-Quellen XXI, 231.
Quod ipsius factum non potest nobis plurimum non displicere, nam si quid illi fecerunt animadversione dignum, debebat eos mittere huc ad nost, quae in comnibus rebus Hungaricis serenissimi fratris, regis Hungariae vicem et locum tenemus et nos scivissemus, quid de ipsis statuendum fuisset. (A bécsi udv. ltból R. Kiss: A magy. helytart. XV. l.)
Máriának reánk maradt leveleiből látjuk, hogy ő azokat veresviaszos királynéi pecsétjével állította ki, mely pecsétjének nyomai illetve maradványai többrendbeli okleveleiben fennmaradtak.* Még utódjai sem használtak külön helytartósági pecséteket.* De a mi reánk nézve ennél sokkal érdekesebb az, hogy Mária leveleiből kétségtelen, hogy őt birói működésében az igazság, a méltányoság, a jogosság elvei s a magyarországi jogszokások követelései vezetik. Az ő idejében sokat hányatott kényes ügy volt a zsidóügy. Egyes városok, Pozsony, Sopron a zsidók vagyonát elfoglalták s közvagyonná tették. Okot szolgáltatott erre részben az a körülmény, hogy a zsidóság a fenygető török vész elől a városokat önkényt elhagyta, vagy pedig a maga uzsoráskodásával és illetéktelenül gyakorolt kereskedésével a városi lakosságot nagyon károsította. Kölcsönös panaszok és feljajdulások voltak e miatt napirenden. Mária a városok önkényes hatalmaskodását ez ügyben nem tűrte s vizsgálatot rendelt el. Igy tudósította 1526 szeptember 11-ikén Sopron városát, hogy kiküldi egyik emberét az ügy megvizsgálására, de a soproniak, mielőtt a királyné embere megjött, a zsidók vagyonát lefoglalták. Meghagyja nekik, hogy kiküldött emberének mutassák be a lefoglalt zsidóvagyont, mert hovafordításuk iránt ő maga kíván intézkedni.* Mikor az előtte megjelent soproniak előadásából megtudta, hogy a zsidók a maguk jószántából akarják a várost elhagyni, a királyné abból a szempontból, hogy a zsidók részéről nem méltányos zavaros időkben elhagyni azt a várost, ahol nyugalmas időkben előnyöket élveztek, engedett a soproniak kérelmének.* Csakhogy utóbb kitünt, hogy a soproniak a zsidókat erőszakkal, akaratuk ellenére elűzték a vagyonukat a királyné szándéka ellenére vették el tőlük, azért meghagyja a királyné, hogy az elűzött zsidókat fogadják be ismét, javaikat adják nekik vissza s engedjék őket keresetük után járni, különösen, ha késznek nyilatkoznak hozzájárulni a városi terhekhez. Ha van a soproniaknak valami okuk a zsidók meg nem tűrésére, adják azt elő írásban s a királyné méltányosan fog ítélni.*
Köriratuk Maria dei gratia Hungariae et Bohemiae regina. Sok ily pecsétes levele található a bécsi udv. ltárban, elszórtan Sopron és Pozsony városok levéltáraiban is.
Bátori a nádori, Thurzó az országbirói vagy gyűrűs, a következő helytartók következetesen gyűrűs pecsétjüket használták. (R. Kiss: helyt. XCIX. l.)
Datum Posonii feria quarta proxima post festum nativitatis beate Marie virginis anno d. 1526. Maria regina. Papir eredetije megvan Sopron város levéltárában. Kiadta Pollák: A zsidók tört. Sopronban 284. Friss: Magyar-Zsidó Okltár I, 336.
Datum Posonii, die dominico proximo post festum beati Mathei apostoli, anno d. 1526. Maria regina. Másolata Sopron város levéltárában. Kiadta Pollák i. m. 285. Friss i. m. 336–37.
Nos existimantes iniquum esse, ut ipsi iudei, qui quieciori tempore vestrorum commodorum fuerint particiies, in hiis adversatitabus labores quoque, sumptus et pericula una vobiscum nolint suscipere.
Nyilvánvaló, hogy a királyné álláspontja ebben az ítéletében úgy az erkölcsösség, mint a jogosság és hazafiasság szempontjából ki nem fogásolható.
Más esetben mikor ő arról győződött meg, hogy Pozsony városa polgárai a nagyszámú zsidóság uzsoráskodása és csunya kereseteik miatt szegény sorsra jutottak* s azonkívül a pozsonyi zsidók is a mohácsi vészkor vagyonukkal külföldre menekültek, hazafiatlanul elhagyva* a várost, nem habozott úgy ítélni, hogy a török vész után visszavándorolni akaró zsidókat többé be ne bocsássák a városba, a városban maradt házaikat adják el s értéköket fordítsák a város kijavítására. Kiűzhetik továbbá a városban maradt zsidót is, de az eladott házaikból befolyó pénzt adják azoknak vissza, nehogy kétszeres károsodás: kiüzetés és vagyonesztés legyen osztályrészük.*
intelligentes et propriis eciam ocuis nostris cernentes magnam esse huius eiusem civitatis nostre inopiam et paupertatem, civium iacturam et domorum ruinam, eamque non alia ex causa evenisse, quam ex iudeorum, quorum magna hic esset frequentia, vita flagiciosa turpique et usuario questu, quibus eosdem cives nostros omnemque populum sibi devinxissent et illaqueassent.
tum vero, quia post em cladem funestissimam … iidem ipsi iudei metu perculsi communem cum civibus nostris fortunam expectare noluerunt, sed premissis prius suis opibus, rebus et bonis, domos suas vacuas reliquerunt et sua sponte alio aufugerunt.
ne damnum et exclusionis et domorum suarum simul paciantur. Datum Posonii, in festo beati Dionisii martyris. Maria regina. Kívül az 1526. évszám. Másolata megvan Pozsony levéltárában. Kiadta Gárdonyi Albert másolata után Friss i. m. I, 338–39.
128. MÁRIA KIRÁLYNÉ.
(Az eredeti metszet Ő Felsége hitbizományi könyvtárában.)
Ha tekintetbe veszszük, hogy amaz időkben az uzsoráskodás űzése nemcsak a zsidóság, de a kereszténység részéről is alkalomadtán mai fogalmainkat messze túlhaladó mérveket öltött,* úgy hogy az egész családokat tönkre juttatott, érteni fogjuk Mária királyné abbeli intézkedését, hogy 1526 október 12-ikén az uzsora által felette károsodott soproniaknak elengedte a rajtok követelt kamatok fizetését, kötelezővé téve mégis a tőkének egy év alatt való visszafizetését.*
Tudjuk, hogy a pozsonyi zsidójogban törvényesen megállapított kamatláb kisebb kölcsön után 86 2/3, nagyobb után 43 1/3 százalék volt. De ez a kamatláb csak az elkönyvelésben jutott érvényhez, a gyakorlati életben éppen nem. Ebben ez 120, 174, sőt 304 százalékot tett. (Lásd Ortvay: Pozsony város tört. II., II, 304. s kk. ll.)
universam illam usuram, ad quam solvendam cives, populi et incole civitatis Soproniensis iudes illis, qui in medio eorum habitarunt, in hunc diem obligati fuerunt, eisdem subditis et civibus nostris Soproniensibus, quicunque hi sunt, deximus remittendam et relaxandam, ita tamen, quod summam capitalem psis iudeis plene infra unius anni integri spacium persolvere teneantur. Datum Posonii, feria quarta proxima post festum beati Dionisii confessoris a. d. 1526. Maria regina. Az eredeti papirokat megvan Sopron város levéltárában. Kiadta Pollák i. m. 286. és Friss i. m. I, 339–40.
Mikor a soproniak másodízben fordultak a királynéhoz azon kérelemmel, hogy a Sopronból már tényleg elűzött zsidókat ne kelljen többé soha visszafogadniok, a királyné ezt nekik, mivel a soproniak a zsidók távollétéből városuknak nagy gyarapodását és vagyonosodását remélték,* megengedi, de csak azon feltétel alatt, hogy Sopron a reá háruló terheket magára veszi, a zsidóknak járó tartozását egy év leforgása alatt kifizeti, a zsidók házait megbecsülteti és becsárban megvásárolja.*
Nos vero, quia ex suplicacione vestra iudeos intelleximus ex ista civitate iam exivisse, et eandem civitatem Soproniensem ex iudeorum absencia multum utilitatis multumque incrementi et augmenti tam opibus quam diviciis habituram, suplicacionibus vestris clementer consensimus.
Datum Posonii, feria sexta proxima post festum beati Dionisii martiris, anno d. 1526. Mária regina. Papir eredetije megvan Sopron város ltárában. Kiadta Pollák i. m. 287. Friss i. m. I, 340–341.
MÁRIA KIRÁLYNÉ MELLSZOBA.
(Leone Leoni műve az El Prado múzeumban, Madridban.)
A következő évben, 1527-ben január 11-ikén Mária, mikor arról értesült, hogy a soproniak még nem adták vissza a zsidóktól elvett s az adósságaikat tartalmazó lajtsromokat, vagyonukat és zálogaikat, nem habozik a várost megdorgálni, meghagyva neki, hogy ez említett tárgyakat szolgáltassák ki a zsidóknak haladéktalanul.* A soproniak nem sietnek a királyi parancs teljesítésére, Máriához panaszok érkeznek, mire ő 1527 január 31-ikén szemökre lobbantja a soproniaknak engedetlenségüket s újból elrendeli, hogy szolgáltassák ki a zsidóknak az adósok lajstromát s járjanak el a zsidók egyéb ügyeiben is a királyné meghagyása szerint.* És levele mutatja egyszersmind Mária birói lelkiismeretének tisztaságát és emelkedettségét, mert tudni kívánja azon okokat, a melyek miatt a soproniak eddigi rendeleteit végre nem hajtották. Meghagyja nekik, hogy ez okokat terjeszszék eléje, hogy ő tudjon orvoslatról gondoskodni, nehogy a zsidók, kiknek szintén kijár az igazságszolgáltatás, jogos ügyeikben kárt szenvedjenek.*
committimus, quatenus statim acceptis presentibus registrum ipsorum iudeorum, bona, res, debita et pignora secundum contenta registrorum ipsorum, que per vos occupata fuere, eisdem integre reddere et restituere debeatis et super his concordetis cum eis, ne ad nos conquestum iterum venire cogantur. Datum Posonii, feria secunda proxima post festum beati Pauli primi heremite, anno d. 1527. Maria regina. Megvan Sopron v. ltárában úgy latin mint német példánya. Kiadta Pollák i. m. 291. l. Friss i. m. I, 346–47.
Datum Posonii, feria quinta proxima ante festum purificacionis beate Marie virginis, anno d. 1527. Maria regina. Egykorú másolata megvan Sopron v. ltárában. Kiadta Friss i. m. I, 348–49.
Aliuqin volumus, ut causam nobis rescribite, cur tot mandata nostra nihili faciatis, qua intellecta cogitabimus de remedio opportuno, ne iudei ipsi, quibus eciam ut alias iusticia administrari debet, in eorum rebus iustis damnum paciantur.
Máriának ily birói eljárása mellett bizonyára senki sincs feljogosítva, őt félszegségről, igazságtalanságról, vakbuzgóságról és türelmetlenségről vádolni. «Mária, Miksa császár unokája és Fülöp kastiliai király leánya, írja egy tudós zsidó író, Spanyolországból, magával hozta a zsidógyűlöletet, mint hazai hagyományt. Arra, hogy már Lajos életében ellenségesen lépett volna föl ellenük, nincs ugyan egyenes tanuságunk, de azért mégis bizonyosnak tekinthető, hogy Lajosnak a zsidókra nézve kedvezőtlen és nyomasztó kormányrendeletein, minők Máriával való egybekelése előtt még nem fordultak elő, a spanyol királyleány befolyása mutatkozik. Mária zsidógyűlölete, mely a mohácsi vész után oly irtózatos kegyetlenséggel nyilvánult, bizonyára nem volt tétlen már azelőtt sem; csakhogy Lajos életében nem léphetett föl oly nyiltan s korlátlanul, mint halála után. De azért alig tévedünk, ha Lajos uralkodása utolsó három évéből való néhány zsidóellenes rendeletben Mária szellemét és befolyását véljük felismerhetni.»* Ez bizonyíték nélküli vád, merő ráfogás. Épp azok a zsidórendeletei, melyek özvegységi idejéből valók, czáfolják meg az ellene hangoztatott vádakat. A történetírónak számolnia kell, hogy megítélésében igazságos legyen, a kornak előítéleteivel, melyek a legigazságosabb birónak is útjában állottak s számolnia kell azon erkölcsi fogyatkozásokkal is, melyek az üldözöttük ett fajban bőven megvoltak s a törvénykezés részéről észrevétlenek nem maradhattak.
Dr. Kohn Sámuel: A zsidók története MOon a mohácsi vészig. 270. és 290. ll.
De nem csekély fényben ragyog Mária jelleme, ha törvény- és alkotmánytiszteletét veszszük tekintetbe. A soproni zsidók ügyének végleges elintézése végett, mint imént mondtuk, commissariusokul három nem magyar embert küldött Sopronba, kevéssel reá 1527 április 28-ikán visszavonja ezen rendeletét és pedig azért, mert időközben értesült, hogy a magyar jog szerint az ilyen megbizást csak született magyarok végezhetik. Ő nem akarja megszegni azon igéretet, a melyet bátyja Ferdinánd a hazai jog megtartása tekintetében tett a magyaroknak. Igéri, hogy a fenforgó ügyet május 19-ikén a magyar jog, szabadságok és szokás szerint elintézi s mindkét peres félnek igazságot fog szolgáltatni.*
quia … intelleximus hanc ipsam revisionem secundum iura, libertates et consuetudinem huius regni non posse fieri per aliquos externos iudices, sed eos qui sint Hungari; nolentes igitur assecuracioni illi, quam serenissimus dominus rex frater noster clarissimus dominis Hungaris super observacione iurium et libertatem eorundem fecit, refragari, hoctamur vos et requirimus, ut acceptis presentibus a prosecucione huius cause supersedere et non intromittere ad eam revidendam nequaquam debeatis, sed reliquatis eam revisioni et cognicioni nostre, quam nos hic ad dominicam cantate poxime venturam inter ipsas partes secundum iura, libertates et consuetudinem regni huius Hungarie revideri et unicuique parcium iustiniam administrari faciamus … Datum Posonii, in dominica quasimodo, anno d. 527. Maria Regina. (Ered. papirokirat Sopron v. ltban. Kiadta Pollák i. m. 303. l. és Friss i. m. I, 358–59. R. Kiss: Helytartóság. 335–337. ll. III–V. db.)
